Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-22 / 15.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. mhse •**• 15. szám. Csütörtök, 1894. február 22. Fiat lux. Esztergom, február 21. Egger Gyula úr, az Egger-féle villamos gyár főnöke itt járt a mult héten városunkban és tanulmányoz­ván az esztergomi világítási viszo­nyokat azon tapasztalatra jutott, hogy azok szerfölött hiányos és homályos állapotban vannak. A helyett azon­ban, hogy hasonlólag az esztergomi hírlapírókhoz, kik már évtizedek óta küzdenek tollal és tintával az esz­tergomi homály ellen, az íróasztalhoz ült volna és fulmináns czikket pön­dörit vala a helyi sajtóban a világí­tási bérlő, etcaetera graeca ellen, egyszerűen egy ajánlatot tesz, hogy ő ennyiért meg ennyiért hajlandó el­vállalni a város villamos világítását. Hát ez bizony igen szép dolog. Mi újságírók egy kicsit lefőzve érez­zük magunkat; ámbár viszont Egger úrnak is el kell ismernie, hogy min­denki csak olyan eszközökkel dol­gozhatik, ami rendelkezésére áll: ő vakító villamos erővel, mi pedig fe­kete tintával szürke papíron Hisszük, nem telik belé sok idő, és a Széchenyi-teret villamos ívlám­pák teszi világossá, a viziváros férfi­Az Esztergom és Vidéke tárczája. Dalok. Csalódtam ismét. Csalódtam ismét és a régi seb, ah, Szivemnek mélyén újra felszakadt. Virágot hajtott sivár éltem fája, És most a fa ismét árván maradt. Óh, hogy lehet majd téged elfeledni ? Hisz éltem immár egybe forrt veled.. Könnyű a szívnek vakon megszeretni De elfeledni aztán nem lehet! Még e dalt . . . Még e dalt a fájó szívnek, Ez utolsó múló dalát, Aztán lantom félre, többé Nem hall téged a nagy világ. Felejtsd el őt . . a fájdalom Ne bántsa rezgő húrodat. Felejtsd el őt . . aztán lassan, Némán felejtsd el tenmagad. Pásztor Béla. A Riviéra rózsái. San-Remo, febr. 19. Egy negyedévszázad előtt minden kertben helyet adtak a mi virágkirály­nönknek és habár még akkor nem is fog­lalkoztak oly hálás fajok tenyésztésével mint ma, mindazonáltal mégis számos faj volt, névszerint az egyszervirágzó úgyn, provinczrózsák {Rosa gallica,) továbbá a moha és hónapos rózsák (Rosa muscosa és rosa indica semperflorens) fajából nagy divat-üzletei elektromos fényben tün­dökölnek, sőt még a családi aszta­lok petróleum-lámpáit is serczegő izzólámpák szorítják a lomtárba. Mi azt óhajtjuk, hogy a villam­világitás behozatalával ne csak a fizi­kai sötétség oszlanék el Esztergom fölött. Nekünk magunknak, elméink­nek szükségünk van egy kis vilá­gosságra. Mert valljuk be, nagy éjszaká­ban éltünk mindekkorig. Leéltük éve­inket, ahogy a napi élet szükség­letei kívánták. Filiszter módra fel­kelünk, dolgozunk (keveset) a hivatal­ban, vagy egyebütt, szórakozunk (sokat) a kaszinókban, de legkivált vendéglőkben; ha meg volt a min­dennapi kenyerünk, és itt-ott egy kis iszogotás, nevetés és pletyka, akkor már nyugodtan tettük el más­napra magunkat. Eszmékért, az elő­rehaladás nagy ideáiért nem volt szokás hevülni Esztergomban. Valamit kifeledtem a filiszter­nap fönnebbi programmjából: a po­litizálást. Ezt pedig nagy kedvvel és kitartással űzzük természetesen, mert széles ez országban szeret a magyar ember politizálni. Csakhogy ez is nagyon furcsa módon történik ná­választék volt már és jó tulajdonaikkal minden rózsabarát örömére szolgáltak. Mig ama időben Ausztria-Magyaror­szág és Németországban az első jelenté­kenyebb tenyésztési kísérletet tettük a finomabb, nevezetesen a remontant és therózsákhoz tartozó fajokkal, addig Eu­rópa délvidékének legáldottabb részein