Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-18 / 31.szám

Kálmán párkány-járási főszolgabírák. Közönség kis számban volt jelen. Egy óra 37 perckor érkezett meg a gyorsvonat. A perronon levők lelkes éljenzéssel fogadták a vonatról lelépő nunciust, akit Hettyey irodaigazgató és dr. Walter Gyula üdvözöltek. A nuncius kezet fogott a jelenlevőkkel és a pályaházon keresztül a prímási diszfogatba ült, balján Hettyey irodaigazgatóval. A második kocsiban a nuncius titkárja C. Montagnini de Mirabella és dr. Walter Gyula helyezkedtek el. A többi hintón a káptalan tagjai következtek. Ez alatt kis közönség verődött össze a prímási palota előtt. A palota bejárása előtt kékreverendás növendékpapok állottak sorfalat, köztük lépdelt az ez alkalomra a palota kapuja elé a helybeli 26. gyalogezredből kirendelt díszőrség. Az érkező nunciust harangzúgás és a vár fokáról mozsárdurrogás fogadta. A közönség éljenzése közben az első fogat megállt a palota kapuja előtt. A lépcsőházban megjelent a bíboros díszbe öltözött hercegprímás, mellén a szent István-rend nagykeresztjével. Ot követték és köréje sorakoztak : B o 11 i z á r József püspöki helytartó violaszín talárban, Poór, M a 11 y kanonokok, Kruplanic Kálmán főispán, Andrássy János alispán, Helc Antal polgármester, Frey Ferenc Esztergom város képviselője, dr. Kohl Medárd (mellén a vaskoronarenddel), L ó s k a y Jeromos főkormányzó, dr. K 1 i n d a Teofil, báró G u d e n u s, dr. Feichtinger Sándor, dr. F ö 1 d v á r y István, Mészáros Károly ügyvéd és több egyházmegyei és bencés pap mindannyian díszruhában, a világiak díszmagyarban. A nunciust hozó fogat háromnegyed egy órakor robogott be a prímási palotába. A g 1 i a r d i gyorsan ugrott le a kocsiról és kiséretével fölment a lépcsőn, a melyen eléje sietett már a hercegprímás. A két főpap kétszer megölelte és megcsókolta egymást és azután karöltve mentek be a vörös fogadóterembe. látása ellen erélyesen megvédte, néhány hét múlva a gacsinai esetről senki sem beszélt többé. Annál nagyobb bajt és feltűnést okozott azonban egy ujabb levél, mely szerint a » bizottság« tudomásul véve az angol lakatok behozatalát, közleményeit ezentúl kizárólag »szolgálati« uton fogja rendeltetésük helyére juttatni. Valósággal a fekete szegélyű levelek, felváltva a szolgálattevő kamarások, hadsegédek vagy egyébb udvari méltóságok kezeibe jutottak, kiknek aztán a » végrehajtó bizottság* halál büntetés terhe alatt meghagyta, hogy a leveleket a czárnak adják át. Grekov udvari marsalt, ki a meghagyás ellenére egy ily levél kézbesítését elmulasztotta s azt a rendőrfőnöknek adta át, a bizottság halálra itélte. A szegény ember ijedtében külföldre akart utazni, de még nem lépte át a határszélt midőn »ismeretlen« tettesek a vasúti kocsiban leszúrták. II. Sándor czár halála után a bizottság működését rövid időre beszüntette ugyan, de miután a remélt reformok helyett ismét a hóhér működése lépett előtérbe, a rejtélyes kezek könyörtelen aknaharcza újra megkezdődvén, mai napig is tart. A lakat titkát pedig még senki sem fejtette meg. ... Itt Vaszary Kolos hercegprímás a jelenvoltakat sorban bemutatta vendégének, a ki mindegyikkel kezet fogott és néhány szives szót váltott. Rövid itt időzés után a hercegprímás karonfogta ismét a pápai követet és fölvezette a második emeleti lakásába, hol bucsut véve vendégétől, ismét a fogadó terembe tért vissza. Délután két órakor fényes díszebéd volt a herczegprimási palotában. A palota lépcsőin libériás inasok álltak sorfalat, a fogadóterem előtt pedig dr. Kohl Medárd és L ó sk a y kormányzó fogadták a vendégeket. A tágas ebédlőtermet pompásan díszítették fel exotikus növényekkel, egész hosszában pedig az asztalt T alakban állították föl. Az asztal körül negyvenkét vendég foglalt helyet. Az asztalfőn a herczegprimás és Agliardi nuncius ültek. Jobbra kettőjüktől Palásthy püspök, balra Kruplanicz Kálmán főispán. Ezután Görtz Arthur ezredes, Boltizár József félsz, püspök, dr. Helc Antal polgármester, Andrássy János alispán stb. A káptalan tagjai közül nyolcan voltak hivatalosak. A gazdag menu harmadik fogásánál a pezsgőnél fölemelkedett a hercegprímás és átalános figyelem közt latin nyelvű beszédben üdvözölte