Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-01 / 87.szám

ság az energikus hazaíiassága által kitűnő nemességgel karöltve, a nézetek testvéries egyenlőségében a magyar állameszmét a törvényhatósági kormányzatban és az egész városi életben, községi ügyekben érvényre juttatja. A legfontosabb és legsürgősebb községi ügyek egyike azonban a forgalmi viszonyok előmozdítása, fejlesztése és olcsósága. Sok magyar városnál erre ép úgy, mint Budapesten, a villamos városi és helyi vasutak magában a városban, a külvárosokkal és a környék legszebb pontjaival való Összeköttetésekben, a legjobb, legolcsóbb és legpraktikusabb eszközei ennek, a vidéki városoknak az állami érdekre nézve is fontos támogatásának. Ez által Magyarország minden városában vagy önkényt, vagy a közvélemény követelésének engedve, esetleg a város közremunkálásával és a költségekhez való járulásával, meg fogja oldani a tanács a városi és helyi villamos vasutak kérdését. Az érdekelt vármegyék esetleg szintén küldenének ki tagokat a helyi bizottságokba, melyeknek megalakulása nélkülözhetetlen a gyakorlati eredményhez. Ezek a helyi bizottságok a magyar vidéki városokban annál könnyebben létesülhetnek, minthogy e villamos városi és helyivasutak a befektetendő tőke fokozódó jövedelmességének és biztos kamatozásának minden feltételét nyújtják. A városi tanácsnak és a helyi bizottságnak a gyakorlatban csak a pénzügyi összeállítás előmunkálatait kell végeznie. Ma már elég sok tőkeerős magyar pénzintézet és magyar iparos létezik, a ki akként vállalkozik a kivitelre, hogy a külföldi tőkének naponta növekvő bevándorlása mellett ezeket a villamos városi és helyi vasutakat megépítik a nélkül, hogy az illető város anyagi áldozatokat hozni kénytelen lenne. Erre tökéletesen elég az illető magyar vidéki város ama jómódú polgárainak önkénytes részvétele, a kik a pénzügyi közreműködést azért tekintik értékes kedvezménynek, mert nem akarják elszalasztani a biztos nyereséget, melyet Budapesten és mindenütt, kisebb városokban ugy mint nagyobbakban, a villamos városi és helyi vasút hozott, a telkek értékének rendkívüli emelkedésén kivül, a mit szintén e vasutak létesítése okoz. CSARNOK. Búcsú. Elmentem tőlük. Nem messzire, de nekem úgy tünt fel, mintha messze, nagyon messze mennék el. Juliska, az a szende, szőke, halavány leány, szomorúan kérdezte, mintha nem akarná, nem tudná elhinni: Hát igazán elmegy tőlünk, Lajos? Elmegy tőlünk, talán boldog lesz ott és engem, azt a kis Juliskát nem is fogja ismerni. És ki tudja, fogunk-e még egyszer találkozni? Aztán az ö örökké fájdalmas szemeivel rám nézett, mintha tudná, hogy mi többé nem látjuk már egymást. Nem, Juliska, soha-soha nem fogom elfeledni, hogy van nekem egy jó barátom, egy szép kis leány, kit mindig ugy imádtam, és kiért én mindig imádkozni fogok. De miért gondol ön arra, hogy lesz-e idö, mikor még valaha találkozni fogunk ? Próbáltam őt vigasztalni, de ment. Ijesztőként láttam magam előtt azt a sötét piros színt az arczán, mely oly ellentétben állt avval az aranyos szőke hajjal. Nehezen tudtunk elválni. Nagyon keserű volt a válás; mindketten sejtettünk, éreztünk valamit. O beszélt róla, vagy néha órákon keresztül ülve karosszékében gondolkodott arról az emésztő bajról, mely lassan-lassan tönkre teszi, megsemmisíti a fiatal, életteljes virágot. Én nem szóltam, nem beszéltem róla soha senkinek. Csak mikor láttam, hogy