Esztergom és Vidéke, 1894
1894-01-11 / 3.szám
ESZTERGOM es VME y * Megjelenik hetenként kétszer : í | csütörtökön és Vasárnap, j Előfizetési ár: \ í Egész évre . . . . . 6 frt — kr. ^ | Fel évre 3 „ — „ j ^ Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ | í Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ \ < Egyes szám ára . . . , . — „ 7 „ | VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. "Wl Hirdetések: Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól 200-ig 1 frt 50 kr., 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. Bólyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere l kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , it—20-szorinál 15 0 | o , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli (78-szor) 20 0 ] 0 , egész évinél (156-szor) 25 ® | 0 engedmény. *® • Nyilttér sora 20 *r. Hfr* Egyesült Esztergom. Esztergom, január 10. (N—ő.) Olyan dolog- ez a városrészek egyesítésének ügye, tisztelt olvasóközönség, hogy mindig ütni kell, ha meleg, ha hideg. Mert máskép bizisten semmi sem lesz belőle. Azért neheztelés ne essék, ha olyan gyakran emlegetjük. Tudva van mindenütt, hogy Hieronymi belügyminiszter azt mondta F r e y képviselőnek : „Azonnal elrendelem az egyesítést." Talán nem e szavakkal, azért nem állunk jót, mert elvégre is gyorsíró nem volt jelen az audenczián, hanem ilyen értelemben. Kétségtelen, hogy a miniszter a városunk iránt érzett legmagasabb fokú jóakaratból indult ki, mikor megtette ezt az igéretét. De szabadjon megjegyeznünk, hogy a miniszter nem ismerte az 188c. évi XXII. törvényczikket, (va^y megfeledkezett arról) amely szerint községek egyesítését ő el nem rendelheti, csupán akkor, ha azért egyik vagy másik község képviselete folyamodott, és ha a törvényhatóság ezt a kérelme még, nc még! Mikor először láttam meg őt Imádkozva az oltár előtt, Szivem fellobbant, túzben ége, Nem volt nyugalmam, vége, vége ... Szerettem volna szép szemébe Belemerülni, tudni nevét, De valami úgy ösztökéle: »Ne még, ne még!« Mikor későbben fényes bálba', Szivem a szép lányt újra Játtá, Mikor lángolva, ugyanottan A tánczban derekát általfogtam, Szerettem volna bevallani Égő szerelmem, szivem hevét; De valami úgy ösztökéle : »Ne még, ne még!« Mikor végtére újra láttam, Megtörve feküdt betegágyban, Szeme bágyadt volt.. . melle zihált,... Susogva mondott halál-imát, Aztán rám emelé két szemét Merően, — az ajka néma már . . ., Hiába mondám »Ne még, ne még!« Letarolta a rideg halál 1 Thurner József. Hogyan lehet megélni 400 írtból. (Egy tanitó panaszai.) Midőn a kenyérből annyit kértünk, amennyi elég, családunk fenntartásához, azt a választ nyertük, hogy az ország met pártolólag terjesztette föl hozzá. Csupán mindezek megtörténte után dönthet a miniszter. Hasonlatosképen, hogy egy atya nem adhatja a lányát olyan úrhoz, aki a lányt nem k é rt e feleségül. Először nyilatkozzék a kérő, hogy akarja-e egyáltalában a leányzót hitvestársának, aztán mondja ki az atya a boldogító igent vagy ellenkezőjét. De hát ez olyan kézenfekvő dolog, hogy kár tovább magyarázgatni. Ami reánk nézve a legfontosabb, az a miniszter eklatánsán nyilvánított jóakarata. Megtudtuk kétségtelen módon, hogy ő híve az egyesítésnek, és ha mi ezért folyamodunk kétségtelen, hogy az ügy általa előnyös elintézést fog nyerni. És ebben van épen a közbenjárónak, F r e y országgyűlési képviselőnek