Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-11 / 90.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 90. szám. Vasárnap, 1894. november II. ESZTERGOM es mm S ^ | Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. ' I ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre %. 6 frt — kr. ^ Fél évre • 3 » — » ^ ^ Negyed évre i » 50 » ^ | Egy hónapra .......... — » 50 » | § Egyes szám ára — » 7 » § VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. : Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Igazságügyi reform. Esztergom, nov. 9. (G. F.) E hó elsejével lépett életbe a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvény. Az egész jogászvilág, birák úgy mint ügyvédek lázas izgatottsággal lesik és várják az eredményt, melyre e két törvény vezetni fog. Hol optimisz­tikus, hol pesszimisztikus felfogás­sal találkozunk, de minden egyes jogásznak van bizonyos véleménye ez uj rendszerről és érdeklődik az iránt, hogy a gyakorlatban mint fog az ujitás érvényesülni. A nagy érdeklődésen nincs mit csodálkozni, de azon teljes közönyt, a mellyel ezt a leginkább érdekeltek, az igazságkereső közönség fogadja, nem vagyunk képesek megérteni. Olyan dolognak tartják ezt, a mely­hez egyedül és kizárólag a jogász­világnak van köze, pedig éppen el­lenkezőleg, az egész reform a nagy­közönség érdekében álló. Hogy köznépünk nem vesz tudomást a nagy változásról az igaz­ságszolgáltatás terén, az nagyon természetes dolog. Egy részt mert ritkábban van dolga a bíróságokkal és ha van, teljesen mindegy, hogy szóbeli vagy másuton szolgáltatnak-e neki igazságot. Az azonban bizonyos, hogy ha tudomást szereznek arról, k „Esztergom és Vidéke" tárczája, Regény három levélben. — Az «Esztergom és Vidéke» eredeti tárczája. I. Kedves barátom ! Körülbelül öt hónap óta nem kaptál levelet tőlem és így tu­dom, miután a nevemet a lapokban nem olvasod, hogy miattam bizonyos aggoda­lom tölti el szívedet, nem tudván, hogy voltaképen mi történik vélem. Nos tehát elmondom röviden, elmon­dom két szóval, de ez a két szó oly vég­telen horderejű, hogy akár a halálitéle­temet olvashatod belőle azon esetre, ha e tündér vágyaimról le kellene mondanom. Szerelmes vagyok ! Oh barátom, ne vondd ajkaidat gúnyos mosolyra, ne mondd, hogy ez már gyak­ran megesett rajtam, mert ez egyszer olyan komoly, olyan igaz és olthatatlan ez a szerelem, hogy képes leszek agyamba golyót röpíteni, ha Andrea nem hallgatja meg esengéseimet. Oh, ha látnád, ha ösmernéd Andreát, te is azt mondanád, hogy nélküle élni lehetetlen, s hogy egyedül csak ő ad­hatja meg az erőt, mely a rögös pálya végigfutásához szükséges. Nem tudok enni, nem tudok aludni, s a mi a fő, nem tudok dolgozni, mert min­dig, örökké csak rá gondolok, s egyre űznek, egyre kergetnek azok a sötét ré­hogy ügyeiket szóbeli panasz útján is érvényesíthetik, sok anyóka és sok tudákos ember fog legalább egyszer hetenkint könnyíteni a lelkén és panaszával felkeresi a bíróságot, a mely ezentúl szintén részesül azon szerencsében, a mi eddig túlnyomó­lag csak az ügyvédek osztályrésze volt, hogy hamarább megtudják a panaszos családfáját, a családi össze­köttetések és a családban előfordult házasságok keletkezésének indokait, semmint a panasz tárgyát. Sokkal sajátságosabb és megle­pőbb azonban az, hogy kereskedő­ink, iparosaink nem valami nagy örömmel fogadják az ujitást, pedig ha ismerik, csakis a