Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-25 / 94.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 94. szám. Vasárnap, 1894. november 25. ESZTERGOM es VIDÉKE íj ^ | Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | ELŐFIZETÉSI ÁRJ ^ ^ Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre . . 3 » — » ^ ^ Negyed évre i » 5° * ^ | Egy hónapra — » 50 » ^ ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ 5 ^ VÁROSI ES MEG

YEI ERDEK

EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tál)Or Adolf -könyvkereskedésében, a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések 1 j a kiadóhivatalban vétetnek fel. SSHHSÍ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ 8 bélyegilleték fizetendő. ^ Katonai dolgok. (M.) Hogy a nemzetnek terheit könnyítsék, másutt leszállítják a három éves katonai szolgálatot két évre, a mint az pl. Németországban történt. Nálunk ellenben ezt a kérdést elütik azzal, hogy a magyar nemzet fiaiban kevesebb értelmiség és katonai rátermettség van, mint a németben. Hogy ez nem igaz, ezt nagyon jól feltünteti a következők megfontolása : Nézzük a kiképzés minden stádiumát a mi hadseregünkben. Október í-én bevonul minden századhoz 25—30 újonc. Ezeknek kiképzését a kapitány rábízza legfiatalabb tisztjére, vagy a tiszthelyettesre • olyanra tehát, a ki maga is újonc s a gyakorlati tudással nem birván, maga is kiképzésre szorul. Ez a szegény ember —' mert igazán sajnálni lehet — a melléje osztott 4—5 altiszttel reggeltől-estig kinlódik, fáradozik 8 héten át, minden elkövetett hibájáért a kapitánytól csak korholva és gáncsoltatva még a legénység előtt is, igyekezik a reá ruházott nehéz feladatnak megfelelni, -de hát hiába, nem képes reá. De múlik az idő, s a 8 hét elteltével ott vagyunk, hogy az újoncok Az „Esztergom és Vidéke" tárczája, A czögling. Czöglingnek nevezik minálunk szinésznépnél a kezdőket. Szegedi Mihály színigazgató hozta használatba a czögling nevezetet, a ki arról volt híres, hogy sem írni, sem olvasni nem tudott; a nála vendégszereplő Bulyovszky Lillát úgy hirdette: »golgotai« színésznő »gothai« helyett; de azért igen jó színigazgató volt husz álló éven keresztül. Aszódon történt, egy alkalommal előadás alatt. A Két huszár és egy bakancsos című darabot adták. Beállít az öreg Szegedihez egy vékony, sovány ficzkó és előadja alázatos hangon, hogy miután ellenállhatlan vágyat érez a színművészet iránt

