Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-15 / 91.szám

meghódította az osztrák főváros szinházértő közönségét és a szakava­tott ítéletükről híres külföldi kriti­kusok lelkesült elismerését. A budapesti népszínház, a mely a víg nemzeti zene és daljáték és a drámai népköltészet terén nyújtott előadásaival szinte egyetlen a maga nemében, a művészetnek és felvidí­tásnak annyi élvezetében részesít, hogy a külföldi színigazgatók a nép­színház, valamint a magyar opera által is ahhoz a szokáshoz jutottak, hogy primadonnáikat s más ének­művészeiket és zenészeiket Magyar­országból importálják. Kijelentjük azonban azt is, hogy ezek a sikerek senkit sem jogosíta­nak fel arra, hogy a múltnak babé­rain elaludjék. Másrészt sajnálattal kell konstatálnunk azt a szomorú tü­netet, hogy a magyar vidéki közön­ség, melynek látogatására szintén utalva vannak a fővárosi szinházak, épen a fővárosi magyar műintézetek látogatását hanyagolja el. Ennek a főoka azoknak a művészeti prostutició és magyarellenes hazátlan színházi szélhámosság számos torz­szülötteinek a pestises elterjedésében van, a melyeknek udvariasságból vagy gondolatlustaságból Budapesten az »Orpheum« hazug elnevezését adják. Szinte meg-sértése az a művészet eszméjének és nevének, ha az unal­mas bűn eme tenyészőhelyeinek lá­togatására, melyekben magyar művé­szetből egyátalán mit sem lehet ta­lálni, állítólagos, műélvezetről szóló tolakodó. reklámmal akarják a fő­városi, de különösen a vidéki ma­gyar közönséget csábítani. A szellemtelen illetlenség és a ha­zátlan, internacionális humbug eme tingli-tangli-helyiségeiben a családi élet és a női becsület szentségéről megeresztett legbalgább gúnyolódás, legostobább viccelődés által vésze­clalmes kárt okoznak — közvetlen is közvetve is, — a , tisztességes A szorgalomnak nincs szüksége óhajtá­sokra ; a ki pedig reménnyel táplálja ma­gát, az éhen hal.. Gyakran gyöngébb az ember másra támaszkodva, mint csupán magára ha­gyatva. * Panaszkodás által növekszik a fájdalom és hallgatás által csöndesül. Ne itéld meg mások hibáit nagy szi­gorral, igen sok hiba van, mit magad sem kerülhetsz el. Mihelyt meg vagyunk elé­gedve, boldogok vagyunk. Az igaz szerelem önmagához mindig hű marad, akár mindent megadnánk neki, akár mindent megtagadnánk tőle. ~• y-< • í * . <~t Az öregség rendszerint lassan érkezik, de nagy szenvedésekre rögtön. Hajnalka. Nemadomky János nyomdatulajdonos dörmögései a „Vörös Ökörben". — Ammá bizonyos, Weisz komám, hogy nálunk mindent rosszú csinyának. Én ippeg nem szeretem a Vizivárost, mer ott nem hehet jó bort kapnyi, de abba igazuk vót, hogy a Gantner-közín köllött vóna menni a híd útjának. Aszonta a mi­niszter, háisz akkor nem lesz igenyes a lénia. Százezer lénia és durksúsz! Hát magyar érzésnek, a népkedély mű­vészi eszményei ápolásának. Egyet­len kulturnemzetnek sem lehet tulaj­donítani ezeknek a tingli-tánglí méreg­lebujoknak a romlott jargonját. A legbutább és legszemtelenebb tréfák undok kozmásborával, a ma­gyar és más kulturnyelvek szépsé­gének kigúnyolásával űznek ott cse­reberét és egy erőszakkal elrontott dialektus rút karrikaturáját tukmál­ják fel a magyar közönségre. Megsértése ez a hazafias, magya­ros türelemnek, a mely a Szent István jogara alatt élő Összes nemzetisége­ket egy egységes, oszthatlan magyar honpolgársággá akarja egyesíteni. Angliában és Németországban már annyira halad ezeknek az úgyneve­zett orfeumoknak a megismerése, melyek a valóságban a hazaíiatlan, nemzetközi eunuhság szervezett szél­hámosságát képviselik, hogy azokat a semmittevők, ostobák és sikkasztok törzshelyeinek