Esztergom és Vidéke, 1894
1894-02-22 / 15.szám
elkerülhettenül szükséges, mely nem egyéb, mint jövedelem fogyasztó töke. Ausztriában s Németországban statisztikai kimutatások szerint a kisebb-nagyobb birtokok teljes értékének átlag Vs részét képezi az épületekbe fektetett tőke; nálunk ez a viszony alig üti meg az 1 j s-ot. Még kedvezőtlenebbé válik ez az arány, ha tekintetbe veszszük, hogy mig külföldön a gazdasági majorokba fektetett e tőkében a legdrágább gazdasági épület, a birtokos vagy gazda lakása, egyszerű voltánál fogva csak kis összeggel szerepel; addig nálunk az építési tőke V*—VŐ részét maga a tulajdonos használja, megkárosítva ezáltal jelentékenyen a szorosan az üzemhez tartozó épületeket. A mi a birtok értéke s az épületekbe fektetett tőke közötti legczélszerübb viszonyt illeti, erre nézve sablonszerű arányokat felállítani alig lehet. A berendezés menynyisége és minősége változik a gazdálkodási rendszerekkel, függ a lokális s klimatikus viszonyoktól s főleg persze a gazdaság nagyságától. A mily helytelen volna felsővidéki majorjainkat az alföldiek módjára, ép oly czélszerütlen lenne kis gazdaságokat a nagyobbak kicsinyített mintájára építeni. Irányadó e tekintetben egyedül csak a gazdálkodási üzem lehet s csak az a tökéletes berendezés, a mely a legkisebb befektetett tőke mellett a legintenzívebb üzem minden követelésének teljesen megfelel. Költséges, felesleges fényűzéssel szerkesztett építkezések annyival is inkább kerülendők, mert általok nemcsak hogy tekintélyes tőke vonatik el az üzemtől, hanem mert költséges fentartásuk s aránylag azon csekély értéküknél fogva, a melylyel a birtok teljes értékében szerepelnek, tényleg jövedelemfogyasztó tőkévé válnak. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a gazdálkodás egyedüli czélja a tőke lehető legnagyobb kamatositása s ezen czél elérésére az épületek csak eszközök. Ha a felesleges költekezés kerülendő is, nem tanácsos épületeinket csak a pillanatnyi szükségnek megfelelően tervezni. Figyelembe kell czélnak. Az utóbbi berendezés folytán sikerült csupán az ottani kertészeknek az, hogy tél vége felé különösen farsang idején is virágzásban levő rózsáik vannak. A szabadban való virágzás többnyire október közepén kezdődik, már aszerint, amint az alkalmazásba vett nyerési rendszer, magával hozza és ritkán tart tovább február közepénél. Ez időben fejlődnek ki a rózsák tavaszi hajtásai és ekkor oly dúsan nőnek, hogy a bimbók csak április hó végén jelennek meg, de ekkor csapatostul. Nyáron át a rózsák Riviérán a nagy forróság és hosszantartó szárazság miatt nem hajtanak és ez a természetes pihenési idő felette kedvezően hat az őszi eső beálltával kezdődő téli virágzatra, hasonlólag a hidegebb égalj alatt beálló téli nyugalomhoz. Végül még azt fűzhetjük hozzá, hogy itt is mint északon, különösen a száraz helyeken inkább az oltott rózsákat kedvelik, mig a nedves helyeken ugyanazzal a jó eredménynyel a gyökérnemes rózsákat nevelik. Nemesitési alanyul itt kizárólag a rosa indica major-t, ami thearózsánk egyik törzsfaját alkalmazzák és ez alanyokat dugványokkal szerzik, a melyeket nem nagyon zsiros talajban mindig a szabadban nevelnek. Hogy a rózsák kivitele Európa hidegebb vidékeire és az ottani virágkötészeti üzletekre kimondhatatlanul nagy befolyással bir, azt nem lehet elvitatni és csak kívánatos volna, hogy a délvidékhez fűzött remények egészen beteljesedjenek és a forgalmat ne zavarják a vára és egyébb kényszereszközök. Brauer P. vennünk az esetleg megváltozható gazdálkodási rendszerrel kapcsolatban járó nagyobbitások, átalakítások lehetőségét is, mert sokszor előfordul, hogy előzőleg teljesen megfelelő épületek most czélszerütlenné, sőt hasznavehetetlenné válnak. A gazdasági építészet fő elve legyen a takarékos, czélnak megfelelő, állandó s tartós építkezés. A takarékos építkezés megköveteli, hogy az építkező tekintetbe vegye mindazon körülményeket, a melyek által az épületekbe fektetett tőkét a gazdálkodás s magának az építkezés jóságának kára nélkül kisebbítheti. Olcsóbb lesz az építkezés, ha az egyes épületek czéljának, jellegének legjobban megfelelő anyagot használjuk. Istállók, magtárak általában elsőrendű épületek legyenek legjobb