Esztergom és Vidéke, 1894
1894-03-15 / 21.szám
reszkető keze még egyszer fölavatja frigyüket és oly kevéssé gondoltunk arra, hogy valamikor az a szózat is el fog némulni, az a roskadó, törékeny, de súlyos időkben törhetetlennek bizonyult test is sirba fog hajlani, hogy még most, a halálos hirek bagolyhuhogására is, csak szomorúan tudjuk lecsüggeszteni fejünket, de hinni bennük nem tudunk. S ha bekövetkezik — színe képtelenség — hogy ebből a fáradt testből elszáll a megcsalatott lélek, mi egyszerű emberek ugy érezzük, hogy kiki a tenyerébe hajtja majd fejét, ugy siratja Kossuth Lajos halálát. Gyászt ölt Magyarország arczulatja, fekete lobogók búsulnak a fényes utczák során, gyászfátyol köríti a szomorú nappali gázlángokat és a templomok megtelnek hivők kel, akik Kossuth Lajos lelkiüdveért imádkoznak. A szivünk oda vonzaná a nagy halott ravatalához, s aki teheti, oda fog is zarándokolni, hogy még egyszer lássa az arczot, melyet a halál keze végig simogatott. Egy zokogó ország! Ha a turini nagy szenvedő is a halál gondolatán borong, akkor ez a tudat megbékíthetné hosszú élete nagy keserűségével. Ezért az őszinte mélységes és osztatlan gyászért érdemes volt küzdeni, szenvedni, élni és meghalni. A magas politika régióiban azonban suhognak a fekete szárnyak, kárognak a hollók. A nagy, nemzeti katasztrófából, a sziv szomorúságából politikai kérdés válik. Hidegen, ridegen, programúira, elvre és kompromisszumra hivatkozva tárgyalnak: hogyan fejezze ki gyászát Magyarország ? S ez a czeremóniális kérdés, mely szinte embertelen akkor, mikor az agg ember még csak betegágyban s nem is halálos ágyán vergődik, mikor a reménység biztató hangjának volna még csak szabad szólani, csak takaróul szolgál egy másik kérdésnek, a legközönségesebb párttaktikának : most itt az ideje, hogy a kormányt zavarba ejtsék s megbuktassák egy Kossuth-kérdéssel. Követelik a kormánytól, amit minden magyar ember óhajt, de amit egyetlen magyar miniszter sem tehet meg, mivel alkotmányos lehetetlenség. A Kossuthért való rajongással a politikusok már többször visszaéltek. többiek lármája, előttük pedig egy pár ember ment karöltve, egymáshoz simulva a homályban. Eliz mereven bámult rájuk s egyszerre fölszisszent, amint a két ember összedugta a fejét és egy csók csattant el hirtelenében. Azután Papp karjára támaszkodott s kérte, hogy siessenek jobban. Papp Gyurka engedelmeskedett, mint egy rabszolga. Mire hazaértek, Balázsffy és a kis, kaczér kuzin már a kert ajtóban fogadták őket. Matild odacsatlakozott Elizhez, hogy valami ruha felöl tartsanak haditanácsot, mig Balázsffy együtt ment Gyurkával. Benn Schreinerné tartóztatta Pappot vacsorára. De ö nem fogadta el; hidegen elbúcsúzott Balázsffytól, szertartásosan meghajtotta magát a hölgyek előtt s elment. Künn az utczaajtó küszöbén egyszerre női ruha suhogásra lett figyelmes. Megfordult, s Eliz állt előtte daczos, felvetett ajakkal; éppen olyan volt mint egy haragos valkür. — Mit akart nekem mondani ma délután, kérdezte suttogva. Papp Gyurkával egyszerre forgott a világ. Szédülös fejjel mondta válaszul ezt. — Csak azt, hogy szeretem . . Eliz egészen hozzá hajolt. — Ezt tudtam. Mondja meg holnap a