Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-15 / 74.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 74. szám. Vasárnap, 1895. szeptember 15. ESZTERGOM és VIDÉKI IK«^V<V>VVV.X>VNN^ \/ARQ§! ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE* ^v******^^^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | — —— ^ ' , | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések . —®— | hova a i

a

p SZ

ellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Ár\: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások § | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre 3 » — » § • ± % Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári i | Negyed évre 1 » 50 » | Szechenyi-ter 35. szam. § I ^ Egy hónapra — » 50 » § . ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7» ^ Egyes számok kaphatók a. kiadóhivatalban, Sziklay Nándorpapirkereskedésében, | »W««ÍC«^VXNX^C^V^ a ^ allíiscll- és Haugll-féle dohánytozsdékben. X\NVX\V\V\V\\\\.\\\\\^^^ Ipari szövetkezetek. Esztergom, 1S9.5. szept. 13, Az ipari szövetkezés eszméje nern hódit tért, bár vele most már iparosaink sokkal többet és sokkal érdemlegesebben foglalkoznak, mint azelőtt. Ez a kérdés, ugy látszik, időt kivan még a teljes megérésre és be kell várni, mig legelsőbben is a millénium előkészületi és ünnepi éve lezajlik, nyomban azután leszen alkalmas megindítani a mozgalmat. — Hogy közel vidékünk városaiban a legilletékesebb tényezők mennyire foglalkoznak a kérdéssel s mennyire szivükön viselik azt, példaként idézzük Komárom vármegye közigazgatási bizottsági jelentéséből a következőket : • Bebizonyított dolog, hogy városunk értelmes, fejlett kisiparral rendelkeziiifc-Az sem szorul bizonyításra, hogy városunk kisiparától a versenyképességet elvitatni nem lehet; hogy mégis kisiparunk lendületes emelkedéséről, ezúttal sem szólhatunk, azon következtetésre kell jutnunk, hogy még mindig nem rendelkezünk azon tényezőkkel, a melyek kisiparunkat a pangástól megmenteni s azt virágzóvá tenni alkalmasak volnának. Ma már elég tőke a szellemi képzettség és ügyesség megszerzése, mert pusztán ennek birtokában eredményt felmutatni nem tud. Versenyképességének legyőzésére anyagi erők is kellenek. — Nem mondom, hogy egyes iparosaink nem rendelkeznek ezzel is ; de általános szempontból nézve a dolgot mégis azon következtetésre kell jutnunk, hogy az ipari szakszerűséget és képzettséget nem kiséri egyúttal az anyagi képesség is. Ez utóbbinak hiánya pedig a legtöbb esetben iparunk fellendülhetésének útját állja. — Ezért kellett volna már régen oda törekednünk, hogy ipari szövetkezetek létesítésével nyújtsunk módot és alkalmat arra, hogy a képzett, de anyagi tőkével nem rendelkező kisiparos is tehetségének érvényesítése elől a gátló akadályok elhárittassanak. Jól tudom, hogy ezen eszme a tehetősebb iparosok körében még mindig bizonyos idegenkedésre talál, részint önös érdekeik képzelt sérelme, részint a most parlagon heverő szellemi tőke érvényesítése mellett mutatkozható nagyobb verseny miatt ; de ha szivünkön hordjuk városunk kisipara emelkedését és fejlődését, akkor szükkeblüleg nem szabad elzárkóznunk oly irányú mozgalom teljes erőveli támogatásától sem, mely feladatául a most szétforgácsolva parlagon heverő képzett iparosok munkakörét emelni, tágítani és boldogulásukat előmozdítani tűzte feladatává. Ha el akarjuk a czélt érni, nem szabad visszahátrálnunk az