Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-31 / 26.szám

De nem csupán az eredmény, ha­nem maga a nemzeti nagy mozza­nat sikere érdekében kifejtett lelkes önzetlen munka is egész más irányba terelendi a nemzet különböző ele­meinek aspirációit. Ma majdnem min­denki szenvedélyes harcot folytat, mely a nemzet erejét szétszaggatja és akaratlanul is rombolást idéz elő. A lelkes munka elenyészted a mes­terségesen felidézett izgatott rombo­lási szenvedélyt, a szétszaggatott erő­ket összeforrasztja, -— és a rombo­lási mánia helyett a teremtő alkotás boldogitó buzgalmát költi fel. Értsük meg tehát a helyzetet. Az ezredéves évforduló nemzetünkre és különösen iparosainkra nézve egy herkulesi válpontot képez. Ha a helyes utat választjuk, ez az évforduló iparunkat lenézett és kicsinyelt állásából arra a tisz­teletre méltó magasztos álláspontra fogja emelni, melyre hivatva van. Ezáltal pedig beáll a nemzet mege­rősödésének és összefofradásának lendületes korszaka. A megerősödött és összeforradt nemzeti erő aztán könnyen leküzdheti mindazokat az áldatlan hóbortokat, melyek a nem­zet megbontására törekszenek. Esztergom monográfiája. Esztergom, márc. 29. Nevezetesebb vidéki városok és vármegyék mindég meg szokták iratni a maguk történetét, ha erre elég anyagi erővel rendelkeznek és ha tör­ténelmük rászolgált a megörökitésre. Esztergom város és vármegye tör­ténelme a leggazdagabbak egyike egész Magyarországon. Az már más kérdés, hogy áll-e annyi pénz ren­delkezésre, a mennyi ily nagyszabású munka létrehozására szükséges. Ba­josan hisszük, hogy igen. Kolozsvár megíratta történetét, de ez neki kö­rülbelül 20,000 frtba került. Ennyi pénzünk pedig nekünk, sajnos, nem áll ily célra rendelkezésünkre. Több szin, több elevenség, több költé­szet volt az életben, mely gazdagon, csá­bitón virult és illatozott és dalolt és só­hajtozott onnan felém. Hogy tudtam én azt elhagyni ? Csak úgy homályosan emlékeztem rá, hogy a földön találkoztam én egy leány­nyal, a kinek azt mondtam : te vagy a menyországom. Mikor az a menyországom elhagyott: azután kerestem föl ezt a másik menyor­szágot. Ebben is csalódtam. Társaságomat csupa merő magamfaj­táju öngyilkosok képezték. Azok mind betegei voltak a földnek. Mind látott odalenn valakit, a kit nem vett észre akkor, midőn vaksággal borí­totta el szemeit egy rettenetes kór. Az egyik gyászruhás anyát. Másik egy siró gyermeket. Harmadik egy egész kétségbeesett, nyomorban hártahagyott családot, mely mind egyetlen sir körül zokog és könnyei­vel vájja annak göröngyeit. Hogy ők ezeket nem látták, mikor még a földön voltak. Hogy ők azt hitték: el van tépve minden kötelék, mely őket a világhoz fűzi, midőn a bujtogató kísér­tésre hallgattak. Olyan kicsinyesnek, oly nevetségesnek tünt föl mindenki előtt az Nem rég alakult ugyan nálunk egy egyesület, az Esztergom-vidéki régészeti- és történelmi-társulat, mely­nek kimondott célja egyebeken ki­vül főképpen az is, hogy Esztergom monográfiája számára adatokat gyűjt­sön és e nagy munkát elkésziteni segítsen. Bármily tisztelettel hajlunk meg azon nagytudományú férfiak előtt, kik a történelmi társulat ügyeit viszik, mégis azt hisszük, hogy más irányú elfoglaltságuk