Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-29 / 78.szám

ne lengett volna. Az utcákon sok ember tolong, mindnyájan a nagy Duna mellé igyekeznek, hogy még eg*yszer, utoljára lássák az avult hajóhidat és megtekintsék az ünnepély diszkeseit. Ma reggel verőfényes, pompás idő kedvezett a hidavatásnak. A hid és környéke meglepő szépen volt díszítve. Az esztergomi oldal vámháza elé piros-fehér-zöld és kék-piros (Esztergom város szinei) drapériából sátort rögtönöztek a herczegprimás és kísérete számára. A vízivárosi hídfeljáró elejére diadal-kaput emeltek, zöldgalyakból. Felül ez volt olvasható : »Isten hozott !« A hid végig zászlókkal volt díszítve, igen csinos volt a csavargőzös állomás díszítése. Roppant kíváncsi közönség, köztük sok szép asszony és lány gyülekezett az ünnepély színhelyére s különösen a propeller állomásához csoportosult A rendet a csendőrség és a város díszruhás rendőrei tartották fenn mintaszerűen. A vármegye küldöttsége eléje ment a minisztereknek a Kovács-pataki csvargőzös-állomáshoz ; vezette őket Andrássy János alispán. A minisztereket hozó különvonat ide .9 óra 15 perczkor érkezett meg. A 10 tagból álló vármegyei küldöttség nevében Frey Ferencz országggyűlési képviselő ezt a beszédet intézte a kiszáló miniszterelnökhöz : Nagym. m. kir. miniszterelnök úr, nagym. miniszter urak, mélyen tisztelt vendégeink ! Az esztergomi helyi gőzhajózási társulat, mely a Duna két partja között az év egy részén át a közlekedést évekig fentartotta, szerencsésnek érzi magát, hogy azon napon, melyen a modern vívmányok és követelményéknek megfelelő állandó híd veszi át, ezen Esztergom városát és megyéjét felvirágoztatni hivatott nagy műhöz Nagyméltóságtoknak utja a társulat járművén vezet át. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, melyet nekem az Esztergom polgárai által alapított társulat bizalma e nagy napra nyújt, s társulatunk nevében üdvözölve Nagyméltóságtokat, azon óhajtásunknak adok kifejezést, vajha a magas kormány minden jövendőbeli alkotása oly közhasznú, áldáshozó, szeretett hazánk felvirágoztatását biztosító és oly szilárd alapon nyugvó lenne, mint a ma megnyitandó hid. Isten hozta Nagyméltóságtokat és mélyen tisztelt vendégeiket!* Bánffy báró miniszter-elnök válaszolt erre röviden és megköszönte a szívélyes fogadtatást. A csavargőzösre felszálott az illusztris társaság élén a miniszterelnökkel. Utána jött a másik három miniszter : Dániel, Perczel és Wlassich, Csergheő, Vörös és Zsilinszky államtitkárok, Ludvigh m. kir. állami vasúti igazgató, Czigler Győző műegyetemi tanár és még többen, a kereskedelmi minisztérium legelőkelőbb hivatalnokai közül számosan. A fellobogózott csavargőzös fél 11 órakor ért Esztergomhoz. Jtt várakozott már Kruplanicz Kálmán főispán, Szabó Mihály főjegyző, Reviczky Győző főszolgabíró, a megye hivatalnoki kara, azután a városnak 200 tagú küldöttsége mind fekete díszben, élén Maiina Lajos polgármesterrel. A hercegprímási díszfogatok, Frey képviselő, Reviczky Károly képviselő és mások díszes fogatai két oldalt sorakoztak. A feszült várakozást riadó éljenzés váltotta fel, midőn a miniszterelnök alakja láthatóvá lett. O is és minisztertársai is mosolygó jókedvükben voltak és láthatóan kelllemesen lepte őket meg a szívélyes fogadtatás. A főispán bemutatta a miniszterelnöknek Maiina polgármestert, városunk falai közt üdvözölte őt és kérte, hogy Esztergom városát is részesítse jóakaró figyelmében. Bánffy miniszterelnök válaszolt erre : »Köszönöm az igazán szívélyes fogadtatást. Már ebből is látom, hogy Esztergomban jól fogjuk magunkat érezni és alkalmunk lesz ez örömünnepen önökkel együtt örülni.