anyagból, téglából, terméskőből; ököristállók, zárt pajták stb. lehetnek pisefalazatból; nyitott csűrök, pajták főalkatrészét a fa is képezheti. Persze az egyes anyagok választásánál is körültekintőknek kell lennünk. Pisekavics, mésztömés, általában olcsó falazat, alapozásnál mindig czélszerüen használható s felmenő falazatban sem kerül köbméterenkint 50 kr. napszám mellett többe mint 2 frt 25 krba. Ha azonban a napszám 80 kr. vagy 1 frt s a pisefalazat köbméterének előállítási költsége 3 frt sőt 3 frt 50 krra jug, nagyon kérdésessé válik, hogy előnyös-e alkalmazása. Nagyobb épületek emelése mindig olcsóbb építkezési rendszer, mint az azt helyettesítő 2—3 épületé. Gazdáink általában hajlandóbbak marháik számára 2—3 kisebb istállót, mint egy nagyot építeni s teszik ezt főleg a tűzvész s ragadós betegségek terjedésére való tekintetből. A mi a tűzvészt illeti, azt hiszem, hogy kisebb annak lehetősége egy szolidan, tűzmentesen épített s könnyen felügyelhető istállóban, mint 2-3 együttesen sokkal nagyobb költséggel és felületesen építettben. A betegségeket pedig, mint a tapasztalás mutatja, legtöbbnyire még kitörése előtt hordták szét az udvarban s így ellenük külön istállók sem nyújtanak biztos védelmet. Hogy pedig nagyobb épületek emelése által az építkezésbe fektetett tőke mennyivel kisebbíthető, kitűnik, ha tekintetbe veszszük, hogy ha például egy tehén elhelyezése egy 40 darabra szánt istállóban 98 frtba kerül, akkor ugyanannak elhelyezési költsége egy 100 darabra építettben már csak 84 frt 50 kr. Az olcsó s takarékos építkezésnek egy másik s nálunk még a legkevésbbé méltatott követelménye az állandó, tartós építkezés. Az ország legtöbb vidékén kis és középbirtokosaink gazdasági majorjai magukon viselik a provisorium jellegét. Mindent a lehető legkönnyebb modorban építtetnek, csakhogy a pillanatnyi kiadás legyen mentül kevesebb. Persze, hacsak arra néz a gazda, hogy egy lovának vagy tehenének egy vályogból vetett, lehető leggyengébb fedélszerkezettel s legpróimitivebb berendezéssel ellátott istálóban való egy évi elhelyezése a befektetett tőkének megfelelőleg csak 3 frtba, mig egy szilárdan, tartósan építettben 4 írtjába kerül, akkor látszólag igaza van. De ha minden más előny mellőzésével még csak az ily épületek fentartási költségeivel is számol, mindjárt illusoriussá lesz ez az olcsóság. Ha például egy 600,000 frtos jól berendezett birtok szolid, tartós épületeinek előállítási költsége a birtok teljes értékének Ve részével, azaz 100,000 írttal egyenlő, ugy ezeknek egy évi használata 5% kamatosítás, 0'66°/o amortisatio — 150 évi fenállást véve alapul — i*2°/o fentartási, tüzbiztositási költségek mellett az építési tőke 6'8ő°/o, a birtok teljes értékének 1-15°/ 0 vagyis 6860 frtba kerül. Ha ugyanezen birtok könnyebb modorban történt felszerelése csak Vs-ba, azaz 75,000 frtba került, az évi használat egyenlő lesz a tőke 5% kamatozási, 2°/o amortisatio s 2V2V0 fentartási s tüzbiztositási költségeivel, vagyis az építési tőke 9'5°/o, az üzemtőke i-2°/ 0-kal, a mi évi 7125 írtnak felel meg. Persze ez csak statisztikai kimutatás, s hogy a birtokos ne legyen kénytelen tiszta jövedelmének Vs-át vagy felét épületeinek fentartására kiadni, nem csináltat absolut semmit sem, mig beáll az elmaradhatlan s kikerüihetlen javítások s pótlások ideje, s jövedelmét több éven át egészen ráfordíthatja. Száhlender Gyula. CSARNOK. Vallomások. Bohém természetű csepp asszonyka volt, üde és piros, mint a hajnali rózsa. Apró, kacsgaringós fürtökbe göndörített haja pikánsul omlott hófehér homlokára, mely alól két nevető, mosolygós szem villogott a fiatal emberre, aki lábainál térdelt s nézte őt, mint hivő az oltári szentséget. — Tehát igaz, őszinte vallomást akar tőlem, Sándor ? — Szeretnék a lelkében olvasni, asszonyom^ — S ha megbántom a szivét szavaimmal, ha szerény tel enséget, kételyt támasztok a lelkében? Hiszen látja, maga olyan heves, olyan féltékeny, olyan... Hirtelen nevetni kezdett. Hangja mely hasonlított a kis harang csengéséhez, betöltötte a termet. Kezeit szivéhez szorította. A kábító illatú thea-rózsa szirmai a földre hultak. — Én szeretek asszonyom. — Legalább azt hiszi. — Irma, ne kínozzon. A heves, melegvérű asszony