Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-28 / 25.szám

Jövőt a magyar iparnak! Mindenek előtt kijelentem, hogy én is iparos vagyok. Megtalálható nevem a kecskeméti ipartestület iparosainak névsorában e szerény jelzővel : asztalos. Tiz évi prakszis után, mint önálló ember, a saját üzletem ajtaját nyitottam ki 1881-ben. Sok bajjal és küzdelemmel lehetett csak megélnem. Mikor 3—4 év lefolyásával a fáradság jutalma jelentkezni kezdett: ekkorra megpusztult szervezetem és igen komoly mellbetegség vett rajtam erőt. Nagycsaládú atya voltam ; a nehéz testi munkától az orvosok eltiltottak és én kénytelen voltam mesterségemtől — melyen mindig rajongással csügtem — megválni. Hat éven keresztül aztán tollal kellett keresnem a kenyeret. A hat év után — most három éve — nyomdát szereztem. A szerkesztői foglalkozás mellett, mint a »Pestmegyei Hirlap« szerkesztője, volt alkalmam bőven gondolkozni az i p a r o s-k e n y é rn e k saváról-borsáról. A mai társadalmi állapotokat nem lehet megérteni. A mai kor betegségéért a társadalom felelős. Minden akar a mai ember lenni, csak iparos nem. Igaz, hogy az iparosok meg viszont arról panaszkodnak, hogy sovány a kenyér és millió a munkás. De ez nem áll. Vadnay, mint regényíró. (Mutatvány.*) Nem azon regényírók közé tartozik, a kik a képzelő tehetség segítségével alkotják meg izgató cselekvényeiket, rémes históriák hőseit. Már legelső elbeszélő műveiben olyannak mutatta be magát, a ki a való élet iránt bir erős érzékkel. Az életben előforduló alakokat vette szemügyre, ezeket tette vizsgálata tárgyává, mélyreható boncoló Ítélete folytán kihegyeződtek szemei előtt ezen alakoknak jellemző vonásai; e vonásokat aztán elemezni kezdte s mikor a vonások egységgé tömörültek lelkében, mikor hitte, hogy az illető álak immár teljes egész, akkor teremtette meg elbeszélő műveinek hőseit, szereplőit. S ezek az alakok csaknem kizárólag a középosztály emberei, a kik rendszerint nem birnak »képtelen« tulajdonokkal, hanem minden szavukban, Dacára, hogy az iparosok panaszkodnak ; dacára, hogy minden zendülést mostanában a szocialista, munka nélküli munkások csinálnak, mégis azt mondom : hogy azért nem jól van a társadalom fejealja, hogy kevés az iparos és nincs ott iparos, a hol kellene. Nézzük például — hogy úgy tegyünk, mint a búvár, hogy elsőbb a legkisebb elemen kezdi kutatásait — Kecskemétet, hogy ezzel fogalmat alkossunk az egész provinciáról. Van itt gazda, nagybirtokú földesúr, állami szőlőtelep, gazdasági iskola, katholikus és református főgimnázium, leányiskola, jogakadémia, főreáliskola. Mindenütt ember, mindenre ember, csak iparos és ipart teremtő nép nincs. Ha valakinek van egy ugrásnyi birtoka : az vagy gazdát, vagy uri embert akar nevelni. Ha valakinek pénze, birtoka, befolyása és tekintélye van : csak nem adja fiát iparosnak és nem neveli lányát iparosnénak ? Kecskemétet Budapest látja el minden nagyobb igényű ipari áruval. Ha valakinek pár garas csörög a zsebében, már akkor Budapesten vásárolja lányának kelengyéjét. Pedig ha valami iparcikket tisztességes helyi iparos készit, vele jár avval mintegy a jótállás is a tartósságért és jó anyagért. *) Dr. Kőrösy László Korrajzok cz. érdemes vállalatábcl, melynek 12., 1.3. és 14-ik füzete irodalmunk egyik legérdemesebb munkásának, Vadnay Károlynak terjedelmes életrajzát közli arcképpel és Vadnay előszavával. A nagyérdekű kötet ára 90 kr. Esztergomi bizományban nem kapható s egyenesen a Korrajzok; kiadóhivatalában, Bpest, Andrássy-ut 25. sz. a. rendelhető meg. Ajánljuk művelt olvasóköreinknek. A szerk. minden tettükben azt bizonyitják, hogy csak olyan húsból és