sötét pirossá válik arcza és kezét mellére teszi, megborzadtam. Sírni tudtam volna, hogy ilyen lányra miért teszi Isten sújtó kezét ? Láttam öt, mint egészséges, víg kis leányt, a ki maga a természet, az élet volt. Ugy szerettem, mikor az ő csendes kastélyuk parkjában játsztunk, aztán megtréfált mindenkit, és azon olyan édesen tudott kaczagni. Többször oda jött hozzám, mikor én komolyan ültem, aztán kis kezeivel igyekezett kihúzni a parkba, hogy játsszam én is velük. És ilyenkor olyan boldog voltam, úgy szerettem azt a pajkos teremtést. És egyszer; egy szép napon a leány csendesen, halaványan ott ült karosszékén. Kis kezeivel átlátszó finom zsebkendőjét tartja szája elé és midőn el akarja tenni, láttam rajta egy kis, nagyon kis piros foltocskát. Nem birtam nézni a némán vergődő leányt. Alig birtam szobámba jutni. Leroskadtam a földre és összekulcsolt kezekkel imádkoztam Istenhez: Istenem! ne szólítsd magadhoz ezt az angyalodat. Vedd le róla sújtó kezedet, add vissza egészségét Betegen hagytam ott szegényt. Három hónapig voltam már távol, de valami úgy bántott, minden olyan idegen, hideg volt körülöttem. Nem tudtam tovább maradni. Mindig magam előtt láttam a piros, lázas arczot, és ez folyton űzött, hajtott engem. Mikor ismét náluk voltam, a szegény Juliska már akkor félig-meddig Istené volt. Nem ismert már meg, ott feküdt a betegágyon a szenvedéstől elváltozott arczczal. Kivánszorogtam a másik szobába és sírtam mint egy gyermek ki tudja meddig. Végre felkeltem. Bementem a beteghez, anyja ült mellette és sírt. A beteg vonásai kezdtek elsimulni, míg egyszer feleszmélt s mintha! megismert volna, mosolygott és aztán elaludt a szegény Juliska örökre. Ott feküdt előttem a régi Juliska, az a víg gyerekes szőke, haiavány Juliska. Csak hogy most már nem hallom csengő kaczaját. Nyugodt, csendes halott, kinek jó áldott lelke már fönt van Istennél. hogy csak úgy gondolja a leány, a mit előbb mondott, akkor biz én el megyek innét. Ez neked szólt vajda, megértettél ? Te meg, ha szeretsz, s aztán gondolod, hogy az apádat rá tudod venni, hogy hozzám adjon (én magam mindent megteszek), jövő szombat este gyere ki, aztán mondd meg nekem.. Ha otthon maradsz, elmegyek én innét közületek úgy, hogy a híremet se halljátok meg többet soha, pedig na- gyon félek a várostól, nem nekem j való látni a palotákat, meg azt a sok mindenfélét. Vajdalányamegértettél engem?" És lassan ő is a többiek után ballagott. * Szombaton még mindig ott voltak a sátorok a zöld pázsiton. Igy őszkor hamar sötét lesz. Mikor a Kovács bá' sátora előtt kialudt a tüz, elhangzott az utolsó kalapácsütés is, a Kovács bá' fia leterítette a szűrét a sátor elé, aztán belefujt a furulyájába. Nem hallottam még bánatosabb hangot, mint a furulyáé, mikor a gazdája szomorkodik. Mintha minden keserűségét abba a darab lyukas fába akarta volna önteni a legény, rezgett át a levegőn a nóta: Késő este furulyázom sokáig, Elhallatszik a rózsám ablakáig. . . És elfuvom, a mint tudom, oly szépen: Jaj de fényes csillag ragyog az égen! Bizony az ragyogott nem egy, de ezer. A fiastyúk is feljött már, a gönczöl szekere is fordult lassan, a csipös éjjeli szél is meg-meglebbentette a sátor ponyváját, hanem a kit a legény várt, az csak nem akart jönni. Mikor a reggeli köd kezdte elülni a tájat, a legény nyakába kerítette a subáját, utolszor megfújta a furulyát : Nézz ki rózsám ablakodból, Most megyek