Esztergom és Vidéke, 1895
1895-04-25 / 33.szám
Egy uj monopóliumról. Esztergom, ápril. 23. A dolog nagyon is érthető. A kormányzás mind költségesebb, a militarizmus ujabb négy milliót nyel el, a ctirekt adónemeket emelni nem lehet, » N föld az adóterheket igy is alig birja\meg, a magyar gazdák közvéleményében megjegecedik az a tudat, hogy mezőgazdálkodás válság alatt van, ^májusban többet fogunk erről hallani a. gazdakongresszusban), nincs más hátra, mint egy uj állami monopóliummal lepni meg az állampolgárokat. Es lapunkat természetesen e kérdésnek csak nemzetgazdasági, nem pedig politikai oldala érdekli. Ugyan monopóliumokkal szemben kinek lenne kedve politikai premisszákra ? Egyelőre tehát az új monopóliumnak — a szeszmonopoliumnak nemzetgazdasági oldala úgy áll, hogy csupán a nagykereskedésre terjesztetnék ki, a termelés és kismértékben való elárusitás pedig szabad maradna. Az ám, ha monopóliumok nem volnának, — közös ügyek és az osztrák pénzügyminiszter mást nem beszélne, a ki kijelentette, hogy az Iz „Eszteraom és Vidéke" tirciia. A bor eredete. (Bordal.) Hallgassatok, Hadd szólok én ; Figyeljen most Minden legény. Midőn Ádám teremtetek, Örömkönyüket sírt az ég. Midőn Eva teremtetek, Bánatkönyűket sírt az ég. Mért történt igy, azt nem tudom . . Történt tehát egy szép napon . . . (S miért épen egy szép napon ? Higyjétek el, azt sem tudom.) Éva anyánk szép volt nagyon, S kínálkozván sok alkalom, Ádám Évát megcsókolá, És ezt az Úr megpillantá. És mí a csők ? tudjuk nagyou : Egy édes-kedves fájdalom. S az úr nem tudta hirtelen, Hogy ez esetben mit tegyen ? Örűljön-e, vagy sírjon-e? . . . S könyekkel telt meg két szeme. Egyikben bánatköny vala, Másikból örömköny folya. S a kétféle köny egybefolyt:. Igy alkotá az Úr a bort. állam reflektál a közvetítő kereskedés által elért nagy haszonra is, minélfogva a kormány limitálni fogja az elárusítandó szesz árát a szeszfok arányában. Ez pedig más. Igy aztán illuzoriussá válik a kicsinyben való eladás szabadsága, de lehetne-e másként? Lehetne-e, hogy a cápa csak félig nyelje el áldozatát ? Lehet-e ott versenyről, fejlesztésről szólani, a hol csak egyetlen vevő van, aki maga szabja meg a vételárt, valamint a termelhető menynyiséget, melyet megvenni hajlandó ? Ha más nem, már a kezelés nehézsége, a csempészet terjedése, főleg azonban az uj monopóliumnak az államkincstár javára teljes mérvben való kihasználása arra fogják kényszeríteni a kormányt, hogy egészen rátegye vasmarkát a szesztermelésre, annak nagyban és kicsinyben való eladására. A dohány-monopolium analóg eset. Eleinte a termelőkre szinte ráerőszakolták a termelési szabadságot, és ma már ott állunk, midőn a termelők attól is el vannak tiltva, hogy a saját szükségletükre szükséges mennyiséget visszatarthassák. Es a monopólium nyűge alatt fellendülni nem képes dohány-exportunk, mely Az első csóké a babér, Hogy ihatunk e szép honér', Éljen soká Hon és borág. S kocintsunk most, Föl cimborák! Erdősi Dezső. Az én gazdag nagybácsim. A földbirtokosok általában négyfélék. Nőtlen földbirtokosok, nős földbirtokosok, özvegy földbirtokosok és agglegény földbirtokosok. A nagybácsik általában kétfélék. Gyermektelen nagybácsik és gazdag nagybácsik. A másfajta nagybácsik nem számítanak. Azt hiszem, nem jellemezhetem jobban és rövidebben nagybátyámat, mintha kijelentem, hogy a földbirtokosok harmadik és a nagybácsik mindkét osztályába tartozott. Nagybátyámnak, a gazdag és gyermektelen özvegynek a többek között különösen két jó tulajdonsága emelkedett ki. Az egyik egy ezer holdas birtok rolt a Tisza mentén, a másik pedig az, hogy ez ezer hold egyetlen örökösének én vallhattam magamat. Talán nem. lesz felesleges megjegyeznem, hogy nagybátyám nem volt mindig gyermektelen özvegy. Nagybátyám ifjú mint minden cikk, csak a szabad kereskedelem versenye folytán fejlődhetik. Mezőgazdasági állam vagyunk. A mezőgazdasági termelés minden ágát szabaddá tenni és fejlesztenni kellene. A lengyel képviselők attentatumnak nevezték az osztrák pénzügyminiszter e nemű terveit, mert ha a szesztermelés Galíciában nem szorittatik béklyókba, hatalmas emeltyűjévé válhatnék a mezőgazdasági jövedelem emelkedésének. A monopólium zsák-utczába szorítja a szesztermelést és ha még olyan kedvezők lennének is a konjunktúrák, elfojtja. Es vegyük a nemzetgazdaságilag legfontosabb körülményt. A tervezett szeszmonopolium több száz embert kizavar megszokott foglalkozása köréből. Italmérési jogbérlők, szeszkereskedők, elárusítók, a