Esztergom és Vidéke, 1894
1894-12-20 / 101.szám
Esztergom, XVI. évfolyam. 101. szám. Csütörtök, 1894. deczember 20. ESZTEK60H es Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁBS. | | Egész évre 6 frt — kr. | ^ Fél évre 3 » — » ^ | Negyed évre i » 50 » | ^ Egy hónapra . — » 50 .» ^ ^ Egyes szám ára ..." — » 7 s ^ k ^ VÁROSI ÉS MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallflscll- és Haugll-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. ^«Í_ L Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ bélyegilleték fizetendő. A győri takarékpénztár. Esztergom, dec. 18. Egy szép könyvet kaptunk, mely valóságos betűkbe öntött apotheozisa a takarékosságnak, emberi szorgalomnak. Ez a könyv az >Első győri takarékpénztár* ötven éves története 1844-től 1894-ig. Nem állhatjuk meg, hogy tanulságkép ki ne adjuk a Szávay Gyula jeles tollából kikerült vaskos kötet bevezetését, melyben az intézet keletkezésekor volt előidők korképét rajzolja a szerző igen tanulságosan. Győr város egyébiránt is a tovafej lődés mintaképéül szolgálhat Esztergom számára, szívleljük meg tehát a példát, mi a vaskos kötet lapjairól elénk sugárzik. A bevezetés így szól : Os állapotok uralkodtak a mi hazánkban 1848 előtt mindazon kérdésekben, melyek a nemzet-élet gazdasági nyilvánulásait illették. A közügyek terén teljesen a politika uralkodott s a nemzet, melyet nemcsak hajlama, de az idők tanuságai is a közjogi politika élesszemű Annus. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. —• I. Csillagos éjszaka volt és a mezőn szomorúan bólintgattak, harmatkönnyeket sírtak a virágok. A harangvirág olyan búsan ringatta a fejét, mintha az őszi hervadás szele suhanna át felette; a gyöngyvirágok reszketve bújtak össze a testvéri szeretetben keresve vigasztalást; a liliomleveleken nehéz könnyek permeteztek végig s az ér partján a nefelejtsek mélyen a vízbe hajlottak, mintha oda akarnának veszni. S az egész mező felett halk, kimondhatatlan bánatos sóhajtás lebegett; úgy, hogy a könyelmű éji lipék ijedten menekültek onnan . . . Soha, soha még ilyen szomorúság a mezőn. S a tündér, a ki a virágok között járdáit, megkérdezte őket: — Édes kis testvérkéim, a kik lábam nyomán fakadtok, mosolygásomból támadtok, miért vagytok oly szomorúak? Feleltek a virágok: — Hogy ne sírnánk, hogy ne szomorkodnánk, mikor mindég rosszabbul érezzük magunkat a földön. Mi vagyunk hivatva illatos koronával fonni körül a legszebb hajnalon a menyasszonyok fejét. és érzékeny lelkületű harczosává avattak, a közgazdasági igények iránt elvesztette érzékét és kedvét is. Ismeretlen föld volt az anyagi közérdekek modern eszmeköre ; intézmények, melyek a fejlett szomszéd államokban már virágzásnak indultak, nálunk csírájában sem voltak meg s rendszeres és nagyobb szabású gazdasági munkáról senki nem tudott és tudni nem is akart. Legfölebb a nagyok nagyjai, a koruk szűk látóhatárán túlnéző vezérek vetettek egy-egy látnoki pillantást a nemzet jövőjének útjára s idegenül hangzó, de a gondolkozóknak gondot adó megnyilatkozásokkal adtak mutatót a küszöbön álló uj kor irányelveiből. A »Hitel't-lel első ezek között a nagy Széchenyi. Művét kevesen értették, de olyan volt az, mint a bánya első csákány vágás a, mely hatalmas hangjával odavonzotta az érdeklődők seregét és azon a nyomon sokan kezdtek dolgozni, gondolkozni. A »Világ« és »Stádium« uj meg uj vágásokul jelentkeztek ugyanabban a megműveletlen irányban, ugyanannál a kezdetlen bányánál, mely — Ah! de hol van ma menyasszony, a kinek örömmel simulhatnánk a homlokára. Szólott, a tündér: — Jó! Tehát szülessék leányka, a kinek örömmel simultok a homlokára. Legyen ő olyan, a minőnek ti álmodjátok. A ki megváltja ártatlan tiszta szerelmével a bűnös férfit. A kinek nászünnepe a ti diadalünnepetek lesz. A virágok, az ábránd, az ideál fényes diadalnapja. Szólott a tündér és a mező fölvidult. A harangvirág kacagott, a nefelejtsek mosolyogtak, a lipék boldogan szedték róluk a mézet, a mi most édesebb volt, mint egyébbkor. II. Tulajdonképen pedig úgy kellene kezdenem, hogy született a faluban egy leányka, a kit a jámbor falu nevelt föl később . . . Igy kellene beszélnem. De mint az utcasarkon rongyokban didergő koldus az életmentő alamizsnára: úgy vágyódik utannad a lelkem meleg érzékeny romantika. III. Az álarcos bálban a spanyal grand félre vonta a francia marquist. — Tudja uram, hogy a felesége naprólnapra megcsalja ? És beszélt hozzá lázassan : feleségének egyedüli oka ő, a férj. Neki fájt a