Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-20 / 101.szám

alapra van fektetve, hogy a köznép érdekében, annak takarékossági ösztönét előmozdítandó, van szüksége az országnak takarékpénztárakra. Azon önczél, mely a hitelügyi szempontok világosabbá váltával a pénzintézetek feladatává lett, még akkor a bizonytalanság homályában vesztegelt, csak Széchenyi messzelátó lelke mutat rá ama közgazdasági jelentőségre, melyet ez intézetek tulajdonképen első sorban szolgálnak. Fáy gondolataiban is a takarékpénztárak első sorban a humanitásnak és különösen a köznép takarékosságának előmozdító intézményeiként szerepelnek, a mit illusztrál az is, hogy az általa tervezett takarékpénztár szervezetében «gyámoló tagok* is szerepelnek s «gyámolók azok, a kik az intézetet adományban részesítik. Ezek, ha egy részvénytőkénél nagyobb összeget adakoznak, tiszteletbeli tagokul választhatók és idővel az igazgatásba bevonhatók. » Szerinte a takarékpénztár, «jótállási biztosságát» hármas alapra fekteti, az «alapítványi» összegre, a tartalékpénzre s a tisztviselők vagyoni jótállására. Említést tesz arról is azonban, hogy a betétekkel szemben az alaptőke más nemzeteknél is igen csekély s nem is kell, hogy sok legyen. Mert, mint igen helyesen mondja már Fáy is: «egyebütt is csekélyek ezen alapítványi összegek, ámde a takarékpénztárak valódi bátorságának nem annyira anyagilag az intézet nagy vagyonában kell feküdnie, mint inkább az intézet kiszámolt pontos kezelésében, ellenőrségeiben stb», szóval üzletvitelének szolidságában. Fáy tervezetét Pestvármegyének 1839. márcz. 19-iki gyűlésén «az egybegyűlt Karok és Rendek nevezett táblabíró hazafiúi buzgóságához méltányos szívességgel fogadták* s bizottságot küldtek ki az ügy megbeszélésére. Csakhamar összegyűltek a haza legfényesebb neveiből az első részvényesek s az első magyar takarékpénztár 1840. január 11-én megalakult. Mint mikor szétoszló köd nyomán egyszerre tiszta arcát láttatja a nap, az első hazai takarékpénztár létesülése sugárzó példaként állt egész ország előtt -, lekötötte a gondolkozók figyelmét, felnyitotta a más téren révedezők szemét, a közszellem lefoglalta kedvenc témájául a takarékpénztári kérdést s az ország mindazon részein, hol az üzletélet egészséges pezsdülésének nyomai voltak, egyszerre fellobbant a vágy hasonló alapítások iránt. Igen természetes, hogy a vidék ily pezsgő vérű városai közé tartozott Győr, a tisztességes kalmárerények e régi fészke, mely nyugottal való Összeköttetésében betekintéssel birt már a szomszéd nemzetek fejlettebb kereskedelmi kultúrájába s mely polgárai között is számos képzett, az akkori idők színvonala szerint modern üzletembert számlált. Győr volt azidőben az ország első terménykereskedelmi piaca, innen szőtték az ország határain messze túlágazó kereskedés szálait, tekintélyes kereskedők és egyéb üzletemberek telepe volt e város, érthető tehát, hogy Fáy András elvetett magja a győri földben csakhamar kikelt, a harmadik tavaszra már meggyökeresedett. Az 1844-ik év tavaszán már megbeszélt, kiforrott eszmék foglalkoztatják itt a közvéleményt, már megérett terv forog közszájon, az alkalmas egyének tömörülése bekövetkezik s akik a vállalkozás tervezetében egymásra találnak, mindvégig teljes egyetértésben maradnak, mint olyan emberek, akik a közjónak és az egyesülési érdekeknek tiszta és hű szolgálói. A vidéki sajtó. Fiume, dec. i". A magyar irodalom egyik fontos, nagy szerepet játszó ténye-ője: a hírlapirodalom ma annyira nagy mérveket öltött és minden várakozásoi felül fejlődött, hogy vele a m g a, ság ezeréves fennállásának örömünnepén büszkén domonstrálhatunk a nemzet nemzeti haladása mellet. Elvitathatlan, hogy az a veszedelmes centralizáció, mely az ország fővárosában központosított mindent úgy, hogy ma első városa az országnak a fő-és székváros, aztán következik sok semmi és még nagyon sok semmi és csak aztán a többi városok, megtette káros hatását a vidéki hírlapirodalom fejlődésére. A vidéki hírlapirodalom haladása, a melyet már ezideig is felmutat, nagyon szép reményekre jogosít, de jövőbeni fejlődése a centralizáció miatt csak csigaléptekkel fog a nagyság, a hatalmasság felé közeledni. Még mindnyájunknak élénk emlékezetünkben vannak Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek, a