Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-25 / 94.szám

ments-Magazinba kell állandóan legalább 2—2 ember, — az udvar és lépcsők stb. tisztítására megint 2 ember, más *arbeit*-va., mint kenyeret, szénát, szalmát stb. hozni, megint kettő, inspekciós szolgálatra kettő, az őrmesterek és a tiszthelyettes kiszolgáltatására 3—4 ember ; a kapitány lova mellé 1, tiszti szolga 2, különféle irodákba »ordonánz«-nak legalább 4—5 ember, az irodában dolgozik 1, a szolgálatból visszajövő tehát iskolamentes ember 2, összesen tehát 30—32 ember az, a ki állandóan távol van ! Marad a foglalkozáshoz öreg ember, az altiszteken kivül 4—5Nem azért nem elég hát a két évi szolgálat a kiképzésre, mert nem elég intelligens az elem, hanem azért, mert rossz a rendszer ; a rossz renszer miatt kell 3 évig kínlódni a szegény embereknek. Bízzák meg az újoncok kiképzésével mindig a legidősebb tisztet, mellé adván a fiatal nemzedéket, hogy ez tanuljon, tartson a kiképeztetés karácsonyig a mostani 8 hét helyett, a tisztektől nemcsak papíron, de valóságban vonják el az előléptetés jogát, ha 2—3 év alatt el nem sajátítja el az ezred nyelvét és nem ő maga tartja az iskolát, az első évben semmi körülmények között se vezényeljenek el senkit a századoktól, hanem az újoncok maradjanak végig együtt. A tartalékosokat csakis őszszel hívják be, a század kiképzése legyen a legfőbb dolog, a célbalövészet legyen iskola és nem komédiázás s akkor egy év leteltével is tökéletesen lesznek kiképezve az emberek, hogy a másodikba előkészítsék őket a különleges szolgálatokra. Szüntessék be a sok felesleges elvezény élést, ne őgyelegjen minden irodában 8—10 ember, s ha mindezt megteszik, elég lesz a két esztendei szolgálat is. Megtakarítunk vele sok milliót évenként, s visszaadunk sok ezer embert a foglalkozásának, ezáltal újabb milliókat szerezve és így megtakarítva. Változtassák meg a rossz rendszert és meglátják, hogy elég a kiképzésre a két év nálunk is ! CSARNOK. Mese a legrűtabb leányról. Rút volt, nagyon rút és szeretett. Rajta volt a sor a jour adásban. Eljöttek mind a lányok, Janka is, a kit ő szeretett és eljött ő is — Béla. Hidegen és kimérten köszöntötte a háziasszonyt, Piroskát, a legrútabb leányt, •— azután egész este feléje sem nézett. Még a kötelességszerű keringőt sem táncolta el vele, a mi Piroskát mint háziaszszonyt megillette. Piroska pedig szerette őt nagyon. Azt tudta, hogy a legrútabb társnői között, azt is, hogy ő — Béla a legdélibb az ifjak között. Es mégis szerette, talán éppen azért. Béla kerülte őt mindig, mintha tudta volna, hogy szereti, nagyon szereti. Almaiban is mindig róla álmodozik. Szép, nagyon szép hercegnőnek képzeli magát, a kit mindenki rajongva repked körül. De ő senkire sem hallgat, érzi, hogy jönnie kell egynek, a kit ő is szeret. Nem csalatkozott, csakugyan megjön. ( Eleinte mutatja vele szemben a haragost. — Miért nem jöttél előbb, miért várattál oly sokáig magadra ? De azután átöleli karjával: —- Tied vagyok, tied, tied . . . Örömében sír, mert Béla is úgy szereti őt. Felébredt. Alom volt az egész; ha nem volna nedves hófehér vánkosa, csak azt hinné, hogy képzelte. Vagy talán az álom angyalai is tréfát űztek belőle, a legrútabb leányból, hogy annál keserőbb