Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-18 / 31.szám

A pápa követe nálunk. Esztergom, apr. 17. Agliardi felszentelt érsek, XIII. Leo pápa bécsi nagykövete és képviselője visszaadta Magyarország bíboros érsekének látogatását. Még pedig a nuncius határozottan az óhaját fejezte ki, hogy a prímás otthonában teszi tiszteletét, tehát nem a budapesti primási palotának nevezett kis házban, hanem az esztergomi fényes rezidenciában. A bíboros érsek tehát rövid időre megszakítván a fővárosban való tartózkodását, vendégül látta Agliardit székvárosában. Bár Magyarország leggazdagabb főpapja magyaros vendégszeretettel, és a gazdának, úgy mint a vendégnek előkelő állásához méltó fénny~i fogadta az olasz érseket, előre kell bocsátanunk, hogy a látogatás semennyire sem terjeszkedett túl dimenziókban a hasonló előkelő férfiak vizitjénél szokásos ünnepségeken. De mindenesetre túlzott egynémely pesti lapnak tudósítása, mely a nuncius-fogadtatást nemzeti ünnepéllyé fújta fel. Azt a «nagy sokaság >-ot, a «kíváncsiak százai »-t, a «szorongó tömeg »-et megvalJjuk, nem láttuk sehol, mindössze a primási Íz ..Eszternom és fiié" Ma. palota előtt álldogált húsz-harminc kíváncsi ember. Agliardi nuncius visszaadta a hercegprímás tisztelgését: ennyi az egész. Politikai vonatkozásokat lehet belemagyarázni, de hogy politikai tendenciája a látogatásnak kifejezetten nem volt, a». bizonyos. A hercegprímás és nunciusnak négyszemközt folytatott beszélgetései alkalmával szó jött az egyházpolitikai helyzetről, de a nagyobb nyilvánosság előtt elmondott beszédekben, igy a hétfői ebéd toasztjaib'an mind a hercegprímás, mind a nuncius ag

: gódva került minden politikai vonatkoztatást. A beszedek egész terjedelmükben és hiteles szövegben íeküsznek előttünk és ebből látjuk, hogy nem egyebek üdvözlésnél egyfelől, másfelől az üdvözlés megköszönésénél. A magunk részéről a látogatásnak fontosságot első sorbari annyiban tulajdonithatunk, hogy Esztergomot érte a kitüntető szerencse, falai közt üdvözölni Cesarea érsekét. A pápai nunczius kedvező benyomásokkal távozott és ez irányban fogja megnyerni számunkra a katholikus világ fejének rokonszenvét. Most még egy megjegyzést szabadjon tennünk. A lakat titka. — Orosz történet. — Vannak olyan dolgok, melyek hosszú évek során, mint megfejthetlen titok szerepelve, végre többé senkit sem érdekelnek. Ha valaki aztán később 1 talányt véletlenül újból szóba hozza, már akkor a dolog mentől kevesebb embert érdekel. Ki ne hallotta volna annak idején azon rejtélyes levelek s egyéb irományok hirét, melyek rejtélyes módon II. Sándor czár kezeihez jutottak, a nélkül, hogy az illetőt valamikor tetten lehetett volna érni. Szent-Pétervárott, Moszkvában, Gacsinán és Peterhofban ép úgy, mint a távoli Livádiában, a »nemzeti végrehajtó bizottság* közleményei, proklamácziói és Ítéletei a czár íróasztalán, kabátja zsebében, vánkosán vagy tányérja alatt pontosan ott voltak. Richter tábornok, a császári lakosztályok parancsnoka, százával küldte börtönbe a gyanús udvari szolgákat, hivatalnokokat és testőrkatonákat, de a kinoztatás, akasztás és lövetés czélra nem vezetett, sőt a titokzatos végrehajtó bizottság azzal fenyegetődzött, hogy előforduló alkalommal véres megtorlással fog élni. Sándor czár, ki a hasztalan v

