Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-01 / 87.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 87. szám. Csütörtök, 1894. november 1. TIME Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 6 frt — kr. 3 ÍJ — „ 1 „ 50 „ - M 50 „ - „ 7 „ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. • Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. | k bazatért száműzött. Esztergom, okt 30, Le a kalappal, uraim, mikor a Kossuth nevet halljuk. Ez a név Magyarország újjáteremtését jelenti. És most a Kossuth név egyik nagytehetségű viselője visszajött hozzánk. A száműzetésből megtért az anyai földre, a szabad Olaszország napfényes ege alól eljött a magyar haza borújába. De hozott magával két hatalmas társat, a hazaszeretet és a becsületes munkát. Evvel fogja ő átalakítani bizonyára a magyar társadalmat. Könny szökik szemünkbe, ha látjuk a lelkes fogadtatást, miben Kossuth Ferencz nek Budapestre érkeztekor része volt. Erre nem a hivatalos szeretet, de a szívből eredt elragadtatás képes csupán. Ott a szivek mélyén érezte mindenki, hogy ilyen emberre nekünk már nagyon régen szükségünk volt. Kossuth Lajos fia tehát eljött közénk. A nagy halottat csak koporsóban láthattuk viszont, de megmondta Kossuth Lajos egyszer, hogy az ő eszméi, törekvései halála után öltenek majd testet. Gondolt-e ekkor saját fiára ? Gondolt-e rá, hogy Kossuth Az Esztergom és Vidéke tárczája. Vajda lánya megértettél engem ? — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — Levernek két-két karót Andráskereszt alakjában, egy ötödiket végig fektetnek a két x felső végén, aztán az egészet leterítik ponyvával és készen van a palota. Nem járt benne se szobafestő Bécsből, se műasztalos Párizsból, ttnnál kevésbbé perzsa szőnyeggel kereskedő örmény Smyrnából, mégis jól érzik magukat benne néha hárman, néha tizenhármán. Igaz, hogy czigányok. Vagy húsz ilyen alkotmány van egymásmellé felépítve egy 2—3000holdas zöld oázison, a minek az egyik vége futóhomokba nyúlik be, a másik meg Békés-Csaba felől az őszi szántásba, a honnan az eső elkergetett minden élő embert, állatot. Meg azután holnapután lesz a csabai vásár. Valószínűleg ide mennek a mi embereink is a Bánátban szerzett lovakat eladni, azonkívül czigánynak vásárba nem menni annyi, mint a diáknak meg nem nézni minden öt perczben az óráját, a mit most vett neki bérmáláskor a keresztapja. A lovakat békóval lábukon kieresztették legelni a buja fűre, valamennyi csendesen sétálgat, csak egy sárga mén tartja föl magasra a fejét, horkol kitágult orrlyukakkal épen a vajda sátora előtt. Bizony nem nagyon lehet megismerni se arról az emberről, a ki a Ferencz lesz a vezető a nagy munkában ? Hiába akarják a zseniális fiú beszédének jelentőségét csökkenteni, ő várta a fogadtatást, mert joga van hozzá, hogy minden magyar ember szeresse őt, jól meggondolta tehát szavainak jelentőségét is. Valóságos programmot adott. Hangsúlyozta loyalitását a felséges király iránt, de ezzel össze tudta egyeztetni atyai örökségét. Független Magyarország az ő czélja, de törvényes, megengedett eszközökkel óhajtja ezt elérni. Nagy, hatalmas átalakulás kezdetét jelenti ez a beszéd. Kossuth Ferencz tehetségeihez mért állást kapott a fővárosban, ezenkívül az aktív politikában tevékeny részt fog venni, s bizonyára rövid idő alatt átveszi a függetlenségi párt vezetését. Minket nem mint politikusérdeke], de mint társadalmi tényező, kivel mindenkinek le kell ezentúl számolnia. A magyar nemzeti nagyság