nő bukása, fájt, hogy ideálja nem tudott megmaradni mint szent hitves, megbontatlan keblében a nemzetnek modern eszközökkel felfedhető javait rejtette. A követők sorában egyike az első sorban a legjelesebbnek egy lelkes író, ki a szép gondolatok és nemes érzések tollával szolgálatába áll a közügynek s szegénysorsú honfitársai százezreit legsebzettebb oldalukon, az anyagi oldalon gyógykezelni óhajtja. Fáy András ez, ki megérti a kor szavát, ismeri a külállamok példáját s tiszta lelkesüléssel csatlakozik azokhoz, a kiket az uj irány szószólóiul ismer fel. Már akkor a törvényhozás munkáin is rést törtek a vagyon- és hitelügy halaszthatatlan kérdései s mindenki érezte, hogy elodázhatlan teendők tömege jelentkezik sürgős megoldásra. Ezen megoldás előtt szinte áthághatlan akadályként állt azonban a nemzet közjogi tagozása s a nemesség kiváltságos helyzete, melyet önmaga nem szívesen segített megtörni. Mégis az 1832—36-iki országgyűlés törvényhozói munkájában megtaláljuk már nyomait a rendezkedési szándék első nyilatkozásának, amenynyiben a hitelviszonyok némi szilárdításának s rendszeresítésének keretet teremtettek az akkoriban hozott törvények. Ilyen korban élt, dolgozott és gondolkozott Fáy András, akit a magyar takarékpénztárak atyjának lehet nevezni. Pestmegye fia gyakorlati eredményre törekedett s így nem általános fejtegetésekbe fektette munkája erejét, hanem célul azt tűzte ki, hogy saját megyéje számára segít létesíteni takarékpénztárt. Fáy 1839-ben dolgozik tüzetesen a pestmegyei takarékpénztár felállításának tervén s midőn a legnagyobb részletességgel kifejti az intézet üzletvitelének tervét, az általános indokolásban egyszersmind megemlíti, hogy a bécsi főtakarékpénztár Győrben és Nagyszombatban évek óta fiókokat tart fenn, de ezek függősöknél és a pénz kiszivárogtatásánál fogva nem lehetnek az alsóbb néposztályra eléggé üdvösek. Ebben az időben az eszme üdvös voltának fejtegetése mindig azon de az fiatal volt, követelhette az élet jogait, a férj pedig hamu, hitvány hamu. Mindezek után tisztán áll előtted a dolog, mondotta a lázas ember a hüledező férjnek. Egyikünk nem tűrheti a másikat a világon. Valamelyikünk engesztelő áldozat lesz az ő bukásaért. És nyomban összeültek a segédek egy mellékteremben. Egy kövér elzászi paraszt, egy brabanti polgármester, egy polchinettó és egy medve, persze kosztümben. IV. Megtörtént! Károgva repültek föl a varjúk. Az erdő a lövésre visszhangot adott. Mintha az ott lappangó néma halál diadalkiáltása lett volna: hajrá! Az egyik véresen feküdt a földön. •— Malvin . . . susogta. Még egy kicsit vitatkoztak a segédek, vájjon a golyó az Ötödik, avagy a hatodik borda alatt fúródott-e be, aztán hazavitték a halottat, a varjak pedig károgták: — Kár, kár . . . V. Nem gyújtotta meg a lámpát, hadd szokjék a sötétséghez. Mint ha a halott szólt volna Oszkárhoz ; Miért öltél meg ? . . . Nem a rém szólott Oszkárhoz, hanem egy fényes tünemény ! Margit volt. Eljött hozzá a szép asszony s átfonta az örvénybe rántó karjával, melyek puhák és erősek voltak mint a hullám. — Te, gyilkos, aki értem Öltél. Aki értem öltél, aki boszút álltál azért, a miért az a férfi a magáévá tett. Bár tudta, hogy csak apám kényszerit, hogy hozzá, a nábobhoz menjek, a ki boszút álltál>a pokolért, a mit az ő oldalán átéltem s a bukásért, a mibe ő taszított. Most a tied lehetek. Lelkifurdalások kínoznak talán ? Akarod-e, hogy az én ajkaim leheljék a füledbe : jól tetted ? En birok a furiákkal. VI. És a férfi tudta, hogy ha most összelánczolja életét ez asszonyéval, veszve van. Enne a nőnek a lelke Örvény. A nagyravágyás, a kicsapongás, a modern élet minden Daemona szivében lakik. Menekülnie kell tőle. De hová? S mintha muzsika cs<= idült volna meg körülötte, mintha szétnyílt volna az ég kárpitja, virágok bőségszaruja Ömlött volna alá az égből. S a fényben, az éjben, az ifjú emlékek hajnalfényében megjelent előtte : Annus, a kicsi leá. a kit a faluban elhagyott, hol '• hanc éveit töltötte. S mintha vad fekete paripák vágtatnának előre a mélység felé, s egyszerre' lábaik elé hullana egy szál virág : úgy tett az ő gonosz, szörnyű végzetével a kis Annus. Sírt és a könnyeken át mosolygott. Látta a kis lány alakját s a legszebb kép az 0 I 31 F-iGsOyiMf 1 kiállítás BRUTSY GYULA l D JSZMÜÜZLETÉBEN Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a 33Q."ŰLipa*r , terén megjelent mindennemű újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem. Hz „Esztergom is léte" tárczája. :