eszközöktől sem, melyek e czélok elérését lehetővé teszik. Épen azért sajnálkozva kell megemlíteni, hogy a mult év folyamán ipari szövetkezetek létesítésére irányult mozgalom eddig, daczára az e tárgyban tartott értekezlet megállapodásainak, nem bírt életképes alakot ölteni. Csak akarni kell és a siker nem fog elmaradni. Nagy hátrány az uj intézménynek megalkotásánál mindenesetre azon felfogás fentartása, hogy mindent a magas kormánytól várnak egyesek ; pedig ha azon elvet tartottuk volna szem előtt: »Segíts magadon, az Isten is megsegít!« ki tudja nem-e számos intézmény létesítése hirdethetné azok ügybuzgó fáradozásának diadalát már, kik önerejükre támaszkodva csak a czél elérését és létesítését tartották volna szem előtt. Nem vonható kétségbe, hogy egyes esetekben jogosult a magas kormány támogatásának igénylése ; de az is igaz, hogy ilyen támogatás várása legtöbb jogosultsággal ott bir, és ott találkozik, hol nem hiányzik a polgári elem saját erejének felajánlása és önzetlen támogatása sem. Mihelyt a magas kormány meggyőződést szerzett arról, hogy egy város lakosaiban nem hiányzik az akarat, erő arra, hogy saját erejükből és áldozatkészségéből igyekeznek tőlük telhetőleg közintézményüket fejleszteni, legtöbb esetben ott találjuk a magas kormány gyámolító támogatását is arra nézve, hogy kitűzött feladatukat a megvalósulás stádiumába juttassa segélyével. Minél több közhasznú intézmény felett rendelkezik egy város közönsége, annál több más intézmény létesítését vonja körébe. Íz .Eszterqom és Iliié

1 tárczáia. Az Anjouk kora. Irta. PÓR ANTAL. (III.) íratott nemcsak a magyar nemzetnek, hanem Albert római királynak és Rudolf osztrák hercegnek is, kérvén őket, hogy már a rokonság kapcsainál fogva is, védjék Mária, illetve Károly jogait és Vencel támadásait ne tűrjék. Es mert tudta a pápa, hogy a föllázadt szenvedélyek közepett rendeleteinek csak akkor leszen hatása, ha az azokhoz kötött büntetéseket végrehajtják, fölhatalmazta a kalocsai érseket, hogy az engedetlen szerzeteseket : a domonkosiakat, a ferencieket, ágostoniakat és pálosokat, kik — úgy tetszik — még mindig jobban húztak a nemzeti párthoz, szigorú fegyelem alá szorítsa. Bizonyára az ő rendelete szerint történt, hogy Bikcsei Gergely, az esztergomi érsekség kormányzója, Anagniba sietett, elnyerendő az érseki palástot, melyet hűsége és fáradozása megérdemlett, s a további teendőket az erélyes pápával megbeszélendő, midőn lecsapott az anagnii merénylet. — A megfenyített Colonnák és SzépFülöp, a kiközösítéssel fenyegetett franczia király tervezték azt; a cseh király is szövetségben állott a francziával. Colonna Jakab, melléknéven Sciarra és Nogaret Vilmos, a franczia király kanczellárja voltak a végrehajtók. Mintegy 500 lovas és valamelyes gyalogság állott rendelkezésökre. Titkon közeledtek Anagnihoz, VIII. Bonifácz születése helyéhez, hol udvart tartott. 1303 szeptember 7-én hajnalban megtelt a város hadi néppel, mely harsányan kiáltozá : »Halál a pápának ; éljen a francia király ! «Egy pillanat alatt körülvették a pápai palotát. A pápa unokája, Gaentani a hű cselédséggel visszaverte az első támadást. Ugy sejtem, Bikcsei Gergely, ki éppen egy évvel előbb részt vett a budai pucsban, a védők sorába állott. Elesette már most vagy csak későbben, midőn Sciarra csapatjaihoz a rabló vágytól ingerelt csőcselék is szegődvén, uj támadást intéztek : kútfők hiányában ki nem