nevezik. Á közvélemény hatalmának kel­lene érvényesülni egy védelmi ak­ció céljából a magyar műintézetek javára és a társadalmi erkölcsök • és művészeti élet ezen üzletszerű meg­hamisításának elhárítása végett, nem­csak a fővárosban, hanem a magyar vidéki városokban is. Akkor a fővárosi és minden bi­zonnyal a magyar hazafias kérdések­ben hamisítatlan élénkséggel érző vidéki közönségnek is a jobb és értelmesebb elemei elvből való tá­volmaradásuk által rendszeresen boy­cottirozni fogják ezeket az úgyneve­zett »Orfeum«-okat. HÍREK. Esztergom, nov. 14. — A kórházi hangverseny rendező­bizottsága hétfőn este dr. Mátray Ferenc elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen a helybeli katonatiszti-kar több tagja is részt vett. Dr. Walter Gyula felszóllalása folytán a hangverseny napját — tekin­tettel az adventre — november 28-ára (szerda) tették. Kezdete pontban esti 8 órakor. A Fürdő-vendéglő termeit Schleif­fer Lajos díjtalanul engedi át, hasonlókép muszáj minden léniának igényesnek lenni, ha a görbe ócsóbb ? Azt má megin nem helcsőtem, hogy a Gantner házát szándí­kóták lebontanyi, pedig ott van a biblio­téka, vagy mi a fránya. Mír nem bontják le azt ? De föl is szólalok a közgyűlísbe, vagy a lapomba . . . Igaz a, tudja-i Weisz komám, hogy má most hat ódaion fogunk gyünni ? lefőzzük a Hunniát cudarú, mer má Petőfi Mór. is megírta, hogy aszongya: Hunnia nyög letiporva . . . Aki nem szakértő, az ne nyomjon újsá­got ... A kaszárnyává meg vagyok elí­gedve. Szíp alacsonyok a ablakjai, köny­nyebb a közlekedís íjje 110 tudja má, hogy kiknek. Azt is heleslem, hogy nem a vá­ros vígire tettík, ahugyan főszólatak a közgyűlísbe. Igaz, hogy Pesten kívure ípítik a kaszárnyákot, mír, azt ők.tudják. Osztán az is igaz, hogy ménkű drága vót a hel, de én mellette vótam, mer így köze esik a nyomdámhó és nem lehet tűnni, nem-i jó lesz ez valamitű ? . . . Mi az má megin te ökör ? Hogy a szer­kesztő Pestre ment és hónap má kézirat köllene ? Hát mondd meg a szerkesztő inassának, hogy ha öt perc alatt nem ad kéziratot, vasárnap nem adom ki a lapot . . . Százezer lénia és durksúsz ! Még Pestre mer menni és nem is kírt tűlem engedelmet. Mit ász itt mind egy faszent ? (Pofon üti a szedőgyereket.) Emísz mingyá, mer nyakon trafállak! Igyunk Weisz komám, úgyis nehéz az ílet és nagy a kankorencija. felajánlott Bokros Károly több szobát a pesti vendégek számára. Miután Rákosi Viktor nem helyezte kétségen kivül kilá­tásba eljövetelét, a bizottság titkára bí­zatott meg, hogy a felolvasásra határo­zott választ kérjen. Sipulusz még eddig nem válaszolt a levélbeli tudakozásra. A bizottság a művész-hölgyeket szép cso­korral lepi meg. Görz Arthur ezredesnél tegnap tisztelgett a bizottság, ki a ka­tonazenekart készséggel ajánlotta fel a nemes célra. A 2 frtos ülőhelyek és 1 frtös állóhelyek már kaphatók Brutsy Gyula bizottsági pénztárosnál, valamint a rendező-bizottság minden egyes tagjánál. Összesen csak 200. ülőhely és 150 álló­hely bocsáttatott ki. A meghívók' a mű­sor részletes megállapítása után legköze­lebb fognak kibocsáttatni. A rendező bi­zottság tagjai ő méltósága, Kruplanicz Kálmán főispán úr védnöksége alatt a következők: Dr. Mátray Ferenc elnök, Bellovits Ferenc művezető, Nógrádi Jenő titkár, Brutsy Gyula pénztáros, dr. Al­dori Mór, Bártfay Géza, Brenner Ferenc, Dócy Ferenc, Etter Gyula, Etter Ödön, Fekete Árpád, dr. Földváry István, Gerenday József, dr. György Emőd, dr. Horn Károly, Horváth Lajos, Heisch­mann Ferenc, Ivanovits Béla, Kornha­ber Adolf, Marosi Ferenc, Müller Gyula, Oberth Gusztáv, dr. Palkovich Jenő, Pe­rényi Árpád, Rothríagel