Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-15 / 21.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 21. szám. Csütörtök, 1894. márczius 15. ESZTERGOM es mm *4 { VÁHOSI ÉS MEGYEI ÉRDESEIM KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: í csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: f hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Egész évre 6 frt — kr. | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Fél évre 3 „ — „ | reklamálások küldendők: Negyed évre . . . . . . 1 ,. 50 ., , Egy hónapra — „ so „ f Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes szám ára . . . . , — ,-, 7 „ j? 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig, 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere I kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 írt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , n—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli {52-szer) 20 0 [ 0 , egész évinél (toí-szer) 25 0 | 0 engedmény. NyilUér sora 20 kr. Esztergom és az egyházpolitika. Esztergom, márcz. 14. (N-ő.) Márczius idusza együtt ta­lálja a honatyákat a képviselőházban, kik még nem tudták eldönteni, hajó dolog-e az a kötelező polgári házas­ság, vagy sem. Tekintve a kis obst­rukcziót. mit az ellenzék utóbbi idő­ben kifejteni látszik, valószínű, hogy a vita eltart még bizonyos ideig. Mégis a befejezett háború előtt, Magyarország szabadságának nagy emléknapján szabadjon a mi különle­ges esztergomi szempontunkból egy pillantást vetnünk a lefolyt izgalmas napokra. Esztergom az áldástalan harczban nem igen vett részt. Pedig gyújtó­anyag volt és van nálunk is elég. Liberálisok és klerikálisokra, vagy ha úgy tetszik: ^jó" katholikusok és „rossz** katholikusokra oszlik épp ugy mint máshol az intelligens tár­sadalom. A liberálisok megmondták annak idején a megyegyűlésen véle­ményüket, a Szilágyi-féle javaslat ellen­zői meg tömegesen tüntettek azál­tal, hogy nagy számmal vettek részt a nevezetes budapesti katholikus nagygyűlésen. A legutóbbi liberális demonstrá­ción városunk nem képviseltette ma­gát. Még pedig több okból. Első ezek közül, hogy Eszter­Az Esztergom és Vidéke tárczája. Sonett. Mi az öröm ? soká nem ismerém, Szegény szivem bánattal volt tele; Soká űzött a télnek zord tele, Egy kis reménysugár se jött felém. A várt őröm't ajkán lelem fel én: Egyet mosolygott csak reám vele S majd megrepedt boldog szivem bele; Mindjárt tavasz termett a tél helyén. Csak most tudom, minő volt bánatom, Való kínom csak mostan láthatom: Midőn s/ivére hajtom keblemet. Örömnek árja, édes keblemet Ringatja csendesen egész valóm: Ha arcza rám borul vigasztalón. O. Gy. i lógós. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — Ott kezdem a dolgot, hogy Papp György, a vasúti hivatalnok, megismer­kedett Schreiner Elizzel. Ez az ismeret­ség merőben véletlen volt. A leány gaz­dag patrícius emberek lánya; elkényez­tetett egyetlen-egyke, a kit Bécsben neveltek, s sugár, magas szőke szépségé­gom elvégre is par excellence papi város. Székhelye az ország első fő­papjának, a főkáptalannak, katholikus intézeteknek. A lakosság egy része meggyőződésből ellenzi a reformja­vaslatokat. Ezek nem mentek a li­berális gyűlésre lelkiismeretüknél fogva. Akik pártolnák, azok úgy gondolkoz­nak, hogy a megyegyűlésen elég nyilvánvalóan fejezték ki már véle­ményüket. Ezek sem mentek a libe­rális gyűlésre opportunitásból. Végül last not least: akiknek nincsen semmi­féle véleményük, mert nem törődnek a politikával. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek vannak a legnagyobb számmal. A zajos politikai vitákat mi meg­lehetős csendben, de nagy figyelem­mel kisértük. Eleinte volt ugyan ná­lunk is templomban tartott szónok­lat, de aztán elhagytuk azokat, egyik fél sem igen emlegette hangosan meggyőződését, kivéve két esztergomi újságot, melyek egyikéül magunkat megnevezhetni szerencsénk van. Az áldatlan politikai harcz úgy­látszik, hogy két helyi lap személyes rencontre-jában jutott kifejezésre. És mikor vannak, akik ezt a torzsalko­dást a legmagasabb fokú méltatlan­kodás hangján elitélik, tulajdonkép Önmagukra kellene követ vetniök, amiért az ellentétes irányú szenvedé­lyek kicsúcsosodásakép ezt a rencont­ret előidézték. A taktikázásból fölvetett, de az­tán következetesen kivitt törvényja­vaslat immár nemsokára törvénnyé válik. Valószínű, ámbár nem bizo­nyos. Legyen igy vagy amúgy, az az egy kétségtelen, hogy nagy örö­met kell éreznünk mindnyájunknak, [mikor a küzdelemnek vége szakad. Mert nálunk az érzelmek két­felé oszlása a mostani szempontból ismeretes nem volt. Volt ezelőtt is kormánypárt meg ellenzék, magyar­párt és schwarzgelb árnyalat, de libe­rális és antiliberális velleitásokat nem igen ismertünk. Az uj szenvedélyek behozatala a társadalmi életbe elő­idézte azt, hogy eddigi jó barátok meghasonlottak, az egymásnak közö­nyösek nyílt ellenségekké váltak, a gyűlölködők gyűlölete a legmagasabb fokra hágott. S mindez nagyobb lárma, külső jelek nélkül, de annál mélyebben gyökerezve a szivek mélyén. Most már, a szabadságharcz megindulásának emlékünnepén csak azt kívánhatjuk, legyen egészen vége a hareznak, és béküljenek ki az ellen­ségek nálunk, úgy mint az egész országban. Hajtsunk majdan fejet a kész ben éppen olyan, mint az ó germán mithosz istenasszonyai. A fiu ellenben igen közön­séges fajta. A szülői valami ó-kanizsai vagy topolyai parasztok, ő maga pedig zömök, fekete fogd meg,* a ki Szegednél nem látott nagyobb várost és tele száj­jal szokott beszélni. Hanem hát a jégen mégis összekerültek. Eliz bolondja volt a korcsolyázásnak, bár három esztendeig tipegett már a tolószék után, s minden merészebb moz­dulat után egész hosszában fölbukott a pálya tükrös síkján. Papp Gyurkának egy pár ilyen baleset után volt szerencséje a kisasszonyt talpra állítani, s mint afféle bravúros korcsolyázó nem állhatta meg, hogy ne oktatgassa mindjárt. A lecz­kéknek igen szép sikerük volt, a saison végén. Eliz pompásan siklott tova a jégen, hanem Papp fülig beleszeretett a szépsé­ges snob leányba, bárha mindjárt be is látta a maga paraszt józan eszével, hogy az a szerelem haszontalan dolog. Haszon­talan, mert a Papp Györgyöket nem szokta a puszta flirt vonzani: mert a Schreiner papák nem szokták a lányukat szegény embereknek adni, ha ezek a szegény emberek nem nagy familiák eladósodott fiai; s végezetül, leghaszon­talanabb azért, mert Balázsffy Géza a világon van. Balázsffy Géza is egész véletlenül isme­rőse volt Schreineréknek. Valamelyik élite bálon került az útjukba s ott mindjárt ajánlkozott rá, hogy Elizt beavatja a csárdás tudományába. Tanítása nem járt oly fényes sikerrel mint a Pappé, de a leány bele bolondult, odáig volt érte. Balázsffy mindennapos lett a Schreiner házban és szétröppentette egyszerre az Eliz udvarlóit; csak éppen Papp György maradt meg belőlük, hogy a mama man­tillját czipelje a kirándulásoknál, s a vendégkisasszonyokat szórakoztassa. Ha Elizen áll, már rég