érontásról csakis ezután értesült, szigorban megparancsolta, hogy ezentúl tudta nélkül senkit sem szabad kérdőre vonni. A levelek küldése egy napig sem szünetelt, s midőn Richter tábornok a császári parancs ellenére egy cserkesz testőrt szintén a czitadellába hurezoltatott, hol a szerencsétlen embert vallatás közben agyonverték, — harmadnapra Richter fiát, ki mint császári apród a szent-pétervári katonai Akadémia növendéke volt, valaki úszás közben a viz alá húzta, hol az alig 18 éves fiatal ember meg is fulladt. A végrehajtó bizottság a kegyetlen megtorlást szokott módon tudatta a czárral. Magától értetődik, hogy a többi udvaronczok Richter szomorú esetén okulva, a levelek után nem igen kutattak. • Egy alkalommal a trónörökös Sándor nagyherceg nejével együtt a Gacsinán időző cár látogatására indult. A trónörökös különvonatát a szent-pétervári rendőrfőnök kisérte, ki néhány magasabb rangú alárendeltjével egy külön kocsiban ült. — «Ö felsége tegnap nagyon jókedvű kegyeskedett lenni, — monda a főnök. — Úgy hiszem, hogy a rejtélyes fekete szegélyű levélboríték elmaradt, s ezentdl Agliardi nunczius látogatását fontos esemény gyanánt jelezte már előre is a magyar sajtó. Azzá is vált az által, hogy a három napig tartott ünnepélyek részletei a nyilvánosság előtt folytak le. Küldöttség fogadta az érseket a nánai indóháznál, a primási ebédekre a küldöttségek hivatalosak voltak, küldöttségek tisztelgését fogadta kedden a nuncius. Mind e tényekkel a nyilvánosság érdeklődése hivatott fel a látogatásra s az egész ország tényleg érdeklődéssel is tekintett Agliardi esztergomi időzése felé. Mégis a fogadtatás rendezői végig következetesen mellőzték a nyilvánosság képviselőit, a sajtót. Az újságírás ilyen alkalmakkor komoly és becsületes munkát teljesít, joggal megvárhatja tehát, hogy a hiteles információkhoz elengedhetlen közvetlen értesülések szerzéséhez neki mód adassék. Azon körülményből, hogy a primási udvar nem látta szükségesnek a vendéglátás mozzanataihoz j meghívni a sajtót, következik, hogy a fővárosi lapokba vagy olyan túlzott híresztelések kerültek, mint például a «Hazánk »-ba, vagy hiányosak, mint a többi lapokba. Az esztergomi lapok képviselői közül egyet sem láttunk az ünnepélyeknél. A legnagyobb nyilvánosság e teljes ignorálását valóban nem vártuk volna a magyar hercegprímás udvartartásától. is el fog maradni, még pedig azon egyszerű okból, mivel legalázatosabb tervem el lett fogadva. Igenis uraim, legkegyelmesebben elfogadva!* Némi előzetes magyarázatok után ő excellenciája végre elmondotta, hogy a téli palota első emelete valamennyi ajtajának lakatját egyszerre, még pedig egy napon új, angol szerkezetű lakatokkal latiák el s miután a levelek nem az ablakon, hanem nagyon természetesen valaki által az ajtón csempésztettek a cár lakosztályába, a gonosz tett tovább folytatása teljesen megszűntnek tekinthető. — «Innen magyarázható Ő felségének rendkívüli jó kedve, uraim, — végzé hossza beszédjét a hatalmas rendőrfőnök. A vonat e közben szerencsésen Gacsinára (rkezvén, az előkelő utasok után kísérővel együtt a rendőrfőnök is a palotába hajtatott, hol rendes lakosztályában azonnal gazdag villásreggelihez ült. Sánóor cár, fia és menye megérkezéséről értesülvén, vendégeit az úgynevezett pálmaházban várta. A gac^inai híres melegházak nagyságra és fénye;., berendezésre nézve még a versailles-i üvegházakkal is vetélkednek, sőt tekintettel az éghajlat okozta nehézségekre, en

a

él sokkal különbeknek mondhatók. A pápai nuncius Esztergomban. Esztergom, ápril. 17. Húsvét hétfőjén a városnak az ünnep miatt amúgy is mozgalmasabb képe volt. A templomok még mindig telve voltak ajtatoskodókkal, sok idegen tartózkodott itt. Azok kik nem tudtak a nuncius érkezéséről, kíváncsian nézték a primási palotára kitűzött szokatlan szinű lobogót, a pápa sárga-fehér színeivel. Ezenkívül az érseki palota főhomlokzatán a primási fehér-kék zászló lengett. Zászlót tűzött ki a vízivárosi érseki nőnevelő-zárda, a városháza, megyeháza, a bencések székháza, a kath. kör, a kanonoki épületek mindegyikén zászló lengett. Agliardi nuncius délután fél egyre jelezte megérkezését a párkány-nánai állomásra. Fogadtatására megjelentek a primási udvar részéről dr. H e 11 y e y Samu kanonok, irodaigazgató és dr. W a 11 e r Gyula titkár. Ott voltak ezenkívül Lukács László, Maszlaghy Ferenc, dr. C s e r n o ch János, dr. Rosszivál István, dr. K o m 1 ó s s y Ferenc és Graeffel János kanonokok és a hatóság képviseletében R e v i c k y Győző esztergomi és dr. Perényi A cár tehát száz éves pálmák tövében üldögélve, valamely «legújabb» francia regény olvasásával volt elfoglalva, midőn Adlerberg gróf a trónörökös pár közeledését jelentette. Néhány perc múlva az előkelő társaság e pálmaházból a palota felé indult. Útközben a cár vendégeinek több Berlinből kapott ritka rózsafajt akart megmutatni, de miután nem tudta a kert mely részében vannak elültetve, a főkertész után kellett küldeni, kinek megérkeztéig az uraságok egy fehér márványpadon foglaltak helyet. Ekkor a trónörökös nagyhercegné felbontja fehér selyem napernyőjét és mindnyájuk ámulatára annak belsejéből kihull a végzetes fekete szegélyű levélboriték ! . . . Magától értetődik, hogy az eset tüstént a palotában időző rendőrfőnök tudomására jutott, ki ijedtében teljesen elvesztette étvágyát. A levél tehát Szent-Pétervárról, még pedig a trónörökös palotájából került Gacsinába, miből azt kellett következtetni, hogy az uj lakatok a czélnak teljesen megfeleltek s ily formán a baj kutforrását többé nem a téli palotában, hanem másutt, például a trónörökös házában kell keresni. Az ott megejtett kutatások nem vezettek czélra, s miután a trónörökösné háznépét a rendőrség zakEsztergom, XVII. évfolyam. 31. szám. Csütörtök, 1895. április 18. ESZTERGOM és TIME *VX\X\X\V\VN>^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^^^^^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | - | | csütörtökön és vasárnap. | 'Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések , —^ | ho

^ a lap SZ

ellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLŐFIZETÉSI Ár\: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | $HHS | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők| | | Fél évre 3 » — » | 1 ^ , , x I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | | Negyed évre 1 •» 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | • J | | Egy hónapra — » 50 » ^ ^ bélyegilleték fizetendő. ^ | Egyes szám ára . — » 7 » ^ ígyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | | a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytözsdékben. kv\x>x\x\x\x\x\x\x\x\x\^^