miatt és mivel az adatgyűjtés csakugyan roppant nagy munka, Esztergom monog­ráfiája 5 vagy 6 évnél előbb az ő közreműködésük mellett el nem ké­szülhetne. Önkényt felmerül tehát az eszme, hogy Magyarország vármegyéinek és városainak monográfiáit központilag kell megiratni. Vegye kezébe az ügyet egy országos bizottság a fővárosban. Igy mig egyrészről az országhirű kapacitások könnyebben nyerhetők meg a közreműködésre, addig egy­öntetű eljárással egy-egy vármegye és város anyagi erejét nem kell any­nyira igénybe venni. Ez eszme adott létet a »Magyarország Monográfiája« c. munkának. Már volt alkalmunk lapunk hasáb­jain többször foglalkozni e művel. Jelen sorainknak célja csupán az, hogy a vállalatot azon alkalomból, hogy a vármegye legutóbbi közgyű­lésén is szóba hozatott, ismertessük. A mű létrehozására külön szer­kesztőség alakult, ennek élén dr. S z i k 1 a y János országos nevű író áll. Az állandó munkatársak központi bizottsága pedig a következő : Ba­logh Pál, Bedő Albert, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, dr. Bezerédi Vik­tor, dr. Bolemann István, dr. Borbás Vince, Borbély Lajos, dr. Borovszky Samu, Cimponeriu Dénes, Czigler Győző, dr. Csapodi István, Császár Imre, Csorna József, dr. Dárday Sándor, Dedek Crescens Lajos, Dobokay Lajos, dr. Entz Géza, Enyedi Lukács, dr. Er­délyi Pál, dr. Falk Miksa, Fritz Péter, dr. Fodor József, Gelléri Mór, Gonda Béla, György Aladár, Hock János, Rónai Horváth Jenő, Dr. Hutyra Fe­renc, Dr. Jankó János, Dr. Jókai Mór, Kada Elek, Dr. Katona Lajos, Káldy Gyula, Dr. Kenedi Géza, Kenessey Kálmán, Dr. Kiss János, Konkolyi az indok, mely őket az élet elvesztésére ösztönözte! Szinte kikacagták magukat, hogy ilyen semmiségekért eldobták ma­gukat, mindenüket. Az egyik azért, mert koldusbotra jutott s azután becsületes munka után kelletett volna élnie ? A másik, mert hibákat követett el s nem ipar­kodott nevét újra tisztára mosni, de szeny­nyes nevet vésetett a fejfájára, szennyes nevet, melyet utódai megcsókolni restel­lenek ? Hát nem bűnös, hát nem megbo­csájthatlan őrültség volt az ? És kacag­ták önmagukat, de ebben a kacagásban az önmagát maró guny kigyója szi­szegett. És folyton zaklatta, üldözte óket egy hang, egy kérdés, egy vád : Miért hagytátok el a földet? Belátjá­tok ugyebár, hogy balgatagok voltatok? Aki az életben csalódik : az csak az életben nyerhet vigasztalást. Hát miért lettetek öngyilkosokká ? . . . Az éjszaka behunyta csillagszemeit. A vasúti vágányok reszkettek a közelgő vonat menydörgő terhétől. Én pedig távoztam a sínekről; egy ug­rásnyira volt az állomás : váltottam egy zónabilétet és utaztam a vasúton elevenen. Sass Ede. Thege Miklós, Kormos Alfréd, Kö­rösi József, Kovács Albert, Kovács Gyula, Kovács S. Aladár, Kun Gyula, | Landgraf János, Dr. Lipcsey Ádám, Lócy Lajos, Dr. Madarász Gyula, Máté Lajos, Mezei Ernő, Mudrony Soma, Nagy Géza, Dr. Németh Jó­zsef, Dr. Némethy Károly, Dr. Ort­vay Tivadar, Dr. Osváth Imre, Dr. Pasteiner Gyula, Pech Antal, Por­zsolt Kálmán, Pulszky Károly, Rá­kosi Jenő, Dr. Rodicky Jenő, Te­legdy Roth Lajos, Sándor József, Szathmáry György, Szabó Antal, id. Szinnyei József, ifj. dr. Szinnyei Jó­zsef, Dr. Szörényi