ki is adta volna neki az utat, de az anyja nem engedte, hogy ezt a kevés szavú, komoly fiút kinézze a házból. — Ein guter Kerl, mondogatta Schreinerné a leányának, milyen szépen vezetett tégedet a jégen tavaly, s mily előzékeny mindig. Meglásd pompás part­nere lesz Matild kuzinodnak, ha lejön Pozsonyból a tavasszal. Matild kuzin be is állított húsvét előtt, vigan pergő nyelvecskével és egy rettenetes ládával. Első nap meghódította a Schreinerék háznépét: a könyvelöt, s a vasárus legényeket; másnap patikárus segédekkel flirtölt, harmadnap a honvéd­tisztek adták be a derekukat. Végre a húsvéthétfői tour de force-nál maga mellé rendelte Balázsffy Gézát, karjába öltötte a karját s levitte a kert végébe a eriquet­hez; a társaság többi tagjai össze-vissza szórtan futkostak utánuk, s keresték a partnereiket. Ketten maradtak, társ nélkül a menet végén: Eliz meg Papp Gyurka. Eliznek rossz kedve volt az nap, s valami boszantó véletlenségből, kirekedt törvény előtt, és legyen béke minden vonalon. Esztergomnak valóban nincs szüksége arra, hogy csekély erőit még ilyeténképen is szétforgácsolja. Tartsunk Össze, és fogadjuk meg márczius iduszán, hogy ismerjük és férfiúi kézadással meg is tartjuk a salus rei publicae szent és nagy elvét, mely miránk nézve Esztergom város és Esztergom megye fölvirágoztatásá­nak magasztos hivatását jelenti. Kossuth beteg. (A Hétből.) Valami fülsértő károgás tölti be a levegőt az utolsó napokban. Turin felől jönnek, jönnek a rossz hírek s az egyszerű ember szive megdöbben és a jövendő gyász érzete lesújtja. Kossuth Lajos halálán van — talán már meg is halt, talán a következő pillanatban meg fog halni. Uram is­tenem, hát lehetséges, hogy ez az örökkévaló ember, Magyarország szám­űzött ideálismusa is meghaljon ? Megszoktuk, hogy távol legyen tőlünk, megszoktuk, hogy keserűség­gel egye kenyerét, megszoktuk azt is, hogy elméket foglalkoztató kér­désekről az ő véleményét is meg­halljuk — a határon túlról, olyké­pen, mintha a földön túlról egy más, egy tisztultabb világból hangoznék felénk. A nászutazó párok első stá­cziója Turin, ahol a szent ember a eriquetezők közül. Egész uzsonnáig ott sürgölődött a többiek között; uzsonna után sétára indultak mind, a verőfényes j áprilisi alkonyatban. Eliz megint magára maradt volna, ha észre nem veszi Pap­pot a nyomában. Előttük ment Matild meg Balázsffy szorosan egymás mellett, pipa­csos arczczal. Eliz beleharapott az aj­kába, de azért nagyon szeretetreméltón nézett Pappra; — Jöjjön, szólott, majd megmutatom azt a helyecskét, a hol harmadéve ti­tokban olvasgattam Heine Romancéróját. Azzal neki vágtak a rétnek, a társaság hahotája között. Eliz rá se hallgatott a lányok incselkedő kiáltozására, s Pappot sokkal jobban elfoglalta társnője, hogy másfelé figyelhetett volna. Itt a szabad ég alatt, a kéjes tavaszi levegőben egy­szerre kimondhatatlan bátor lett. Azt a majestuozus lányt, akire eddig félve, tisz­telettel tekintett mint valami királynéra, most egyszerre közellevönek érezte ma­gához, akivel incselkedhetik, s akit félig elburkolt vallomásokkal ijeszthet, melyek elöl a lány ideges böbeszédüséggel tér ki. Vagy tízszer mondta volna el neki, hogy szereti, merészen, egyenesen, ha a lány nem vág eléje a szavának, vagy valamely találkozás meg nem zavarja őket. Estefelé, mikor hazamenőben voltak, már majd oly kedvetlenül lépegetett, mint Eliz délután. Némán, egykedvűen ballagtak egy­más mellett; hátulról feléjük hatott a

Next

/
Thumbnails
Contents