Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-29 / 78.szám

Esztergom, 1895. szept. 28. Végre elérkezett ama várvavárt nap, a melyen városunkat a világgal összekötötték, midőn az eddigi elszigeteltség megszűnt és ezzel anyagi és szellemi felvirágzásunk fényes korszaka is bekövetkezett. Ott díszlik a hatalmas, szép alkotmány a dicső emlékezetű esztergomi vár alatt, a bazilika, primási palota szomszédságában, ott nyugszik a merész és impozáns ivezet a karcsú kőoszlopokon, büszkén hirdetve Esztergom jövendő nagyságát. Az uj hid szemlélésekor a legridegebben érző kebel sem zárkózhatik el ama felemelő érzelem elől, a mely keblét a jelen pillanatban ^eltölti. Hálával emlékezünk meg mi, a mint meg fognak emlékezni késő utódaink is azokról, a kik fáradhatatlan tevékenységükkel, anyagi és szellemi áldozatokkal oda törekedtek, A megbízhatatlan. — Életkép. — — Nem él meg, — mondta a madám Müller, mikor a kisdedet világra segítette. Sőt még csak meg sem paskolta, hogy magához térjen ájulásából ; ennyi fáradságra sem látszott érdemesnek a szegény. A dajkája szánakozva nézett rá : — Minek gyötörjem magam vele, mikor ugy se viszi soká. És nem táplálta őt kellőképpen. Mindazonáltal a fiu nem halt meg mindjárt, hanem csak hetven esztendő múlva. * * * Az anyja nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének. — Kár volna a kezébe egy krajczáros faló is, mert eltöri. Ezt mondta. A kis fiu tehát csak az ingyen pókokkal játszott ; legyeket adott nekik enni és sohasem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat. De a a pókok, a kik mindenki mástól elfogadják a legyet, benne nem biztak, sanda szemmel néztek rá a háló legszéléről s csak akkor nyúltak a jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott onnan. * hogy a már-már létkérdéssé vált állandó hid felépüljön. A hála érzete tölti el keblünket első sorban a magas kormány, Lukács és Dániel szakminiszterek iránt, kik a hid felépítésének elvi eldöntői és a kivitelnek legfőbb őrei voltak. Hálával tartozunk angyaljóságú herczegprimásunknak, Vaszary Kolosnak, ki nagylelkűen lemond a kegyurasága alá tartozó révvám jövedelméről és ez által a hid felépítésének egyik legfőbb anyagi nehézségét oldotta meg kedvezően. Köszönettel tartozunk városunk fejeinek, a kiknek hosszú küzdelem után sikerült a régi és forró óhajt megvalósítani. Köszönettel a vállalkozóknak és a szakfelügyelőknek, úgy szintén a munkásoknak buzgó és lelkiismeretes munkájukért és ténykedésükért . . . Nagy jelentőséggel bir a mai nap reánk nézve nemcsak azért, mert egy dicső mű befejezésének örömünnepét üljük, nemcsak azért, mert a mai nappal a tulajdonképpeni egységes szellemi és anyagi fejlődés főkellékét, a világgal állandó összeköttetést elnyertük, hanem azért is, mert ma hazánk jelenlegi kormányának fejeit üdvözölhetjük szerény városunkban. Öt miniszter jött el hozzánk, hogy a hid felavatásának szép ünnepélyét megjelenésükkel is emeljék, hogy személyesen meggyőződjenek ama örömről, a melyet mi ezen műnek, létesülésénél érzünk, Az általános örömbe disszonáns hangok is vegyülnek. —- Fájdalommal tölt el, bennünket az, hogy jóságos királyunk, dicsőén uralkodó I. Ferencz József nem jött el a hidszentelésre. j Pedig mily lelkesedéssel, mily büszkeséggel töltött volna el, ha koronás királyunk is megnézhette volna az új hidat, az uj kaszárnyát, ha személyesen is meggyőződhetett volna törhetetlen alattvalói hűségünkről, forró szeretetünkről. De hát nem lehetett! Az uralkodás nehéz gondjai más leié foglalkoztatják az apostoli királyt, monarchia hadseregének vizsgálata foglalja le jelenleg idejét és így nem jöhetett el hozzánk a mi fájdalmunkra. Adja Isten, hogy az új alkotmány— Igazán nem tudom : érdemes-e iskolába küldeni ezt a kölyket ! sóhajtott az apa. Előre látom, soha sem tanulja meg az ábéczet. A fiu azonban előbb ismerte a betűket, mint bárki az iskolában. Ez érdeme, sajnos, örök titok maradt ; mert a tanitó, egy jószívű, hektikus ember, sejtette, hogy ez a szerencsétlen gyerek ugy sem tud semmit, hát nem olvastatott vele soha. * A nagymétába nem vette be egyik párt sem. — Hogy miattad veszítsünk ? Csak az kéne ! És elkergették. A boldogtalan Gergely ennek következtében maga labdázott és néha a templom keresztjéig ütötte föl a labdáját. Mire jött a harangozó s elkobozta tőle az ütőfát is, a labdát is : — A keresztet akarod ledobni, te pogány ? * * * A gimnáziumban azok közé a deákok közé tartozott, a