Tivadar, Dr. Szte­rényi Hugó, Dr. Thallócy Lajos, Dr. Váradi Antal, Dr. Vécsey Tamás, Dr. Visontay Soma, Vendé Aladár. Többnyire olyan nevek, melyek az ujabb magyar tudományban és iroda­lomban első helyet foglalnak el. Eze­| ken kívül természetesen a helyi írók­nakjuta legfontosabb szerep. Mert pél­dául Esztergom mongrafiáját Buda­pesten megírni jóformán lehetetlen. Szükséges, hogy a munka szerkesz­tője olyan írókat kérjen fel a közre­működésre, akik közvetlenül és első forrásból ismerik a vármegye és vá­ros viszonyait. A monográfia magába foglalja a tervezet szerint Esztergom­megye és város történelmi, földrajzi, földtani, természetrajzi, képzőművé­szeti, néprajzi, statisztikai, hadügyi, közgazdasági adatait, a kulturális: nevezetesen a közigazgatási, vallás-, oktatás-, igazság-, és egészségügyi intézményeknek és viszonyoknak minden érdekes részletét, a régi csa­ládok genealógiáját, a közlekedési viszonyok, a városok és vidékek le­írását stb. Szóval olyan közhasznú munká­nak készül, a milyenre már régen érezhető szükség volt. A kinek a nyilvánosságban némileg is része van, sajnosán tapasztalhatta nem egy­szer, hogy bizonyos kérdéseknél ta­nácstalanul áll, mert Esztergom lexi­konával nem rendelkezik. Kénytelen volt vagy a meglévő hiányos mun­kákból kiböngészni — ha ugyan meg­találta — a tudnivalókat, vagy a levéltárak poros aktái közt kutatni hetekig egy-egy adat után. Hova sem sülyed az ember, hogy emelkedjék ! i"; t v .^••4 •. ,• --v *' '' >/••'<: \ Ami nem érdemes, hogy többször elolvassuk, az az egyszeri olvasást sem érdemelte. * Bár mindenkit nyomában érne a bosszú, Ki a törvény s a jog szentségét megveti! * A milyen a forrás, olyan a patak. * — — Az ember legnagyobb java: A bölcs megfontolás és józan értelem. Egy nép halálbizonyitványa az, ha költői elnémul­tak s egy lethargiában fekvő nemzet uj életének hangja az, ha költői szólni kezdtek. A férfiban a gyermek nem halt meg, csak elszuny­nyadt! a többi gyermekek fölébresztik. Azért lelkesülünk legjobban, amit legkevésbbé is­merünk * Akkor kell megsiratni az embert, amikor születik s nem amikor meghal. * Nem elég, ha belefújsz a furulyába, az ujjaidat is billegetned kell. ' * Ugy az emberek, mint a természet munkájában főképpen a szándék az, ami figyelemreméltó. * Nagy hibája az embernek, hogy nagyobbra tartja magát, mint a miiven és kevesebbre becsüli magát, mirít a mennyit ér. * Sokan vannak, akik végigkopogják a falat s azt hiszik, hogy mindannyiszor fején találták a szöget. HÍREK. Esztergom, március 30. — A negyedév végének közeledtével tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetéseket hova hamarább megújí­tani kegyeskedjenek, nehogy az expe­dícióban zavarok támadjanak. Vidéki olvasóink legcélszerűbben pos­tautalványon újíthatják meg az elő­fizetést. Azon vidéki olvasónknak, kinek előfizetése márczius hó végével lejár, április hónapban csupán három mutat­vány számot küldünk, a fővárosi lapok szokásakép, s ha ezalatt az előfizetés meg nem ujjíttatott, a lap küldését be­szüntetjük. ~M Helyből közvetlenül a kiadóhivatalban fizethetni elő. Az „Esztergom és Vidéke" előfizetési ára: Egész évre 6 frt. Fél „ 3 „ Negyed „ i frt 50 kr. — Dr. Komlóssy