Feienc, Rudolf István, Soltész Viktor, Sternfeld Rezső, Szabó József, Thurner József, dr. Walter Gyula, dr. Weisz Sándor. — Simor János SZObra. Tudvalevő dolog, hogy az esztergomi káptalan azon élő tagjai, kik Simor primás idejében nyerték el kanonoki állásukat, áííitólag a boldoguitnak még életében nyilvánított intenciója értelmében is, elhatározták, hogy szobrát kizárólag ők maguk elkészít­tetik és felállíttatják a bazilikában. Ezt a szoborművet most faragja karrarai már­ványból Stróbl Alajos képfaragó művé­szünk, mely remek alkotás álló alakban ábrázolja a prímást, a ki püspöki orná­tust visel és kezében pásztorbotot tart. A bazilikában szembe Pázmány Péter szobrával állítják föl. — Esztergomi főrend. Gróf Majláth Gusztáv az esztergomi főegyházmegye papja, tanulmányi felügyelő a helybeli szemináriumban, az 1885. reformtörvény­ben megkövetelt adócensus alapján, ki­rályi meghívó levelet kapott a főrendi­házba. — Dr. Helc Antal, városunk polgár­mestere tegnap reggel Budapestre utazott és ma tért vissza a fővárosból. — Esztergom város tanácsa ma dél­után ülést tartott. — A városi mérnöki állásra Tiefenthal Gyula mérnökön kivül Horváth Gyula kolozsvári építész-mérnök, nyújtotta be ajánlatát a városnál. A határidő e hó 10-én járt le. Az állás betöltése tárgyá­ban — úgy halljuk —• a mai tanácsülés és a legközelebbi közgyűlés fog határozni. — Harmincznégyezer forint deficit. Előttünk fekszik Esztergom város 1895. évi költségvetése, úgy ahogy a számve­vőség, a tanács és végül a pénzügyi bizottság retortáin keresztül ment és a legközelebbi közgyűlés elé kerül. A pénz­ügyi bizottság megállapításában az érdeke­sebb tételek ezek : Tisztviselők fizetése 14,181 frt 25 kr. Egyházi személyzet fize­tése 2163 frt 76 kr és terményekben 500 frt. Reáltanárok fizetése összesen csak 5342 frt 50 kr, míg az elemi tanítók fize­tése 10,016 frt 66 kr. (!) Nyug-és kegy­díjakra 18,304 frt 16 kr. A gazdászat a városnak 3440 frt 92 krajczárba kerül, az erdészet 6093 frtba. Utczák kövezése 3600 frt. Utczák világítása 1452 frt 20 kr! Mégis mindég sötétek az utcák. Állam­adók 5302 frt 77 kr. Hírlapi hirdetésre a város csak 5° htot szándékozik fordítani egy év alatt. Hírlapok és szakk. köny­vekre pedig 160 frtot. Jótékonyságra 2898 frt 42 kr. Katonai kiadások 3550 frt. Tőke és kamattörlesztés 18,950 frt 76 kr. A rendőrség 7,429 frt 25 krba fog kerülni, a tűzőrség pedig 1699 frt 80 krba. E kiadásokkal szemben állanak födözetül: Haszonbérek 14,784 frt 87 kr. Javadalmak 1751 frt. Jövedelmek 8333 frt. Gazdasági vövedelem 19,688 frt 90 kr. Megtérítések 1164 frt 14 kr. Katonai megtérítések 10,753 frt 39 kr. Közoktatási jövedelmek 5217 frt 25 kr. Kölcsönökből 16,567' frt 01 kr. Különfélékből 5100 frt. Rendőri jö­jedelmek 1020 frt Összes kiadás 118,990 frt 03 kr, összes bevétel 84,400 frt 17 kr, a deficit lesz tehát jövő évre 34, 589 frt 86 kr, mely Össztg pótadóval fedezendő. — Szent István-szobor Pozsonyban. A régi koronázó város Mária Terézia szob­rát készítteti el a milleniumra, mely 60 ezer frtba kerülő, fehér márványból fara­gott szobormű költségeit egészen a vá­rosi közönség födözi. Ujabban felmerült terv szerint az állam szent István király szobrát szándékozik felállíttatni Pozsony­ban, ugyancsak a millenium alkalmával. Ha ez igaz, csak sajnálnunk kell városunk mellőztetését, a mely históriai emlékeinél fogva a legjogosultabb lenne sz. István király első szobrának felállítására. — A közigazgatási bizottság tegnap Kruplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt ülést tartott. Több kisebb tárgy került elintézésre. — Vadászat-bérlők. Pfalcz