« Erre a díszes társaság a várakozó Mert az én százezer forint vagyonomat mind az első hazai általános nemzetközi órakulcsgyár részvényeibe fektettem s a részényeket a magyar tudományos akadémiára hagyom. Az «Első hazai általános nemzetközi órakulcsgyár» azonban hirtelen megbukott s a néni pénze az utolsó fillérig odaveszett. Gergely ekkor magához vette a tisztes matronát és uri módon hűségesen eltartotta, élete kilenczvenhetedik évében elkövetkezett haláláig. De a néni mégsem bizott a gonosz öcsben soha ; az ételeket mindig kipróbálta macskáin : nem akarja-e őt megetetni ez a rossz ember. S mikor haldoklott, azt mondta, hogy méreg viszi a sirba. * * Gergely harminczéves korában hivatalt akart vállalni. Minek nevezzük ki önt ? szólt a hivatalfő kellemetlenül mosolyogva. Előre tudom, ugy se járna be soha a hivatalba, mert ön maga a pontatlanság. Különben ám legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam, mily hamar elveszti ; mert ön kezem írását adom, nem fog bejárni a büróba. Gergely harmincz év alatt nem mulasztott el egyetlen egy hivatalos órát sem, nem jött későn egyszer sem. De a negyvenedik esztendőben egy nap üres maradt a széke. — Lám, megmondtam, hogy ez az ember sohasem fog bejárni ! — kiáltott a hivatalfő — És azt is tudom, hogy most majd színlelt betegséggel mentegetődzik ! A jó Gergely azonban nem mentegetŐdzik sehogy sem, mert meghalt* * * — Ej, be különös egy kadáver ez ! — dörmögött este a hallotkém. — Nekem ugy látszik, nem halt meg elég alaposan. Aztán rázta, hallgatta, kopogtatta; végre pedig felhúzta a keztyűjét : — Egyelőre nem állítom ki a temetési engedélyt, mert ez ember nagy mértékben gyanús. * * * Negyednap végre megbízott benne a doktor ur. Most már sietni kellett a temetéssel. Jöttek a gyászvitézek és a koporsóba tették Gergelyt. Az egyik elővett négy szeget és leszegezte a koporsó födelét. Ekkor a másik is elővett zsebéből még két szeget és félig humorosan félig babonásan — mert temetős embereknek, tetszik tudni, megvan a maguk humorja és a maguk babonája — azt mondta a társának : — Te, olyan furcsa képe volt ennek a halottnak : Én is leszegezem, nehogy holmi rossí. tréfából visszajöjjön. És leszegezte ő is. Pedig a szegény Gergelynek bizonyisten eszeágában sem volt a viszatérés, se éjfélkor, se máskor. Tóth Béla. kocsikra ült és a hercegprímási palotába hajtatott. A várakozó közönség soraiban ott láttuk: Maszíaghy, Pór, Rosszival, Vencel, Pellet, Mally, Greffel kanonokokat, Boltizár József és gróf Csáky püspököket és másokat. A miniszterek a primási palotában nyomban tisztelegtek a hercegprímásnál, azután visszajöttek a hídhoz. Vaszary Kolos teljes bíboros díszben, nagy papi kísérettel pontban 11 órakor érkezett a hídhoz diszfogatán, barátságos főhajtással fogadva a nagy éljenzést. — Az első kocsin jött a prímás és Hettyey oldalkanonok, a második kocsin dr. Walter titkár és gróf Széchenyi Miklós, a harmadikon Klinda Theofil és báró Gudenus. Egy