papának, ha akarja. Hankonyl Emma. Ezt a becses, elementáris érzést egyszerű politikai tényezőnek használták föl, lánczos kutyává degradálták, melyről olykor, ha szükségét érezték, leoldták a lánczot és rászabadították a kormányra. A politikától hiába követelünk meg bizonyos esztétikai tisztességérzetet, az nem egyezik meg mivoltával. De amikor Kossuth haláláról van szó, akkor a politikának egyszerűen, mint profán, illetéktelen üzleti hangnak, el kell némulnia. A szomorúság borongó, áhítatos csöndjét nem szabad megbontani, a nemzetiszínű zászlót nem szabad tromfnak játszani ki a fekete lobogóval szemben. Szinte rémes elgondolni is. Annak az embernek, kit apánknak nevez a nép, a betegsége nem az ő élete, halála kérdése, hanem egy váratlan, kellemetlen inczidense a politikai üzletmenetnek, Itt is, ott is, lesvelesik a híreket: jobban van-e ? Roszszabbra fordult-e az állapota? Itt imádkoznak: csak addig élne, mig a házassági javaslat le lesz tárgyalva, — ott szinte óhajtják: soha jobbkor nem halhatna meg! Kóvályognak fölötte, mint a hollók, összevesznek a holttestén és legjobb esetben megosztoznak rajta. Ezért a gyászért, ezért a halotti pompáért nem volt érdemes se élni, se meghalni. Ez az abszolút nihilizmus, oly czinikusság, mely átokká változtatja a nagyságot. Akik hívatlanul idézték föl eddig szellemét, most nekiesnek a testnek, mohón, türelmetlenül, be sem várva, mig a küzködő lélek kiszabadul belőle. És nincs hatalom, mely elhessegetné a halálmadarakat, mert ezek ugyanazok a madarak, melyek turulként büszkén repkedtek a nemzet lobogója körül. A legjobb hazafiak, a legideálisabb emberek, csupa jóakarat, csupa tisztes szándék dolgozik bennök. Nem tehetnek róla, hogy a politika hollóvá változtatta a turulmadárt. Mikor rémes károgással veszekednek Kossuth Lajos ágya fölött, azt hiszik, hogy megvédelmezik, voltaképen pedig profanizálják. Az e szent ember élete utolsó lehelletéig hazája javára gondol. Keserűség nélkül, elfelejtve minden bántalmat, halálos betegen már, reszkető kézzel irta meg utolsó üzenetét, mely a szabad eszmék önzetlen szolgálását, a politikai tanok és czélpontok mellőzését hirdeti. És most is, mig lelkében gyűlnek a közeli vég árnyai, lázas agyában a haza gondját forgatja. Ide száll a lelke álomlátó, vágyó szemekkel, abba az országba, melyből végzete s tiszta idealizmusa száműzte s ugy látja, hogy utolsó akarata szent parancsszó, melyet megfogadunk. Nehogy odahallassék a hollókárogás! Nehogy megtudjon valamit abból a profán alkuból, mely fölötte folyik! Óvja meg a könyörülő gondviselés a haldokló szentet ettől az utolsó keserű kiábrándulástól; ha beteljesedett az órája, lebegjen ágya fölött a va'ódi, a szívből fakadó gyász angyala, gondoljon az együgyű, egyszerű szivek millióira, akik gyermeteg fájdalmukkal tolonganak körülötte s szálljon el, mint az alkonyodó nap, megfürödve saját fénye bíborában, nem tudva semmit arról a feketeségről. mely a mélységben tátong akkor, mikor ő már nincsen ! Semper. ~ C S ARN OK" Szerencsétlen szerelmesek. Én voltam a negyedik abban a ku* péban, amelyet ugy látszik szerelmesek számára rendezett be a magyar államvasutak igazgatósága. Azon gondolkoztam, hogy