nagyeszű államférfiúnak pozsonyi szavai, melyek igazolják fenti állításomat. A vidéki hírlapirodalom még mindég nem részesül a jogosán megérdemlett elismerésben. Válvetve működik pedig a fővárosi sajtóval a magyarság érdekeinek előmozdításán, kivette a maga részét bőségesen abból a nehéz, hazafias munkálkodásából, mely nagyban elősegítette azt a szép eredményt, melyet a magyarság á milleniumon felmutatni képes lesz. Elismerést szerzendő a vidéki sajtónak, felléptetni a milleniumon, mint ilyent, a mely már számot tesz és nagy tényezője a magyar sajtó hatalmasságának, célom a milleniumon kiadandó munkámmal, melynek címe — mint ez e lapok hasábjain is olvasható volt — »Magyarország vidéki hírlapjai és hírlapírói.<t ElsŐ sorban és főképen magukkal a hírlapokkal fogok foglalkozni e munkámban, de sehol sem fogja figyelmemet elkerülni azon férfiak életének és működésének isniertetése, kik a vidéki hírlapirodalmat létesítették és ma még annak nagyobbodásán fáradoznak. A vidéki lapok szellemi munkásainak háta mögött nem áll vagyonnal rendelkező politikai párt, sem pedig százezrekre menő alaptőkével létesült részvénytársaság, sem pedig bármily néven elkeresztelhető Haas és Deutsch cég-, hanem utalva vannak a közönség támogatására, a mely egyedül biztosítja fennállásukat. A vidéki sajtó egyetlen képviselője sem rendezett be mindez ideig fénynyel, pompával és az ördög tudná mivel nem berendezett rotációs gépet, a lapok nem lephetik meg az olvasó közönséget a »Figaro Illustré«-\e\ és hasonló nemzeti voltunkat erősbitő (?!) ajándékkal, még csak annyi anyagi jövedelmet sem tudnak felmutatni, mely garancia volna a szerkesztő és munkatársak nehéz és hazafias munkálkodásuk után bekövetkező aggkorukban való megélhetésük biztosítására. De ez nem is olyan feltétlen szükség, mert ez a bohém tábor csak a közügyek érdekében törődik a holnappal, önmagára tekintettel lenni, elég a ma. E munkámban a kollegák részéről igen szives támogatásban részesülök j ugyan, de még mindig számosan vannak, kik nem• szerencséltettek válaszukkal. Jó szándék, nemes és hazafias törekvés és az igazságnak, megérdemlett működésnek méltatása vezérel e munkám megírásában. Hogy fog e munkám egyáltalában napvilágot látni, ez mindazonáltal még mindig kérdések kérdése. Beláthatlan nagy a hírlapírók tábora és ha ennek csak egy kis része megvonja tőlem támogatását -— a mit nem szabad feltételeznem — akkor hajótörést szenved minden jó szándék* Kemény Ödön. mit az ő világa régen kikacagott, kigúnyolt, eldobott. S a leány romlatlan hitén fölkacagott. Mintha a nap boruít volna el. Mintha szomorúan hajtották volna le fejüket a virágok, mintha végzetük árnya, borult volna a kertre sötéten. VIII. Aztán Oszkár sokat nevetett a falun, a kis leány félszegségein s megfoghatatlannak találta, hogy tölthetett ily sok időt ezen a helyen ő, a kit vaskapcsokkal tart fogva a nagyvárosi élet, az ottani nők káprázatos bűvös lelke. IX. S a virágtündérek újra kiszállottak csöndes, pihenő éjszakán a búsongó kelyhekből; odalibegtek a kis Annus ágya fölé és hűs harmattal enyhítették annak égő homlokát. — Vigyetek újra vissza, rebegték a leány ajkai, ti akik e világra küldtetek. Csalódtatok bennem, nem tudtam betölteni hivatásomat. Nem vették észre, hogy őrangyal vagyok, a tiszta szerelem nemtője. Nem tudok már az élettel megküzdeni édes virágtestvéreim, Szálljunk, el mindnyájan a földről. S a virágtestvérek elvitték magukkal a kis Annust a romlott fekete földről. * Tulajdonképpen pedig úgy kellene végeznem, hogy Annuska kiheverte a csapást, aztán férhez ment egy uradalmi gazdatiszthez, de mint az utcasarki didergő koldus az irgalom nyomára, az életmentő könyörületre, úgy vágyódik utánna a lelkem, az én sivár naturalista históriám közben : óh, romantika. Sas Ede. HIRE K. Esztergom, decz. 19. — Személyi hír. Andrássy János, vármegyénk alispánja, holnap Budapestre utazik. — Tanácsülés. Esztergom város tanácsa ma délután ülést tartott. Egyik érdekes tárgya volt, hogy a helybeli 26. gyalogezrednek két derék, hazafias érzelmű tagja, Nóvák és Kornháber Adolf cs. és kir. századosok Esztergom város kötelékébe kérték magukat felvétetni. — A SZ- benedekrend helybeli székházában f. hó 15-én barátságos vacsorán vidám hangulatban találkozott a kir. város szine-java. Ama