Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-21 / 84.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE r- ; i -} VÁROSI ES MEGYEI ERDEKE

INK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer : \ j csütörtökön és Vasárnap. { Szerkesztőség és kiadóhivatal, \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ Előfizetési ár: | £

s magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Egész évre 6 frt - kr. g . reklamálások küldendők: | Fel évre ....... 3 „ — „ í \ Negyed évre i „ 50 „ \ Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). | Egy hónapra — „ 50 „ % ** v J | Egyes szám ára „ 7 „ ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedéséviMtwr^^MMMMaMr. .Mi^MiiiipH^giKiMimiiniiiLiiiingimiiiinw- • ww™*,,*,,™,,,,,,* ^en, a yy

a

||fj

sc

f,. és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek feL Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. A nagy beteg. Kieltól Taganájig, a fagyos, örök hó födte Kanintól a forróővbe eső Susáig, e rettenetes kiterjedésű moskovita birodalomban egy nagy férfiú lázverését lesik a népek milliói. Egy hatalmas embert tett szánandóvá a kór; hiába fején a világi korona, hiába feje a szent szynódusnak, oly nyomorultan és szánandóan fekszik ő is, mint akármelyikünk, ki az élet robotját járja. A moskovita erő tipusa, aki egészségében pénzdarabokat hajlított, a félelmetes autokrata, a ki a világ második legnagyobb birodalmában bilincsekbe verte a gondolat szabadságot, ott fekszik mozdulatlanul, kotyvasztott jótékony füvek tartják benne a lelket. Minő szánalmas látvány ! Az emberi fátum megrendítő példája ez, egy kérlelhetetlen emlékeztető, hogy porból lettünk, porrá leszünk. Ma a milliók urának telik be végzete, holnap leroskad az utczaszéli koldus. És ez ellen emberi lángész, kincsek milliója nem véd meg. Talán az emberi élet emez egyenlő végjelenete az, a mi megnyugvással tölthet el. A milliók urának agóniáját irigyled-e te munka embere, ki A kenyeresi bál. Az utolsó mulatság a Dusóczi-házban a házikisasszony tizennyolczadik születése napja alkalmából volt, az is korán végződött és minden hagyományos szokás ellenére, vége felé nagyon elcsöndesedett. A legkitartóbb vendégek is titokban szöktek meg és mogorván, elégületlenül mondogatták: — A kis Pintyőke ma szörnyen tisztességes volt I Azután bezáródott a zajos ház. A szürke, ódon, hosszú épület csöndessé, unalmassá, misztikussá vált újra, amilyen akkor volt, amikor hajdan fekete skapulárés apáczák pörgették benne a megkopott csontolvasót. A szép kis boszorkány nem járt a czukrászdába, a tizenegy órai misére, a zsaluk levelei mögül sem dobálta meg mandolettivel a leselkedő gavallérokat s ha ezek beljebb kerültek, hűvös, tartózkodó volt, mint elődjei, a fehér bóbitás kolostorfönöknők. Az időjárásról, beteg apjáról, az irodalomról beszélgetett, nem verdeste le hajsütővassal a pezsgöspalaczkok nyakát és sohasem oldódott meg a czipöszalagja, hogy a szolgálatkész lovagok babrálhattak volna vele, Igy történt, hogy a gorombaságokhoz, pezsgőhöz, diszkrét szobaleányszerephez szokott fiatal urak egy hónap alatt a betevő falat nehéz gondjával hajtod le fejedet verejtékes munka után ? Emberileg mennyire szánandó a bibor ura, hogy a kinek lesújtott tekintete ezreket, ma a félelem vízióitól beteg. Hát nem anachronizmus ma egészen bilincsbe verni á gondolatot, hát az emberiség világnézete merőben nem teszi-e lehetetlenné, hogy a czezarizmus milliókon érvényesüljün ? A nyers erőnek ez a tömege nem hasznosabb lenne az