provokáljam-e azt a három urat, akik közönyös, fásult arczczal bámészkodtak a levegőbe és udvarias köszöntésemre még csak egy hideg ühmgetéssel sem feleltek, vagy átszálljak egyszerűen egy másik kupéba. A provokálásból nem lett semmi, mert a kalauz nem akart segédséget vállalni, a másik kupéban pedig a szerzett informácziók szerint egy megkötözött őrültet szállítottak a Lipótmezöre, akinek a társasága még kevesebb kellemetességgel kecsegtetett. Helyet foglaltam a három világi ruhába öltözött karthauzi mellé és vártam, hogy mikor szólnak már legalább anynyit, hogy „mementó mori". De ajkuk néma maradt, és szemük pillantása merev, kétségbeejtő. — Észre sem vettek. — Talán a tizedik stácziónál már meggyőződtem arról is, hogy útitársaim nem némák. Az egyik ugyanis fájdalmasan hörögte: — Oh én boldogtalan 1 A másik mintha kontrázni akart volna rá: — Oh én szerencsétU n l És végezetül a harmadik is nyögött, hogy a harmónia teljes legyen : — Oh én nyomorult I Ez a trialog annyira megtetszett nekem, hogy kedvem kerekedett negyediknek beállani. Égnek meresztve szememet, hajamat kezdtem felborzolni és kétségbeesett hangon kezdtem zokogni: — Oh én legeslegboldogtalanabb e földön! * A tiszteit útitársak erre az elégikus kitörésre minthogyha föleszméltek volna. Egyszerre mind a hárman nagy részvéttel fordultak hozzám. — Hogyan, ön is szenved? — Irtózatosan szenvedek. Leirhatatianok az én kínjaim. — ő nem szereti? Az őt nagy „Ö"-vel mondták és idézőjelek közt, és igy hamarosan tisztába jöttem a helyzettel. Eleinte, ugy KaálKápolna felé azt hittem, hogy tisztelt útitársaim bárányhimlösek és most kiviláglott, hogy szerencsétlen szerelmesek. Kesergő hangon válaszoltam n ekik : — Igen, ő nem szeret. Csak ugy mint felebarátját, csak ugy szeret. Másképen nem. Ez pedig még gondolatnak is megőrjítő. Jótékonyan hatott a vallomás útitársaimra, mert erre azután valóságos baráti viszony fejlődött ki közöttünk. Igy tudtam meg, hogy az egyik úr Virányi Tibor hivatásszerüleg könyvvezető, de szabad óráiban poéta. Szerelmes egy bankár leányába, akinek 50,000 forint hozománya van. Ily körülmények között fölösleges magyarázni, hogy a bankár kisasszony miért nem szereti Virányi urat viszont és hogy b mindezek után miért a legboldogtalanabb individium a földtekén. A második ur dr, Kohn Ábrahám jónevű vidéki fiskális, a ki egy református pap leányába szerelmes. Hogy pedig egy református pap leánya miért nem szerethet viszont egy olyan embert, a kit véletlenül Kohnak is, Ábrahámnak is hivnak, azt ugyancsak fölösleges tovább magyarázni. A harmadik ur Nyurga Barnabás diurnista egy vidéki törvényszéknél. Szerelmes egy primadonnába. A primadonnáknak pedig tudvalevőleg ősi erényük, hogy a viszontszerelmet grófi lénynél alább nem érzik. Uraim, indítványoztam egy tantalusi sóhajjal. Mindenekelőtt állapodjunk meg abban, még mielőtt kiszállunk, hogy a föld kerekségén mi vagyunk a legboldogtalanabb emberek, \ Ugy van! ugy van I zengték rá mind a hárman egyértelmű leg. Épen ezen kiváltságunknál fogva, — folytattam én, — nekünk van kizárólagos jogunk az öt világrészben ahhoz, hogy megalakítsuk a „Szerencsétlen sze relmesek klubbját. Az indítványt