Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-05 / 97.szám

szellemi erejéről tájékozást nyújtani hivatva van. Nagy súlyt helyezünk tehát a szóban levő kiállításra és épp azért teljes bizalommal fordulunk mindazokhoz, akiknek hathatós közreműködése nélkül ezen kiállítást létrehozni teljes lehetetlenség volna, hogy illetékes körökben befolyásukat oly irányban érvényesíteni szíveskedjenek, hogy ezen kiállítás nem csak mennyiség, de minőség tekintetében is megfeleljen ama várakozásnak, amelyet hozzá füzünk ; buzdítsák, támogassák azokat, akik tehetségüknél fogva a kiállításban részt venni jogosítva vannak. Ezen tényezők pedig a kerületi és helyi bizottságok, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipar testületek és társulatok ; továbbá a külföldön hazafias szellemben működő magyar egyletek ; mert a jelen kiállításban a külföldön lakó és magyar honos iparostanonczok, segédek és munkások is résztvehetnek készítményeikkel ! Nagy feladat vár e kiállítás rendezése körül különösen a kerületi bizottságokra, amelyek nem csak a kiállítási tárgyak elkészítésének ellenőrzése, hanem a feleknek a szükséges tudnivalókkal leendő ellátása, a bejelentési iveknek összegyűjtése és a kiállítási igazgatósághoz való juttatása tárgyában is kell intézkedniük. A kiállításban való résztvételre vonatkozó határozmányok különben a bejelentési ivekhez csatolt szabályzatban soroltatnak fel részletesen •, mindamellett e helyen is szükségesnek tartom kiemelni, hogy 1. minden egyes bejelentő csak szakmájába vágó s általa készítendő tárgyakat jelenthet be a kiállításra ; 2. a bejelentési határidő 1896. évi január hó 31 -én jár le ; 3. a két egyenlő példányban kiállítandó bejelentési ivek azon kerületi vagy helyi bizottságnál nyújtandók be, amelynek területén az illető bejelentő tartózkodjak; küláÉ dön lakók bejelentési iver azonbK vagy az ottani magyar egylet utján, vagy közvetlenül is beküldhetők a kiállítási igazgatósághoz ; 4. ezen időleges kiállítás 1896. évi július hó 15-én nyílik meg és augusztus hó 15-ik napjáig tart; 5. a kiállításra elfogadott tárgyak 1896. évi július hó i-ig bérmentve lesznek a kiállítási igazgatóság czimére beküldendők azok díjtalan elhelyezéséről és visszaküldéséről a kiállítási igazgatóság fog intézkedni ugy, hogy e csoportbeli kiállítók még térdijat sem fognak fizetni ; végül. 6. a kiállítók arany-, ezüst-pénzbeli jutalmakkal, elismerő oklevelekkel, esetleg emlékokmányokkal fognak kitüntettetni. Ezek felsorolása után van szerencsénk ismételten tiszteletteljesen felkérni a t. Czimet, hogy az iparostanonczok, segédek és munkások időleges kiállításának rendezésében hazafias buzgalommal résztvenni és saját hatáskörében mindent elkövetni szíveskedjék, hogy az ezredéves országos kiállításnak ezen csoportozata minél fényesebb sikert tüntessen fel. A szükséges bejelentési ivek szétosztás végett idezártan a kerületi bizottságok és külföldi magyar egyletek rendelkezésére bocsáttatnak. Budapesten, 1895. évi november hó 19-én. Schmidt s. k., miniszteri tanácsos, kiállítási igazgató. matlansága nem önmagában, hanem a sorsban, megzavarta ezeket a kitűnő tulajdonságokat. Ez volt az a keserű gyümölcs, amit az átélt nyomor napjai érleltek meg, S ugy látszik, hogy ez a tulajdonság eltörölhetetlen jelet hagyott a lelkén. A legvérmesebb reményekből egyszerre a legfájdalmasabb reménytelenségbe sülyedt. A vizsga előtti napon a remény és kétségbeesés hirtelen egymást követő érzései nagyon meggyötörték ezt a kegyetlenül megpróbált szegény lelket. — Meglátja, az utolsó pillanatban fog beállani a szerencsétlenség, sóhajtá. Hiába volt minden