kik e foglalkozás körében találták föl existenciájokat, most a rendes kenyérkeresettől megfosztatnak, mert az államnak szüksége van arra a különben még problematikus néhány millióra, a melyet e monopólium inaugurálásával remél. De fenyeget még más veszedelem, a szeszgyárak üzemeinek beszüntekorában gyermek, sőt később legény, majd meg későbben boldog férj is vala. Boldog házaséletének egy fatális tévedés vetett véget. A fatális tévedést a nagybátyám felesége követte el, aki egy ismeretlen valakit tévesztett össze a nagybátyámmal. Nagybátyám éktelen dühbe jött és bár a tévedés megtörténtét nagyban menti, hogy sötétben esett meg a dolog — a históriának válás lett a vége és a nagybátyám egyedül maradt. Ilyen körülmények között természetesnek találja csak mindenki, hogy egyformán nagy figyelemben részesítettem úgy nagybátyámat, mint az ezer holdat. A nagybátyámat télen hideg, nyáron meleg helyekre küldöztem, beoltattam serummal és mikor nagy volt a forróság, karbolos vizet itattam vele. Szóval, atyailag gondját viseltem. Az ezer holdnak nemkülönben. Nagybátyám azóta a bizonyos tévedés óta felette hanyag gazda volt. Semmivel sem törődött és különösen a biztosítás nemes és hasznos intézménye ellen viseltetett leküzdhetetlen ellenszenvvel. Hiába küldöztem hozzá a legzseniálisabb ágenseket, hiába tartottak ezek neki szónoklatokat, amelyek méltók lettek volna egy Demostheneshez, hiába küldöztem neki lelkes hangú röpiratokat, ilyen féltése és a szociális baj, mely ennek nyomán fel fog fakadni. Csak megérintjük a kérdést, oly közelfekvő, hogy mindenki elképzelheti. Az államhatalom kényes körülmények közt van. A jövedelem minden módját ki kell zsákmányolni és mert az eddig legjobban megterhelt adóalap, a föld a nagyobb megterhelést nem birja, azt kellett kiszemelni, mely a polgárság legkevesebb hányadát érdekli. De egy kérdés mindenesetre feltehető: ha a termelők, gyárosok, kereskedők, kim érők és tőkepénzesek lassankint mint a Danaidák hordójába, az állampénztárba hordják a vizet és maguk elszegényednek : ki issza meg az állami szeszt, ki szívja el a drága szivart és főleg ki fizeti meg az állami adót ?. .. Adalékok Esztergommegye legrégibb helytörténetéhez. Irta : Dr. WERTNER MÓR Muzslán. I. Muzsla. A megye legrégibb községeinek egyike. Találkozunk vele már 1156ban, midőn Martirius esztergomi érsek a székesegyházban általa alapított oltár fenntartására az esztergomi kanonokoknak 72 helyiség tizedét irattal: «Biztosítsuk javainkat, ez óvja meg álmainkat* — nagybátyám hajthatatlan maradt. — Svindli — szólt meggyőződéssel — a feleségem is asszekurálva volt, mégis . .. Hanem a büntetés nem késett sokáig. Soha Botond vármegyében olyan jégeső még nem volt, mint amekkora a következő évben paskolta agyon a nagybátyám vetéseit. A nagybátyám el volt keseredve, én keserű diadalt ültem. Az ágensek és a brosürok újból elözönlötték a középkunjászkiskanyaróapáti kastélyt, ezúttal több eredménynyel. A nagybátyám asszekuráltatta jég ellen még a fehérneműit is. Jégeső nem volt ugyan a következő esztendőben, de követválasztás igen. A nagybátyám szenvedélyes kortes volt, — nincs tehát semmi rendkívüli abban, hogy egy szép, langyos éjszakán egyszerre hat felől borult lángba a felhalmozott gazdag termés, az istállók, a kastély, a magtárak, a cséplőgép, sőt az uradalmi park is. Pokolian gyönyörű tüz volt. — Ilyen égésre még a legöregebb képviselőválasztások sem birtak visszaemlékezni. Leégett minden az utolsó gerendáig. A nagybátyám végtelen el volt keseredve. Esztergom, XVII. évfolyam. 33. szám. Csütörtök, 1895. április 25. ESZTERGOM és VIDÉKE X\X\VVV\X\X\V\VN\X\V\X\X^ VÁROSI E S MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, P 4 * 1 * 8 *^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | —— | | .| csütörtökön és vasárnap. 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések ^ m | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁBJ. í magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | j^Ng | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: ^ | | Fél évre 3 » — » | ' , , | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | Negyed évre r * fa » § Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). • § b/ 3 ldn | Egy hónapra — » 50 » ^ , ' ' ^ bélyegilleték fizetendő. & I Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | !l\^v»sxvVvx\vvsX\x\^^ a WallilSCh- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. ^vx\x^x\x\\\x\v\v\x\v^ =— . —-—— _