és különösen az elragadó Riviérán a ró­zsamüvelés még a legkezdetlegesebb ál­lapotban volt. Ennek oka főképen abban rejlik, hogy e délvidék lakossága kevés érdekkel viseltetett a virágok, különösen pedig a rózsa iránt. Néhány rózsabarát érdeme az, hogy a rózsát e vidéken megkedveltették ; ezek ugyanis a Riviérát meglátogatván, ott kerteket ültettek. Mégis azonban 5 évig tartott, mig a rózsa értéke tényleg ér­vényre jutott, azonban még megjósolni sem merték volna akkor a legtávolabb­ról sem, hogy a rózsának a Riviérán a jövőben oly nagy szerepe lesz. Ez annál csodálatosabb, mert a logikai következ­tetés is bizonyíthatta volna, hogy az ered­mény semmi esetre sem marad el. Mig Északon többnyire szilárdabba­kat ültettek el, addig itt kizárólag a helyi klimának megfelelőleg csupán a thea­rózsák müvelésére szorítkoztak. Ezek kö­zött első sorban a régi pompás Beaure­gardból 1839-ben nevelt Safranót kell fe­lemlítenünk, melyet eleinte óriási mérték­ben tenyésztettek. E fajnak különösen kitűnő tulajdonainak köszönhető a rózsa­kivitel oly jelentékeny és hatalmas fel­lendülése és e régi jó faj a mai napig is a legjelesebb kiviteli rózsa maradt külö­nösen a téli hónapokban. A többi fajok között egyes újonnan behozott rózsákat lünk. Vakok vagyunk, és azt hisz­szük, hogy nagyon jól látunk min­dent. Amikor arról van szó, hogy valami humánus czélra pár forintot kellene kiadni, krajczároskodunk, de ha Esztergom fontos, életbevágó ér­dekeit kellene megvédenünk, akkor el hagyjuk magunkat vakittatni. Ilyen életbevágó érdek volt mindenkor a herczegprimásnak ro­konszenve Esztergom iránt. Ezt pe­dig alaposan eljátszottuk. Tények bizonyítják, hogy igy van. Az érseki széket ha névleg nem is, de tényleg áttették már az ország fővárosába. Most szóban van, hogy a budapesti érseki helynökség mellé a herczegprimás káptalant szándéko­zik fölállítani, még pedig olyanfor­mán, hogy az esztergomi kanonokok egyrésze Budapestre jönne. íme már elvesztjük káptalanunk jelentékeny részét is. És ezenkívül beláthatlan sora a jótéteményeknek tünt fel, mi­kor Magyarország mostani her­czegprimása érseki székét el­foglalta, és mivel ellenzéki velleitá­sokkal elrontottuk a főpásztor jó hangulatát Esztergom iránt: a jóté­temények közül csak azok mentek és mennek teljesedésbe, amit jósá­is találunk, melyek az ottani klimának megfelelnek és ezek közül első sorban emiitjük fel a Marié van Houtte nevű rózsát, melyet 1872-ben Ducher tenyész­tett, továbbá különböző Nabonnand-féle fajokat; Papa Gonthier, Paul Nabonnand, Izabella Nabonnand, Franziska Krüger, valamint a következő fajokat is: Glorie de Dijon, Lamarque, Comte de Paris és Maréchal Niel. Mivel itt csupán sajátla­gosan kiviteli rózsák tenyésztéséről lehe­tett szó, ennélfogva csak oly fajok jöhet­tek tekintetbe, melyeknek gazdag virág­zatuk, különösen pedig szép alakú bim­bóik vannak. A nagy mérvben való rózsatenyész­tést Karr Alfonzonak, az ismert franczia lángeszű költőnek és nem kevésbé jeles kertésznek, aki San Rafaelen Cannes mel­lett lakott, köszönhetjük és akinek a 60-as években ott Riviérán nagy kertül­tetvénye volt. Ez a nagy természetkedvelö kisér­letképen számos virágot küldött saját kertjéből Párizsba barátainak és e sze­rény kezdetből fejlődött ki később a na­gyobb mértékben való virágkivitel sze­rencsés eszméje. Az eredmény nem is maradt el és Francziaország délvidékén, különösen pe­dig Nizzában csakhamar nagy kiterje­désű rózsakertek alakultak, melyeknek terményeit mind északra, különösen Pá­rizsba küldték. Ez az eszme