József és társai a közigazgatási bizottsághoz folya­modtak, hogy 1895. június hó végéig en­gedélyt nyerjenek a szentgyörgymezői vadászterületen szerfölött elszaporodott szarvasbirkák vadászására. Az engedélyt a minisztérium fogja megadni. — Vasútbejárások. Holnap tartják meg a pilis-maróthi közalapítványi erdőkből követ szállító iparvasút közigazgatási be­járását, 21-én pedig az Eszakmagyarországi bányatársulat tokodi iparvasútjának be­járása tartatik meg. — Jönnek a színészek! De most már igazán jönnek. Aranyosy Gyula színigaz­gató Esztergomban régebbről előnyösen, ismert társulata 12 előadásra folyamodott engedélyért a megyei hatóságnál. Az elő­adásokat december elején kezdik meg. A társulat 24 tagból áll és drámára, víg­játékra, és népszínművekre van összeál­lítva. Jelenleg Ipolysághon működik szép sikkerrel. Hiszük, hogy az esztergomi kö­zönség nem vonja meg tőlük pártfogását annál inkább, mivel már jó ideje nem volt színtársulat és a téli idény úgyis nagyon unalmasnak ígérkezik. — Nem volt kolera az a® eset, miről lapunk mult számában megemlékeztünk. Sáska István földműves 5 éves kis fia — mint a hatósági boncolás kiderítette — visszaverődött sarlahban halt meg 1 . — Vakmerő tolvaj. E hó 5-én, az esz­tergomi vásár alkalmával példátlan vak­merőséggel tolvaj lopózott be Brutsy János városi képviselő házához, s egyik szobában a szekrényt felfeszítve, több értékes tárgyat ellopott. Ékszerek, gyé­mánt fülbevalók tűntek el a tolvaj kezén. A tolvajlást csak három nap múlva -vet­ték észre a háziak, és jelentést tettek a rendőrségnél. A kapitányság most nyo­moztatja az ismeretlen tetteseket. — Tanítóválasztás. Guta község elöl­járósága a megüresedett kántortanítói állásra, több pályázó közül Molitorisz Gézát választotta meg a mult hó végével, ki ez állását már el is foglalta. — Lakásínség Esztergomban. A váro­sunk fejlődése és gyarapodása körében beállott rohamos haladás míg egyrészről örömet okoz, másrészről a lakosság sza­porodása folytán mutatkozó lakáshiány kezd napról-napra komolyabb jelleget öl­teni úgyannyira, hogy azon városunk jö­vendő fejlődése érdekében is, minél előbb segíteni kell. Ha meggondoljuk még azt, hogy a Lőrincz-utca egyik • oldalának egész házsora már a jövő év szt.-György­napkor kiürül, 10—12 családnak új lakásra lévén szüksége, ha figyelembe vesszük a kaszárnya építése körül elkövetett bal­lépést, melynek egyéb erkölcsi és egész­ségügyi hátrányain kívül, számos lakással fogyasztották a lakások számát, s ha mindezekhez hozzávesszük a kishivatalok és intézetek személyzetének fokozatos szaporítását, világosan kitűnik, mennyire indokolt és szükséges lenne az intéző kö­röknek már most foglalkozni új épületek és bérházak emelésének égető kérdésével. Nem értjük ezalatt azt, hogy e hatóságok maguk építkezzenek, hanem igenis has­sanak oda minden erkölcsi eszközzel, hogy pénzintézeteink, a káptalan, egyesületek és egyesek uj bérházakat építsenek. Meg vagyunk győződve arról, hogy a lakás­hiány s a méregdrága túlnyomóan ké­nyelmetlen és földszintes lakások nagy­ban hozzájárulnak ahhoz, hogy városunk fekvése és környéke daczára sem válha­tik pensionopolissá. A kormány által any­nyira dédelgetett Pozsonyban az idén szintén beállott a lakásínség, a melynek megszüntetésére ottani pénzes polgárok állottak össze s a jövő tavasszal húsz hatalmas bérház építésébe fognak. Buda­pesten pedig két 25 millió forint alap­tőkével rendelkező társulat létesült, uj épületek emelésére. Jó lenne a pozsonyi lelkesedéstől s a budapesti milliókból valamit Esztergomnak is tanulni.

Next

/
Thumbnails
Contents