Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-15 / 74.szám

A politikai helyzet. A «Délibábok hőse» című röpiratból.» Az egyházpolitikai harc végéhez közeledik, s talán egy év múlva, uj választás küszöbén állunk. Kormányválságot, s ami ennél több, pártválságot az egyházpolitika már nem idézhet elő többé. A hátralévő javaslatoknak Zichy Nándor a főrendiházban már nem lesz képes útját állani. A korona bizonyára szentesíti őket, mint a többit, s az év végére meg lesz a béke az állam és az egyház komoly és illetékes képviselete között. Hogy a Zichy Nándor politikai korcsszülötte, a néppárt annak dacára tovább szervezkedik, sőt hogy állandóan a fenyegető szervezkedés állapotában van, ahhoz már hozzászoktunk, s korántsem tiszteljük meg a néppártot azzal a feltevéssel, hogy létezésük és lázas tevékenységük a kultúrharccal volna egyértelmű. Azt azonban nem tagadom, hogy a képviselőválasztások miként való lefolyását egy új tényező is befolyásolja, s hogy úgy mondjam, komplikálja : a néppárt, mely a revíziót irta zászlajára, s mely nagy előkészülettel és vérmes reményekkel megy bele a választási küzdelembe. Az időközi választások eredménye nem igen volt biztató a néppártra, s a parlamentben egy szál emberrel vannak képviselve, akinek neve és megjelenése azonban inkább a keletkezésben lévő párt humoros oldalához, mintsem a félelmetes voltához tartozik. Hanem ami igaz, igaz : az új párt meg fogja mozgatni a legalsóbb és legtudatlanabb néprétegeket, s a kezét ráteszi néhány mandátumra. Csak az a kérdés, hogy melyik országos párt rovására fog az újdonsült párt terjeszkedni ? a sekrestyéből elővették először a SzentIstván palástját, melyet az ifjabb Venczelre adtak ; aztán a szent király kardjával övezték körül; következett a sarkantyú-pár. Most a főpap a deli ifjú fejére illesztette a koronát, ki egyik kezében Saent-Istvánnak aranynyal és drága kővel befoglalt jobbját, másikban pedig a királyi pálczát tartotta. Fölhangzott az egyházban az ének. A cseh király nagyon dicsérte a magyar papok előtt ezen áhitatteljes és pompás szertartásokat. De ezalatt egyenkint s a polgárok által észrevétlenül sok cseh lovas sétált be a nyitott várkapun. Vagy kétezer gyűlt össze belőlük a templom előtt és környékén, a mit a király megértvén, be se várta a szertartás végét, hanem fiával együtt odahagyta a templomot. Az ifjú király az összes jelvénnyel diszitve egy készen tartott paripára ült, és apja kíséretében a királyi palotába lovagolt. Tarthatta ezt a nép ujabb koronázási ünnepélynek is, annyival inkább, mivel az nap a cseh király vadakban és halakban gazdag ebédet adott a főpapoknak és főuraknak, mely estig tartott. Befejezésül a vendégek közt gazdag ajándékokat osztogatott. Egyszer csak összegyűjtötte hadait és átszállította a pesti partra, a főurak hadai és budai polgárok is csatlakoztak hozzá, mert — mint monda — a Tisza mellékére indul, hol a kunok Carobertohoz állottak. Azonban csakhamar leveA felelet egyszerű. Leginkább a tiszta katholikus kerületekben állhatja meg helyét győzelmesen. Te hát annak a pártnak rovására gyarapodik, amely aránylag a legtöbb tiszta katholikus kerülettel rendelkezik, s amelyet eddig a római katholikus alsó papság leginkább támogatott. A kormánypártnak, mely számra is a legnagyobb párt, s mely eddigelé a választásokon a kath. főpapság barátságával dicsekedhetett, — elég kerülete van olyan, amelynek megtartásáért a néppárttal kemény harczot kell vívnia. De a főpapság nagy része, remélhetőleg nem indentifikálja majd magát a néppárttal, s s a kormánypárt jelöltjeivel szemben többé-kevésbé semlegesen viseli magát. Azonkívül e megtámadott kerületekben a szabadelvű párt liberalizmusa, a minden izében liberális vármegyei intelligenczia támogatásával, diadalmasan védheti magát. A szabadelvű párt tehát, bár néppárti jelöltekkel fog szemben állni az egész