érdeme. Megtörtént a nyilatkozat, ez aztán szóval és az újságok révén elterjedt urbi et orbi, rá kevéssel^ Esztergom polgármestere már egy ankétot hiv egybe, mely azt határozza, hogy a törvényhatóság útján memorandumot intéz a miniszterhez, amepénzügyi helyzete nem birja meg fizetésünk felemelését. Ezen elutasítás nem fájt oly nagyon, mint az, midőn egynéhányan nyiltan, leplezetlenül, rosszakarattal arczunkba vágták, hogy aki e pályára lép, ám alkudjék mega viszonyokkal! Tanitó fia vagyok ismertem a tanitói élet nyomorát; már gyermekkoromban meg kellett bűnhődnöm atyám azon vétkeért, melyet akkor elkövetett, midőn a tanítói pályára lépett. Bűnhődöm érte most is, mert midőn az istenek atyámtól elfordultak, engem is megátkoztak s tanítóvá tettek. Midőn e pályát választottam, elkészültem volt rá, hogy fáradságom dija száraz kenyér s rut hálátlanság lesznek. Megalkudtam volt tehát a viszonyokkal. Tűrtem, szenvedtem, éheztem is, minden zúgolódás nélkül. A nélkülözések által ejtett sebeket behegesztette azon tudat, hogy nemes kötelességet végzek, hogy hazámnak javára vagyok, hogy szeretet vonz e pályához. De azon arczátlan nyilatkozat, hogy egy családos embernek, aki életét szenteli a közügynek, untig elég a 300 frt s hogy a 400 frtból tisztességesen lehet megélni, az fáj; oly seb ez a szivemen, mely sohasem fog behegedni, mely akkor véres nyommal tudtomra adja a fájdalmat, — akkor juttatja eszembe a hálátlanságot, midőn szeretettel ölelni akarom tanítványaimat, midőn szivem melegéi: szivükbe csepegtetni akarom. És tehetek én róla, ha olykor a szivem összeszorul és szeretetem helyett vért, keserű vért leszek kénytelen az ártatlan szivekbe plántálni ? 1 Akik véremet keserűvé tették, akik kedélyemet megmételyezték, azok felj lyet természetesen Dr. Földvár y '• fog szerkeszteni. Amint egyáltalán Esztergom város ujabb történetében alig van valami, amit nem Földváry csinál. Már most az a kérdés, lesz-e az egész mozgalomnak valami sikere? Dűlőre jut-e már végre-valahára ez a sokáig vajúdó kérdés ? A megoldás attól függ, hogy az egyesítendő városrészek képviselői és az illetékes tényezők komolyan óhajtják-e az összeolvadást? A legilletékesebb tényező, a miniszter nagyon is óhajtja, ezt tudjuk Freynek adott nyilatkozatából. A herczegprimás óhajtja, mint ezt kifejezte akkor, mikor a díszpolgári oklevelet neki átnyújtották. Esztergom belváros lakossága, élén zseniális polgármesterével Dr. Helcz Antallal indítja meg az akcziót, tehát bizonyára óhajtja, hogy az sikerhez vezessen. Ismételve tapasztaltuk, hogy a törvényhatóság feje, Kruplanicz alispán szívvel-lélekkel és tettekkel a város érdekeinek előmozdításán volt, lesz tehát kétségen kivül ezen alkalommal is. Akarják az egyesítést a közemelkedve, megjutalmazva élik napjaikat és nem vonatnak érte felelősségre. De ne higyjék, hogy epe szól belőlem. Nem; egy idősb tanítónak nincs már epéje, működése elején elfogyott, ami volt. Fájdalom hangja ez, mert sok éven át élveztem a 300 frtos örömeit, s a 400 frtos „tisztességes" megélhetéssel mostan bajlódom. Leírjam talán életrajzomat ? Leírjam azon törekvéseimet, melyekkel anyagi helyzetemet javítani akartam ? Azok, akik képesek hamis esküt is tenni arra, hogy 400 forintból megélni lehet, akik hálát követelnek azért, hogy gazdag asztalukról leejtett morzsát fölvenni bátorkodunk, azok vagy el nem hiszik, vagy kaczagnának rajta. Önöknek