Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-25 / 16.szám

, 5 S íj sui dat .M?8f ^KniBBB^ ESZTERGOM és VIDÉKE. (16. szám.) 1894. február 25. hogy nem gördít nehézségeket, ha­nem ellenkezőleg azt magá% részéről elrendelni fogja. JJ HH HH| Ily bátorítás után, meglepő, hogy még mai napig se történik semmi. Igaz, hogy a mint értesültem, a kapott biztatás folytán, vagy tán önkényt történt elhatározásból, az illető vezetők által nemsokára egy előkelő polgárokból tanácskozmány hivatott össze. Ezen tanácskozmány el is határozta, hogy a miniszter ur­nák jóvoltáért egy köszönő levél küldessék, továbbá azt, hogy addig is, mig a minisztertől útbaigazító válasz érkezik, egy memorandum készítessék, melyben az okok és elvek kifejtendők lévén, az a törvény ren­delte módon a törvényhatósághoz pártfogás és jóváhagyás, valamint további eljárás végett felterjesztendő lesz. Ezen tanácskozmány, illetve meg­állapodás mintegy 6—8 hét előtt történt, azóta, daczára hogy az egész város lakossága örült a kapott hír­nek és mozgalomnak, történt volna valami, ennek semmi nyoma. A köszönő felirat elkészült-e ? felküldetett-e ? nem tudni, ténynek látszik hogy biz az el se készült, hozzá se fogott senki és igy nagy hátrá­nyára a városnak, illető helyére el­küldhető sem volt. A memorandum mint hallani lehet, készen van, de a tanácskozmányban történt előterjesztés, a mint megala­pítva volt, még mindég késik. Hogy miért késik vele az illető megbízott, ha már azt a roppant és fáradságos munkát elkészítette, biztosan tudni nem lehet. Meglehet, hogy tán azért késik az előterjesztéssel, mert várja a mi­nisztertől a hozzá intézett feliratra küldendő választ; — ha igy volna, erre kár várnia, mert megint ott lennénk, a hol lenni Esztergom egy polgárja sem akar, azaz maradnánk a régiben. mia. Fáklya és emelörúd. Ezen tudjon eligazodni üzböki elme. De azért a mi fényesség kitelhet Üzböktöl, azt mind megmozdították. Hadd emlegesse meg Jókai, hogy Üzbökön is járt. Daliás legények ültek lóra, kis lányok öltözködtek fehérbe. Valahány meszelónyél akadt, arra mind lámpáso­kat aggattak. Tüzkigyökat rajzoltak vele a levegőbe. Ugyan képes lesz-e ezt szí­nesen leírni a Csörege tolla a szalonna­falvi Világ Szavának? A Jókait fogadó beszédet Mozsár Tóbiás jegyző tanulta be. Próbaszónoklatot rendezett egy vegyes felügyelő-bizottság előtt an­nak igazolására, hogy el tudja-e mondani és nincsenek-e benne sikamlós helyek? — Bizony jobban is megtanulhatta volna, — mondta a gyöngédtelen áren­dásné a rigorozum után. Sötét este volt, midőn a tengeri­szárral fűtött viczinális vasút kávédarálója berobogott. Minden szem Jókait leste. Dercze azonban elég tapintatlanul és tiszteletlenül valahol a vonat végén ki­abált : •— Fiuk, jertek, segítsetek 1 e­emelni Jókait. Az üzböki elméken egy gondolat szaladt keresztül ? — Már is? Akkor fucscs a felol­vasásnak I Mondhatom: az üzböki lányok még titkos örömet is éreztek. Oda se neki! Legalább hamarább kezdődik a táncz. Micsoda tündén kilátás. Két kilo szap­pannal van a „Kiadós Liter" nagy táncz­Itt volna az idő, hogy egész erélylyei karolnánk fel az ügyet, most, midőn a dunai híd a kormány jóvoltából elkészül, most, midőn Bu­dapest Esztergommal a legrövidebb úton nemsokára összekötetésbe fog hozatni, sőt mi több okunk van remélhetni, hogy ezen vasút Eszter­gomból a Dunán át a nánai indóház­hoz fog vezettetni, innét pedig Oder­bergen át további országokkal ösz­szeköttetni. Ily körülmények között vétek, — úgy saját, valamint a többi városok jól felfogott érdekeknél fogva, — egy órát is késni. Ha azt akarjuk, hogy Eszter­gom emelkedjék, hogy virágzó ipara és kereskedelme legyen, kell, hogy első rendben az egyesítés érdemé­ben, a fentjelzett okoknál fogva is, a megkívántató törvény rendelte lé­péseket megtenni fő kötelességnek tekintsük. Az egyesítés természetszerű ki­folyása, helyesebben eredménye, meg­győződésem szerint az is lenne, illetve bekövetkeznék, hogy egyesitett erő­vel oda működhetnénk, hogy az eddig is