végigsimította az ifjú lázban égő arczát kis kezeivel, odahajolt föléje, s a fülébe súgta. — No hát legyen boldog, türelmetlen fiú, szeretem magát. — És engedte, hogy a két ölelő kar odafüzödjék dereka köré, s a mámoros ajkak csókokkal borítsák el gömbölyű karjait. A keblén keresztül dobott fátyol egyik csücskéből legyezőt formált s odaverte a szerelmes ifjú szeme közé azt a forró, delejes lélekzetet, mely vérpiros ajkai közül elöszivárgott. Az ifjú ember izgatott, szenvedélyes hangon rimánkodott: — Esküdjék meg, Irma, erre a vallomásra. ígérje meg, hogy hü lesz fogadalmához . . . A csöpp asszony vonásait valami hideg áramlat szaladta át, s a másik pillanatban már a selymes kerevet túlsó végéről nézte a rimánkodó embert. — Maga túlságos sokat kivan, Sándor. — Csak annyit asszonyom, a mennyit én is adhatok. Az igéző asszony lebontja haját, s lágy hangon kezd szólni. — Az eskü kész bohóság az emberek között. Esküdni ? Piha I Hát lehet-e parancsolni szivünknek, hogy titkos vágyai ne támadjanak soha? Ön nem lehet erkölcsbiró, Sándor. Maga is szeretett, s azt a vallomást, melyet nekem tett, bizonnyal másoknak is elmondotta már. — Most az oltár előtt akarom azt ismételni, egy életre szólóan. — Oltár előtt ? Hát ott a szónak nagyobb nyomatéka lenne, a misztikus homályban elhangzó holtomiglan eltörülhetlen lelki nyom lenne, mely szentség ? Az ifjú csöndesen odaborult a zsámolyra, halovány arczát fájdalommal emelte a beszélő nőre, ki ideges mozdulattal tépett le a virágállványról egy szegfűt s beletüzte a fényes hajerdö zuhatagába. — Ha tudná asszonyom, mennyire fájnak bántó szavai ? — Fájnak ? . . . Látja, milyen bohó is maga. Itt van mellettem, hallotta vallomásomat. Szeretem. Engedem, hogy forró, mámoros arczát kebelemre hajtsa, hogy öleljen s ön mégis . . . — Nekem ez nem elég asszonyom. Én birni akarom önt egészen osztatlanul, örökké, hogy még gondolatban se legyen parányi része se másnak ehhez az üdvösséghez. A csepp asszony ajaka görcsösen rándult össze. — Tehát azt szeretné, hogy rab legyek egy férfi oldalánál ? — Irma! . . . Hevesen zokogva borult a szép aszszony az ifjú karjaiba, és búbánatos rezgéssel suttogta hozzá. — Ha ki tudnám ölni szivemből az elveszett paradicsom örök átkát I . . . Ha tudnám. BIBÓ LAJOS. HÍREK. Esztergom, febr. 21. — Tisztelgés a herczegprímásnál. Vasárnap délben a m. pedagógiai társaság nevében dr. H e i n r i c h Gusztáv elnök vezetése alatt dr. E r ő d i Béla, dr. B ad i c s Ferencz, dr. G y u 1 a y Béla és Komáromi Lajos tagokból álló küldöttség tisztelgett V a s z a r y Kolos herczegprimásnál a budavári palotában, és az elnök üdvözlő beszéde kíséretében átnyújtotta neki a társaság tiszteleti tagságáról szóló díszoklevelet. A herczegprimás kitüntető szívességgel fogadta a küldöttséget, meleg érdeklődéssel beszélgetett a társaság működéséről s a napirenden levő tanügyi kérdésekről, főkép az egységes középiskolákról. Lelkes hévvel emlékezett meg saját egykori tanárkodásáról, melyet élete legkedvesebb emlékei közé sorol; majd a jövő tanügyi tervekről folyván a társalgás, azt a nagyon megfontolandó nézetet fejezte ki, vajha az uj középiskola tananyagát minden tárgyból a leglényegesebbre vonnák össze, ezt azután szívesen is tanulnák s emiékezetökben is jobban megtartanák a tanulók. — Sodky GábOP f. Harangzúgás és fekete zászlók jelentették kedden, 20-án délután, hogy egy régóta szenvedő beteg megvált az élettől. Soóky Gábor kanonok délután félegy órakor meghalt. Sokáig feküdt betegen szemes aggbántalmaktól gyötörve, és kezelő orvosa dr. R a p c s á k régen lemondott már a reményről, hogy valaha felgyógyulhasson. A halál megváltás volt reá nézve sok szenvedése után. A megboldogult az esztergomi társasélet egyik rokonszenves tagja volt és gavallér bőkezűségéről széles körökben ismerték. Földi hamvait csütörtökön délután 4 órakor teszik Örök nyugalomra a szentgyörgymezei sírkertben. Soóky Gábor született Vadkerten (Nógrád-megye) 1843. július 4-én. Gimnáziumi tanulmányait elvégezvén, a theologiát Esztergomban hallgatta. Pappá szentelték 1865 nov. 11-én. Már mint szerpap az esztergomi papnövelde tanulmányi felügyelőjévé és lyceumi tanárrá neveztetett ki. Az 1886-ik évben az esztergomi