letéteményese ő; hogy milyen úton akarja czélját elérni, ez a pártérzelmek szerint különfélekép bírálható el, de valamennyiünknek tisztelnünk kell benne Kossuth Lajos fiát, és őt magát is, mert már nem egyszer nyilt alkalma megmutatni, hogy nagy tehetség mellé kitartó jellemerőt és ha kell, tapintatot tud párosítani. sátor előtt fekszik, se magáról a sátorról, hogy a vajdáé. Épen olyan lyukak vannak ennek a sátornak az oldalán, mint a többiekén, a gazdája meg épen nem mutat vajdát. Középtermetű, gyönge testalkatú férfi, fehéredni kezdő hajjal, bajusszal meg szakállal, lehet úgy ötven körül. Apró kék szemei olyan jámborul ülnek a bozontos szemöldök alatt, mint a sármány fiókák a fészekben. A fején van egy harmonika alakra átváltozott czilinderkalap, a szájában bizonytalan szinű makrapipa, az inge kilóg a mindenütt foltos mándli újjából, a gatyaja azonban bele van szorítva a csizmájába, a melynek az orra is meg az oldala is a bokában erősen ki van köszörülve. Balkarjára támaszkodva nézi a pipafüstön keresztül az égen futó felleget. Hej vajda, csaknem azokat az időket hánytorgatod fejedben, mikor még a vajdák lobogós gatyában, darutollas pörge kalapban szolgáltatták az igazságot s a hol megjelent a két soron ökö'nyi ezüst gombokkal fölékesített, ezüst-aranynyal kisujtásozott mándli, ott még a szempillák mozgatása is megszűnt? Nem tudod, hogy az akkori vad állapotok helyett, szép rend jött már be, te is kiabálsz, meg az is ordít, a ki eledbe járul igazságért, mert hisz nincs rajtad az a hires mándli ? I Farkas a kert alatt. Vagy hat legény jön a vajda felé, aztán egymást taszigálják, hogy „szólj már, te!" Az egyiknek nem szállt a bátorsága a csizmaszárába, lévén mezítláb, végre kiválik a többiek közül s minden áron Villamos vasutak. Budapest, okt. 30. (P. C.) A magyar főváros már abban az előnyös helyzetben van, hogy van a kereskedelemre, közlekedésre, iparra és idegenforgalomra nézve megbecsülhetlen villamos városi vasútja és nemsokára a budapesti körúti vasutat is villamos üzemre fogják berendezni. Ezenkívül készül a budapesti földalatti villamos vasút, a mely a legnagyobb forgalmú városrészeket szeli át és összeköti a milleniumi kiállítással. Egy másik uj villamos vasút pedig Újpest gyárkülvárossal és Rákos-Palota erdős kirándulóhelynél köti össze Budapestet. Magyar bankigazgatók egyesültek magyar iparvállalatokkal, hogy mindezt létesítsék és a külföldi tőke iparkodik jogot és alkalmat szerezni, hogy része legyen a magyar vállalkozó szellem ez alkotásaiban. Legfőbb ideje, hogy vidéki városaink, melyeknek legtöbbje szép fekvése és környéke által tűnik ki, vagy mint kereskedelmi és forgalmi központ bir fontossággal, a mily hamar csak tehetik, kövessék a főváros példáját. A közvélemény figyelmét nem csupán, mint eddig, egyoldalúan a főváros, hanem egy energikus és rendszeres propaganda eszközeivel meg akarja értetni a vajdával, hogy a bajtársának, a ki szerényen félrevonulva áll a többiek hátamögött, „ö kigyelme" aranyos lánya, kellene. „Ne te bibaszl Tőlem kéritek a lányt, ha akar, hát menjen hozzá, kérdezzétek meg őtet!" Egyszersmind fölállt, a két karját összefonta a melle fölött, neki támaszkodott az egyik x-nek s odatapadt az ö szeme is arra a tüneményes alakra, a ki hívására kilépett a sátorból. Olyan márványba még nem öntött életet művész vésője, a milyen volt annak a leánynak az arcza, olyan kék szemekről nem álmodott Petőfi, a milyenek azt kérdezték a vajdától^: „Mit parancsolsz apám ?

