Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-28 / 25.szám

Hallottam és most is, e szavakra is, mintha csak már hallanám, hogy hiszen mi is százával és ezrével sétálunk kenyér és munka nélkül Budapesten, akik iparosok lettünk. Hátha még szaporítják az iparost és hátha még csak az iparos pálya felé haladna a világ. Ez azért van, hogy kevés a vállalkozó ! A tőke hever, az ezresekkel és csengő aranyakkal távol tartja magát az ipari vállalatoktól a magyar milliós ! A tőke hever, az ipar pedig pénz nélkül járja vándorútját Magyarországon. A heverő tőkékkel százszorannyi iparvállalatot elbírnánk. Nem volna akkor sztrájk és munkászendülés ! A szocializmusról most sok mindent összeírnak. A cikkek legnagyobb részének az a veleje, hogy a gyáripar hatalmas fejlődése teszi égetővé a munkáskérdést. Pedig a cikkírók nagy tévedésben vannak. Minél nagyobb méretű a magyar ipar, ha gyáripar is az, annál nagyobb a kereslet. Ha sokan hívják a munkást, annál több kenyere leszen. Ha minél nagyobb és erősebb tere van a munkának, a dologszerető ember annál jobban van fizetve. Nyersterményeinknek ipart kell teremteni : és benn marad a pénz, megszűnik a nyomor, megszűnik a sztrájk, a szocializmus. Nem tőkét és földet kér a mi népünk, csak munkát. Nem igaz ám az, hogy ingyen földdel, ingyen telepítéssel lehetne segíteni a nép baján ; a telepítés, a mit egy egész társadalmi osztályra kiterjeszteni nem lehet, csak ezer, vagy két ezer léleknek ad kiváltságot és mig ezeket a könnyű szerzési mód henyékké, iszákossá neveli, amazokat csak annál éhesebbé teszi. Csak a becsületes munkával szerzett javak adnak megnyugvást. A ki dolgozni akar, ne mondhassa soha, hogy magához, képességeihez mért munkát nem kapott. Ennek az elvnek a megvalósítása lebegjen azok előtt, a kik ankéteznek soha s hogy miért mondjuk Vadnayt a magyar elbeszélő próza egyik legjelesebb képviselőjének. Joggal hihetjük, hogy legutolsó regényei is, melyek legközelebb jelentek meg : «A besorozott* (a Kisfaludy-Társaság kiadásában,) s «Immakuláta grófné*, (a «Budapesti Szemlé»-ben,) jelentékenyen fogják gyarapitani szépirói érdemeit. Az ész dolga. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Ha a próza megelőzi a poézist, az az ész dolga ! * Naponként kimentek a Váczi-utczába sétálni. A mama elegáns delnő, sőt az apa barátai még szépnek is tartják, de épen nem azért, hogy az apának hízelegjenek vele. Mert az nem kegyelmes ur, nemis képviselő, sőt még bankdirektor sem. Csak gazdag földbirtokos, a ki még anynyitsem tehet az érdekükben, mint ők az övében. Legfeljebb egy kis pénzköl csont adhat, de az nem számit, mivel barátok között azt nem veszik tekintetbe. A harmadik a családi sétában a leányuk, Berta. Magas, barna, rokonszenves alak, nem annyira szép, mint inkább elbájoló. Hoszúkás, figyelmet követelő az arcza ; nagy, parancsoló, de azért ábrándozni is hajlandó szeme; érdekes orra, a miniszterek fehér asztalánál, mert nemzetgazdasági elv, hogy az elmulasztott munkanap soha meg nem térülő vesztesége a társadalomnak. És most nézzük, kit adnak nálunk iparosnak ? A vasgyúrók, a vásottak — azok csak hadd menjenek iparosnak. A szegény gyerekek szintén az iparos polyvás-zsákba valók, mert ki az ördög taníttatná őket magasabb pályára? Ha a gyerek »okos«, ha gyönge testalkatú, ha szegény sorsú, akkor iparosnak adják, máskülönben menjen kereskedőnek, kellnernek, Írnoknak. Ha az atya nincs megelégedve fiával, evvel ijesztgeti: inasnak adlak ! Pedig mi az iparos ? Az iparos pálya : egy megbecsülhetetlen kincs, a mi, ha tanúit iparos benne az ember, soha eléggé ki nem aknázható bánya. Aki ipart tanult: az a sorssal harcolni tanult. Aki szorgalmas iparos, az a munka dicső katonája. Minden nagy úrnak rossz éjszakája az, ha munkára volt szorítva álmában, az iparos pedig igen nyugodtan álmodja, hogy munkáját és iparkodását siker koronázta. Ne alamizsnát tehát az ínségeseknek, csak földet, a haza földjéből egy talpalatnyit, amin az ipartelepen dolgozhatik. Es ne szociális gyűléseket tartani a munkás osztálynak Magyarországon, hanem kérni a kormányt, a megyéket, hogy