vonalon, legkevésbbé félhet attól, hogy sok mandátumot vészit az egyenlőtlen harczon. A nemzeti párt az, melynek aránylag a legtöbb veszteni való katholikus kerülete van. A főpapságtól hidegen fogadva, az alsó papság buzgalmával, és Apponyi személye és politikája iránt táplált lelkesedésével vetették meg a lábukat némely katholikus kerületekben. Minthogy pedig az alsópapság a néppárt jelöltjeiért fog sikra szállani, — a néppárt elsősorban a nemzeti párt kárára terjeszkedhetik. A nemzeti párt az, melynek e harcban j a legtöbb vesziteni valója van. A liberális elemek nem fognak segítségére sietni a szorongatott Apponyinak, mert .ennek szerencsétlen tette álarczát. Maga elé hivatta a magyarokat s köztük a vele levő budai polgárokat, Werner fia László bíróval együtt. Ennek a néhány tekintélyes polgárnak szemére hányta, hogy koronás urok ellen hűtelenek voltak, sőt élete ellen öszszeesküvést forraltak. Azért Lászlót és még tizenhat budai polgárt, mint felségsértőket, fogságra vetette és rabul vitte magával Csehországba. De visszatérő utja nem volt háborítatlan. Nem csupán a rendkívüli hőség tett kárt seregében, hanem Károly Róbert ez idő szerinti hivei, továbbá Trencsényi Csák Máté és Rudolf osztrák herceg is nyugtalanították azt támadásaikkal. Mindamellett már augusztus első felében fiastul bevonult Prágába. Hogy Vencelek ekkor még nem tettek le egészen Magyarországról, kitűnik abból, hogy Németujvári Iván grófot kinevezték az ország kormányzójává, rá bízták a vezérletet és az erős várakat; midőn továbbá előlépett egy pártjokbeli magyar püspök és visszakérte a magyar koronát és más királyi jelvényeket, melyeket addig az ideig benn az országban őriztek : ezt kereken megtagadták, állítván, hogy az ifjabb Vencel levén a magyar uralkodó, a hol ő van, ott kell a koronának is lennie*/ De különben is Vencel sohase volt nagyobb mértékben rá szorulva szövetségesekre, mint most, azért esztelenség leendett tőle a magyarok részéről való támogatást megvetni. egyházpolitikai programmja nem volt elég liberális arra, hogy a nemzeti párt vezérét megóvja a lappangó ultramontanizmus látszatától. De arra még elég liberális volt, hogy a tisztelt grófot klerikális érzelmű hivei és választói szemében súlyosan kompromittálja. Fentebb már utaltam arra, hogy a nemzeti párt programmjábán akkor sem volt elég belső, hóditó erő, a mikor az újdonság ingerével hatott, s oly választáson sem tudott terjeszkedni, a melyet nagyon ügyetlenül vezettek. Egy ügyesen, czéltudatosan vezetett képviselőválasztáskor annál kevésbé számithat terjeszkedésre, minthogy azóta sötét árnyék esett az Apponyi fénylő »nemzeti« paizsára, — annak az ódiuma, hogy a lefolyt egyházpolitikai harczokban a liberális zászlóhoz hütelenné vált. A klerikálisok ellene fordulnak, mért a szükségbeli polgári házasság hívének vallotta magát. A liberálisoknak nem kell, mert az egyházpolitikai harcz legválságosabb napjaiban félreállott. Arra, hogy a nemzeti párt programúi átjárja a tömegek szivét, ez a programm nagyon szubtilis, s nem eléggé nemzeti. A kik abban a hitben szavaztak reá, hogy ez a programm, ha kevesebb is a függetlenségi párt nemzeti követeléseinél, de megvan az az előnye, hogy kormányozni képes : a a királyi audencia után lehangolva tettek le erről a reményükről. A jövő feladatait nem azok a közjogi szubtilitások képezik, a miket a nemzeti párt progjammába felvett, hanem a magyar nemzeti állam teljes kiépítése, a minek az Apponyi harmadik katonai akadémiájához és Mig ezek Budán történnek vala, mind sűrűbb tömegekben sereglének Károly Róbert és a magyar főurak hadai a nyugati szélekre, azon szándékkal, hogy Morvaországba törjenek. 