Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-08 / 72.szám

tása, rendeltetése szerint élnie kellene. Követni kell a természeti törvényeket. A sok évezredes tapasztalás és a józan ész útmutatásának irányát követve, öt ilyen természeti törvény tűnik szemünkbe. 1- ső. Az embernek hivatása, rendeltetése az, hogy a természeten, az anyagi világon uralkodjék. 2- ik. Az ember ezen uralmát csakis bizonyos aránylagos vagyon birtokában képes gyakorolni. 3- ik. Az i-ső törvénybeli nagy joggal viszonylagos nagy kötelessége az embernek az, hogy az ész, a lélek fegyelmezett fölénye által kell magát minden tetteiben vezéreltetni. 4- ik. Az ember társas lény lévén, kötelmeinek szintén csak társadalmi összeköttetésben (hogy a gyenge az erős elnyomása ellenében védve legyen) a társadalmi egyleti működéstől támogatva képes megfelelni. Végre. 5- ik. A fenti törvények szankcziója, hogy minden egyes . ember képességeivel együtt, a fenti törvények teljesitéséért felelős. Az elsorolt törvények között kiváló fontossággal birnak a kötelességek. Van három kötelesség, melyek nemcsak a jólét vagy szegénység, hanem a létezhetés nagy életkérdésére nézve is döntő befolyással vannak. A) Hogy az ember azon kitűnő tehetségeivel, melyek őt a természet urává képesitik, semmikép viszsza ne éljen, tehát hogy vallásos, jóerkölcsü, hogy becsületes legyen. B) Hogy ezen tehetségeit ne hevertesse használatlanul, hanem hogy ezeket lehetőleg kiművelje és használja, azért tanuljon, hogy dolgozni tudjon, hogy mindig munkás — és C) Hogy mindig takarékos legyen. az ostia-velletrii biboros püspököt, kinevezve őt Magyarország, a hozzákapcsolt részek és Lengyelország részére de latere követének. Ezalatt az ellenpárt sem hagyta az időt felhasználatlanul elmúlni. E párt tagjai voltak első sorban az ország összes megyés püspökei, élükön Gímesi János kalocsai érsek a Hunt-Pázmány nemzetségből. Velők tartottak a Rátotiak Hasznosi Domokos tárnokmesterrel és László királyi főétekfogóval; az Ákosok Ernei bán fia István nádorral; a Németujváriak Iván és Henrik bánokkal; a Csákok Trencsényi Máté nádorral ; az Abák Amadé nádorral; a Kachichok az ország legnevesebb hadnagyával, Miklósfia Demeter zólyomi ispánnal; szóval — hogy nevezett István nádor szavaival éljek — az ország egyházi és világi főméltóságai, főurai, összes nemesei és minden rendű lakosai, kik Rachelként elsiratván SzentIstván, a magyarok első királya nemzetségének és vérének atyai ágon származott utolsó aranyos gallyacskáját, sokat aggódának és gondolkodának afölött, Isten kegyelméből hol és mimódon találjanak magoknak a szent királyok véréből lelkezett királyt ? Hosszú tanakodás után végre egy szívvel, egy lélekkel megegyeztek Vencelben, Cseh- és Lengyelország királyában, és hogy őt megnyerjék, követséget küldenek hozzá. A dolog, illetőleg munka egy eléggé meg nem becsülhető talizmánja, titkos szere az embernek, [ez azon archimedesi pont, melyről a világut sarkaiból kiemelni, vagyis minden nehézséget leküzdeni képes az ember. De másrészt erre a természet is kényszerit minket, mert a ki nem dolgozik — hacsak más nem segiti — éhen vesz el. »Dii laboribus omnia vendunt*, mondták már a régiek. Végre a takarékosságról tudnunk kell, hogy ez a munkának mintegy kiegészitő részét képezi, mely nélkül a munka elveszti minden jelentőségét. A munkaerő ugyanis megtakarítással összegyűjthető és mint ilyen képezi a tőkét. Ha én pl. napi munkámmal két forintot megkeresve, abból napi szükségleteim fedezésére csak egy forintot fogyasztok el, akkép felhasznált munkaerőm értékéből naponta egy forintot s egész éven át kerekszámban háromszáz forintot megtakarítva összegyüjthetek és igy tovább. Ez a tőkeképzés természetes útja és módja, mert