í£ „ A Kovács bá' fia akarna téged feleségnek, azért jöttek ide a legények !" Azok rábólintottak a fejükkel, hogy úgy van. „Azt mondják, hogy a vásárban meg lehetne venni a lakodalomhoz szükségeseket, vásár után pedig . . . . " Erre is bólintottak egyet a legények. „Hát tudja mit édes apám, mondja meg a Kovács bá fiának, hogy én nem bánom 1" Á vajdának az arcza lassankint kezdett kipirosodni. Mikor olyan lett, mint a vér, akkor hirtelen megfakult, hogy félt rá nézni az ember s valami kellemetlen rikácsoló hangon förmedt a megrezzent leányra: „Tel Ahhoz a semmiházi Kovács kölyökhöz akarsz hozzámenni, a kinek a tizedik dédapja se volt más, mint kovács, te a vajda lánya, a kihez a Derma vajda unokája jár két fokozott mértékben a magyar vidéki városok gazdasági és társadalmi fejlesztésére is kell fordítani. Ez a kormány politikájának czélja, a mi az által, hogy az összes pártok egyetértenek a programúiban, csak nagyobb fontosságot nyer. Ha Magyarország igazi idegenforgalomra akar szert tenni, akkor nem elég csak a főváros forgalmi viszonyait javítani. Nélkülözhetlenné lett ez a légtöbb vidéki városra nézve is, mert Magyarország a tájszépségek oly nagy gazdagsága és a gyógyító erejű ásványvizek oly összehasonlíthatatlan kincse felett rendelkezik, hogy helyes szervezkedés mellett az idegenek, a kik Budapestet ismerni tanulják, lassanként hozzá fognak szokni a magyar vidék szépségeinek és érdekes részeinek tanulmányozásához is, a mihez bőséges alkalmat találnak, ha útirányuknak megfelelően több vidéki várost is meglátogatnak. Számtalan magyar vidéki városnak van történelmi tekintetben érdekes karaktere. Az egyiket érdekessé teszi a lakosság tőzsgyökeres magyar jellege, de a melyről rögtön látja az idegen, hogy az európai polgárisodás iskolájában gazdasági és kulturális jólétre tett szert. A másikban ismét érdekes a különféle nemzetiségek keveréke, a melyek békességben dolgoznak egymás mellett. Igy van az legalább mindama városokban, a melyekben a szorgalmas, hazáját szerető magyar polgárálló esztendeje!" s elkezdett remegni az egész teste. A legények közül elsompolygott egy-egy ; végre nem is maradt ott más közülük, csak a Kovács kovács fia. A vajda gyanúsan kezdett nézegetni hol a legényre, hol meg a földön heverésző akáczfa fütykösre, a melyet valamelyik „kérő" elejtett ott sietségében. Nem ijedt meg a ficzkó a vajda szándékától, odalépett eléje: „Ne nézegesse kigyelme vajda, hanem csak húzzon vele végig egy párat a hátamon, nem az fog fájni énnekem." Föl is emelte, oda is adta a kezébe. Hanem a vajda már hem volt az a szolid ur, akit előbb láttunk, belemarkolt a balkezével a leánya hajába s végig húzott rajta a kezébe adott fütykössel. A lánynak kicsordult a szeméből a könny, végig pörgött az arczán, hanem még csak meg se moczczant. „Kigyelme vajda I Soh'se verje maga a lányát én miattam, rendbe hozom én azt, a mit elrontottam mindjárt. Lássa, megtettem volna, hogy összeszedem a kigyelmed népéből a muzsikához érte rajkókat, aztán bemegyünk valamely városba a vig uraknak szomorú, a szomorú uraknak vig nótát húzni, hanem a maga lánya kijárt minden szombat este a sátorból vizért, meg fáért eleinte a Derma vajda unokájával, most egy idő óta csaknem minden nap magánosan, néztem mindig őtet, ő meg néhat engem, aztán azt gondoltam, hogy itt maradok én magok között, a hol születtem, ha eljön hozzám. Hanem lehet