lapokban is kiemelt jó oldalait ismerik. Reájuk nézve pedig ezen reform eminens fontossággal bir, mert a fizetési meg­hagyások intézménye az 1877. évi 22. t. c. azon rendelkezéseinek meg­kerülését teszi lehetővé, a melyek mellett a kereskedő és iparos köve­teléseinek legnagyobb részét elveszni engedni kénytelen volt, mert a fent­emlitett törvény rendelkezései mellett nem volt mód, hogy 20 frton aluli követeléseit behajthassa. Ezek a köz­ségi bíráskodás körébe tartoznak, a melynél az illetékességtől eltérés­nek nem lévén helye, minden 20 frton aluli követelés ott lett volna mek, hogy hátha nem fog engem soha visszontszeretni! Pedig néha olyan nyájas, olyan bíztató irányomban, hogy a legszebb reményekre jogosít, de mikor látom, hogy mások irá­nyában is csak éppen olyan, akkor végig suhan lelkem virányain a kétségbeesés hervasztó szele, s ott állok csüggetegen az örvény felett, melybe ez őrületes érzés minden pillanatban belelökni készül. Láthatod, hogy lelki állapotom felette zilált, s hogy folytonos küzdelemben ál­lok Önmagammal, képtelen egy józan gon­dolatra, s egy valamire való eszme meg­teremtésére. Drámámnak, melytől szép jövőt reméltem, még mindig csak a második felvonásá­nak végén vagyok, s egyáltalán be fogom-e fejezhetni valamikor, arról csak Andrea adhat számot, valamint arról is, hogy a szerkesztőm, a ki most szörnyen elége­detlen vélem, fogja-e még régi hasznomat vehetni. Az egyébiránt bizonyos, hogy ez igy soká nem tarthat, hogy válságos helyze­temen változtatni kell, mert ezt sokáig elviselni nincs elegendő fizikai erőm. Biztonságot szerzek magamnak és meg­vallom Andreának szerelmemet a legelső alkalommal. S ha a sors úgy határozta, hogy ne engem, de mást szeressen, ak­kor édes barátom, ne is várj tőlem több levelet, mert a mint tudod, a más világon még nem nyitottak postát, s azok az em­berek, kiknek itt csak a,gallérjuk aranyos, de az existenciájuk eléggé szánandó, érvényesítendő és érvényesíthető, hol az adós lakott. Hogy a kereskedő inkább elvesztette követelését, sem­hogy elment volna a községbe a községi elöljáróság elé panaszt tenni és tárgyalni, az nagyon világos. Azon körülmény tehát, hogy az igaz­ságszolgáltatást olcsóbbá óhajtották tenni, arra vezetett, hogy a 20 frton aluli követelések egyáltalán nem, az 50 frton aluliak pedig csak nagy­ritkán voltak behajthatók. Az elsők­nél a kereskedő és iparos egész kö­vetelését vesztette el, az utóbbiak­nál pedig, ha ügyvédhez fordult, esetleg megkapta követelésének egy részét, de csak egy részét, mert a költségek túlnyomólag őt terhelték. Hogy mily expedienst talált erre a kereskedő és iparos, arra majd rá­térünk. Van-e oka tehát a kereskedő és iparosnak, a kit az 1877. 22- % c. nagyon megkárosított, néhányat tönkre juttatott, kétkedéssel fogadni az ujitást ? Erre a fizetési meghagyás intézményének rövid ismertetése meg­adja a választ. A kereskedő vagy iparos meg­jelenhetik a hirdetményileg közzé­tett napon a járásbíróságnál és kér­heti, hogy az husz frton aluli ügyek­ben is kibocsássa a fizetési megha­gyást. Hogy ha ezen intézmény ál­odaát békén, nyugodtan alusszák örök álmukat, mint fogja hived Ernő. II. Kedves barátom! Levelem tartalmát úgy hiszem már olvasatlanul is kitalálod, s igy nem szükség, hogy hosszadalmas legyek, s holmi bevezetésekkel fárassza­lak. Kezdem tehát azzal, hogy Andrea szeret, s én ma már a vőlegények leg­boldogabbja