a tőke senkinek sem hullott még az égből alá, sőt minden tőke — létezzék az ingatlan vagy ingó alakban — eredetére nézve mindig csakis kirekesztőleg a munkának, jelesül pedig a megtakarított munkaerőnek, a takarékosságnak köszöni létét. A ki például azt, a mit egész héten keres — miként a munkások többnyire teszik — vasárnap s hétfőn mind elkölti, annak a maga emberiségéből soha sem lesz semmije. És ha az emberek mindig igy tettek volna, ugy semmi érték sem léteznék a világon. A szocziális kérdés megoldására azonban a társadalmi közreműködés A választást nem lehet helyteleniteni. Vencel II. Ottokárnak és Kunegundának, IV. Béla királyunk unokájának volt fia. Már tizenkét éves korában vette át a kormányt és azt elhunytáig (1283-tól 1305-ig) bölcsen vitte. Azon hatalmaskodókat, kik Cseh- és Morvaországban a rendet és békét megzavarták, fegyveres erővel, ha szükség vala, kemény szigorral megfékezte ; ennek folytán Csehország zavartalan békét élvezett, lakosai jólétben gyarapodtak királyuk szelid és gondos kormánya alatt. Kevesen is valának azon kor uralkodói közt, kik föladatuk komolyságától és nagyságától annyira át valának hatva, mint a cseh király. Nemegyszer mondogatá bizalmasainak, ha tudna valakit, ki nálánál több buzgalommal és igazabban óhajtaná a közjót, annak menten átadná a hatalmat, ő pedig visszavonulna a königsaali monostorba, melyet dús adományokkal látott el. Noha sem olvasni, sem irni nem tudott, nem rajta múlt, hogy Prágába egyetemet nem alapított és népének törvénykönyvet nem adott, mely célra Olaszországból jogtudóst hozatott Prágába. Ez ugyan nem sikerült az akkori törvényszékek ellenkezése miatt, de a bányászatot és pénzügyet, mi csupán tőle függött, jelesen rendezte. Hatalomra vágyó, hatalmaskodó és erőszakos nem volt; ez nem feküdt természetében. Atyja hősies szelleme, nagyis szükséges. Az ember társas lény lévén, emberi czéljait és hivatását is csak a társadalmi, egyleti tevékenység segélyével képes megvalósítani. A társadalom feladata ugyanis az, hogy a gyengét az* erős elnyomása ellen megvédje és a társadalom minden tagjának jólétét előmozdítsa, le-* hetőleg létesítse. E végett szükségeltetnék, hogy miként az államhatalomnak, ugy a társadalomnak is egy központi kulturegyleti kormánya volna, mely a már létező hasonnemű egyletek beosztása és felhasználásával a nagyobb kerületi és községi egyletek utján a társadalom minden tagjával folytonos és szerves érintkezésben lenne. Ezen egylet czélja volna : a minden egyesre kiterjedő társadalmi segély akkép, hogy a társadalom minden tagjának testi, lelki épsége megóvassék, hogy képességei kifejtessenek, azaz hogy minden tag állásához mért kiképeztetésben részesüljön ; hogy kifejtett képességeit az egész javára hasznosítsa, vagyis hogy munkás tagja, hogy munkájának megtakarítása után vagyonos tagja legyen a társadalomnak. Egy szóval, hogy ekkép minden egyes megfelelhessen emberi hivatása és rendeltetésének. A felhozott összes természeti törvényeknek tehát röviden az képezi jellegét, hogy minden embernek kötelessége azok útmutatása nyomán vagyonosságra törekedni, nem az elérhető minél nagyobb kényelem és élvezetek czéljából, hanem azért, hogy ezen nélkülözhetlenül megkívántató eszközzel mindenki saját hatáskörében és körülményei szerint minélnagyobb mértékben a természeten uralkodva, képes legyen hivatásának és rendeltetésének minél több sikerrel megfelelni. Ezek, mint kimaravágyása szintén nem szállott reá. Ipja, Habsburg Rudolf halála után, valamint megválasztatta római királynak Nassaui Adolfot, aztán Rudolf fiát, Albertet, úgy megválasztathatta volna magát is; de erre nem vágyott. Ellenben jól megfizettette magát szavazatáért, kivált a Habsburgtól. Viszont ő se vala