Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-05 / 97.szám

Segítsünk a szegényeken. Esztergom, 1895. d«cz. 4. Nemes emberbaráti érzésre valló mozgalom indult meg a mult hónapban az esztergomi nőegyesület kebelében, a midőn elhatározták, hogy a zord téli napok beálltával, a midőn a szegény munkásnép összes k e re se tfo rrásai kiapadtak, népkonyhát fog felállítani, a melyben a teljesen vagyontalan, agg emberek és a szerencstlen nyomorékok díjtalanul, a szegénysorsu munkásosztályhoz tartozók pedig igen olcsó áron fognak naponkint egyszer, esetleg kétszer meleg és élvezhető eledelt kapni. Nem mulaszthatjuk el, hogy lapunk e részében ne foglalkozzunk nőegyletünkkel, a mely magasztos feladatának magaslatán állva eddigi sokoldalú jótékonyságát egy ujabb nemes cselekedettel akarja szaporítani. Városunkban, sajnos, az alsóbb néposztály főjövedelmi forrását képező szőHő nagyobbrészt kiveszett, a gabonának oly nyomott az ára, hogy igen sokan, a kik néhány év előtt aránylag jólétben éltek, ma óriási megpróbáltatásoknak vannak kitéve, aHg ibiirják betevő falatjuiz „Esziflfp és Vidéke* tárczája. Magdolna. Irta Emest Dandet. (Vége.) — No lám, a legnehezebb megpróbáltatáson immár túlesett. Tanulmányait befejezte s a közelgő vizsga kárpótolni fogja minden iparkodásért. Ne panaszkodjék tehát. — Oh, uram, látszik, hogy ön nem tudja, mi volt nekem ez a három év! Nézze, az imént, hogy a mama néhánydarab pecsenyét rakosgatott félre kis öcséim részére, nem nyomhattam el magamban a nevetést és önnel mégis elhitettem azt, hogy ezt csak sértett hiúságomban tettem. Nem ugy van. Az én hiúságom ! jó ideje már annak, hogy ennek a hiúságnak az ára nagyon leszállt. De feltámadt bennem a keserűség helyzetem sanyarusága ellen, melyről abban az órában megfeledkeztem, s amelyet az az inczidens ismét eszembe juttatott. Képzeletemben megint láttam a puszta manzard-szobát, a hagyma-levesből álló ebédet, a hideg téli estéket, amikor öszazebujtunk a kályha körül, melyben utolsót lobbant az a kis szén, melynek mckat megkeresni és a legnagyobb nyomorral küzdenek. A mai mozgalmas és igen nagy részben Önző világban jóleső érzés tölti el keblünket, midőn látjuk, hogy társadalmunk legelőkelőbb része, azok közt a gyengéd nőnem oly odaadó buzgalommal törekedik 100 meg 100 ember földi sanyaruságát enyhíteni és nékik, ha mást nem is, de a zord téli időkben jó táplálékot szerezni. A mult tél folyamán létesült városunkban egy népkonyha, ez azonban úgy a berendezés, mint az élelmezés tekintetében igen sok kívánni valót hagyott hátra; a nőegyesület most egy lehetőleg tökéletes és a modern kor követelményeinek megfelelő olcsó és jó népkonyhát fog felállítani. A nőegylet a népkonyha sürgős felállítására egy 8 tagból álló bizottságot küldött ki, amelynek feladata lesz a kérdést a lehető legrövidebb idő alatt megoldani. Áldott lelkű 'herczegprimásunk ő Eminencziája a nemes ügy iránt igen melegen érdeklődik és az egyesület a biboros érsek azon Ígéretével kezdett az előmunkálatokba, hogy az intézményt anyagilag és legénél sovány vacsoránkat megfőztük. Újra láttam gyűrött, kopott ruháimat, foltos czipőimet, az egész ócska öltözetet, melyet csak ez alkalommal vetettem le, mert volt bennem annyi bátorság, hogy Chérisy úrral közöltem zavaromat. Igen, ő volt az, aki felkért, hogy énekeljek Trémonville-ben s ő fizette meg az árát ennek a toilettenek, amit most rajtam lát. — Hát az atyja nem dolgozik semmin ? kérdem. — Atyám! mondjuk, hogy igen: immel ámmal. Nincs benne egy szikra vállalkozási szellem. Parisba jöve, nem talált semmiféle állást; még kóristának sem vették fel. Ugy látszik, hogy a nyomorúság megtámadta a hangját. Igy hát összerakta a kezét az ölében és boldog volt, ha naponta egy frankot keresett meg azzal, hogy reklám-czédulákat osztogatott szét az utczákon, vagy képes hirdetéseket czipelt a hátán végig a boulevardokon. Ilyenformán valamennyien rá vagyunk szorulva az én kis ösztöndijamra. Száz frank havonta hat személy^ nek ! — És nem talált még senkire, aki érdeklődött volna tehetsége iránt ? — Gyakran gondoltam erre, amikor napi munkám végeztével hideg fagyban, vagy esőben elhagytam az iskolát, kimeerkölcsileg odaadóan támogatni fogja. Hogy a nöegyesület a népkonyhát a legmodernebb és legpraktikusabb alapokon szándékozik felállítani, ennek tanújele az, hogy Walter Gyula dr. primási titkárt Pozsonyban küldötte ki, aki az ottani, hazánkban a legelső, népkonyha berendezését tanulmány tárgyává tette és tapasztalatait a népkonyhánk létesítése alkalmával fel fogják használni. Adja Isten, hogy a nemes ügy buzgó harczosainak fáradságát a legteljesebb siker kisérje és a terv a legrövidebb idő alatt megvalósuljon. Sok szegény ember fogja a melegen érző nőegyesületet imáiba foglalni, amiért arról gondoskodtak, hogy az ő nagy sanyaruságukon, megpróbáltatosokkal telt életükön segítsenek. Felhívás az iparostanonezok, segédek és munkások készítményeiből rendezendő időleges kiállításban való résztYételre nézve. Budapest, 1895. decz. 2. Hazánk ezredéves fennállása alkalmából rendezendő kiállításnak rülve, kétségbeesve, mindenre készen és másokat kocsin száguldozni látva . . , De szeretem egy társamat a konzervatóriumból. Lehet, hogy bolondság. De szeretem s megígértem neki, hogy feleségül megyek hozzá, ha mindaketten szerződést kapunk. — És addig is nem tehet semmit önért ? — O is épp oly szegény, mint én. Kis vártatva aztán hozzá tette : — Látja, hogy az én élettörténetem nem valami vig, s hogy nagy okom van arra, hogy a jövőben kételkedjem. — De nem szabad kételkednie ! kiáltám, meghatva a hallottaktól. Látja, az élet ma mosolyog önnek, mert ez elragadó vidéken egy barátot vezetett feléje, aki boldog, ha szolgálatot tehet önnek. Rám vetette még mindig szomorú szemeit s csodálkozva kérdé: — Egy barátot, önben ? — Nem hiszi? — Én tudom, hogy mennyit ér a férfiak barátsága. — Tegyen próbára ; nem fogja megbánni. Ezúttal szomorúsága mintha hirtelen eltűnt volna. Őszinte kaczagás hangzott fel ajkain; kezét a kezembe rejtette s egész nap vigan vett részt a galamblövészetben, a bálban és tombolában, amiczélja bemutatni Magyarország szellemi és közgazdasági állapotát. E czélt szem előtt tartva, a kiállítási programm felöleli a nemzeti munka minden ágazatát, de első sorban kiváló szerepet juttat a hazai ipar minden tényezőinek. Mi sem természetesebb ennél fogva, hogy a hazai ipar keretében megfelelő helyet kell elfoglalni az iparostanonezok, segédek és munkások kiállításának, amelyben oly egyének versenye érvényesül, akiknek ügyessége és ízlése, szorgalma és ügybuzgalma zálogát képezi a hazai ipar méltán várható felvirágoztatásának ! De tanúbizonyságot van hivatva szolgáltatni ez a kiállítás arra nézve is, hogy az ipar e nélkülözhetlen segédmunkásai szakmájuk keretében különösen az utolsó 10 esztendő óta mennyire haladtak ? Az iparostanonezok, segédek és munkások tervezett kiállítása ennélfogva nagy jelentőséggel bír és pedig nem csak az 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás teljessége szempontjából, hanem kiváltképen az illető kiállítók között támasztandó versenynél fogva, amelyet ezen kiállítás előidézni s ez által a magyar munka ezen ágazatának életrevalóságáról, vei a bőkezű Chérisy vendégeit szórakoztatta. Már másnaptól kezdve azon voltam, hogy Bonafousék sorsát javítsam. Elhagyták a manzard-szobát s egy kis lakásba költöztek, ahol Magdolnának tiszta, csinos különszobája volt. Havonkinti segítséget biztosítottam nekik, amelylyel megvárhatták azt az időt, amikor Magdolna leteszi vizsgáit és szerződést kap, s hozzálásson, hogy áz apa valami állást kapjon. Az a felette t