ki a faluból, Vess utánam egy pillantást Úgysem látjuk többé egymást sohasem, aztán neki indult a futóhomoknak. Nem látja azt meg ez a sátor többet soha. * * * Sok, nagyon sok idős mult el, talán tizétlöt esztendő is. A sátrak nagyon megfogytak, alig maradt belőlük négy. Lehet azonban, hogy a hideg közelebb hozza egymáshoz a sátor lakóit, mert hideg volt kegyetlenül. Künn a fátalan sikon hordta, kavarta az éjszaki szél a nagy pelyhekben hulló havat; oda-odavágott egy csomót a sátrakhoz, meg ahhoz a szánkóhoz, a melyik toronyiránt neki vágott az egyik falunak, melyet eltakar a hó, meg a köd. A szánkó csöngésére ki-kidugja borzas fejet valamelyik rajkó, hanem aztán megint visszakapja s megcsikorgatja fo* gát. Nem neki való idő ez. De az egyik sátorból mégis kicsalt az a csengetyü egy rajkót. Nem volt más rajta, mint egy mindenütt foltos mándti, mégis utána iramodott a szánkónak s elkezdett könyörögni egy piczuláért, vagy azon szivarvégért, a melyet ugy is mindjárt el fog hajítani a szánban ülő nagyságos ur, kinek máskülönben kezeit, lábait csókolja. „Ki fia vagy?" Egy pillanatra meghökkent a rajkó, jobbnak látta megállani, megvakarta a fejét, visszanézett a sátrak felé, aztán mégis csak okosabbnak Halottak napja van. Én is kimegyek a temetőbe, nekem is van ott halottam. Ott leborulok a sírra, a kis Juliska sírjára és a mint látok a temetőben sok-sok embert, a kik élnek és boldogtalanok, mert az ö legszerettebbjeik a sírban vannak már, elgondolom, jobb neked ott lenn pihenni, nyugodni, te drága, áldott Juliskám .... Mira. HÍREK. Esztergom, okt. 31. — A herczegprimás névnapja. Kedden Kolos vértanú napján a herczegprimás névnapját ünnepelte Esztergondolta a szán után szaladni: „A Dermavajdájé l" A szánkó megállt. „Él még valamelyik öregapád?" „Az egyiket már nagyon régen eltemettük, a másikat meg soha nem is láttam, a harmadik — talán nem is volt I" „Hát mondd meg az édesanyádnak, fypgy tisztelteti a Kovács bá' fia 1" s odanyomott egy ötös bankót a rajkó kezébe. Az meg rohant ész nélkül vissza be a sátorba, aztán elmondta az anyjának, hogy miféle tündérek jártak erre aranyszánkón, gyémántos ruhában. Bizonyságul megmutatta az ötös bankót, el kellett hinni. Hanem mikor már beszélt egy negyed óráig, a homlokára ütött: „Nel Az egyik tündér azt mondta, hogy tiszteltet a Kovács bá' fia 1" Messziről alig hallhatóan hozta ide a szél a furulya hangját, fázhattak az ujjai annak a ki fújta, nagyou rezegtek a hangok: Késő este furulyázom sokáig, Elhallatszik a rózsám ablakáig, És elfuvom, a mint tudom, oly szépen Jaj de fényes csillag ragyog az égen. A rajkó nagyot bániul, hogy mért tud sirrti az a ránezos képű czigány aszszony, a ki lekuporodott a sátor belsejében s a kinek egy rajkó szívja duzzadt emlőit, mikor nekik öt forintjuk van, az apja meg be van rúgva és alszik, mint a bunda s nem tud veszekedni egyikükkel se? Igaz! Nem volt ott, mikor az anyjától megkérdezték, hogy vajda lánya megértettél engem? Lakatos Nándor. gom. A herczegprimás hétfőn délelőtt gyorsvonattal, titkára dr. Kohl Medárd kíséretében székvárosába érkezett, még pedig viruló jó színben. A palotában az udvari papság fogadra ő emínencziáját. Mindjárt megérkezte után felkereste a főpapot Boltizár József c. püspök, érseki helynök, hogy jókívánatait tolmácsolja a herczeg előtt. A kapusnál kitett ivre pedig még az nap számosan alájegyezték magukat. Kedden a bazilikában