1304 augusztus 24-én fényes gyülekezetet talál együtt Pozsonyban. Ott valának Rudolf osztrák és stájer herceg tartományai főbbjeivel, ott Károly Róbert számos egyházi és világi főúrral, kik őt magyar királynak címezték. Vele voltak név szerint: Mihály esztergomi és István kalocsai érsekek, Péter erdélyi, Tivadar győri, Miklós bosnya és János nyitrai püspükök ; Újlaki Ugrin mester, Aba Amadé nádor, Rátóti Lóránt nádor, Borsa Kopasz bán, (Tót) Lőrinc fia Lőkös mester, Tivadar bán, a Gyovad nemzetségből, Csák Márk fia István, Apor nádor, Kompolti Péter vajda, Lőrinc vajda, Rátóti Kakas mester és Borsa Tamás fia János, kik egyértelmű elhatározással eskü alatt kötelezték magokat, hogy Rudolf herceget, testvéreit és hiveit mindenki ellen megvédelmezik, amint, hogy Rudolf herceg is köteles szövetséges társai egyházi és világi jogait védeni és támadóik ellen — erre fölhivatván — segítséget adni. Ugyanezt ígérték egymásnak Károly Róbert és Rudolf. Külön szerződést kötött Rudolf herceggel Trencsényi Csák Máté is, arra kötelezvén magát, hogy nyolcezer embert állít ki a cseh ellen. A föltételek elseje, melyek mellett a magyar király és főurak Albert királlyal nemzeti szinü csendőr-kardbojtjához semmi köze nincs. Bánffy Dezső báró nagy államférfihez méltó érzékkel igy állította fel a jövő politikai harczainak jelszavát : a közjogi állandóság, a dualizmus erélyes megvédése a szélsőbal, a nemzeti párt s a néppárt ellen; és az egységes magyar nemzeti állam megvédése a nemzetiségek államellenes szövetsége ellen. Ez az igazi nemzeti politika, nem az, a mely külsőségekben keresi a nemzeti feladatokat, mikor Hannibál ante portás. A jövő választásokon a dualizmusért fog folyni a harcz, melyet a szélsőbal közjogi radikalizmusával, a nemzeti párt apró katonai követeléseivel, s a néppárt a foederalizmusra törekvő nemzetiségek dédelgetésével, alapjában veszélyeztet. A dualizmus nagy előnye, hogy Európa közepén osztrák-magyar nagyhatalom vagyunk, a melynek szövetségét egy Bismarck kereste s melynek fegyveres ereje a világbéke egyik oszlopa. Nem tagadhatjuk, hogy ez a világbéke szuronyok millióira vetett ágyon szendereg, hogy a haderő fentartása és fejlesztése nagy áldozatunkba kerül, hogy drágán kell megfizetnünk azt a kedvező politikai helyzetet, hogy nagyhatalom vagyunk. Mindezen áldozatokat a dualizmus bölcs megalkotója előre látta. De tiszta, világos szeme jól látta annak előnyeit is. A nemzetközi bizonytalanság megszűnését ; a tekintélyt kifelé, bent pedig az anyagi erők hatalmas vérforgását, a növekedő jólétet, s a nemzeti politika győzedelmet akut nemzetiségi bajainkon. A kiegyezés két elsd évtizedét sok mindenre felhasználtuk, a mi hasznos és szükséges volt. De a nemes Rudolf herceggel szövetkezének, az vala, hogy a magyar királyi jelvények visszavétessenek és Károly Róbert magyar király kezéhez szolgáltassanak. E föltételhez járultak még a következők : A magyar segitő had bevett szokás szerint Szent-Mihály, azaz szeptember 29. napjánál tovább nem táboroz, mert késő ősszel nehéz takarmányt szerezni a lovak számára. A magyarok külön hadtestet alkotnak ; a németeket közéjök, viszont őket a németek közé beosztani nem szabad, nyilyán azért, nehogy összekocódjanak a zsákmányon. Mivel pedig nem zsoldért, hanem csak zsákmányért szolgálnak, kikötik, hogy minden, a mi kezükbe kerül : ember, állat és egyébb ingó-bingójószág, sajátjok marad, melyet helyben értékesíthetnek vagy magokkal haza vihetnek. Ha németekkel közösen ejtenek zsákmányt, azt igazságosan kell felosztani, valamint hogy ők is tartoznak a barátságos helyeken megfizetni mindent, a mire szükségök van, de csak a rendes, jutányos áron. Kikötötték végre, hogy a pogány kunok istentiszteletöket zavartalanul végezhessék. Ezen egyességet az osztrák hercegen és számos főúron kivül Pozsony, mely az időben, mint Ágnes özvegy magyar királyné özvegyi jussa, osztrák kézen volt, Bécs, Haimburg és Német-Ujhely városok is megerősítek pecsétjeikkel, föltételül szabván, hogy a zsákmányolás és prédálás csak ellenséges földön vegye kezdetét