fáradozásom, hogy bátorságát felélesszem, A szavak nem használtak semmit. Végre is magában találta azt az energiát, mely megint talpra állította, miután előbb olyan okokat talált, melyek elcsüggesztették. A bátorítás pedig nem maradt el. Tanára ki sem fogyott a vigasztaló szókból. Magdolna újra és újra átvette vele a vizsga darabjait, csakhogy lelkiismeretét megnyugtassa. Többszörös ismétlés után végre igy szólt a tanár : — Kicsikém, én már nem taníthatok neked többé semmit. Kivéve azt, amit a tapasztalat nyújthat, te éppen annyit tudsz, mint én. És mindennek daczára a leány még Az iparostanonczok, segédek és munkások készítményeiből rendezendő időleges kiállítás programmja. 1. §. Ez időleges kiállítás czélja: az iparos-tanonczok, segédek és munkásoknak alkalmat nyújtani arra, hogy az ezredéves kiállításon szorgalmuk és ügyességük eredményét bemutathassák és hogy; további fejlődésükre nézve a kiállítás által ösztönt nyerjenek. 2. §. E czélra való tekintettel a kiállítási kerületi- és helyi bizottságok, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipartestületek és társulatok felkéretnek, hogy az ipari segédszemélyzetet ez időleges kiállításon való részvételre buzdítsák, illetőleg, hogy a munkaadókat személyzetük részvételének előmozdítására ösztönözzék. 3. §. A kiállítás 1896-ik évi július hó 15-én nyílik meg és augusztus hó 15-ik napjáig tart. 4. §. A kiállításban részt vehet minden a bel- és külföldön tartózkodó magyarországi iparos-tanonocz, segéd és munkás. 5. §. A kiállítás tárgyait képezik : a jelenkori főcsoportnak VlII/b. (vasés fémipar), IX. (gépipar, műszerek, tudományos eszközök), X. (közlekedés, hajózás, tengerészet), XI. (építési ipar), XII. (faipar, bútoripar, dekorativipar), XIII. (agyag- és üvegipar), XIV. (bőripar, fonó- és szövőipar, ruházati ipar), XV. (papíripar, sokszorositó-ipar), XVI. (arany-, ezüst-, díszműáruk, apróáruk), XVIII. (vegyészeti ipar), XIX. (élelmiszerek, mint ipartermékek) csoportjaiba tartozó készítmények, minták vagy rajzok, ha a) az illető tanoncz, segéd- vagy munkás szakmájába tartoznak és b) lényeges alkatrészeikben a kiál litó által önállóan állíttattak elő. 6. §. Az e csoportba tartozó tárgyak elkészítését az illető kerület, bizottság a helyi bizottságok utjáni esetleg e czélra felkérendő megbízottak által a kiállító munkaadójával együttesen ellenőrzi. Az ellenőrzés gyakorolhatása szempontjából már a bejelentés eszközsem bizott magában. Csak három nappal a vizsga előtt, amikor egynéhány barátja előtt hallatta magát s mindenki, köztük magam is, a legnagyobb meggyőződéssel jósolta meg a sikert, akkor látszott meg Magdolnán, hogy kezd a sikerében bizni. — Lehet, monda nekem, hogy ugy van megírva a sors könyvében, hogy sikert arassak. És a Bonafousk, a kicsinyek és nagyok, milyen szertelenül Örülnek majd azon. Ah, a szegények, mennyit nyomorogtak három esztendő alatt. Ideje már, hogy megszűnjék a boldogtalanságuk s véle az enyém is. Boldogan, és lelkesen, átszellemülve hagyta el a társaságot. Azóta emlékszem hogy azon a napon nagyon ideges volt, izgatottan járt kelt s szemeiben égett a láz. Akkor azt hittem, hogy ez a várakozástól van . .. Fájdalom ! csalódtam ... Másnap kora reggel levelet kaptam tőle: >Beteg vagyok; jöjjön azonnal!