Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-06 / 97.szám

lítást megvárni túlzott óvatosság. Az illető társulatok tariffáját nem fogja megváltoztatni a kiállítás, ha csak drágábbá nem teszi és elvégre ha így gondolkozunk, legjobb volna még száz évig várni, akkor több mint bizonyos, hogy még' olcsóbb lesz a villamos-világítás, Mi Esztergom világítás-reformjának ügyét legjobban szeretnők egy szakértő bizottság kezében látni. De ez a bizottság ne kövesse számtalan kollegájának szokását, hogy csak névleg szerepel, hanem tegyen is valamit. Hányj a-vesse meg az ügyet, ássa ki a feledés porrétégei alól azt, ami eddig történt, érintkezzék, tárgyaljon a gyárakkal, forszírozza az aláírásokat a város közönségénél — bár erre nincs is oly nagy szükség, mert épen a város lakossága szeretné tolni leginkábbb a megfeneklett szekeret — és legyen jelszava Göthe híres mondása, amit a »villamos-bizottsági mottójául ajánlunk : »Mehr Licht< ! Biztosítás szövetkezés útján. (III.) Nem .szabad e helyen elmulasztanom, legalább egy pár külföldi szövetkezet eredményének rövid felemlitését. A krakói » Wechselseitige Versicherugs-Gesellschaft* 1851-ben alaptőke nélkül alakult; tűz és jégbiztosítással foglalkozik. Az első évben 8111 biztositó kötvénynyel 31*79 millió forint érték volt nála biztosítva. A 276,726 frt dij bevételéből kiűzetett 82.152 frt kárösszeget, viszszatéritett feleinek a befizetett dijakból 54.068 frtot és mindennek daczára félre tehetett tartalékalapjába már az első üzletév végén 114 ezer forintot. Az 1893-ik év végén, tehát 33 évi működés után, ennél a szövetkezetnél 327.521 bizt. kötvénynyel 539*65 millió frt érték volt biztosítva; díjbevétele kitett 4*20 millió frtot; kifizetett károkért 2; 106 milliót; visszaadott feleinek 666.401 frtot és volt tartalékalapjában több mint 4Y2 millió forintja. Ez a szövetkezet 33 évi működése alatt megtérített tagjainak 43.701 millió frt kárösszeget és ezen felül — nyereségben való részesedés czimen -— vissza adott nekik 10.146 millió frtot. A » Wiener Brandschaden Versicherungs Anstalt* 1893. évi üzleti jelentéséből is felsorolok itt egy pár momentuozus adatot. Ennél a szövetkezetnél tűz ellen biztosítva volt az 1892-ik évben 618,143 millió, az 1893-ik évben pedig 703.957 millió forint érték. Ehez képest a biztosított érték öszszege egy év lefolyása alatt 55.599 millió forinttal szaporodott. A kifizetett összes tűzkárok összege kitett ez évben 348.098 frtot. Az ez évi dijakból befolyt összesen 937.179 frt, melyből a tagoknak visszatérített 61.296 frtot. A szövetkezet vagyona ez évben 195,621 frt értékkel növekedett és az év végén összesen 3.177,777 frtot tett. A szövetkezetnél ez évben 100 frt értéknek biztosítása : csak 1 5 krajcárba került. Ezen kivül van 631,889 frtnyi alapja a szövetkezet tisztviselőinek. Ez az általam ismert legolcsóbb díjtételekkel működő tűzbiztositási szövetkezet ; igaz azonban az is hogy a legjobb kockázatú vidéken van üzletének súlypontja. E két ausztriai szövetkezet eredményei alkalmas példát mutatnak arra, hogy helyes ' alapokon szervezett és a biztositó közönség által felkarolt biztositó szövetkezetektől mit várhatunk. A biztosítás olcsóbbá tételével jár ennek terjedése és ezzel a közjónak emelkedése. Elannyira fontos ez a körülmény az állami fináncziális politikai szempontból is, hogy ezt evidens figyelembe kell vennünk. A kárbiztositás minél általánosabb elterjedése az állam polgárainak adózó képességét abban az arányban szilárdítja, a melyben mind nagyobbnagyobb tömegét képes bevonni jótékony hatása keretébe. A legszámosabb tagból álló kisiparos és földműves osztály adózó képessége igen sokkal konszolidáltabb lesz, ha a maiaknál sokkal olcsóbb díjtételek lehetővé teszik, hogy ez a tekintélyes számú és értékű társadalmi osztály is — egész tömegével — a biztosítottak körébe juthasson. Ezen kiválóan fontos állami és társadalmi érdek megvalósítására tehát még áldozatok árán is törekednünk kell. Nem szorul bizonyításra az előadottak után, hogy ha biztosítás ügyének mai követelményeihez mért szakszerűséggel, minél szélesebb körre kiterjedőleg, ilyen szövetkezeti alapra fektethetjük a biztosítást: hogy ekkor az eredmények még sokkal jobban és a siker sokkal gyorsabban bekövetkező és fényesebb leend. Mezőhegyesen a f. é. szeptember hó 30-án megtartott gazdakongreszszus (melyen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és több tekintélyes hazai gazd. egyesület képviselői vettek részt) behatóan tárgyalta a jégbiztosítás ügyét és a következő megállapodásra jutott. «Hívja fel az értekezlet az ország összes gazdasági egyesületeit arra, hogy tanulmányozzák a biztosításnak szövetkezeti alapon való megteremtésének módozatait, mert jelenleg oda fejlődtek a dolgok, hogy a gazdaközönség érdekeinek .megfelelő biztosítási intézmény egyedül csak szövetkezeti alapon képzelhető.