vagyok! Ujjamon itt fénylik az arany karika, e jelvénye a végtelen­ségnek, e bizonysága az örökkévalóság­nak. És a midőn elmerengek rajta, úgy érzem, mintha csupa rózsaszinű felhő kö­zött az ég felé emelkedném, lezárva ma­gamról minden földit, hogy ne érezzék semmi egyebet mennyei üdvnél és bol­dogságnál. Oh kedves Károlyom ! ha elgondolom, milyen közel voltam a kárhozathoz és milyen közel vagyok most a menyor­szághoz, csaknem mesésnek, hihetetlen­nek tetszik ez átváltozás, s álomnak hihetném az egészet, ha Andrea arczképe itt oly végtelen gyönyörűséggel nem mo­solyogna reám, s ujjamon szerelmének drága záloga nem tanúskodnék a leg­szebb való mellett. Andrea vallomásomra azt felelte,'hogy ő is már régen szeret, de érzelmeit női büszkeségével leplezte, én meg a nem viszonzás félelmétől valék tartózkodó és igy, a helyett hogy megragadtuk volna, a kétségek dúló fájdalmával sziveinkben, talánosan ismertté válik, bizonyos, hogy a panasznapokon számosan fognak megjelenni. Néhány órai vá­rakozás után rákerül a sor, előadja kérelmét, leszurkolja a bélyeg ille­téket és ha az adós a járásbíróság területén lakik, akkor a bíróság a fizetési meghagyást ki is bocsátja. Van tehát végrehajtható hatá­rozata, ha az adós ellent nem mond, a minek oly kényelmes módjai van­nak, hogy valóban alig képzelhe­tünk oly galamb epéjü adóst, a ki olyasmit ki nem szalaszt a száján, ha máskor nem, hát a végrehajtás­kor, a mit ellentmondásnak ne le­hetne venni. Mert nemcsak 15 napon belül lehet ellentmondani, a mihez elég, hogy ezt a szót »ellentmondok c a neve mellé a kézbesítési ivre oda­kanyarítja, hanem akkor is, midőn a 15 nap leteltével a félnek kérelmére a végrehajtást elrendelték és foga­natosították. Ellentmondás esetén, miről a hitelező értesíttetik, kérel­mére, vagy az adós kérelmére, a mi nagyon kevés esetben fog bekövet­kezni, tárgyalás tűzetik ki. Ha hat, illetve két hónap alatt a tárgyalást, vagy a törvény szerint az idézést nem kérik, a fizetési meghagyás ha­tályát veszti. Ebből is látható, hogy azt az előnyt, futottunk a saját boldogságunk előtt. És ha elgondolom, hogy az éden kapuját csak kezemmel kellett volna érinteni, hogy az már jóval előbb megnyíljék előttem, bizonyos düh fog el, a miért oly bátor­talan és gyáva valék. Esküvőnk napját a jövő hó 20-ára tűz­tük ki, s bár nagyon szeretném ha eljön­nél, tudom ez néked ez idő szerint lehe­tetlen. De mert tudom azt is, hogy szel­lemileg köztünk léssz és ez némileg kár­pótol majd távollétedért. Az Andrássy-uton már berendeztük lakásunkat, mely inkább egy kellemes, mint fényes otthonnak fog megfelelni, noha melesleg mondva, Andrea szép ho­zománnyal rendelkezik, nem rajong a külső csillogásért, s én nem vagyok ba­rátja a luxus dolgoknak. És most kedves barátom, hogy oly végtelen boldog vagyok, tudok dolgozni is. Van ambicióm, mert van életemnek czélja, s az a tudat, hogy Andrea büszke lesz reám, ha hirt, nevet és dicsőséget szerzek magamnak, kétszeres buzgalom­mal sarkal a munkára. Drámám szépen halad előre, mert vannak gondolataim, vannak eszméim, melyek ma már biztos sikert Ígérnek. A szerkesztőséget azonban ott hagyom, mert a mint tudod, nem az a czélom, hogy csekély fizetésért apró dolgokat műveljek, hanem az, hogy nevet vivjak ki magamnak, ezt pedig csak úgy tehe­tem, ha nagyszabású munkát teremtek. Ide mellékelve küldöm Andrea legújabb

Next

/
Thumbnails
Contents