3 és érzi magában a tehetséget és homlokán a múzsának csókját, alázatosan esedezik, hogy a direktor úr ne sajnálja őt Tháüa papjai közé egyelőre klerikusnak felvenni. A pénztár üres volt, a színházban alig lézengett egy pár fizető egyéniség — ingyenes volt elég — mi természetesebb tudnak a szemle számára peckesen lépkedni, tudnak vak töltéssel sortüzet adni, de már mást nem igen tudnak. Arról, hogy ezt a csak 8 hétig tanított embereket az ellenség elé lehessen vezetni, a hogy pedig a szabályzat is megkívánja, szó sem lehet. De azért a szemle jól ütött ki, az első kiképzés be van fejezve s kezdődik a téli iskola. Ez két részből áll; a legénység külön, az altisztek és altisztjelöltek megint egy külön csoportba lesznek osztva ; az előbbieket valamely századtiszt, az utóbbiakat maga a kapitánynak kell oktatni. Csakhogy miképen történik ez ? A kapitányt egyrészt más teendők tartják vissza az iskolától, s másrészt többnyire nem tudja a legénység nyelvét; tehát tolmácsot használ vamely altiszt személyében, a kinek ő elmond egy-egy mondatot, hogy ez aztán a saját eszejárása szerint jólrosszul lefordítsa a legénységnek. Hogy mily eredménye lehet az ily iskoláztatásnak, azt elképzelheti mindenki. Iskolázás tolmácscsal! Belátták ez a katonai körök maguk is, s ezen némileg segítendő, összeállíttattak egy csomó kérdést és feleletet az ezred nyelvén, a melyet tehát, mint hogy az öreg Szegedinek éktelen rosz kedve volt. — Menjen a konzervatóriumba ! — rivalt a szegény fiúra —'• ha színész akar lenni! Ott tanítják a czöglingeket! A fiatalember rimánkodott, de az öreg kérlelhetlen maradt. — Bizony majd czöglingekkel traktálom a publikumot, a többinek sem tudok enni adni, még az kéne, hogy szaporítsam a bandát! — De kérem alásan. — Nem kell, érti, nem kell, hordja el magát! — rivalt rá az öreg s mint a ki nem hajlandó tovább tárgyalni, rágyújtott nagy tajtékpipájára, lesve a jegy vásárló publikumot; a kik bizony nem jövének. A szegény czöglingjelölt ijedten vonult félre, sóváron pislogva be az állás kapuján a kipirosló kortinára, a mely azt a mennyországot takarja el, a hova ő ime be nem juthat soha. Odabent megszóllak a csengetyű, kezdődik a második felvonás, azaz csak kezdődött volna, de a helyett kirohan az állásból a súgó, színház-szolga és titkár egy személyben. — Baj van direktor úr ! süvölti síri hangon, — nem tudjuk kezdeni a felvonást. Várfalvi úr, a kinek a káplárt kellene szajkók módjára betaníthatnak az emberekkel., Elmúlik a délután is hasonló foglalkozás közben s a tavasz beálltával az emberek mást, mint a fegyverforgást nem tudnak; előőrs- és tábori szolgálatból fogalmuk sincs, célt nem találnak, egy szóval, még most sincsenek kiképezve. A bevonuló tartalékosok elvesztnek ismét 2 hetet az időből és figyelemből, s a mikor ezek elmentek, a napnak minden ideje díszmenet és díszlövés gyakorlására lesz fordítva, mert hát a fecskékkel jönnek a dísz gyakorlatok, a sok mindenféle szemlék ; s hogy ezeknél ismét csak a feszes magatartás, a szép díszlövés a fődolog, azt hiszem, nem kell mondani ; ha valamely század nem lépked j ól el a szemlét tartó generális úr előtt, jaj annak, de jaj a kapitánynak is, könnyen megeshetik, hogy! nyugdíjba küldik; de hogy tud-e ez a század lőni és célt -is találni, tudja-e majd az ellenség előtt megállani helyét, az nem jön tekintetbe. Jön a nyár és evvel a nagyobb gyakorlatok, az egyes ember eltűnik a tömegben, az év elmúlt, és az ember egy év elteltével sincs kiképezve. De ráadásul meg a téli iskola bejátszania, részeg mint a csap, támasztékkal sem birjuk felállítani, ott alszik a színpad alatt. — Tyű az áldóját! pattan fel az öreg. Mondja meg neki, hogy el van csapva. Épen hatodszor csapom el a gazembert! — Jó jó, de most mit csináljunk ? — Mással kell játszatni a káplárt! — Lehetetlen, mindenki el van foglalva. Rétháti két szerepet játszik, Mikefi hármat, Lengémé egy parasztleányt az elsőés egy muzsikus czigányt a harmadik felvonásban ; magam a zsidót a súgólyukból mondom el, mintha a boltból beszélnék. — Hát hagyják ki a darabból azt a káplárt. •—• Lehetetlen, replikázik a sok hivatalú egyén, azon. fordul meg a darab. A gyér közönség zúgolódni kezdett odabenn, a helyzet valóságossá lett. — Hopp, megvan, kiáltja a direktor, itt.a czögling. Fogja meg azt a fiút, vigye be, ez fogja játszani a káplárt. A tótumfak gondolkozás nélkül, mint a héja csapott rá a bámészkodó czöglingre, nyakon csípte és kérlelhetetlenül hurczolta befelé a szénapajtába, holott is a művészek öltözője vala. — Meg van mentve a haza ! — fohászkodék Szegedi Mihály és szítta tovább álltával elvonnak az ujonczok közöl egy csomó embert az ilyen hiányos kiképeztetéstől is. Minden századnál egy ember az irodai szolgálatra, két ember dobos és trombitásnak, egy a betegápolásra, kettő a pionerszolgálatra, egy lovásznak készül, 2—3 ember folytatja civilmesterségét valamely katonai műhelyben, egykettő tiszti szolgának lesz kipróbálva, s a tavasz beálltával még ezen felül két ember úszni jár tanulni, el lesz tehát állandóan 10—12 ember vonva az iskolától. Nézzük most a második és harmadik szolgálati évet! Az előbb emiitett 10—12 ember, természetszerűen, mint a katonai műszó magát kifejezi, «trottl» marad továbra is. A suszter és snájder tovább is műhelyben marad, a be nem vált tiszti szolgából lesz szakács, a dobos és a trombitás a második évben is tanul még, hogy a harmadikban, hajói tudja fogni a kapitány ur lovát, legyen belőle valódi dobos és trombitás, a többi is megmarad annak, ami az első évben volt s a melyik még fennmarad, az állandó inspekciós, vagy ha már semmi sem használ, parancsszóra beteg. A nem trottlikból lesznek az altisztek, a többi el lesz vezényelve a századtól. A Regiöblös pipáját és szidta magában a publikumot, mely nem pártolja kellően az igazi művészetet. A czögling pedig odabent irtóztató tortúráknak vala kitéve. Ijesztő alakok leránczigálták a gúnyáját, felöltöztették szép piros huszár ruhába, éktelen bajuszt pingáltak az orra alá, ' a nélkül, hogy szóhoz juthatott volna ; fejébe csapták a nehéz csákót, csak úgy könnyezett belé mind a két szeme. Készen volt a káplár. — Mehetünk, itt a káplár ! — ordított a rendező úr. Csak ebben a perczben vette észre a boldogtalan helyzetének borzasztó voltát, csaknem sirva fakadt. — De .hát az Istenért, mit íogok én mondani, rimánkodott kétségbeesetten. Hiszen azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy leány ! Csengettek a felvonáshoz. — Ne féljen semmit, barátom, csak figyeljen rám, felsúgom én magának azt is, amit mondani kell, azt is,., amit tenni kell. Csak jól vigyázzon rám, — bíztatja a súgó és azzal eltűnt a sötét színpad alá ; a remegő czőglinget pedig hurcolták irgalmatlanul fel a színpadra, a melyet a szegény fiú jjfr^? gj E^É^

r

í'íl®ri^ [íj Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogye i 1 r 1 § i § 111 m Up 1 f 18.1

k— év

"

e,

^iP- T (tjj '

aH - Á f B terén megjelent mindennemű BRUTSY GYULA DlSZItflUUZLETEBEN . , újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok ^ W ^^

m

" " — —- minden nemevei felszereltem.