* A hazai közvéleményben is tehát egyre szélesebb körben foglal tért ez az irányzat. Remélnünk lehet ezért, hogy az egész országra terjedő szövetkezés utján sikerülni fog a kérdés megoldása. Csak két fontos körülménynek kell egybe játszani erre : Jó példák után helyes szervezettel kell megalkotni a szövetkezetet. Bizalommal minél szélesebb,körben kell felkarolni és előmozdítani működését. Egy ilyen széles kiterjedésű szövetkezetnél a koczkázat veszélye a minimumra száll, másrészt pedig, a kezelési, tartalékgyüjtési és kármegtérítési kiadásain túlérő jövedelemre nincsen szüksége, mivel a szövetkezetnek osztalékkal dotálandó részvényei nincsenek. Ezért lehet igen olcsó. Ebből folyik, hogy egy ilyen szövetkezet izmosodásával egyre lejebb szállíthatja díjtételeit és rövid időn — ma még nem is remélt — olcsó módon juttathatja tagjait a teljes kárbiztositás nyugodt révébe. A mi a szövetkezésnek célja .* t. i. ban, a tiszta világos holdfény, mint az előbb, vagy az elfátyolozott ezüstös világosság ? — Szebb a táj, ha fellegfátyol borul a holdfényre, a fák sötét árnyai ellágyulnak és én ugy érzem, mintha ez a csendes éj és ez a fátyolozott holdvilág ép nekünk volnának teremtve. — És ezek a fák itt az uton, ezek bizonyára tudják, hogy két boldog ember ül itt, hallod ? azt suttogják most halkan : Nini erre jönnek most . . . Nem hiszed ? — Persze, hogy ugy van. — Mondsza, édes, mikor kezdtél engem tulajdonképen szeretni ? — Mikor ? Akkor, amikor te hegedültél és én kisértelek a zongorán. Emlékszel, akkor mondtad, hogy soha senki még nem kisérte annyi érzéssel a játékodat mint én ? És te mióta szeretsz ? — Mióta először láttalak: mióta először belenéztem szép, nagy, szelíd barna szemedbe Most utolért bennünket a postás; csengő dala felhangzott az erdő csendjében és velünk nem is törődve, saját gyönyörűségére és az erdő fáinak Örömére dalolt. »Nem sírok én, szomorú se vagyok én, Pedig a bús sírban nyugszik jó szülém, Csak azért is vígan élem világom, Vígan vagyok, mint a madár az ágom« És alig hangzott el dala, midőn már is egyet csettentett a nyelvével és más dalra gyújtott. Babám, lelkem, jól jegyezd meg a sorát, Frissen hullt hóra ne bizd csizmád nyomát. Mert az anyám lábad nyomát meglátja, Rám pirít ám pergő nyelve rokkája. Igy mult el egy negyedóra a másik után, a postás könnyű kis szánkája követett bennünket és a dal szünet nélkül ömlött ajkáról, majd búbánat szomorú rythmusai, majd kacagó víg dallamok fakadtak fel ajkain. A legközelebbi válaszutnál aztán balra fordult és eltűnt szemeink előtt. Még a távolból is felhangzott dala és amint eltűnt a sűrűségben, felsírt ajkain a nóta. Te szereztél más szeretőt, én is la, Régtől fogva ez a legény tempója. Ha te balra, én meg jobbra indulok ; Hej, a válás beh keserves, bús dolog. Furcsa hangulat vett erőt rajtam. Ugy éreztem, mintha nem férj és feleség, hanem játszótársak volnánk, kik eltévedtek egyedül az elbűvölt erdőben. Nem tudom, a természet szűzies téli tisztasága ébresztette-e bennem azt az érzést, vagy attól féltem, hogy űjra elfog téged a honvágy. Lassan, észrevétlenül akartalak otthonodtól eltéríteni, hogy észre se vedd azt, miként uj életet kezdtél. Az erdő sűrűjéből kiérve, végre emberlakta vidékre értünk, eleintén csak kicsiny tanyák, később nagyobb épületek mellett siklott el a szán. Mindenütt mély csend, mert éjfél volt és rég álomra tértek a tanyák lakói. Aztán befordultunk az én vidékemre, mindenütt kedves, ismerős helyek köszöntöttek. Lehunyt szemekkel ráismertem az út minden kanyarulatára. Megneveztem a tereket mind, még a szánkónkat megugató kutya gazdáját is tudtam. Gyorsabb vágtatásra sarkaltam a lovamat — már-már szemünkbe tűnt a templom, a plébánia, a befagyott tó tükre, melynek jégtakaróján végigsiklott a szán, a túlsó part felé — haza. — Látod, babám — ott — ott, ahol az erdő tisztása fehérlik. •— És itt van a tó, ennek a befagyott tónak a hullámain fogunk nyáron csolnakázni, — oh mily régóta álmodom én erről, — mily régóta remélem. — Van nekem egy uj szép vitorlás csolnakom. — Babám, mért vagy oly szótalan ? — Mondd, mire gondolsz most ? — Arra gondolok, hogy oly boldog vagyok, a minő ember csak lehet. ;