vérből valók, mint jó magunk. És mindjárt első műveiben (annálinkább a későbbiekben) megvalósítja azt, a mitől nem tért el azután sem, hogy t. i. személyei nem ütköznek össze a reálissal, nem sodródnak olyan viszonyok közé, a melyekben a költő kénytelen volna phantáziájához folyamodni. És bár az öszszeütközés általán kevés az ő műveiben, mégis ennek köszönheti, hogy állandóan le tudta kötni olvasói figyelmét, a kik látva látták, hogy hiszen ez a mi emberünk, ezt, is, azt is ismerjük jól, emezt is láttuk már valahol, amazzal is találkozánk. Egyszóval embernek festette az embert, hiven a való élethez. Nem erőltet semmit, sem cselekvényt, sem jellemet, soha sem jut eszébe különös, pusztán hatást vadászó jeleneteket írni, nincs is szüksége arra, hogy a hatást vadászsza, mert hiszen ismeri annyira jól az életet, hogy belőle oly alakokat és cselekvényeket szemeljen ki, a melyekben egyesitheti az életigazságot és költőiséget. Mivel pedig az életet festi, nem szorul arra, hogy a bemutatást hosszú vagy éppen hosszadalmas szóárral végezze, mert egyéni saját tetteikben, nyilatkozataikban, viselkedéseikben domborodnak ki. A lélekrajzokban megmarad a két véglet között az arany közép uton, nem válogatja ki a legderekabb embereket, sem a legrosszabbakat, nem keresi sem Megköveteli a jóhirneve, becsülete, saját érdeke, hogy munkája a tisztességnek megfelelő legyen. De ha valamit idegenben veszünk, ki tudja, hányadik kézből való az ? A helyi iparos pirulással kerül szemünk elé, ha gálád, ha lelkiismeretlen, de a vidékivel, külföldivel nem találkozunk és nem tér ki előlünk az utca túlsó oldalára, ha tisztességtelen munkát adott ... Tízezres, százezres gazdák és urak vannak Kecskeméten és térdig járnak a bankóban, de tízezres iparos . . . talán unikumként van. De annál több a szegény, sanyarodott iparos. Holott úgy kellene lenni, hogy százezres iparosok a társadalom egyik felében, tízezres gazdák a másik felében. S i'gy van ez az egész országban. Azért nincs Magyarországnak ipara, csak olyan,a mi legnagyobbrészt külföldi ipartermékekből áll és a külföldrevándorolt el érte édes városunknak, édes hazánknak sok-sok milliója. Már most nézzük magát Budapestet. Itt legnagyobb részben küföldi termékek szorítják le honi iparczikkeinket. Rendkívül nagy mennyiségben vannak a bécsi, berlini, angol és amerikai gyártmányok. A mi nagyuraink nem is úgy indulnak el hazulról, hogy olyan tárgyakért adják ki százaikat, ezreiket, a mi által a túlságosan víg, sem az ellenállhatatlanul elkeserítő, szomorú képeket. Erről is szóltunk már' több izben. Nagyon szereti ecsetelni a művészvilágot, ennek alakjait, a színészeket, a hírlapírókat, a költőket. Látszik, hogy ezt ismeri legalaposabban. Eseméfiyei, mint láttuk, rendszerint nagyobb kitérések hiján haladnak természetes, egyszerű folyásokban, nincsenek lélekrázó meglepetések, sem rémes vagy idegcsiklandozó történetek. Hanem aztán annál jobban szereti a szerelem ezer és egy változatának, festését, elkezdte ennek szűzies megnyilatkozásától föl a szenvedélyes kitörésig. Szerkezetei, éppen mivel váratlan epizódokkal nem tarkítja, mindenkor hibátlanok s a túlságos érdekfeszítés hiányáért bőven kárpótol melegen szinező, választékos előadása. Igen a stilus. Vadnay legkiválóbb tulajdona. Ez a stilus bir mindazokkal a tulajdonokkal, a melyeket utánozandóknak szoktak mondani. Mielőtt tárgyának vagy személyének leírásához fogna, már jó eleve tisztában van azzal, hogy mit akar mondani s innen van világossága. Gondolatai mindig határozottan, félreismerhetetlenül, szabatosan fejezvék ki, mert a mily mértékben kerüli a kihagyásos, csak sejtető