legyen azután az ébredés. O csak sirni tud, némán, magában; panaszkodni nem. Pedig milyen édes, jó atyja van ; s milyen szép, szakasztott mása az ő ideáljának. — Nem, az még szebb, annak nincs párja a világon. Sorba viszik Piroskát az ifjak a táncba. Némelyiknek még édes szava is van hozzá, nem bók, hiszen azt ugy is látja mindenik, hogy nem szép ; és azt is tudják, hogy ő maga is érzi, hogy rút, hogy ő a legrútabb. Csak Béla nem jön. Mintha csak ketten volnának az egész teremben, úgy viselkednek Jankával. Suttognak, búgnak, mint két gerlicze ; kaczagnak, hogy édes nevetésök betölti az egész termet. Piroska pedig nézi, nézi őket, féltékeny eddig csak álmaiban látott ilyen nagyon közelről. Börtönt ábrázol e jelenetben a színpad, a hol a bakancsosból lett huszár van el zárva, a padlón egy kard hever. A kaptárnak be kell lépni és katonásan rárivalni a huszárra. — Vegye fel a kardot ! Szegény czőglingnek szédült a feje, amint a markos diszítő kilökdöste a nyilt színpadra a lámpák elé ; csaknem hasra esett ijedtében, úgy megbotlott — vagy kétszer, de nagyobb baja nem történt. — Na ide figyeljen, hangzik fel a súgólyukból síri hangon. Ne féljen semmit! Ez a biztatás félig-meddig talpra állította a fiút, meglátta a súgó tüskés ábrázatát és erősen rámeresztette mind a két szemét. Eddig jól ment minden. A súgó tölcsért csinálva kezeivel a szája elé, értelmesen súgta fel: — »Vegye fel a kardot!« A czőgling azt hivén, hogy az instrukció, szépen oda lépett és felvette a kardot. — Tegye' le, tegye le — sietett kiabálni a súgó. A fiú megijedt s hirtelen letette. —• Na, ide vigyázzon — kezdte újra a súgó : »Vegye fel a kardot !« A szegény fiú mit tehetett egyebet, ismét felvette a fegyvert. — Jaj tegye le, tegye le szamár! — toporzékolt a súgó. A czőgling ijedten letette, de már akkor forgott vele a ház és káposztafejeknek nézte az előtte vigyorgó nagyérdemű publikum fejeit. A huszárt játszó színész kacagó görcsökben kénytelen volt hátat fordítani; káplár uram tipegett-tapogott és bizonyára kiszaladt volna a dicsőség deszkáiról, ha látta volna, merre van az ajtó. Ismét csak a súgó hangja térítette egy kissé magához. — Vigyázzon szerencsétlen, mert hozzá vágom ezt a súgóházat! Nem hallja ? »Vegye fel a kardot« A szegény fiún kitört az izzadság. Esdeklő szemekkel bámult kínzója felé és vonogatta vállát, mintha mondaná, hiszen már felvettem vagy kétszer! A súgó dühösen rárivalt » Vegye fel a kardot!« A szegény czőgling végre is rászánta magát és felvette harmadszor is. Lett erre óriási kaczagás. A színfalakhoz gyűlt színészek valamennyien rákezdtek a pisszegést a súgóval együtt: Tegye le, tegye le, tegye le ! Hát szegény megint csak letette, Alig volt az ominózus kard a földön, szemekkel. Mintha hinne ,abban az álomban, hogy még eljön érte az ő szerelme, mindene. Úgy fél, hogy észreveszik azok ketten, hogy kinevetik; elbújna szégyenében a föld aláj ha megtudná, hogy azok őt kinevetik. Mosolyogni próbál táncosa karján, habár tudja, hogy akkor még rútabb. Szemeit azonban nem tudja levenni rólok; nézi a szép ifjút, nézi annak fénylő fekete szemét. Ha egyszer ő rá nézne oly szépen azokkal a szemekkel, érzi, hogy meghalna örömében. Tánczosa észreveszi, hogy Piroska szemei