őszinte egyetértésnek és barátságnak, mely a rend és a város közt áll fenn, lelkes szavakban adott kifejezést a népszerű igazgató, Vojnits Döme, egyszersmind Esztergom városának felvirágzására emelve poharát. Nyomban reá szokott ékesszólásával Dr. Helc Antal polgármester köszöntötte fel a tanári kart és az igazgatót, mint legutóbb Esztergom polgárai által ritka egyetértéssel megválasztott megyebizottsági tagot. Majd Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk, meleg szavakban fejezte ki azon mindenki által érzett örömét, hogy Esztergom társadalma egy régi betegségéből felépülve, rálépett az összetartás és barátság egyedül boldogító ösvényére. A díszes társaság vidám jó hangulatban éjfél utánig együtt maradt. — Három tiszti mulatság. A helybeli katonatisztikar három tánczvigalmat log rendezni, egyet Sylveszter-estén, kettőt pedig a farsangban. Az ezekre kibocsátott együttes meghívó szövege a következő : «A Mihály orosz nagyherczeg nevét viselő cs. és k. 26. számú gyalogezred tisztikara f. évi december ,31-én, 1895. évi január 19-én és február 9-én este 8 órakor, a Fürdő-szálloda nagytermében tartandó táncvigalmakra Uraságodat tisztelettel meghívja. Esztergom, 1894. dec. havában.» Megjegyezzük, hogy a meghívó két nyelvű ugyan, de a magyar szövegű az első, s csak ezután következik a német nyelvű meghívó. — Megyebizottsági tag-választás. NagyÖlveden e hó 10-én tartották meg a megyebizottsági tag-választást. Feichtinger Sándor primási urad. intéző erős ellenfelével szemben 22 szótöbbséget kapott. Javára esett 76, legerősebb ellenfelére, Kiss István farnadi gazdaemberre 41 szavazat. — Esztergomi virilisek. A város kiküldött bizottsága a polgármester elnöklete alatt e hó 12-én és 13-án ülést tartott, melyben megállapították Esztergom város viriliseinek névjegyzékét. Ez a következő: Rendes tagok. Dr. Krausz Izidor 2101 frt kétszeres, Frey Ferenc, 1544 frt kétsz., Eggenhofer József 1176 frt, Esztergomi takarékpénztár 833 frt, Pissuth István 764 frt kétsz., Bischitzky János özvegye 747 frt, Schalkáz Ignác 58$ frt, Marosi József 542 frt kétsz., Havasi Imre 518 frt kétsz, Warga Benedek 512 frt, Esztergomi kereskedelmi- és iparbank 455 frt, Müller Gyula 437 frt, Rudolf Mihály 432 frt kétsz., Brutsy János 391 frt kétsz., Zsiga Zsigmond 375 frt kétsz., Bartha Ármin 374 frt kétsz., Niedermann Pál 367 frt kétsz., Kováts Albert 362 frt kétsz., Schönbeck Imre 340 frt, kétsz., Mattyasovszky Kálmán 336 frt kétsz., Eggenhofer Albert 334 frt, Strausz Ignác 316 frt, Maiina Lajos 311 frt kétsz., Grünwald Lajos 305 frt, dr. Burián János 267 frt kétsz., dr. Horn Károly 265 frt kétsz., Helc János özvegye 250 frt, Mihalik Bálint 230 frt, Niedermann János 239 frt kétsz., dr. Hutt Árpád 227 frt kétsz., Schönbeck Mihály 223 frt, Bruckner Albert 220 frt, Grosz Ferenc 219 frt, Dóczy Ferenc 216 frt. kétsz., Vichor József 204 frt, Milanovits Antal 200 frt kétsz, Viola Kálmán 192 frt életben, a mit könnyeken át mosolyogva nézhetünk. * S most beszéljünk egyszerű, minden fellengés nélküli nyelven. Falun vagyunk. Annuska fehér babos kötényt visel. Egyszerű népdalokat dalol. Iskolázatlan hangon mint a pacsirta. A falu lehiggasztotta a szenvedélytől, vihartól tépett férfi idegeit. Nyugodt józansággal kezdett nézni maga körül. Sőt már unta is magát egy kissé. VII. Kimentek sétálni a kertbe. S a virágok, a kiknek vágyából, óhajtásából a kis Annus született, a kik meg áldották őt egész életére, tiszta, ártatlan, illatos lélekkel, titokteljes hangon bíztatták : Most töltsd be hivatásodat, a miért születtél. Annus szótlanul haladt a férfi mellett. Miről is tudtak volna beszélni a világfi és a szép falusi libácska ? A férfi azért beszélni kezdett, kereste a leány lelkében a visszhangot. Elmondta, hogy ő mennyit szenvedett. Hol találjon vigasztalást ? Annus egyszerű, naiv ártatlan lelkéből fakadt a jó tanács. — Hol találjon vigasztalást . . . Imádkozzék. S rá nézett tiszta, imádságra tanító szemmel. S a férfinak azt kelletett volna akkor mondani: bizony-bizony imádkozni fogok én, a te szíved lesz az oltárom, a te szemed az imádságos könyvem, ártatlan édes fiatal lány. De ő nem értette meg a lány szemében a virágok lelkét, ő egy egyszerű falusi fruskát látott maga előtt, aki azt .tanácsolja neki, hogy higyjen. abban, a