Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-06 / 97.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | | —*- | | ELŐFIZETÉSI ÁR! I | Egész évre 6 frt -— kr. ^ | Fél évre 3 » —, » ^ ^ Negyed évre .......... i » 50 » ^ | Egy hónapra •— » 50 » ^ ^ Egyes szám ára — » 7 * | VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyíltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők : Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, TábOl* Adolf könyvkereskedésében, a Wallfiseh- és Ilailgll-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ 1 / I ^ bélyegilleték fizetendő. ^ Mehr Lidii! Esztergom, decz. 4. (N—ő.) Gödiének Esztergomban kellett volna laknia, akkor nemcsak halála óráján panaszkodik vala vilá­gosság hiányáról. Mert annyi szólás­szapulás, tinta és nyomdafesték után most is csak középkori sötétségben leledzünk. Való tény, hogy vannak éjjelek, mikor az orráig nem lát az ember a város utczáin, mivel hogy bizo­nyos ritka közökben vannak ugyan lámpák fölállítva, de azok meg­gyújtva már nincsenek. A város valamelyik nagyeszű hivatalos em­bere ugyanis olyan szerződést csi­nált az utczai lámpák bérlőjével, hogy azokat olyan éjjeleken, mikor a naptár szerint a holdnak kell vilá­gítania, nem köteles a bérlő felgyúj­tatni. Ez igen üdvös és takarékos dolog volna, ha közbe nem játszanék az a különben előre látható véletlen, hogy néha felhők borítják a jámbor hold világát, és mivel a bérlő is, meg a hold is fölmondják a közvi­lágítást, az éjjeli utas azt sem tudja, hogy az utczán, vagy valami mély gö­dörben mozog-e tulajdonképen. De tegyük félre a tréfát, mert komoly dolgokról van szó. Városunk közügyeit már ki nem elégíthetik olyan krajczáros politikusok, mint aki ama obskúrus szerződést csinálta. Nevetséges dolog annak szükségét bizonyítgatni, hogy egy fejlődő város közvilágítását egyöntetű alapra kell fektetni és minden éjjel felgyújtatni a lámpákat tekintet nélkül arra, van-e holdvilág vagy nincs. De még ha ez a dolog orvoslást nyer is, világításunk nem felel meg a minden­képen haladó, évszázadok mulasztá­sát pótolni törekvő város szükségle­tének. Egy vagy két homályos lámpa egy hosszú utczán, a külvárosokban egy sem, ez már több mint botrá­nyos állapot; ezen sürgősen segí­teni kell. Már régebben meg volt a törek­vés, hogy az ázsiai állapotból kilá­boljunk. Szó volt gázvilágítás be­hozataláról, majd villamos világításról. A mi álláspontunk a villamvilágítás. Mert kérdjük, mért hozzunk be egy Az „Esztsrp és Vidéke" tárczája. Egyedül. — Finn novella. — Nagyon boldog házas életet éltünk egybekelésünktől fogva mind máig ; egy bántó dissonantia se zavarja meg a har­móniát, midőn emlékemben újra felcseng­nek a házas élet duójának hangjai. Olyan két hegedű valánk, mely mindig egy hangot ád. Mihelyt az egyik magasabb vagy mélyebb hangot ád, a másik rögtön átcsap ugyanabba a skálába. Az onnan van, mert mindjárt megta­láltuk a helyes hangot. Nászúnk estéjén szánkán kellett négy óra hosszat az er­dőn át hajtani, hogy a szomszéd község­ben lévő otthonunkba érjünk. És éz az út életem legszebb emlékei közé tartozik. z o Úgyszólván a nyitánya volt házas éle­tünk hosszú symphoniájának. Eleintén persze egy kicsit keserű volt a válás. — Emlékszel-e, mikor az utolsó . ven­déget lekísértük a lépcsőn és lenn a fák­lyák sárgás fényénél gondosan beburkol­tuk őket a szőrmetakaróikba, aztán mi ketten felsiettünk, hogy átöltözködjünk. Mire te újra előkerültél .a szobádból, már lenn állt a szánkóm és én vártalak az apád dolgozó szobájában. Az ajtó meg­nyílt és te beléptél ; hófehér menyasszo­nyi ruhád helyett komoly sötét utazó­ruha simult karcsú pehelytestedhez. Fel­keltem és eléd siettem, de te mellettem elsiklottál és sirva borultál apád karjaiba, aztán zokogva hajtottad fejedet anyád kebelére és megölelted testvéreidet. En­gem észre se látszottál venni, és midőn én kissé elfogultan és zavarodottan a bundádba burkoltalak, ugy bántott a lelki­ismeretem, mintha valami rossz tettet követtem volna' el.. Te alig tudtál kibon­takozni kis testvéreid hízelgő öleléseiből, kik aztán még egy jó darabig futottak a szánkánk mellett és enyelegve fogták keztyüs'kis kezedet, mig a kocsiút oly keskenyre vált, hogy piczi lábaik bele­süppedtek a hóba. Még akkor is vissza­fordultál és zsebkendődet lobogtattad bú­csúkép, ámbár oly sötét volt az éj, hogy utolsó Istenhozzádodat senki se látta, csak én. — Hanna, suttogtam, ne sírj, — hallod — kérlek csillapulj. És meg akartam si­mogatni kezecskédet, de te visszavontad és sirva tekintettél a szülői ház felé. Boldogtalannakkezdtem magamat érezni, kezdtem hinni, hogy már nem szeretsz, hogy nem foglak kárpótolhatni azért, amit elvesztettél. És kevés hija volt csak, hogy magam is sírva fakadjak. Ha ugy akarod, hát forduljunk vissza. — Nem, nem, csak hajtass