hová révedeznek, gyengéden azokról beszél neki. De ő visszakapja fejét és majd sírva mondja : •— Ne, ne beszéljünk róluk. Megköszöni szépen a tourt táncosától, mivel tudja, hogy csak kötelességszerűleg táncolt vele. Sohase táncolt ő még enynyit, lehet, hogy attól fáj a feje. Nagyon fáj, majd szétszakad. Leül az egyik sarokba s szemeit nem veszi le róluk. Ha csak most ott megcsókolnák egymást — ő előtte, megtudná őket Ölni. Őt is ? — nem, őt nem, hiszen tudja, hogy neki el kell még jönni; ha későn is, de eljön biztosan. A czigány húzza folyton és azok még mindig együtt keringőztek. Piroskát is felkérték. Megköszönte, ő már nem tánczol, nem birja tovább. Ezt sem mondta még soha; örült, ha vitték, mert nagyon szeretett tánczolni. Azok észrevették, hogy ő megkosarazta tánczosait. Mosolyogtak rajta; de Piroska nem tudta, hogy rajta nevetnek. Béle letette tánczosnőjét és ment egyenesen feléje, a legrútabb lány felé. Szíve hangosan dobogott; az álmot látta beteljesedni. Nem gondolt arra, hogy Béla arra számít, hogy most őt is elutasítja, mint a többiekkel tette. Eléje ért Béla és felkérte őt egy tourra. Mosolyogva fogadta Piroska, nem törődvén azzal, hogy így százszor rútabb ; és gyengéd szemrehányó hangon szólt hozzá. — Miért nem jött előbb, miért váratott oly sokáig magára ? Béla zavarában mentegetődzött, de Piroska nem hallgatott oda ; tovább álmodta szép álmát. Nem figyelt a zenére, nem a tánczra ; büszkén töltötte el az a tudat, hogy a legdélibb ifjúval tánczol, ő — a legrútabb leány. Egészen felhevítette a zene. Azt hitte, hogy tovább álmodik. Felizgatott idegei a nagy lelki gyönyörtől túlfeszültek, és nem lévén ura akaratának, mintha lázas álomban volna, a táncközben mindenki előtt ráborult imádottja keblére és hangosán zokogta: -— Tied vagyok, tied, tied . . . Azután élettelenül terült el a földön. Hosszú, kínos volt betegsége. De ő gyönyörrel mondogatta: — Tied vagyok, tied, tied. Atya ápolta egyedül, a kit ő utánna legjobban szeretett. Nem lehetett megmenteni. Mindig álmodott, lázasan, gyönyörrel, mindig róla, az ő eszményképéről: — Tied vagyok, tied, tied ! Zwillinger Ferencz. újra hallotta a vésztjósló hangokat: »Vegye fel a kardot, tegye le a kardot« Szegény fiú hol felvette, hol letette, már amint súgták neki. A közönség kacagott, mintha csiklandozták volna. Végre is eszébe jutott valakinek és bekiáltott a czőglingnek : — Mondani kell, hogy vegye föl a kardot! Igen ám, ha beszélni birt volna! 1 Kinyitotta szegény kétszer is a száját, de bizony abból fogvacogásnál egyébb hang nem hallatszott. — Beszéljen, szerencsétlen, vagy megeszem — rivalt rá a súgó. Ez hatott. A szegény czőgling úgy megijedt, hogy ijedtében kivágta magát. Ember feletti erővel odalépett a röhögő huszár elé és rárivalt: — Nem látja, mióta teszem-veszem ezt a kardot. Miért nem veszi fel hát kend ezt