megbocsáthatatlan könnyel­műséggel elhanyagolt városaink ha­tárában létező meleg ásványvizek illetve fürdők czéijuknak megfelelő­leg átalakíttatván, melyben az illető tu­lajdonosok hozzá járulását kieszkö­zölve — európai hirre emelhetnénk, ezzel magunk magunknak erőt sze­rezve, közös jólétünket előmozdíta­nánk. Az egyesítésnek még egy más nevezetes kifolyása is bekövetkez­hetnék, nevezetesen, hogy könnyen kivihető lenne az, hogy Párkány vá­rosa is ide csatoltatnék, mely ténnyé válván, mondani se kell, hogy mily mértékben emelné a közjólétet. Mindezek és számos más okok szolgáljanak buzdításul arra, hogy az eddigi lanyha eljárás helyett, tett­erővel hozzáfogjunk a czél mielőbbi eléréséhez. Kár minden óráért, melyet városaink javaelőmozdítása érdeké­ben könnyen elmúlni engedünk. Ezek után szerény polgár lé­temre engedjék meg nekem a mé­lyen tisztelt hivatott vezérférfiak, ha arra hivom fel, hogy helyrehozva az eddigi tétlenségét, jöjjön Össze ama, már ez ügyben tanácskozáson együtt volt tiszteletreméltó polgárság, s ujabbi tanácskozásában számot adva és kérve a történtekről, minden to­vábbi halogatás mellőzésével, eré­lyes akarattal a további teendők iránt hathatósan intézkedjék. terme síkossá téve. Ilyet még nem látott Üzbök. — Nálatok van-e az emelőrúd ? Hoz­zátok azt is, kiabált a vonatról Dercze. (Elpirulva vették észre, hogy egy teher­kocsiból kiáltozik le.) — Gyújtsátok meg a fáklyákat. Mozsár Tóbiás a két fáklyatartó közé állt. A fáklyavilág kísértetiessé tette a trémás szónok sápadt arczát. Dercze e közben egy ladikot hen­gerített le. •— Édes barátaim, — mondotta ün­nepélyesen, — Jókai személyesen nem jöhetett. Elhoztam hát in effigie. Ki fogom nektek bontani Jókait. Azért a fogadtató czeremóniát megtartjuk, — mert már pénzünkben van. Jó lesz Mo­zsár, ha addig átolvasod még egyszer a beszédedet, mig én Jókait bontom. Kibontották a ládát. Egy aranyke­retes képet hámoztak ki belőle. Mozsár fulmináns üdvözlő beszédet mondott. Megemíitette a reczepcziót, a hármas szövetséget s végül kijelentette, hogy Üzbök sem akarja tágítani a 67-es alapot, akár Wekerle. — Ennek ordó kell, — süvítette Csörege, a „Világ Szava" levelezője. A közönség frenetikus tapsokkal adó­zott a szónoknak. Dercze Jókai nevében válaszolt. Kijelentette, hogy Üzbökre mindenha szívesen jön. Majd az uj gőz­fürdőbe is le fog jönni felavató fürdést végezni. Teljes sikert kivan. (Határtalan lelkesedés. Taps.) Mozsár a beszéd alatt Jókai arcz­képét nézte. Iparunk. Esztergom, február 24. (S. M.) Mióta nemzeti életünk ama több századon át ráerőszakolt formákból és korlátok közül, melyek mind az ősi feudalizmus kifolyásai voltak, kiszabadult, átalakult az előző századok gazdasági és társadalmi élete is. A politikai szabadság meg­teremtette a gazdaság, ipar, kereske­delem szabadságát A nemzetgazdászat legczélra­vezetőbb módszere, a smithianizmus, vagyis a szabad ipar és kereskedelem rendszere, ama nemzetgazdászati tényező, mely hivatva van a feuda­íismus békóiból kiszabadult ipari és kereskedelmi életet korunkban virág­zásra emelni. Ipari haladásunkat kiválólag ennek köszönhetjük, habár még távolabb vagyunk ipari életünk terén attól, hogy megnyugodnunk kellene. Mert bizony azért még mögötte vagyunk — átalánosságban véve —­Ausztriának is. E körülmény oka különösen ama ránk nézve szomorú és máris káros következményű gyarmati viszony, melyben Ausztriával a legújabb időkig állottunk. Magyarország gazdasági élete t. i. különösen a nyers termé­nyek előállításában nyilvánult. A nyers termények — hozzá még alacsony vámmal — Ausztriába jutottak, hon­nét azután mint feldolgozott kész árúk most már magas számmal, hoz­zánk kerültek. Igy csak saját anya­gunkat fogyasztottuk, méreg drágán, — Ej de veszedelmesen hasonlít ez a kép Ürge Náczihoz. Nini l Még czopfja is van. Ünnepélyes, de nem tiltakozó kör­menettel vitték be Jókait Üzbökre. A részletes elbeszéléstől azért tartózkodom, mert Csörege, a „Világ Szava" levele­zője elöl nem akarok mindent elírni. A felolvasás