Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-17 / 14.szám

Magyarország gazdaközönségéhez. A következő felhívást küldték be nekünk : Abban a nagy munkában, mely Széchenyi István szavára a Kárpátok bérczei s az Adria között megindult, a melynek célja volt egy vagyonban, értelemben s munkaszeretetben gazdagabb, érzelmeiben nemesebb Magyarországot állítni az elhunyó nemzedékek helyére : a magyar gaz/ daosztály is kivette részét. Vizjárta rónákat hódított meg a kultúrának, nemesbíti állatállományát, igyekezett elsajátítani a művelt nyugat fogásait, hogy jobbá tegye tőkéinek borát, fáinak gyümölcsét, jövedelmesebbé kezének munkáját. E törekvésekben nem csupán az anyagi haszon előnyei, hanem az a tudat is lelkesíti, hogy a helyzet javítására törve hazafias munkát végez, olyat, melyért egykor emlékét a nemzetnek ma még meg nem született milliói áldani fogják. Mind e mellett a haladó idők a nemzetnek éppen ezen osztályát nehéz válságba sodorták. A gyapjú ára leszállt, hegyeink világhírű termését eípusztitá a íilloxera, végül a hanyatló búzaárak százezrek, sőt milliók erőfeszítéseit tették meddővé. A paraszt kunyhóiban s a birtokosok kúriáiban a sötét gond, a jövőért való aggódás ütött tanyát, megsemmisítve a nemzeti fejlődésnek egyik legelőkelőbb tényezőjét a gazdaosztály elégült nyugalmát. Es a jövő, melytől sokan oly sokat várnak, ha a dolgoknak szabad folyást engedünk, a jelek bizonysága szerint, még sötétebb lesz a jelennél. Az árak nem fognak javulni, a visszavonás, mely a föld urai s a birtoknélküliek ezrei közt kitört, önként meg nem szűnik. Jöhetnek ugyan évek, midőn a föld dúsabban terem, de a kalászok dúsabb hozadéka nem lesz öröm a gazda szemében, míg az árak esése föltartóztatva nincs. Annyi küzdelem után, melyet átélt, annyi föladat mellett, melyek megoldása reá vár, a gyorsan haladó idők egy újnak fölkarolását követelik a magyar gazdaosztálytól, hogy megmentse magát és igy a nemzetet a jövő számára, saját magának munkája által. Szervezkedjék úgy, a mint még eddig nem tudott egy életerős organizmussá és az erre irányuló kitartó és SZÍVÓS munkában megnyerje azt, a mi még belőle eddig hiányzott: az összetartást és a nagy czélok szolgálatában elsajátított fegyelmezettséget, mely a sikernek föltétele, Az első lépés, melyet ez irányban tettünk, nem várt eredményk Iszterai és Vidéke" Mii Yilág az éjben. Meghalt a föld, a vén koldus, örökre, Fehér hóból a szemfödő fölötte, Vagy talán csak mély álomban szendereg? S altató dalt zengnek neki A viharok, a szelek. Hogyha meghalt, — nem sok maradt utánna Puszta dombok, letarolt völgy lankája ; Lombtalanság, rég elhervadt virágok ; Varjusereg, mely károgva A viharban kóvályog. Mint a bánat kedvesünknek sírjára : Nehéz köd ül estenden a rónára, TJtlan-uton csak a vándor jár csupán S könnyes szeme vágyva tekint Hívogató fény után. Csak egy gyönge mécsvilágnak a fénye, Reszketve a ködön által feléje ; Csak enyhhelyet, egy pár jó szót ha kapna, Eeggel aztán sivár útján Vidámabban haladna. Hej a vándor nem is oly rég én voltam, Hajlék nélkül dideregtem félholtan : Eltem útján ázva-fázva dermedtem, Reménytelen a boldogság Mócsvilág-át kerestem. S valahára, nagysokára meglelem, Nyájas otthon mécsvilága int felém ; Egyszerű bár, de énnekem épp elég . . . A ki fázott, az érzi csak A kandalló melegét. Balog István. Mese a pusztuló házról. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. — Irta: HANKONYI EMMA. (Vége.) IV. — Húsz hosszú esztendőn ugy éltünk, mint a hitestársak. Nekem soh' se volt bérem, én voltam az asszony a háznál, s most vénségemre mégis szaladnom kell, elhagyni a házat, a magamét, egy sehonnai éhenkórászért, akit csak az én szavamra vett ide. Hisz haragudott az apjára, több mint tiz éve, hogy megtagadta, s' most, ha én nem beszélem rá, hogy vegye ide, soha se lesz helye. Ott veszhetne a szemétdombon, sövény alján. Es az. a köszönet a jóságomért, a miért mindent neki dugok, hogy csak komisz szolgáló a nevem. Ha szólok, rám mordul, hogy mit ugatok, s szalad a bátyjához. Az a vén bolond meg, mióta beiébolondult, vad. Nincs nekem tisztességes nevem, Berné, szuszogta a molnár Treszka a régi lakójának. Húsz esztendős hűségért pofoz, üt, ver, rug. O, ha látná a hátamat Berné, maga tudja kije volnyel jutalmazta erőfeszítéseinket. A független magyar gazdák pártja mult évi december 8-án tartott ülésén egyhangú és sokat igérő lelkesedéssel mondotta ki, hogy Magyarország gazdái a bajok föltárása és az orvoslás módjainak kijelölése végett ez év tavaszán tartsák meg a Ill-ik országos gazdakongresszust (egy országos gazdagyülést). Ez a kongreszszus Budapesten május 19—23-áig fog megtartatni s a szervező-bizottság abban a reményben van, hogy munkája bár nehéz, de eredménytelen nem Ieend. A lelkiismeretes munka, az önzetlen törekvés azonban sikerre vezetni csak akkor fog, ha a kongresszus ugy tagjainak számát, valamint ezek részvétét illetőleg is azon színvonalon fog állani, a melyen annak a szóban forgó kérdések súlyát és horderejét tekintve állni kell. E végből szavunk egész súlyával, törekvéseink egész komolyságával fordulunk a magyar gazdaosztály azon részéhez, melynek szive a nagy nemzeti érdekek iránt dobogni meg nem szűnt, csatlakozzék azokhoz, a kik sorsát enyhíteni, vagyoni helyzetét javítani, politikai súlyát emelni s erkölcseit megtisztítani igyekeznek. Szebb, nemesebb, őt magát közvetlenebbül érintő czélok szolgálatába nem állhat soha. Es ne feledje, hogy a csomóra kötött vesszőket gyönge kéz szét nem töri, a megoldott kéve széthulló szálait pedig szétszórja, semmivé teszi a gyönge szél is. Kelt Budapesten, február hóban. A IH-ik országos gazdakongresszus rendező-bizottsága nevében. gróf DessewfTy Aurél, elnök. tam. Ma kidobott az udvarra, majd a nyakamat törtem. Előbb jól elcsépelt bottal, mert az a lány nem találta a fodoritót, s rám fogta, hogy én hánytam el, boszúból. O Berné, Berné, ha átmennék, agyoncsapna. Soh' se tudom, mivé leszek, hová leszek ? Vénségemre nem kerülök-e koldússorba ? Jaj nekem ! jaj. Kitúrtak. Ha valaki ezt mondja nekem két hét előtt, ó de kiásom a szemét. Es most, jaj hová leszek, jaj hogy összetört, letiport, ezért a cudarért, a komiszért. Jaj, jaj ! Berné, a varga felesége, éppen tüzet rakott, mikor a Treszka átrohant hozzá nagy dühösen. Rögtön abba hagyta a munkát egész délelőttre nem törődve vele, ha az ura majd őt is kegyetlenül elveri, s hallgatta a régi gazdasszonyt. Titkon megörült s sietett is tovább adni a kútnál a rongyszedő zsidónénak, hogy a vén Öszpöndnek megint visszajött az esze, ugy elverte a vén satrafát, mint régen, pedig az