Francziaor­szágból Olaszországba származott át, a hol már a cameliák szállításával nagy eredményeket értek el. Itt is csakhamar rózsakertek kelet­keztek, melyekben azonban 2—3 fajnál többet nem tenyésztettek; jele ez annak, |gos szive sugallatából a mi kemény fejünktől még sem bír megtagadni a a herczegprimás. Igen, ott hibáztuk el a dolgot, mikor ellenzéki viszketegből, nem tudom én micsoda fata morgánákért feláldoztuk városunk előrehaladását, jólétét. De még nem késő. Bizonyára létezik Esztergomban egy hatalmas falanksz, mely a disz­szidens elemek, a minden áron ellen­zékieskedők, a konkolyhintők, az alat­tomban működőkkel akar és mer is szembeszállni. Vannak még olyan la­kosai e városnak, akik önzetlenek saját egyéni érdekeikkel szemben, de suprema lex-nek vallják á város, Esztergom érdekeit. Ez a tömör cso­port, ez a város legintelligensebb ré­sze fogja bizonyára megvalósítani ta­lán már a közel jövőben a mi leg­forróbb óhajunkat: Fiat lux! Hogyan építkezzünk. Hazánkban a gazdasági építke­zés bizony még nem részesül a kellő figyelemben. Birtokosaink megszokták oly szükséges rosznak tekinteni, mely­ből még annyi is sok, a mennyi hogy a müvelés alatt álló fajok tökéle­tesen megfelelnek czéljuknak. A forgalom kiterjedése különösen a Szt.-Gotthardvasút megnyitása után még nagyobb mérveket öltött és jelenleg még előre nem látható, mily óriási kiterjedést nyer majd a kivitel. Mivel az ottani pa­rasztok az olajfák tenyésztésével már kevés eredményt, illetve hasznot értek elv az arra kedvező helyeken rózsatenyész­tési kísérleteket tettek s mivel a ked* vező eredmény minden előítéletet leküz­dött az uj mivelési ág ellen, nagyobb kísérletekhez fogtak és igy keletkeztek a nagy kiterjedésű rózsaültetvények. A rózsák müvelése lényegesen eltép az északon szokásos műveléstől. Habár a gyökérnemes, valamint az oltott példád nyokat itt is alkalmazzák, mégis e mű­velési ág kezelése alapján véve teljesen elüt az északiaktól. A Riviéra természetes virágházaC képez és földrajzi fekvéséhez képest kéd* vező éghajlata van. Az ottani telek több* nyire enyhék, meglehetősen magas nap* pali hőmérsékkel, a mi a rózsabimbók kifejlődését bizonyos fokig lehetővé teszi.; Az ültetvények mindenesetre különbözők, fekvésénél fogva különösen kedvező a San-Remótól Nizzáig terjedő rész, azon­ban e helyeken is deczember és január hónapokban nem ritkán fordul elő^hogy az éjjeli hömérsék igen alacsony. Ennek folytán előfordul, hogy a rózsabimbék néha megfagynak, habár azok sokkai nagyobb ellenállóképességgel birnak, mint északon. Azért a rózsaültetvényeket; sok helyen óveszközökkel biztosítják az ilyen éjjeli fagyok ellen és egyes helyekeny az üvegfedelek is igen jól megfeleltek e J 1 nfcyjfeíuiíjíjfc* I3H3SÍ;ÜH»I I<ÍKOO>IÍKOSB^ .3>;OJ oj^^pp^oimsi^Dtí VÜ[ JÍIIÍTI t a; ESZTERGOM és VIDÉKI VAEOSI ES HEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. "•B Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ígH frV-W^ kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. ,£2£}í^ Bélyegdij 30 kr. ^ Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. \ Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt t frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél i 10 0 | 0 , n~20-szorinál ts 0 | o > e Sf negyedévi (39-szer) és egy félévnéü \ (78-szor) 20 0 \ 0 ( egész évinél (156-szor} 25 0 | 0 engedmény. Nyilttér sora 20 kr. —®^ Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 „ — „ Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „

Next

/
Thumbnails
Contents