nagy lelkesedéssel fogadták. A klubb megalakult és mindjárt kidolgoztuk az alapszabályokat is. A klubba csak oly férfiak vehetők fel tagokul, a kik szavahihető tanukkal tudják igazolni, hogy a szivük legalább is repedő félben van. Minthogy a klubb eszméje tőlem eredt, engem választottak meg elnöknek, nekem adták át az aláirt tagsági ivet és engem biztak meg, hogy az uj klubbnak tagokat gyűjtsek, propagandát csináljak, hogy az első országos konferenczia mennél impozánsabb legyen és mennél nagyobb hatást gyakoroljon a kőszívű ideálokra. * Az országos konferencziából azonban nem lett semmi, mert Virányi ur tudatta, hogy e hó 7-én eljegyezte főnökének, Retek Kázmérnak S2ép és kedves leányát Boriskát. Dr. Kohn Ábrahám Grünbaum Szálival lett boldog. Nyurga Barnabás pedig már keresztapának is meginvitált. A „Szerencsétlen szerelmesek klubbja" azért nem alakult meg. De Isten tudja, hogy én mikor lehetek megint valahol elnök. Fehér Dezső. HIRE K. Esztergora, márczius 14, - - A közigazgatási bizottság kedden d. e. io órakor ülést tartott' Kruplan i c z Kálmán alispán elnöklete alatt. Tárgysorozatra került a csendőrség jelentése a február havi eseményekről, egypár gyógydij-ügy, a miniszter leirata, melynek kapcsán a tokodi bányaszerencsétlenség iratait visszaküldi, mérnöki jelentés a közutakról, árvaszéki jelentés és a pénzügyigazgatóság jelentése. A főorvosi jelentés szerint halálozás volt Esztergom városban 20, Esztergom járásban 108, a párkányi járásban 97, összesen 225. — Eljeyyzés. Schiffer Miksa mérnök, építési válalkozó Budapestről, eljegyezte Grünwald Sarolta kisasszonyt, özv. Grünwald Emánuelné leányát. — A városrészek egyesítése ügyében Dr. Helc Antal városunk polgármestere a napokban Budapesten a belügyminiszternél járt és hir szerint a régóta vajúdó kérdés rendkívül kedvező fordulatáról értesült. Hogy mi ez az előnyös fordulat, azt már a közel jövő, lehet hogy még e hét nyilvánvalóvá fogja tenni. — A Tarkaság márczius 15-iki ünnepélye — mint már jeleztük — holnap megy végbe a honvédtemetöben. A programm kiegészítéséül utólag tudatja a rendezőség a következőket: A szentgyörgymezei Polgári Olvasókör és a párkányiak s / 4 3 órakor csatlakoznak zászló alatt a menethez, melyet az Olvasókör helyisége előtt várnak meg. Innen együtt vonul az egész menet a honvédtemetőbe. — Az esztergomi kereskedő ifjak önképző egyesülete f. hó 11-én tartotta a tagok tömeges jelenlétében rendes évi közgyűlését d. u. 3 órakor. Dr. W a 1t e r Gyula elnök nagy figyelem és lelkesedés mellett tartotta megnyitó beszédét, körvonalozva az egylet eddigi működését. Megemlékezvén azon tisztelt hölgyekről és urakról, kik közreműködésük által az egylet felolvasó estélyein azok érdekességét, fényét és sikerét előmozdították — jegyzőkönyvileg kérte neveik megörökítését. Ezek után S c h e iber Rezső v. tag olvasta fel az egylet módosított alapszabályait. A módosítások többek hozzászólása után a választmány tervezete szerint elfogadtattak és jóváhagyás végett felterjesztetni határoztattak. Majd a titkári, pénztárnoki, számvizsgálói, háznagyi és könyvtárnoki jelentés következett. Ezek felolvasása és tudomásul vétele után dr, Walter Gyula