ipartelepeket nyissanak a rengeteg munkás osztálynak; a mely munkás osztály csak azért és csak nekünk rengeteg, mert a sok nyers-terméket nem mi műveljük, hanem idegen föld dolgozza fel nekünk, és mi meg nem adhatunk e folyton szaporodó osztálynak, ha igy megy, csak koldusbotot, és ha szólni merészel és zendülést üt, csak börtönt. Somogyi János. A külföldi végrehajtói intézmények. (II.) Belga és hollandi forrásaink sokkal szűkszavúbbak. Ha nem csalódunk, az állások adásvétele ez országokban is fennáll. A belgiumi végretökéletes szája és mindezekhez halvány arczszine képesitik őt arra, hogy még a Váczi-utczában is feltűnő jelenség legyén és hogy az ifjak körülrajongják. Szeret is mulatni nagyon és tudja kihasználni imádóit. A mulatságokban ő a bálkirályné; nemcsak a legelegánsabb és legfeltűnőbb ruhái vannak, hanem a legtöbbet táncol és a legjobban mulat. S mindemellett a legbarátságosabb is. Soha sem kosarazott meg még senkit sem. Bárki legyen is az s bármennyire legyen is fáradt, ha felkérik, táncol. S mindenkivel csak egy tourt; nem mutat kiváló rokonszenvet, vagy érdeklődést egyik fiatal ember iránt sem. Még a második négyest is annak igéri, a ki hamarább kéri. Sőt egy alkalommal kettővel tánczolta. Egy előkelő miniszteri hivatalnok kérte tőle ugyanakkor a négyest, a mikor egy csinos jogász gyerek is. O nem akart egyiknek sem előnyt nyújtani, hát az első felét a tanácsos urnák, a másodikat a jogásznak, Jászy Pistának igérte. Pista korán talált jönni a második négyes feléért, legalább a tanácsos ur azt vélte. A fiú ellentmondott: másnap megvívtak. Jobb karján kapott mélyebb sebet Pista, a tanácsos ur sértetlen maradt. Alig, hogy rendbehozta ruháját, egyenesen Bertához sietett. Az öreget magánosan találta. Nem sokat himezett-hámohajtók helyzete a franciákénál is fényesebb, mert jövedelmük — a mi a dijakat illeti — 5o°/

0-al magasabb és semmiféle megcsonkításnak nincs kitéve. Ugy Franciaországban mint Belgiumban a végrehajtói állás kezdetben egyszerű hivatalszolgai volt és csak fokonkint emelkedett tekintélyes és lukrativ foglalkozássá. Most is teljesítenek ugyan némelyek a bíróságok nyilvános ülésein belső szolgálatot, mely azonban legkevésbé sem lealázó és a bíróság tekintélyének emelésére szolgál. A végrehajtó — hivatalos dolgában — az ügyeket kiáltja ki, mit nálunk gyakran szolga hiányában a biró, sőt vidéki törvényszékeinknél a tanácselnök is teljesít. Es nem bir-e elég fontos jogkövetkezményekkel a távollét hivatalos konstatálása, hogy ebben a birót az a közeg támogassa, a ki az állam végrehajtó hatalmát gyakorolja az igazságszolgáltatásban ? Ezért a belső szolgálatért aztán, mely kitüntetésszámba megy, külön dijat húz a végrehajtó. Belgiumban 400 frankot, Franciaországban az illető bíróság által meghatározott tiszteletdijat. Ha figyelembe veszszük, hogy minden főtörvényszéknél és törvényszéknél több végrehajtó felváltva teljesiti a belső szolgálatot és hogy az ülések, — tekintve az eljárás szédítő gyorsaságát, — délig rendesen elvégződnek, e szolgálatot terhesnek épen nem mondhatjuk. Olaszországban az anyagi jog és az eljárás körülbelül megmaradt a francia alapon, de a szervezet garanciáit — az önkormányzati kamarákat — a törvényhozás nem hagyta meg. Igy történt azután, hogy az olasz végrehajtó jogállása nagyon hasonlít a magyarokéhoz. A díjszabás közölt tételei nagyon alacsonyak. A mi azonban a meglehetősen tragikus hangú olasz levelet illeti, ezt némileg gyanússá teszi két körülmény. Az első az, hogy a végrehajtók minden egyes ügyért, mely hozzájuk érkezett s könyveikbe feltétlenül bevezetendő, a teljes dijat kapják az ügy megszűnése esetén is, mintha csak a cselekményt teljesítették volna. Ez pedig tekintettel arra, hogy az ügyeknek több mint fele megszűnik foganatosítás előtt, — igen sokat nyom a latban. A másik körülmény pedig az, hogy zott, hanem kijelentette röviden, hogy Berta kezét jött megkérni. Az apa örömmel beleegyezett, Berta is egész készséggel nyújtotta kezét a tanácsos urnák. Hiszen az őt méltóságos asszonnyá teszi, ott ragyoghat, tündökölhet csak igazán