nagyon sikerült. Ebben szintén Dercze Timeon helyettesitette Jókait. A felolvasás elején egy kisebb­szabású botrány ís Ígérkezett, mert mi­dőn Dercze elkezdte a Jókai novelláját, hogy: „Apját leütötte a hajókötél. Anyja..." Az üzböki elemi iskolába járó nö­vendékek, a kik a karzaton lapultak, karban igy folytatták: „mosóné volt, az éjszakai munkában meghűtötte magát..." Csörege lecsillapította a kis neve­letleneket és minden félbeszakítás nélkül folytathatta: „Meghűtötte magát és meghalt, stb." Később sült ki, hogy Dercze a Jó­kai novelláját is egy elemi fiu olvasó­könyvéből ollózta. Hogy az ilyen ember nem megy el a „Világ Szava" — szer­kesztőjének. A nagyszabású estély mindössze 27 frt 15 krt jövedelmezett. Természetes, hogy ebből nem lehetett az üzböki gőz­fürdőt felállítani. Verner László. mert nem volt fejlettebb iparunk, mely azt átalakította volna. De eme káros gyarmati rendszeren kívül kedvezőtlen ipari fejlődésünkre nem­zetünk, különösen foldmivelő, s nyers termények előállításával foglalkozó népünknek az ipartól idegenkedő természete. Hazánknak 17 milliónyi lakosságából csak mintegy egy millió ember iparos, annak legnagyobb része is azonban kézi ipart üz. Igaz ugyan, hogy sokféle ipari produk­cziót s talán meglepőt és kiválót mutattunk fel kiállításainkon, ép ugy mint a mezőgazdaság terén, ámde ez oly csekély, hogy sok tekintetben önmagunk szükségleteinek fedezésére is idegenre szorulunk. De már szé­pen haladó iparnemeink közül első helyen kell említést tennünk a malomiparról, mely téren elő­ször érte utói nemzetünk a Nyu­gat kultur-népeit, sőt talán felül is multa. Elsők vagyunk e téren legki­tűnőbb lisztünkkel Európában, de más világrészben is keresett őrlemé­nyünk. Sajnos azonban, hogy kis malomiparunkat kipusztítja lassan­kint a gyáripar, a gőzmalmok, me­lyek gépeik segélyével olcsóbban, és szebben is előállítják a kedvelt ma­gyar lisztet. Kiváló hazánk bő r­i p a r a is, melyet, mint igen sok ipar­nemet nálunk, nagyobbrészt csak ké­zileg űzik, de azért kivitelre is jut. Bőriparterményeinkről századokkal előbb is nevezetesek voltunk: az ala­unirozott bőr Hunyady Mátyás ide­jében is a külföldön magyar bőr név alatt vala ismeretes. A bőr feldolgozása terén azonban, habár ujabb időben ez is erős lendületnek indult, még hátra vagyunk, mert a bőr legnagyobb része feldolgo­zatlan állapotban kerül külföldre. Ki­emelendő faiparunk is s A gőz­erőre épített vagy vizi fürészmalmok előállítják a deszkát, léczet, zsindelyt. Hanem a faiparnak finomabb nemei szintén kézileg űzetnek, igy az asz­talos munkák, butorkészités stb. Em­lítést érdemel a kocsigyártás, mely állítólag egészen magyar találmány: Komárommegye Kocs helységéből ke­rülvén ki az első kocsinak nevezett közlekedési szerszám. Szeszgyár­tásunk fontossága különösen abban áll, hogy a gyakran más czélra egész értéktelen földtermények feldolgozá­sát is lehetővé teszi s a föld hasz­nát fokozza, sőt még a szeszgyártás után fenmaradtak hulladékok (szárí­tott moslék) is értékesíthetők házi állatok hizlalására. Czukoripa­r u n k is a legszebb reményekkel ke­csegtet. Eddig is Magyarország volt — a czukor mennyiségéről véve a ki­fejezést — legédesebb országa Eu­rópának. Hanem eme iparnemek, mint a malomipar, szeszipar, czukoripar leg­inkább már gyárilag űzetnek, s igy a kisipar az életből kiszorul. Jellemzi egész Európa iparát, hogy a gépek átalakítják az ipari életet, t. i. a kis és háziipart a nagy és gyáriparrá. Különösen észlelhető ez Nyugat felé, közelebb a nagy gyáriparos államok­hoz. A nagyipar a gépek egész sere­gével ostromolja a kisiparost és eU buktatja őket. Hanem óriási szolgála­tokat tesz ez az emberiségnek azért, növeli a munkaképességet, mert hisz a gyár mellett férfi, nő, gyermek, az erős, a béna mind nyer foglalkozást, gyarapszik a nemzetvagyon s igy a néhány kisiparos pusztulásából az ezt művelőkre származott hátrány és kár, az egész nemzet és emberiség jólétének emelkedése mellett számba nem vehető.

Next

/
Thumbnails
Contents