pár percre a vámház szobájába vonult és vecsernyeköpenyt és infulát öltött. Ezután következett az előírt hídfelavatási szertartás, amely áll néhány imából, a 102. zsoltárból. Ezután a főpap segédletével együtt néhány lépésre a hídon bement kétszer egymásután, első ízben szentelt vízzel jobbra és balra locsolt, másodszor tömjénezve. A következők aszszisztálták : Boltizár és Mally püspöksüvegben, Maszíaghy v©lt a szertartásmester, Venczel vitte az apostoli keresztet, dr. Walter Gyula volt a könyvtartó, Gudenus pasztoralista, Klinda infulista. Diakónusok voltak Czenczik és Okányik karkáplánok. Ezután a hercegprímás kíséretével ugyanazon sorrendben amint jöttek eltávozott, a miniszterek pedig a díszsátorban helyet foglaltak. Kruplanicz főispán lépett elő és körülbelül e szavakat idézte a kereskedelmi miniszerhez : Nagyméltóságú keresk. miniszter úr, kegyelmes uram ! Nagyméltóságodnak vármegyénk és városunk iránt tanúsított kegye által, immár befejeztetett az állandó híd, ezen remekmű, amely városunkat Párkánnyal összeköti és a város forgalmát, kereskedelmét, iparát, közvagyonosodását nagyban emeli. Az elkészült hidat most már a herczegprimás is felszentelte, nines tehát többé semmi akadály, hogy a közforgalomnak átadassék. Midőn a a város, a vármegye és az egész vidék nevében excellenciádnak legmélyebb köszönetünket tolmácsolnám, hogy a hídépítést sikeresiteni méltóztatott, egyúttal köszönjük, hogy e szép ünnepélyt személyes megjelenésével szerencséltetni méltóztatott. Arra kérjük végül nagyméltóságodat, hogy a hidat a közönség közhasználatára engedje át. Kívánjuk, hogy excellenciádat kormánytársaival együtt az Isten sokáig éltesse. (Éljenzés.) Dániel Ernő keresk. miniszter : Örömmel jöttünk ezen történelmi múltú városba, mert olyan mü felavatására jelentünk meg, amely hivatva van, hogy a béke áldásaival fokozottabb mértékben árassza el e város és vidék lakosságát. Bármennyire előnyös és kiváló haszonnal jár, hogy az országban nagy folyók vannak, nem lehet tagadni, hogy emellett van hátrányuk is, mert a két part közt áthidalhatlan akadályt képez. Látjuk itt is, hogy az év legnagyobb részében, néha 2—3 hónapig fenakadt a közlekedés. Nagy akadály ez nemcsak az iparra és kereskedelemre, hanem a kultúrára. Felismerte ezt a kormány és eltökélte, hogy az ország több részén, első sorban Pozsonyban, Komáromban és itt Esztergomban hidat épit. Nem tagadom, igen tisztelt uraim, hogy eleinte nagy akadályok merültek fel, főleg financiális természetűek. De a kormány belátva, hogy az érdekeltektől a felépi1 tést nem lehet követelni, elhatározta, hogy államköltségen épitetti fel a hidat. Ez a herczegprimás bőkezűsége folytán; első sorban volt lehetséges, mivel ő lemondott a vámszedésből húzott jövedelemről, melyet feláldozott a hídépítésre. E szerint el lévén határozva,, a hídépítést m országgyűlés 1893.