* Beteg! negyvennyolez órával döntő próba előtt! Hát igazán megvalósulnának szomorú sejtelmei ? Magamon kivül rohantam a lakásába. Az ágyban feküdt, feldúlt arczczal, halálos sápadtan. — Meghűltem és köhögök, szólt hozzám, a mikor beléptem a szobába. Ugy-e lése alkalmával megnevezendő a műhely, amelyben a bejelentett tárgy elkészíttetni fog. 7. §. A bejelentés a D) minta szerinti bejelentési iven történik. A bejelentési iv két egyenlő példányban állítandó ki és terjesztendő ama kerületi vagy helyi bizottság elé, melynek területén az illető bejelentő tartózkodik. A külföldön tartózkodó magyar tanonezok, segédek vagy munkások bejelentési ivei a kiállítás igazgatóságának küldendők meg. A bejelentés határideje 1896. január hó 31-én jár le. Későbbi bejelentések elfogadása iránt különös figyelmet érdemlő esetekben az előbirálat eszközlésére hivatott bizottság a kiállítási igazgatósággal egyetértőleg határoz. 8. §. Az előbirálatot azon csoportbizottságok csoportbiztosai gyakorolják, amelyekhez a csoportbeosztási programm szerint az illető tárgy tartozik. Ugyanazok hivatása a beérkező bejelentési iveket felülvizsgálni és a bejelentés el- vagy el nem fogadása felett határozni. Amennyiben az elfogadott bejelentés alapján az előirt időben beküldött kiállítási tárgy az előbiráló bizottság által visszautasittatik, a visszaküldés költségeit a kiállítási alap fedezi. A visszautasításnak akkor van helye, ha a bejelentett, illetve beküldött tárgy a munka-kiállítás fenjelölt czéljának nem felel meg, vagy annak kivitele oly hiányos, hogy kiállításra nem alkalmas. 9. §. A bejelentett és a kiállításra elfogadott tárgyak 1896. évi július hó i-ig bérmentve küldendők be az igazgatósághoz. A csomagolásra és szállításra nézve az általános szállítási szabályok irányadók. mondtam Önnek, hogy nem fogok czélt érni ?! Bonafousék esztelenül sürgölődtek az ágy körül, az apa hülye aggodalommal az anya inkább haragosan, mint megszomorodva, keserűen panaszkodva az elkövetett oktalanságok, meg nem hallgatott tanácsai miatt; a kicsinyek nyögve és sirva. Kituszkoltam valamennyit a szobából, csak a mamát hagytam benn, akit csendre utasítottam s elküldtem orvosomért. Az orvos megjött, megvizsgálta a beteget, orvosságot rendelt s megnyugtatott minket. De a mikor egyedül voltam vele az ajtóköszöbnél, a hová elkísértem, igy szólt hozzám : — Semmiről sem kezeskedem. Tüdőgyuladást konstatáltam, mely annál veszedelmesebbnek ígérkezik, mert rettenetesen meggyöngült szervezetében lépett fel. Összerázkódtam a hagymalcvessel átnyomorgott három esztendőre gondolva, s visszasiettem Magdolna szobájába. Aggódó pillantása kérdőleg szegződött reám. — Ha jól viseli magát és türelmes lesz, nemsokára megint felkelhet, felel tem a néma kérdésre. — Oh, ön nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz, monda fejét csóválva. Miért akarja ezt velem elhitetni ? Mintha magam nem látnék be tisztán önmagamba. Hiszen az egyre megy, de mégis nagyon kegyetlen érzés elbukni a dicsőség előestéjén ! Hallgasson rám : ön barátságot és ragaszkodást igért nekem ; most itt van az alkalom, hogy kimutassa, két öreg és három fiatal egyedül önben reméli támaszát. . . Ez nem költött történet; megtörtént és átélt dolgokat mondok itt el s nem szükséges ékes szavakat keresni arra, hogy kifejezzem azt a keserű érzést, mely eltöltötte szivemet akkor, amikor Magdolna, mindinkább gyöngülő hangon tudtomra adta, hogy közeledik a vég. Négy nappal rá meghalt, ugyanabban az órában, amikor a konzervatórium vizsgáló bizottsága előtt kellett volna megjelennie. Oh, milyen gúnyos gyakran az élet! . . . Bonafous mama kosztosokat tart Parisban, mint annakelőtte Toulouseban; az apa mint könyvelő kapott állást Chérisy bankár irodájában; a két kicsike pedig nemrégiben kezdte meg az inaskodást egy könyvkötőnél. A legkisebbnek ugy látszik szintén nagyon jó hangja van és Bonafous mama már most is csak arról beszél, hogy a kicsikét a konzervatórium operai osztályába adja.