kiktől a tanárok félnek. A kiket csak mogorva, esős napokon, súlyos kártyaveszteségek után, legroszszabb kedvökben hívnak ki felelni ; mert eleve vannak győződve, hogy ugy sem tud semmit. S mikor mégis mindenre megfelelt, azt mondták rá : ma épp könynyü volt a leczke és beírtak .neki egy elégségest. A nyolczadik osztályban a matheseos profeszszor, egy induktív módszert kedvelő ur, rövide/i elmagyarázta Newton tételét, aztán egy kissé kétkedve az osztályhoz fordult : — Akadna valaki, a ki ezt szépen levezesse a táblán ? Mély csönd lett. Megszeppent az első eminens is. Ekkor fölállt Gergely. — Mit akar ? — kérdezte a profeszszor. No csak menjen ki, ugy sincs itt magára szükség. — Én nem akarok kimenni — felelt Gergely — hanem levezetem a tételt. — No ha még maga is le tudja vezetni, — nevetett a főtisztelendő ur, akkor hagyjuk az egészet, nem érdemes vesztegetni vele az időt. — Móko ógorja gatona lenni ? — förmedt rá gúnyosan a törzsorvos az aszszentáló bizottság előtt, még azt sem tevén föl róla, hogy németül ért. — Zu dienen, Herr Stabsartzt ! — felelt a legény. A plégalléros ur kaczagva vette le nyakáról a szalagot, hogy megmérje a mellkasát. És elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány mellkas teljes hat hüvelykkel szélesebb a minimumnál. Aztán végigtapogatta a karját, a czombjál ; és meggyőződött, hogy ez a véznaság mind aczélizomból van összekalapálva. * * Háború levén, Gergely egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát aprítja az ellenség. Odarohant, szúrt, lőtt, vágott és megmentette a kapitány urat. nyal mindazon remények, magasröptű tervek beteljesedjenek, a melyeket hozzáfűztek, hogy az új aera, a melynek egyik előjeleként üdvözöljük a vasóriást, városunkat anyagi és szellemi jólétben gyarapítsa, felvirágoztassa. Alább közöljük a mai dicső nap részletes lefolyását. Az esztergomi hídavatás. Esztergom, szept. 28. Gyönyörű, örökre emlékezetes napja volt ma a prímások ősi székesvárosának, Esztergomnak : az ujonan épült állami vashidat ma adták át a közforgalomnak Bánffy Dezső miniszterelnök, Dániel Ernő közoktatásügyi miniszterek jelenlétében. Az átadást egyházi szertartás előzte meg, melyet Esztergom bíboros érseke, Vaszary Kolos herczegprimás végezett. Az igazán szép ünnepélyről részletes tudósításunk a következő : Esztergom már tegnap este szokatlan képet mutatott, a város teljesen ki volt vetkőzve megszokott arculatából. A középületek, magánosok házai fellobogózva, a Széchenyitéren alig volt ház, melyen lobogó — Arany medália dukál ennek a hősnek ! — szólt az ezredes. — De ki az ? A hős ugyanis felismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni kellett. Mikor kimosdatták és meglátszott, hogy ő a Gergely, az egész tábor elnevette magát: — Gergely ! No akkor ezt ugyan mindenki megcselekedte volna ! — És a legénynek három gombja hiányzik ! dörgött az ezredes. Huszonöt botot rá. * Elkövetkezvén a béke, Gergely szerelmes lett a bánlaki református lelkipásztor leányába. — Erzsike; én szeretem önt, — mondta egy holdas estén. Erzsike a szeme közé kacagott ; a tiszteletes ur pedig másnap megszólította : — Öcsém, értsük meg egymást. Ön teljesen megbízhatatlan ember lettére, soha, de sohase birna tisztességesen eltartani egy asszonyt. Kérem hát kímélje meg a jövendőben házamat becses látogatásaitól. * Volt Gergelynek egy gazdag nagynénje. A szegény fiu miért, miért nem, szerette ezt a vén asszonyt és olykor eljárogatott hozzá. — Tudom, miért jössz ! kiáltott rá mindig a néni. — Azt kémleled van-e még bennem egy csöpp élet. Mert a halálomat várod. De hiába várod, te gonosz. Esztergom, XVII. évfolyam. 78. szám. Vasárnap, 1895. szeptember 29. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r «• ^VVVJ^VX>>NVX\V.VV\^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^^^^^^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | ——— ^ csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Át\: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | § Egész évre 6 frt — kr. | küldendők'. ^ § Fél évre 3 » — » § o'i_ - ' > X Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári \ \ Negyed évre 1 * 50 » | Szechenyi-ter 35. szam. | & g ^ Egy hónapra — » 50 » § t ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Szíklay Nándorpapirkereskedésében, | i^«ssfvVX^XvVí«*Sísx^^ a WallfiSch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. ^\N^V\V\XVV\X\X\VX^^ iz „Esztergom is MM taraija