előre. — Lassanként csillapult a te görcsös zokogásod, de minden talpalatnyi földhöz oly édes emlékek fűződtek, hogy láttam, mint remeg hattyútested a visszafojtott tökéletlenebb rendszert, mikor a tö­kéletesebb úgy szólván kevesebb költséggel létesíthető ? Orvosi tekin­télyek bizonyítják, hogy a gázvilágí­tás ártalmas az egészségre, míg a villám nyugodt, csendes fényével leginkább pótolja a napvilágot, zárt helyiségben nem hevíti át a levegőt, nincsenek ártalmas égési terményei. Végül —• a mi fő — esztétikai szem­pontból ég és föld a gáz- és villam­világítás. A város már tett is lépéseket a villamos világítás' behozatala iránt, több villamos-társulattal lépett érint­kezésbe, azok ajánlatokat tettek, hogy ha a város ennyi- és ennyi köz­lámpát biztosít évenként, hajlandók az egyezségre. Nem kell felednünk, a közlámpák kisebb részét teszik az Összes világításnak, a nagyobb kon­tigens ott van a szállodák, gyárak, magánosok lámpáinál. Igy ezek ér­deklődésétől is sok függ. Arról ismét van tudomásunk, hogy annak idején köröztetett egy ív magáno­sok közt és a szükséges aláírások egybe is gyűltek." Mi lett a sorsa ez ívnek ? Valószínűleg a városháza egy feneketlen fiókjában alussza mély álmait. Illetékes körök azt szokták felelni a sürgető kérdezősködésekre, hogy ne siessünk olyan nagyon a villamos világítással. Ez most még csak luxus­dolog, előbb más, fontosabb fölada­tok várnak megoldásra, különösen a városrészek végleges egyesítését várjuk be és aztán csinálhatunk va­lamit. Mások azt hajtogatják, várjuk be a millenáris kiállítás elmultát. Addig sok dolguk van a villamos gyárak­nak, nem igen foglalkozhatnak a mi dolgainkkal és ha teszik is, nagyon drágán. Nos tehát először is az immár bot­rányos világítás reformálása nem fény­űzés, hanem a legégetőbb kpzszük­séglet, a mit nem lehet más, ki tudja mikor bekövetkező kérdésektől füg­gővé tenni. Aztán ezt a dolgot elő kell készíteni, nem lehet felfújni egy nap alatt és az előmunkálatok pél­dául az egyesítés megoldása előtt is megtörténhetnének. A millenáris kiál­sírástól, midőn a szán csilingelve siklott el a mezőkön, a sövény ajtaján, a mal­mokon és csűrökön, a hídon végig, mely­nek jobb oldalán felcsillant ' a ködös tá­volon át a tó tükre meg a kis sziget­csoport, az a tó, melynek partján fehér­lett az otthonod. De midőn a legmeghittebb vidéket és a legédesebb emlékeket elhagytuk és az erdős táj mind egyhangúbban terült el köröttünk, te csendes megadással kezdtél belenyugodni a sorsba és ajkaidról hal­kabban és ritkábban tört fel a fájdalmas zokogás. Midőn aztán újra megfogtam kis kacsódat, levetetted a keztyűt és melegen megszorítottad a kezemet. — Szeretsz-e még, Hanna kedvesem? Erre te utolsó könnyedet szárítottad fel, vállamra hajtottad a fejedet és kis kacsod ott nyugodott bizalmasan az én kezemben. E perctől fogva nyugodtan ültünk a szánban, felmelegedtünk és hangulatunk is megváltozott. Holdvilágos éj volt. Könnyű pelyhes fellegfátyol borult az égre és időről-időre puha hópehelypermeteg hullt alá a földre. Néha felderült az ég, elállt a hó, aztán újra beborult. Az országút sűrű fekete fenyveseken kanyarodott végig, a ló lé­pésben tudott csak haladni a lábnyi ma­gasságú hóban. — A csilingelő csengetyű úgy látszik ilyen éjjeli holdvilágos kocsikázások szá­mára találtatott fel, jegyeztem meg^ A mire te azt válaszoltad : — Én is ugy hiszem és azt tartom, hogy minden más 1 hang csak háborgatná az édes éjjeli békét — mintha ez a mi csengetyűnk valami dallamos bölcsődalt zengene, mely az egész vidéket álomba ringatja — — — minő harmonikusan illik bele az éji magányba, — oly lágyan cseng fel, hogy egy pehely se mozdul meg a hajló faágakon. Az úton egy jelző meredt a légbe és egy hóeke hevert mellette a fehér puha hómezőn. — Nini, minő hivogató kedves kis zúg, szólaltál fel. És micsoda furcsa hósipkája van ennek a kórónak, várj csak, hadd csapjam le a lejéről. És te gyorsan hólapdát hajítottál utána, de nem találtad el, hanem a lapda a. zöld fenyves sűrűjébe repült. A gyors mozgás következtében lebom­lott a fejedre kötött kendő és te újra lesimítottad a hajadat. — Szeretsz, babám ?' kérdeztem, amint kezemben tartottam sötét szőrme sipkádat és kipirult arcodba néztem. — Szeretlek, feleltél és erre mindaket­ten nevettünk. Hanem te mégis ellágyul­tál és csókra nyújtottad arcodat. — Oh igen, végtelenül szeretlek . . . Hisz tudod . . . vagy kételkedek benne ? — Nem, nem kételkedem benne, de szeretném, ha mindig újra meg újra ismé­telnéd. Aztán megint a természetről kezdtünk beszélgetni. ;— Mondd, édes, mi tetszik neked job Sitit lllllltl Bt mm BRUTSY GYULA DISZMUUZLETEBEN ESZTERGOMBAN. Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a műipar terén megjelent mindennemű újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem.

Next

/
Thumbnails
Contents