kénye-kedve szerint. Nem is jutott eszébe, hogy tegnap a második négyes második fele alatt az a szép ifjú, a ki most miatta fekszik betegen csendes szállásán, oly szép dolgokat súgott fülébe : — Szeretem Bertám, nem pillanatnyi felhevülő szalmatűz-szerelemmel, nem ; úgy szeretem, a mint szeretni csak lehet, talán csak a régi istenek tudtak ugy szeretni; nem, nem, ugy még azok sem ! Erre ő nagyot nevetett tegnap : — Ugyan hol tanulta ezt olyan szépen, hiszen maga született hősszerelmes. De azért engedte tőle kezét szorongatni, sőt vissza is szorította. ' Talán mindenkivel szemben azt szokta tenni ? ! Nem, Pistát ő is szerette, őszintén és forrón, talán még hamarább, mint Pista őt. És mégis beleegyezett s oly könnyen, sőt készségesen abba, hogy másé legye. Hja, első az élet, a próza ! A legsivárabb, legvadabb próza. Tudni azt, hogy méltóságos asszony, kit mindenki szeret és tisztel, az még elég jó, ha prózai is. De érezni azt, hogy az iránt, a ki naponkint ölel, csókol, hizeleg és a keresetképtelen végrehajtók a végrehajtó özvegyét és árváit utódja vagy a kerületbeli végrehajtók összesége részesíti — bár csekély nyugdíjban. E két körülmény egyrészt arra mutat, hogy az olasz törvényhozás nagyobb humanitással járt el a végrehajtókkal mint a mienk, másrészt pedig, hogy az olasz végrehajtó helyzete nem lehet olyan siralmas, mint á milyennek a levél hangja után kellene hinnünk. Térjünk át most már az államilag szervezett és fizetett végrehajtói intézményekre. Első piilanatra feltűnik, hogy ez a rendszer a legkülönbözőbb alkotmányú államokban nyert elfogadást. A szabad demokrata köztársaságban, Svájcban, — az alkotmányos képviseleti monarchiákban, — az egyes német államokban, — s a despotikus, autokrata kormányrendszerű Oroszországban. Ez a kétségbevonhatatlan tény bizonyára nem mutat az elv hátrányosságára. Svájcban a végrehajtók főügyköre a kézbesítés. Ugylátszik, hogy itt olyan szolgaféle helyzetben vannak és zálogolásokat már csak kivételesen teljesítenek. Mindazonáltal évi fizetésük a mi pénzünk szerint az 1000 frtot meghaladja és még a legközelebbi jövőben emelkedni fog. Németországban (kivéve Elsaszt), a kik minden államban rendes nyugdijat húznak. Egyes államokban állandó fizetésük van, melynek minimuma 1 200, maximuma 3000 márka. Néhol ezenfelül a dijakat is kapják (Poroszország), máshol a dijak egészben (Oldenburg), vagy részben (Lübeck), az állampénztárba, folynak. Sok helyen a létminimum biztosításának rendszere áll fenn, mely mintegy középutat képez a keresményökre utalt és az államilag fizetett végrehajtói intézmények között. A létminimum 1200—1800 márka közt változik. Azonban a nyugdíjintézmény ily államokban is megvan. Ennek ellenértékéül némely államokban a jövedelem-maximum meghatározása (Baden, Braunschweig), melyen felül már csak percentuációban részesül a végrehajtó. A nyugdíj Összege változó az egyes államokban, de több helyen szolgálatképtelenség esetén 10 éven alól is beáll (Oldenburg, Lübeck, Braunschweig.) magát férjünknek nevezi, határtalan gyűlölettel viseltetünk ; és az, habár tudja azt, mégis — szeret, a legvadabb, szinte otromba szeretettel: Ez igazán sivár, boszszantó próza! A próza dolgát felváltotta a poézis. Berta férje, akkor már államtitkár, valami vasút megnyitása alkalmával nagyon meghűlt. A világ és lapok azt hangoztatták, hogy Berta odaadóan ápolta betegségében, de sem ez, sem erős természete nem tudták megmenteni. Meghalt. Berta eltemette. Talán sirt is, arra már nem emlékezik tisztán vissza. Alig multak el a gyásznapok, egy régi kedves ismerős kopogtatott be, Jászay Pista miniszteri titkár. A még mindég ifjú kedélyű és szépségű Berta nem habozott titkárné lenni" Nem törődtek azután semmivel, a mi kivülük történt, nem avval, hogy mily gúnyosan emlékeznek meg róluk, avval sem, hogy egy költő nagyon is czélzatosan kezdett el verselni: a prózáról és poezisroL Csak egyszer törődött Pista mással is, de azt is megbánta, mert azon az este nem izlett neki Berta csókja. Egy régi ideálja, Salamon Aranka halálhíre volt az . . ; De azután azt is elfeledte . . . Zenobius.