önzetlen érzés, amit Magdolna keltett bennem, néhány ezer frankomba került, melyet sajnálat nélkül áldoztam fel. Másrészt a leány megígérte, hogy mindent visszafizet, s én biztos voltam arról, hogy igéretét meg is tartja. Szenvedélyesen érdeklődtem tanulmányai és sikerei iránt. Ha egy ember azt mondta róla, hogy csodaszerü tehetséggel van megáldva, egy cseppet sem túlozott. Ritkán láttam fejlettebb művészi érzéket, mint az övét, Meg volt banne a színpad ismerete, az alkalmazkodási képesség, veleszületettt előkelősége emelte finom szépségét s mindezeknek a természetes előnyöknak a koronájául csodálatos hangja, melynek ereje vetekedett édes, bársonyos voltával, szóval elsőrendű színpadi csillagnak Ígérkezett. Szerencsétlenségére, javíthatatlan bizal. Esztergom, XVII. évfolyam. 97. szám. Csütörtök, 1895. deczember 5. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r «« «• MM«M«^ge8eMKNi^!»^ VAROS I ES MEGYEI ÉRDEK El NK KOZLO N YE. ^v^^^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: § —-— § ...... r \ 0 , , 0

. x

, ?• Hirdetések csütörtökön es vasárnap. | Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | —*— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI tík 1 Hivatalos órák: d. •. 12-2-lg. | | Egész évre 6 fit — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | I Ne é

ed%vr'e' ' ' " 1 ! ~~o l | hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | M

"iden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | Eg^hóuapra '. '. '. '. . '. — » 50 » I pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára . — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papír- I ÍLX\VÍ^VX\V\V\VS^^^ kereskedésében, a Walllisch- és Hangh-féle dohánytőzsdékben. fcifawwá^xN**^^