vendégét. A szép besaéd magyar fordításban igy hangzik : > Nagyméltóságú apostoli nuncius úr! A lelki örömök e napjaiban, midőn szent épületeink e szavaktól hangoznak vissza: »ez azon nap, melyet az úr adott nekünk, örvendjünk és vigadjunk« te, nagyméltóságú uram dicsőségesen uralkodó szent atyánk leghűebb fia, szent egyházunknak hazánkban legéberebb őre, a szentszéknek szilárd oszlopa, kit erényei annyira ékesítenek, kit tudománya magas fokban diszit: önként jöttél szellemi örömeink e napjaiban közibénk és érkezésed által fokoztad örvendezésünket, megkoronáztad örömünket, a szeretet és bizalom régi kötelékének uj erőt kölcsönöztél, mert tudod, hogy az isten embereinek sziveit a kölcsönös szeretet és bizalom láncainak kell Összefűzni, amelyek ha nincsenek meg együttesen, együttesen hiányoznak is, mert sem szeretet nélkül bizalom, sem bizalom nélkül szeretet nem létezhetik. Midőn tehát érkezésed által tanusitott ezen jóságodért legnagyobb köszönetet mondok, kérlek excellenciás uram, hogy ki a szent atya iránti lángoló szeretetünknek, a szentszék iránt való törhetlen ragaszkodásunk, Krisztus földi helytartója tanításaihoz való legkészségesebb alkalmazkodásunknak tanuja vagy, légy egyúttal ezen érzelmünknek hírnöke is. Neked pedig szivem mélyéből kivánom, hogy kit Isten szerencsésen körünkbe vezérelt, engedje meg, hogy »körünkben boldog napokat láthass* (die? videre bonos) és működési körödbe vieszavezéreltetvén az egyház diszére és jf-vára a leghosszabb ideig boldogul élhes»-« Nagy éljenzés követte a szép toasztot, melyre Agliardi ugya-icsak latinul következőképen válaszolt: >Főmagasságú bíbornok úr ! jegyes voltál e fényes gyülekezethez ékes szavakat intézni és ezen szavakban ?ólam is megemlékezni, amit személyemről emliteni méltóztattál, az csak azon ri*ka szeretetnek és kegyességnek tanúsága, amelyet részedről már sokszor tapasztalhatni szerencsés voltam. A dicséretek inkább téged illetnek, aki érsekséged id

e

je alatt egyházadnak javára már oly kitűnő szolgálatokat tettél, amelyek késztetnek, hogy azon szeretet és bizalom kötelékeinek szilárdításához, amelyekről emlőst tettél, én is hozzájárulhassak az írásnak ezen szent időre vona tkozó szavai szerint: »az őszinteség és igazság* érzelmeivel. A hírt azokról, amelyeket nekem elmondani méltóztattál, a legnagyobb örömmel fogom részedről és az egész vitéz magyar nemzet részéről a szentszék zsámolyához letenni, biztosítván őszentségét a magyar nemzetnek a szentszék iránt való örökös ragaszkodásáról és fiúi íjiódolatáról. Ismervén a szent atyának nagyrabecsülését, amellyel azon vitéz íi«mizet erényei iránt viseltetik, amely hős-iségét és bátorságát már a törökök ellerú küzdelmekben oly fényesen bebizonyította, erősen meg vagyok győződve, hogy nemcsak a legkedvesebben fogja a szeretet és ragaszkodás érzelmeinek tanúsítását fogadni, hanem áldani is fogja érte a, nemzetet, mert azokban boldogabb jövőjének biztos zálogát tekinti. Hogy azonban visszatérjek hozzád, főmagasságú b.ibornok úr, ki e kitűnő nemzetnek őre vagy, kérlek, folytasd nemes küzdelmeidet és hogry azokat óhajtott eredményekre vezérelhesd, szivem mélyéből kivánom, »ujuljon meg ifjúságod mint a sasé* (renovetur tamquam. aquilae juventus tua) és élj igen-igen sokáig boldogul. « A nuncius beszéde erősen olaszos akcentusa dacára nagy hatást keltett. A lakoma tovíibbi során dr. Helc Antal, városunk polgármestere szerzett nagy meglepetést a fényes közönségnek. Szintén latin nyelven hoszszabb beszédet mondott a nunciusra. Sajnáljuk, hogy eredeti klasszikus szövegében nem adhatjuk a tosztot, melynek szépségét ajelenvoltak mind dicsérik. Félnégy órira járt az idő, mikor a díszebéd véget ért. A nunczius ezután a jelenvoltakat mind megszólította s mindegyikhez volt néháiy nyájas szava, Helc polgármesternek pedig külön gratulált a hatásos latin beszédért. A rövid cercle után a vendégsereg szétoszlott, Agliardi pedig viszszavonult másodemeleti lakosztályába és az egész délutánt ott töltötte. Csak később jött le és ekkor látogatást tett a herczegprimásnál., A két főpup a vacsoraidőig időzött s azután esti harangszókor az ebédlő terembe tértek, a hol az udvari papságon kivül még tizenkét meghívott vendig gyűlt össze. Jellemző a fesztelen hangulatra, mely a nunciusnak egész esztergomi időrése alatt uralkodott, hogy vacsora utá