-ban megszavata, el, mi ő felsége által 1894 januárban szentesítve lévén, a szerződés Chatry válalkozóval megköttetett. A válalkozök a legnagyobb lelkiismeretességgel rövid 1 és fél év alatt fel is. építették. Mielőtt befejeztetett, szó volt arról, hogy a hid nevet nyerjen. Ő felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a híd azon fenséges foherczegnőről neveztessék el, ki atyai szivéhez legközelebb áll. A helyszíni szemle alkalmával ugy találtatott, hogy minden követelménynek a hid megfelel és a próbaterhelésnél, hogy elég szilárd. Mi sem áll tehát útjában, hogy a közforgalomnak átadassék, hogy a kultúra és közforgalom szolgálatába álljon. Majd emeltebb hangon tette hozzá : „Ezennel kijelentem, hogy a hidat a közforgalomnak átadom." — (Lelkesült, szűnni nem akaró éljenzés.) A beszéd után három ágyúlövés dördült el, a harangok megszólaltak, a régi hajóhidat kinyitották, hogy többé be ne csukják . . . Most a miniszterek megindultak a hidon, utánuk kíséretük és nagy közönség. A hid közepén megállott a menet és Ludvigh igazgató pillanatnyi fénykép felvételt csinált az illusztris társaságról. A párkányi oldalon a község elöljárósága fogadta őket, kikkel a miniszterek néhány barátságos szót váltottak. Dániel Rogriinn, Ede közs. pénztárnokot és Ivanits jegyzőt szóllitotta meg: — Nem volnának-e hajlandók a párkányiak Esztergommal egyesülni? — De igen, kegyelmes uram, -válaszolt Ivanits, de csak anyagi érdekeink megóvása mellett. Mi pótadót nem íize- I tünk, Esztergomban pedig közel 80 százalék a pótadó. A miniszter mosollyal fogadta a fölvilágosítást. Ezután visszamentek a hidon, a várakozó fogatokon a primási palotába hajtattak.' Egynegyed egykor a miniszterek testületileg tisztelegtek a herczegprimásnál, a mely csak 20 percig tartott. A herceg nyomban visszaadta a viziteket és körülbelül 10 perczig időzött a Bánffy miniszterelnök számára fentartott 2-ik emeleti lakásban. Ugyanitt fogadták a miniszterek a megye, város, katona-tisztikar, járásbíróság és testületeknek a deputációját, melyet Kruplanicz főispán vezetett. A főispán a küldöttségek vezetőit egyenkint bemutatta. Ezzel az ünnepély hivatalos része véget ért. f Ebéd a herczegprimásnál. A herczegprimásnál a hídavatás ünnepélye alkalmából 60 terítékű díszebéd volt, a melyen részt vettek a házigazdán kivül: Bánffy Dezső báró, Perczel Dezső, Dániel Ernő, Wlassich Gyula miniszterek, Vörös, Cheőrgheő és Zsilinszky államtitkárok, a kereskedelmi minisztérium nálunk időző tagjai, Boltizár József, Sujánszky Antal püspökök, Roszivál, Venczell, Mally, Maszíaghy, Pór, Komlóssy, Hettyei kanonokok, a primási udvar tagjai, Andrássy alispán, Maiina polgármester, Földváry István dr. városi főügyész, Szabó Mihály megyei főjegyző, a katonai tisztikar képviseletében Gorcz ezredes és Schmidt őrnagy, Bartal tanfelügyelő és városunk előkelőségei közül többen. A pezsgőnél felemelkedett Vaszary Kolozs herczegprimás és ő Felségére a következő gyönyörű beszédet mondta: Azt az örvényt, a mely a szellemi téren a különböző eszmék és elvek harcosait egymástól elválasztja, áthdiaija a haza anyagi jólétének fejlesztésére irányzott egyesült törekvés. A „viribus unitís" jelszó alatti működésünk bámulatos eredményeket tüntet fel. Multunkhoz képest évtizedek alatt századokat haladtunk. A fő- és székváros rendkívüli gyors emelkedése mellett, a vidék is figyelemben részesül és méltán; a mi az ország bármely részét felvirágoztat) £t

y cl hazát teszi szebbé általa, a ki a vidék iparát gazdászatát a közlekedés könnyítésével is előmozdítja, nemcsak magát a vidéket, hanem vele a hazát is gazdagitja. Tévednek azonban, ha nem tekintik nagyságát, erejét, jövőjét, csupán az ipar s a gazdászat és kereskedelem felvirágzásában, vagy a tudoI