Ferenc kanonok, egy­házmegyei főtanfelügyelő szerdán nem, mint a fővárosi lapok hibásan irták, Szom­bathelyre, hanem Nagyszombatba utazott és csütörtökön érkezett vissza Eszter­gomba. Dr. Komlóssy nagyszombati idő­zése az ottani tanitó-képző feloszlatásá­val van kapcsolatban. Tudvalevőleg az intézet fokozatos; feloszlatása határoztatott el és az idén már nincs első évfolyam. A feloszlatás oka sok mindenen kivül az, hogy a tanitó-képző épülete nem alkalmas a tanítás céljaira. Dr. Komlóssy előtt a nagyszombatiak egy küldöttsége tisztel­gett, hogy az intézet megmaradását ké­relmezzék. O feltételül azt tűzte ki, ha uj épületet emelnek. Ilyen nagyobb áldo­zatba azonban bajosan mennek be a nagy­szombatiak, azért valószínű, hogy a ké­pezde utoljára is Esztergomba kerül. A hercegprímás által városunkban építendő uj központi tanítóképezde telkéül — mint értesülünk — egy uj terület van kisze­melve. Komlóssy több pozsonyi taninté­zetet is meglátogatott ez alkalommal. — Adomány. Késmárki Frey Ferenc, orszgy. képviselőnk ismét újabb jelét adta a helybeli iparosok iránt való ér­deklődésének. F. hó 26-án ugyanis 50 frtnyi összeggel a helybeli kath' legény­egyletnek alapító tagjai közé lépett. E hír, mint értesülünk, nagy örömet és lel­kesedést okozott iparosaink körében. — Megyegyülés. Esztergom vármegye törvényhatósága márczius 28 án látogatott megyegyűlést tartott a vármegyeház nagytermében Kruplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt. A több nem igen közérdekű tárgy közül (a kesztölczi plé­bános juhaklának ügye és más hasonló !) kiemeljük a következő , fontosabbakat ! Nyitray Károly volt lábatlani jegyző nyugdija 184 frt 77 krban állapíttatott meg, mely a levonásokkal 139 frt 80 krt tesz ki. Elég sovány dotáció ! A börtön­vizsgáló bizottság elnökéül Héya Tivadar választatott meg. Palkovits Alajos volt vízivárosi jegyzőnek 50 frtnyi évi, segélyt szavazott meg a közgyűlés. Szvoboda Sándor kisujfalusi jegyző fizetése 600 fo­rintra emeltetett fel. Andrássy alispán indítványozza,, hogy a vármegye pénztá­rának kezelésére vonatkozó szabályren­delet 2 §-a módositassék. E pont úgy szól, hogy a pénztárnok 4 évi az ellenőr pedig 2 évi fizetését tartozik óvadék gyanánt letenni. Miután az eddigi prak­szis az volt, hogy csak egy-egy évi fize­tésüket tették le óvadék gyanánt, a sza­bályrendelet ezen pontját ily értelemben változtatta meg a közgyűlés. Berényi Jó­zsef köbölkuti jegyző nyugdíjügye követ­kezett ezután. O azt kérte a törvényha­tóságtól, hogy nyugdija 1890 apr. n-től számittassék, amikor helyettes jegyző lett és ne véglegesítésétől. Az előkészítő bizottság azt javasolja, hogy Berényi kérelmével utasítassék el, mivel a jegyző-nyugdijalap rossz álla­potban van. Dr. F ö 1 d v á r y István azt véli, ha elismeri a bizottság, hogy nincs külömbség helyettes és rendszeres tiszt­viselő között, akkor el kell ismerni, hogy a jegyzők nyugdija helyettes hivataluk kezdetétől számittassék. A véglegesítés nem az illető helyetteséktől függ. Ha ilyen irányban történik intézkedés, sok­kal jobb erőket fog nyerni a vármegye, Ha a jegyzők befizették mindég a rájuk eső illetéket, akkor kérelmüket teljesítenj

Next

/
Thumbnails
Contents