n az érsek nem vonult vissza termeibe, hanem a billiárd-szobában időzött és az udvari papság tagjaival billiárdozott egész éjfélig. Kedden délelőtt a nuncius Maszlaghy kanonok kíséretében fölhajtatott a bazilikába, hol rövid mise után részletesen megtekintette a templomot. Többi közt különösen Pázmány Péter szobráról elragadtatással nyilatkozott. Ezután a főszékesegyházi kincstár megtekintése következett, e hosszú Időn át az esztergomi prímások, különösen Simor János által fölhalrriozott egyházi kincsek gyűjteménye rendkívül meglepte a nuncziust. A kiválóbb tárgyakhoz Maszlaghy Ferencz kanonok, a kincstár őre .szolgált magyarázatokkal. Innen az érseki papnevelő-intézetbe ment, ahol egy növendék latin beszéddel üdvözölte. Miután itt áldását adta a növendékekre és mindazokra, akik vele voltak az ünnepi fogadáson, szállására ment a nuncius, ahol megkezdődtek a tisztelgések. Először az esztergomi papság járult eléje, amelynek nevében Palásthy Pál püspök intézett hozzá latin nyelven szép 'üdvözlő beszédet, amire a nuncius hálájának és köszönetének adott kifejezést. A papság után az esztergomi 26. gyalogezred tisztikara következett G ö r z Arthur ezredes vezetése mellett, majd a vármegye deputációja jelent meg, élén Kruplani-cz Kálmán főispánnal. Esztergom város küldöttségét dr. Helc Antal polgármester vezette. Részt vettek benne : Kollár Károly főjegyző, Niedermann József rendőrkapitány, dr. Földváry István főügyész, dr. Feichtinger Sándor főorvos, Rothnagel Ferenc aljegyző, Szabó József pénztáros, Dóczy Antal számvevő, Nozdrovicky Miklós erdőmester, Csernó József levéltáros, Bártfay Géza közgyám és Frey Ferenc, Magos Sándor, Marosi József, Brenner József, Rudolf Mihály, dr. Fehér Gyula városi képviselők. A polgármester latin nyelven a város nevében üdvözölte a nunciust. Kiemelte, hogy Esztergom város képviseletében jelennek meg, hogy a szentatya iránt érzett hűségnek, ragaszkodásnak és a nuncius iránt érzett tiszteletnek kifejezést adjanak, mire ő, ki oly kiválló állást oly méltóan tölt be, valóban érdemes. A mi városunk, hajdan az ország ki| rályainak székhelye, az idő-viszontagságok által ma az ország városai közt szerényebb helyet foglal ugyan el, de megmaradt azon disze és dicsősége, hogy a magyar katholikus egyháznak feje itt székel, amire méltán és joggal büszkék vagyunk. Féltő gonddal is őrizzük ezen méltóságot, bár ezt a legközelebbi múltban is komoly veszély fenyegette. Meg vagyunk róla győződve — folytatta tovább — hogy benned, Kegyelmes uram, városunk ezen kérelmének uj védőjét és támaszát bírjuk és azért szívünkből óhajtjuk, hogy azon néhány napot, melyet falaink között töltöttél, lelked kellemes emlékei közt őrizd meg. Engedd, hogy az irántad való érzelmeinket ezen haza nyelvünkben szokásos egyetlen szóban fejezzük ki: »Éljen.« Le'ikes éljenzés követte a nemes hévvel elmondott szavakat, a mire a nuncius szólott: Ismételve köszönetet mond a polgármesternek az üdvözletért, melyet hozzá intézett. Áttérve a városra, az irás szavait idézi, hogy habár Esztergom régi nagyságából vesztett is, de azért »nem lesz utolsó Juda fejedelmei előtt!«A nuncius a küldöttség minden egyes tagjától szívélyes kézszorítással búcsúzott el. Délben ismét 42 terítékű ebéd volt a prímási palotában. Diner alatt a katonazenekar a prímási lak ablakai alatt szerenádot tartott. Délután 3 órakor a szent Benedek-rend főgimnáziumának megtekintése volt a programm első pontja. A gimnáziumhoz Agliardi nuncius Hettyei Samu kanonok kíséretében érkezett meg. A második kocsiban ültek Montagnini és dr. Walter Gyula titkárok, azután Boltizár József püspök és dr. Kohl Medárd. A kapuban V o j n i t s Döme főgimnáziumi igazgató fogadta a tanári karral. A lépcsőkön és folyosón az ifjúság képezett sorfalat, lelkes éljenzéssel fogadva a nunciust, ki barátságosan köszöngetett jobbra és balra és a díszterembe ment. Itt az igazgató üdvözlő beszédet intézett hozzá, a nuncius erre kegyesen válaszolt. Arra kérte a tanári kart, hogy nemes hivatásában az egyház és a haza iránt való szeretetet oltsa a gondjaira bízott növendékekbe. A