már a fejére nőtt végképpen. A két másik asszony sietett is tovább adni újra az újságot, megjegyezvén, hogy az Öszpönd porta kéménye nem füstöl; ott ma nem leszen ebéd. Es biz ott nem is volt főzés. Amint a gazdasszony kilódult, senki se ment a konyha felé. Öszpönd uram egy ideig káromkodva járta be a szobát, de nem vetett arra ügyet lesz e ebéd, s ismét előfogta az újságot. Malvin még folyton ott ült a sarokban szopögve. A munka télen. Magyarországon csak most kezdik átlátni, hogy megélhetést minden téren csak a munkával lehet szerezni. A tisztes munka az, amely minden körülmények között meghozza a gyümölcsöt s a fáradozás csak akkor meddő, ha a munka hiábavaló cél felé törekszik. Azért maradtunk hátra a többi nyugati államokhoz képest vagvonosodásban, mert a munka áldását csak későn tanultuk meg ismerni. Régen azt hittük, hogy szükségletünket megtermi a föld, minek tehát megerőltetni magunkat, mikor a pénzzé tett gabona áráért megvehetünk mindent. Es ezért van az, hogy a nyugati államok között Magyarország népe dolgozik legkevesebbet. Pedig különösen a mult évi aratás meggyőzhette a gazdát arról, hogy a föld még a tisztességes kamatot sem hozza meg. A gabona árak oly alacsonyak, a forgalomra valami ismeretlen teher oly sulylyal nehezül, hogy a gazdának több főfájást okoz a termésen való tuladás, Egyszerre Öszpönd felpillantott a lapjáról és rá szólt: Ugyan, hordd el magad, mást se okoztál bajnál. Malvin lassan, nesztelenül hagyta el a szobát. Kiment a konyhába. Ott didergett a sánta mindenes, a lány is mellé szegődött. Egy ideig szótlan üldögéltek. A délharang is elkongott már, mire a mindenes megszólalt. Kérdezte, hogy haragszik-e az öreg ? — Nem tudom, felelte Malvin. — Az most nem fog a Treszkával haragban élni. Nem olyan pogány ember az, mint régen. Régen mindennapi volt az ilyen; a ki ellene szólt, az kikapott. Hanem most a Treszka az ur. Ez is csoda, a mi történt. Az órák, a percek az ebédtelen nap rendes lomhaságával másztak el. A hideg, a némaság még elviselhetetlenebbé tették az éhséget. Malvin azt hitte, hogy soh' se volt ily rossz napja. A vén cselédemberhez se mert szólni, de viszont ennek a szavait se merte választalanul hagyni. Es e mellett a megsértődöttség égette lelkét. Otthon, ha csak egy darab kenyerük is volt, soh' se veszekedtek. Az anyjuk került minden durva szót, minden ellentmondást; az apa a saját akaratában szabados lévén, békében hagyta a többit. A testvérek kedvük szerint pajkoskodhattak, ő maga háborítatlan álmodozhatott. Durva feddés, dorgálás nem érte őket soha. Es most, a bátyja kiutasitotta, csak Esztergom, XVII. évfolyam. 14. szám. Vasárnap, 1895. február 17. ESZTERGOM es VIDÉKI ^>.\KX\\X\XXX^X\X\X\\\^ VÁROSI E3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE* Megjelenik hetenkint kétszer: | • ^ csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések , —| hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. ^ küldendők : ^ Fél évre . . 3 » — » ^ i_

fi1 . , . § Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | Negyed évre i > 50 » | Duna-utcza 52. szám (Toth-naz). § § | Egy hónapra — » 50 » | . , . . , > bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ »V.X\\\VX\X\V\VXN\N>^^ a Wallfiscll- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. ^x\\\v\>»^x\x\x\x^^^