fukar a jutalmazásban, valaminthogy a íényt és pompát szerette. Mind oly jó tulajdonságok ezek, melyek, a mint előbb a lengyeleket, úgy most a magyarokat arra hangolták, hogy őt hívják meg királyukul. II. Vencel cseh király a magyar követeket, kik őt az ország koronájával megkínálták, nagy kitüntetéssel fogadta ugyan, de ezek őt kevésbbé találták hajlandónak megtisztelő kívánságuk teljesítésére, mint óhajtották volna. Két korona gondjait egy harmadikkal tetézni nem óhajtotta. Ez annál kevésbbé telt tőle, minthogy élni sietett és időnek előtte megaggott. A fő ellenvetés, melylyel a tiszteletet magától elhárította, pedig az volt, hogy Ő már nem tanulna meg magyarul. Már pedig a királynak tudnia kell alattvalói nyelvén; mert nem lehet az, hogy csak tolmács által kérhessen segítséget királyától a szegény ember és maga tolmács által hirdesse ki a perlekedő felek közt az ítéletet. Maga helyett tehát megnyerő külsejű, gasló oszlopfák az élet végtelen puszta sivatagában, megjelölik a helyes utat, melyet a járatlan utazónak követni kell. Az előadottak nyomán egész bizonyossággal mondhatni, hogy ezen szabályok képezik a vagyonegyenlőség — illetve a szociális kérdés problémájának megoldását. Az itt kifejtett törvények életbeléptetésének számos akadálya van. Ilyen elsősorban a mi viszonyainkra nem illő külföldi szocialista tanok, valamint a helytelen közgazdasági felfogás, továbbá a felnőtt embereknek fogékonytalansága az uj eszmék iránt (ezeket tehát már az elemi iskolákban kellene oktatni), végül az egyleti életnek helytelen és elforgácsolt természete. Miután a szocziális kérdés megoldása a munkásokra nézve a legfontosabb, a füzet szerzője ezzel külön foglalkozik, és arra az eredményre jön, hogy a munkások ne hagyják magukat az észellenes szocziálista tanok által tévútra vezetni, hanem szervezkedésük által kézzelfogható hasznukat mozdítsák elő. A vagyonosság megszerzésére vezető szabályok kétféle természetűek, egyrészt nemlegesek, hogy semmit se tegyünk olyat, a miből semmi hasznunk nincs. Ilyenek pl. a külföldi szocialista tanok, mint az általános szavazatjog, a nyolcórai munkaidő, május elsejének megünneplése s általában a társadalom felforgatását célzó tanok stb., mert azokés ilyenekből bármelyik munkás csak egyszer sem lakhatik jól; a tényleges természetűek pedig azok, hogy csak azt és mindazt megtegyük, a miből tisztességes módon hasznot nyerhetünk. Ilyenek a munkásság, takarékosság, egyesülés. A divatos sztrájkok is mind csak a tudatlanság eszközei : ezeknél a hasonnevű, tizenkét éves fiát ajánlá Magyarország királyául a követeknek, kik jártak-keltek küldőikhez és vissza új utasításokért és új utasításokkal. Ezeknek pedig irányt adott Vencel bőkezűsége. Köztudomásúnak kell lennie, hogy a cseh király főleg pénzzel szerezte fia pártját. A csacska krónikák is úgy tudják, hogy bizony sok ajándék és még többnek Ígérete járta; sőt I. Károly király egyenesen kimondotta, hogy Vencel kincstárának gazdagsága által sok nemest hajlított a maga részére, miről egyébiránt más adatok se hiányzanak. Az egyesség a magyar főurak és a cseh király közt elvégre létre jött, és Németujvári Iván bán, kinek nagy része volt az alkudozásoknál, megkezdette az ellenségeskedést Caroberto ellen. Hogy utat nyisson Vencelnek, megtámadta Esztergom várát, és azt, miután Caroberto Gergely érsekkel együtt elmenekült, bevette. Caroberto ismét a délvidékre vonta meg magát, Péterváradra, a bélakúti ciszterci monostorba, melynek apátja János, nemsokára aztán nyitrai püspök, úgy látszik még Nápolyból régibb ismerőse volt és buzgó híve. (Folyt, köv.) Kaczér hölgy tükre, kíváncsi aszszony ablaka sohasem homályos. Minél több reményt vesztünk, annál több tapasztalatot szerzünk.