azonban fölemlítem, hogy már minden ajánlott kereset-ágat megpróbáltam. Midőn a nap még a hegyeken tul késik s a reggeli szellő még altató nótát dúdol azoknak, akik jómódban másik oldalon kezdik édes álmukat, én már 100, 150 puttony vizet 200 lépésnyi távolságból hoztam be a kertbe, mely alig 12 frtnyi hasznot hozott be. Kezem olyan volt, hogy szégyeltem valakivel kezet fogni. Magam kapáltam, krumplit ültettem, dohányzásról lemondottam, élvezeti czikkeket éveken át nem láttam, magam főztem, magara mosogattam s a 300 frtöól tisztességesen megélni nem birtam. Ha felső ruhát vettem, alsóra már nem jutott. Már jó vén ember voltam s még sem jutott eszembe a házasság, mert tisztában voltam azzal, hogy mi vár reám akkor, ha 300 frt és kert mellett megházasodom. Végre felkapaszkodtam az uborkafára. .Legalább nem kell félnem, hogy ségek elfogulatlan elüljárói, a bírók, jegyzők és képviselőtestületi tagok. Ki van tehát, aki nem akarná ? Valóban nekünk úgy tetszik, hogy az egységes Esztergom érett gyümölcs, csak rázni kell a fát, hogy ölünkbe essék. Beláthatlanul szép aztán az a perspektíva, amit az egyesitett Esztergom mutat. A mostani szétdaraboltság helyébe jön az egység. Megszűnik Esztergom rendezett tanácsú városka, 8700 lakossal, eltűnik a földszínéről Víziváros, Szenttamás, Síentgyörgymező „község", hanem előttünk fog állani az egységes E s z t e rg o m törvényhatósági joggal fölruházott szab. kir. város, melynek lakossága meghaladja atizenhétezr e t. Igaz, egyenlően viseljük a terheket, (az annyira rettegett 80 egynéhány perczent pótadót), de egyformán részesülünk az összerótt, életerős kir. város kultúrájának, társadalmi közelségének előnyeiben. Megszűnik olyan igazságtalanság, hogy mig a kir. város lakossága iskolafentartás, kaszárnya, vágóhidépités és egyéb sok pénzbe kerülő dolgok magasról lezuhanok. 400 frtos állomást kaptam. — Lám, mégis azt mondják, hogy nincs emelkedés a tanítói pályán I „Ingemiscit aeger, ubi non est mulier." Három havi betegségem megtanított a közmondás igazságára s a házasság respektálására. Megnősültem. Láttak uraim embert éhezni? Én nemcsak hogy láttam, de éheztem is. A felvidék egyes helyein nemcsak akkor van éhség, mikor azt a lapok nyilvánosságra hozzák, hanem akkor is, midőn a krumpli nem termett meg kellő mennyiségben. Nem egyszer ültettem családommal babot, krumplit csak azért, mert 4oo frtos fizetésem mellett krajczárom nem volt a munkás részére, és ősszel még a vetőmagot sem kaptam vissza. Midőn családom szaporodni kezdett, étel is kevesebb volt. A kettőnek szánt tálhoz már négyen ültünk I Hogy tehát családomnak több jusson, azt hazudtam, hogy a plébánoshoz vagyok hivatalos ebédre. Az ebéd ideje alatt ott a fenyves domb oldalán járkáltam s hogy gyomromat lecsillapítsam — falusi gyerekek módjára — sóskát rágtam ; sőt igen, volt eset, hogy madártojást lelve, már arra akartam vetemedni, hogy nyersen megiszom. Hat év alatt, ahova csak bélyegtelen kérvényt lehetett küldeni, mindenüvé pályáztam. De a szegény ember szerencséje is szegény. A tanfelügyelő többször látva szorgalmamat, állami iskolával kínált meg, ahol nemcsak papiroson, de valóságban is 400 frtom volt és van. Minő reményeket fűztem én a havi 33 frthoz I A kis kertemben korai salátát, korai uborkát vetettem s már számítottam azt a pénzt, amit érte fogok kapni. Hja, csakhogy a Áz Esztergom és Vidéke tárczája.