ünnepélyes istenitiszteletet mondott Lukács László kanonok fényes assistencziával. Jelen volt számos notabilitás, a herczegprimási gazdatisrti-kar esztergomi összes tagjai, a tanítóképző-intézet ifjúsága és a helybeli nőnevelő-intézetek növendékei. A kóruson a székesegyházi énekkar kiváló precizitással Horák W. E. miséjét adta elő. A graduálét Veit W. H., az offertoriumot pedig Kenyster Károly szerzeménye emelte. Esztergom legelső nagyurának névünnepét már korán reggel mozsárlövések jelezték, a középületeken lobogó lengett. A vármegye nevében Kruplanicz Kálmán főispán, a város képviseletében pedig dr. Helc Antal polgármester tisztelgett. A város még előbb ezt az üdvözlő iratot küldte a főpaphoz: Főmagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos bíboros érsek, herczeg-primás urnák Budapesten. Eminencziád dicső névünnepe és nagyfényü érseki és herczegprimási székébe történt legmagasabb kineveztetésének harmadik évfordulója fokozott hévvel gyújtja lángra Eminencziád hűséges székvárosa közönségének szivében a legbensőbb tisztelet, hála és ragaszkodás érzelmeit, melyektől Eminencziád iránt egészen át van hatva. Hódoló tisztelettel kérjük Eminencztádat, fogadja igaz érzelmeinknek és legőszintébb jókivánatainknak tolmácsolását szokott kegyességgel és tartson meg állandóan minket boldogító magas jóindulatában. Esztergom szab. kir. város közönsége nevében dr. Helc Antal polgármester. — Ünnepély a szemináriumban. Az esztergomi papnevelő intézet főmagasságú és főtiszt. Vaszary Kolos bibornok és herczegprimás névünnepe alkalmából f. hó 29-én, hétfőn este fél 6-kor, minden tekintetben sikerült örömünnepet rendezett a következő programmal .• 1. Pápai hymnus. Bellovics Ferencztöl. Előadja az ének- és zenekar. 2. Üdvözlő beszéd. Mondja: Merya Sámuel, IV. éves hittanhallgató. 3. Üdvözlő-dal. Mozart: „Varázsfuvola" czimü dalmüvéből. Előadja az ének- és zenekar. 4. A naturalismus harcza a supernaturalismus ellen. Irta: Wiedermann János, IV. éves hittanhallgató. 5. Nyitány. Donizetti: „Bájital" czimü operájához. Játszsza az intézeti zenekar. 6. Örömhangok. Irta: Urbányi Gyula, II. éves hittanhallgató. Szavalja: Erdősi Károly, III. éves hittanhallgató. 7. Török induló. „Szultán" czimü operettejéböl. Játszsza az intézeti zenekar. Az ünnepélyre szép számmal megjelent vendégek közül ott láttuk Boltizár József érseki helynököt, Sujánszky Antal nagyprépostot, Csernoch J., Maszlaghy F., Gráffí J. kanonokokat, az udvari papokat, Vojnits Döme fögymn. igaz., Helc A. polgármestert stb. Az ünnepély Roszival J. apátkanonok és rektornak néhány lelkes szavával ért véget. — Még egy üveggyár Esztergomban. A Gerresheimi palaczküveggyár részvénytársaság annak idején megkereste a városi tanácsot, hogy hajlandó-e egy palaczküveggyár felállítására területet adni. A városi tanács igenlöleg válaszolván, még egyébb kedvezmények részesítésére is Ígéretet te?t, de egyúttal felkérte a részvénytársaságot, hogy miután a szerződés pontozatainak írásbeli megállapítása igen hosszadalmas, az alkudozások megejtésére megbízottakat küldjön ki. Ennek folytán jelent meg minap itt Lázár L. Pál bpesti műegyetemi tanár, dr. Szilárd Ferencz fővárosi ügyvéd kíséretében, kik miután a létesítendő gyár telkét megszemlélték, azzal hagyták el városunkat, hogy az alkudozások megkezdésére jövő hó 3-án egybehívott bizottsági tárgyaláshoz minden bizonnyal meg fognak jelenni.