— Hát még én ! Minő kéjes gyönyör áradt el egész lelkemen, minő édes jövő álmában ringadozott a lelkem, midőn hozzátetted. — Jaj de, szép ez a tó és mennyivel szebb lesz még nyáron. Beh jól fogom magamat itt érezni. — Szobád ablakai ép a tóra néznek, az egész tájképre nyílik a kilátás onnan. Az éj homályában már felénk sötétlettek a partot szegélyző fenyők, a fürdőház és végre-végre a mi hajlékunk. — Az ablakok mind sötétek. — Holnapra várnak csak — alusznak. — a biztosító feleknek, — tagjainak lehető előnyös biztosítása ; az a részvénytársaságoknak csak egy eszköze, mert nekik céljuk, a részvények lehető nagy hozamának biztosítása. A szövetkezés alapján álló intézmény öszszes javaival és terheivel a biztositó fej leké : övék az alaptőke, illetőleg a tartalékalapok, valamint az összes üzleti jövedelem és ezekkel szemben hordozzák egyedül a kockázat veszélyét. A részvénytársulati módnál az alaptőkék, tartalékok és jövedelmeik mind a részvénytulajdonosoké; a biztosító feleknek csak a kockázatból folyó terhek jutnak, megszaporodva a részvények osztalékszükségletével és tartalékalapjainak növelésére kellő részletekkel. Igy mérlegelve a kérdést, tisztán áll, hogy a részvénytársulati rendszer nem nyújthat olyan előnyöket a biztosító feleknek, mint a szövetkezeti rendszer. Ebben a meggyőződésben, a közérdek szempontjából működjünk közre a szövetkezés alapján szervezkedő biztosítás módjának meghonosítására és terjesztésére. Nagy közgazdasági eszme szolgálatába állunk: nagy közgazdasági eredmény7iek lehetünk részeseivé! Felszeghy Ferencz. H I R E K. Esztergom, dec. 5. — Keményfy János f. Esztergom város tisztikarának halottja van, érdemekben megőszült gazdasági tanácsosa, Keményfy János meghalt. Szomorodott szívvel jelentjük a gyászhírt, mert az elhunyt tanácsosban a város egyik puritán jellemű, ritka becsületességű, polgári erényekben és munkaszeretetben egyaránt kiváló, előkelő tisztviselőjét vesztette el. A megboldogult a szabadságharc előtt tette le az ügyvédi cenzúrát, 48-ban mint nemzetőr szolgált a magyar hadseregben. A forradalom lezajlása után az esztergomi takarékpénztár titkára lett, majd leköszönt e hivataláról s a Drasche-féle társulat tokodi uradalmát bérelte Gi-anonival együtt egész i8ói-ig. Ezután Esztergommegye központi főszolgabírája lett, de még ez évben visszalépett a többi hazafias tisztviselővel együtt^kik Bach alatt nem akartak szolgálni. Újból folytatta a bérletet, egész az alkotmányos éra bekövetkeztéig, 1867-ig, mikor ismét főszolgabíróvá választották. 1869-től egy választási cikluson át a dorogi kerületet képviselte az országgyűlésen, mint Deák-párti követ; És míg a hó hangtalanul permetezik le a földre és a hold halvány ezüstje szerteárad a vidéken, nesztelenül oda siklunk uj otthonunk kapuja elé, hol egy hang se hallatszik. Öreg beteges anyám nem hallotta a csengők csilingelését, a szolgák mélyen alszanak, még a hű eb se moccant meg. A ló már ismeri az utat, befordul a szögleten, most megáll a lépcsőnél, a virágok díszében pompázó hófehér függönyös ablakok alatt. Mély csend. De úgy tetszik nekünk, mintha felettünk, mögöttünk és köröttünk minden zugban még a levegőben is megmozdulnának a tűzhely jó szellemei. És mi elfojtott lélegzettel hallgatódzunk és egymásra tekintünk. — Hannah ! suttogtam. Te nem feleltél, hanem megfogtad a kezemet és pilláidat lehunyva, a vállamra hajtottad fejecskédet. És ez a röpke pár perc a saját udvarunk hangtalan csendjében, tán egész életünk legboldogabb, leggyönyörűségesebb pillanata volt. Ez volt lelkünk Összhangzata, érzelmeink leggyengédebb halk zenéje. Aztán megrázkódott a ló, a csengők csilingelve megszólaltak, benn felgyúltak a gyertyák és mi a szánkáról leszállva, beléptünk otthonunkba. Juhani Aho.