beszédet, épp annyira irtózik a szószaporitástól, a haszontalan bőbeszédüségtől. Tudja mérlegelni a helyzeteket épp úgy, mint a jelentékenyebb és kevésbé fontos szereplőket s fontosságuknemcsak munkát vesznek, hanem egyszersmind hazafias célt mozdítanak elő. Eljutottunk odáig, hogy az összes magyar provinczia nem fektet súlyt az iparra, a főváros pedig szintén idegen termékeket zudit nyakunkra, melyek ha itt készülnének, ezer meg ezer magyar munkást lehetne foglalkoztatni ; pedig másutt, más államokban és nemzeteknél a főelv és legnagyobb kincset érő hazafias cél az, hogy az otthoni ipart kell támogatni ! Tény az is, hogy más népnél kevés a föld és sok az iparos-lélek ; tény az is, hogy édes magyar honunkban sok a föld és kevés az iparos vállalkozó ; és ha a föld nem terem jól, vagy olcsó a termés és nem értékesítheti erejét a szegény munkásnép úgy, hogy megélhetne, hát kész a nyomor, az inség, és nyomában a szocializmusnak csúfolt elégedetlenség Hisz ha csak századik gazda, föl des és pénzes virilista is tömörülne az iparvállalatokhoz olyan szivesen, mint ha, teszem fel : egy pénzintézetet, vagy malmot és téglagyárat kell. alapítani, bizony adhatna Magyarország a földmunkák mellett igen sok ipari munkát nemcsak a hódmezővásárhelyieknek, de még a tót ínségeseknek és az Amerika határa felé éhen vándorolgató nyomorúságos felvidékieknek is. hoz méri előadása módját. Nem időz soká a csak éppen háttérnek való, kiegészítő mellékalakok rajzolásánál, ellenben kellő súlyt fektet a főszemélyekre és az alapot tevő viszonyokra, helyzetekre. Még ennél is nagyobb mértékben nyilvánul stilusában a választékosság, a melyet alig őrzött meg valamely irónk oly ingadozás nélkül, mint ő. Forgassa végig bárki is Vadnaynak összes müveit és sehol sem fog illetlen, pórias, finom érzéket bántó dísztelen kifejezésekre akadni. Mondatai arányosan gördülnek . egymásután a kellő hangzatossággal, nem egyszer igazi dallamossággal. És itt lehetetlen nem utalnunk arra, hogy a másik véglettől szintén megóvta magát, a mennyiben sohasem sérti meg a természetességet, választékossága nem fajul keresettséggé. Stílusának nem az erő a jellemző tulajdona, hanem a kifejezések gyöngédsége, tetszetős, friss üdesége, menten a darabosságtól, más szókkal a kellem, a melyen ügyesen tud a kellő helyeken át meg átszőni festői, eleven rajzokkal. Vegyük még ezekre Vadnaynak őszinteségét, a mely nem ismer tettetést, hanem gondolatainak, érzéseinek szabad folyást enged, végre pedig Ízlését,, a mely Ösztönszerűleg kerüli a rutát, keresi a szépet és akkor körülbelül előttünk áll Vadnay stilusa és érthetővé válik egyúttal, miért olvasták Vadnayt mindenha egyforma kedvelettel, miért nem veszítette el népszerűségét Esztergom, XVII. évfolyam. 25. szám. Csütörtök, 1895. március 28. ESZTERGOM és Í1ME T r r mm mm &ixsK$ixxx*cxzv>i^^ VÁROSI E3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^>^^v\v\x^^^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: ^ —— ^ I csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések -7*- ! | " hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. | | ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^ Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | ^ Fél évre 3 * '—• » | , 4

1± i t *\ I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | § Negyed évre i » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). I. . ^ Egy hónapra — » 50 » ^ ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tál)0r Adolf könyvkereskedésében, | i««iixsxxcwsxs>tf>^jwv>^ a WallÜSCll- és Hailgll-féle dohánytőzsdékben. jm\\s\\\\\\\mm\s\\\mv^^ Hz ,fotep és Vidéke" tárczája.