deríthető. A bíborosok s egyébb papok menekültek ; de Niccolo Boccasini az ostiai bíboros kitartott a pápa mellett, kit egy percre se hagyott el bátorsága, lelke nagysága a három napon keresztül, miközben fogolyként őrizték és bántalmazták. Hanem miután megszabadulván szorongatóitól, Rómába tért vissza, itt ágyba döntötték a kiállott szenvedések és méltatlanságok, melyből föl nem kelt többé. Tizednapra Bonifácz halála után, 1303 október 22-ikén összegyülekeztek a bíborosok a Vatikánban pápaválasztásra. Mindnyájuk szavazata egyesült Boccasino személyében, ki XI. Benedek nevét vette föl és kinevezte esztergomi érsekké a Bő nemzetbeli Mihályt, a harcias zágrábi püspököt. Az uj érsek beleülvén Esztergom várába, Vencel király visszavonulását is veszélyezte, mialatt Károly Róbert mint több párthívek nyervén, bátrabban tört délről fölfelé, hogy mentül nagyobb sereget gyűjtsön, Albert német király és Rudolf osztrák herceg szövetségében Vencelt megtámadhassa, A cseh király pedig féltvén gyöngéden szeretett fia életét, ki őt keserű panaszaival folytonosan búsította, miután meghallgatta Németujvári Iván tanácsát, országos seregével, melyhez a lengyelek, szászok és brandenburgiak is csatlakozának, és melyet eredetileg Albert király ellen gyűjtött, 1304 június havában Magyarországba indult. Utja valószínűleg a Morvából Budáig vitt rendes kereskedelmi úton vezette, Holicstól Sásváron és Jablonczán át Nagy-Szombatig, aztán Farkashidán, Semtén, Nyárhidán és Udvardon át Kakatig, vagyis a mai Párkányig Esztergom átellenében. Innét fölszóllitotta Mihály érseket, hogy fiát újra, és — mint erre illetékes személy — végérvényesen megkoronázza. Mihály azonban erre nem volt hajlandó. Venczel tehát átkelvén a Dunán, megfutamította az érseket, és föltörvén a székesegyházat, annak kincseit, drága edényeit, ruháit elrabolta, . a királyok adományos leveleit, letépvén, róluk a pecséteket, megsemmisítette. Aztán átadván Németujvári Ivánnak és Henriknek az esztergomi várat, Buda felé folytatta útját. Budán számos világi ur s egy két főpap várta megérkeztét. A bevonulás a várba elég fényes, az üdvözlet elég szives I volt. Venczel kielégítőnek találta a hangulatot, s egy pár napi vigalom után elkezdődtek a komoly tanácskozások. Az idősb. Venczel szégyenletesnek találta magára nézve is, hogy afféle kalandor gyermek, mint Caroberto, leszoríthassa Csehország hatalmas uralkodójának fiát a trónról. Azért jött — úgymond — hogy azt a haszontalan kölyköt kiverje az országból. Hanem ennek föltétele az, hogy a magyarok nyújtsanak aztán kezességet fia királyi tekintélye emelésére és biztosítására ; adjanak neki királyi hatalmat és jövedelmet. Azonban a főurak éppen a lefoglalt királyi javakról és jövedelmekről nem voltak hajlandók lemondani s a király észre vehette, hogy kevesen rajonganak gyarló fiáért. E végett kezdett titkon haragot tartani a magyarokra ; és mert Csehországból is, melyet egyes magyar és német csapatok pusztitgatni kezdettek, rossz hirek érkeztek : Venczel, az atya, belátta kényszerítő szükségét annak, hogy fiát és hadait mentül előbb haza vigye. S ezt álnokul hajtá végre. Kijelentette egy ünnep előestéjén, hogy szeretné, fiát királyi díszben látni és egyszersmind a koronázási szertartást megismerni. Másnap a Boldogasszony templomában, amelynek padlója a legdrágább szőnyegekkel vala beterítve,« megtették kívánságát. Fényes istentisztelet mellett