/ a kardot ? Óriási taps, általános konsternáczió. A becsület meg volt mentve. Szegedi azonnalkinevezte valóságos czőglingnek, persze fizetés nélkül. Jó szinész lett belőle. Megmondhatnám a nevét is, de hátha önök ismernék, talán restelné a dolgot. Rónaszéki Gusztáv. HÍREK. Budapest, nov. 24. — A hercegprímás csütörtökön délután titkárja, dr. Kohl Medárd kíséretében gyorsvonattal Esztergomba érkezett. Az eddigi dispoziciók szerint csak hétfőig marad székvárosában tekintettel a politikai világban beállott zavaros helyzetre. Ma délelőtt a primási palotában tartott szentszéki konzisztóriumon elnökölt a bíboros főpap, mely hosszantartó ülésen a primási legfőbb szentszéki fórumhoz beérkezett felebbezési ügyeket tárgyalták. Holnap délben adja át Boltizár József félsz, püspök, általános érseki helynöknek a Ferenc-József rend csillagos középkeresztjét. Fél egylior pedig díszebédet ad a hercegprímás, melyre a megyei és városi hatóságok, bíróságok fejei és városunk több előkelősége, mintegy 30-an hivatalosak. —• Egyházi hirek. Ő eminenciája a hercegprímás Acs Ferencz nyitra-egerszegi plébánost kürthi plébánossá nevezte ki. Az uj plébános *e héten tette le a hivatalos esküt. Ezenkívül kinevezte ő eminencziája rendes alesperessé Kúna Ferenc sasvári egyházkerületi helyettes alesperest, hely. alesperessé Kucsera József holicsi plébánost a sasvári egyházkerületbe, a szentbenedekrendi plébánossá lettdr. Haicl Kálmán helyébe pedig budapesti szentszéki jegyzővé De7nény Dezső vágszerdahelyi segédlelkészt. — A kórházi hangverseny meghívói már szétmentek. A kik még tévedésből nem kaptak meghívót, szíveskedjenek Bártfay Géza r. biz. tag úrhoz (Városháza) fordulni. Dr. Mátray Ferencz elnök és Nógrádi Jenő titkár holnap délben tisztelegnek a herczegprimásnál, meghíván a főpapot a hangversenyre, személyesen hívják meg az esztergomi főpapi klérus többi tagjait is. A véglegesen megállapított műsor annyiban szenved változást, hogy dr. Szilárd Ferenczné Rédly Berta úrhölgy gyöngélkedése miatt nem vehet részt a hangversenyen. Helyette más énekmtívésznőt kér fel a rendezőbizottság. — A miniszter köszönete. Özv. Burány Jánosnénak azon alkalomból, hogy az esztergomi kath. fogymnázium részére 200 frt értékű ásványtani és kémiai taneszközöket ajándékozott, a vallás- és közokt. miniszter őszinte elismerését és köszönetét-nyilvánította. . — Meghívó- A kórházi hangverseny részleteinek végső megállapítása céljából van szerencsém a rend. bizottsági tag urakat, ma, vasárnap este 6 órakor a Dalárda helyiségében tartandó értekezletre tisztelettel meghívni. Dr. Mátray Ferenc, elnök. — A reáliskolai segítő-egyesület e hó 29-én, csütörtökön d. u. 4 órakor választmányi ülést tart a városház tanácstermében. —• Vadászat. Az esztergomi határt bérlő vadásztársaság csütörtökön körvadászatot rendezett, melyben Kruplanic Kálmán, vármegyénk főispánja "is részt vett. Az eredmény nem volt gazdag, mindössze pár rókát, nyulat és foglyot lőtt össze a társaság. Este a Magyar Királyban Hubertus-estélyt rendeztek ; a kedélyes mulatozás a késő éjjeli órákig tartott. — Esküvő. Grumann László vasúti tisztviselő csütörtökön, e hó 29-én d. e. II órakor vezeti oltárhoz a kir. városi plébánia-templomban Brenner Lujza úrhölgyet, Brenner József helybeli kereskedő leányát. — Haraszti Hermin, városunk neves színművésznője — mint részvéttel értesülünk — komolyabb betegség folytán jelenleg fel nem léphet. Esztergomban tegnap még sokkal komolyabb hirek voltak elterjedve Haraszti Hermin úrhölgy betegségéről, melyek azonban — hitelt érdemlő forrásból eredt értesülésünk szerint — a valóságnak meg nem felelnek.