emberiségre, ha azt humánus eszmék hatnák át és európai ideálok termékenyítenék meg. E megható finale alatt a tépelődés arra a gondolatra vezet, hogy igy kellé mindennek történni, ha a moskovita társadalom erupczióitól való félelem a maga rendszabályaihoz nem nyul. A tudomány is elernyed az erkölcsi tanulságokra, hát a sziv, melynek kontemplácziói nincsenek, csak érzései. A hangulat változó lehet mint a felhők járása, de a sziv azért változatlan maradhat, mint az örök égbolt. Rómában az Apolló templom feliratán e gyönyörű mondást lehet olvasni : Nincs kellemesebb mint szeretni, és szerettetni. Talán ez az érzés, a mely elvezet minket a mértmind elmaradtak. Utolsó kísérletük egy éjjelizene volt, amelylyel ösi szokás szerint egy nagyon viharos nuit blanche-t akartak befejezni a szürke ház ablakai alatt. De már a Pintyöke-keringő első akkordjaira a baglyas szobaleány rémülten rohant ki a kapu alól: — A kisasszony rendőrökért küld, ha mindjárt el nem mennek I Megszokták, hogy engedelmeskedjenek a leánynak, hát csöndesen hazamentek a legények. Hanem odahaza annál többet beszéltek; kutatták, fürkészték a szép Saula Paulinára való fordulásának ismeretlen okát. Voltak, akik Bézsán Györgynek, a leghűségesebb udvarlónak titokzatos eltűnésében vélték azt megtalálni, mert a bácskai milliomost a születésnapi mulatság után nyelte el a föld s két hónap múlva irta csak meg valahonnan Veloszellóról, hogy elégette csukaszürke glacékeztyüit, szánt, vet, paraszt lett újra. Mások még érdekesebben magyarázták a nagy visszavonulást, de egy verzióban sem tudtak megállapodni. A város zseniálisan fésülködő telekkönyvvezetöjének száz csöpp vérét kellett feláldozni, hogy a titokzatos eset földerüljön. Egy vasárnap délután, miután a fehér szegfüves vadászok a térzenén megint hiába állottak Pintyőke-lesben, a kaszinóban újra szóba kerültek Dusóci Kata legújabb Hamupipőke-allűrjei. A sánta joggyakornok tudott valami ujat. —~ Ma beszéltem a polgármesterek Ellájával. Ugyanaz a varrónő dolgozik földek milliárdján és rezignáló fájdalmunk nézi a nagy, a vergődő beteget. Az érzéseiben megfinomodott sziv, mely a tökéletesedésnek már azon fokán van, hogy feledve rokoni, baráti, faji, vallási szeretetet, szeret, mert a kit szeret, az ember. Ez adja meg szánalmunk értékét, azért világgyász a pétervári nagy beteg vergődésének szomorú látványa, mert szivünk súgja, hahogy e férfiú haláltusáját végig kiizdené és hatalmas éiete újra népei boldogságára adatnék : egy nemzet, Európa legnagyobb nemzete tartana Te Deumot, melyben azoknak az eszméknek születését ünnepelné, melyek révén az európai testvérek kifejtik erőiket az egyén érvényesítésére. Azért tragikus e haláltusa, mert ettől az illúziónktól foszt meg, jóllehet igaz marad a Grillparzer mondása: A békó csak a kezet kötheti meg — a gondolat szabad mindég . . . A betegsegitö pénztárakról. Esztergom, okt. 19. (Gy.) Ha van valami intézmény, mely egyesületi uton a kötelező belépés által fontos életérdekeket elégit ki, az bizonnyal a betegsegitö pénztár lehet. Mikor az erre vonatkozó törvényalkotás napirenden volt, a pénztárak áldásos voltát csak képzeletben rajzoltuk magunk elé. Ma már kéznála, a ki Dusócziéknál. Nos, és ez az egészen hiteles perszóna azt állítja, hogy Kata lázasan dolgozik a kelengyéjén. A nagyon szép ur ravaszul csíptetett a szemével s gonoszan mosolygott. — Okos leány a kis Pintyőke, örökölte kedves mamája elveit. Megjegyezte, hogy az asszony-Magdolnákkal szemben elnéző a világ. Én különben azt is hallottam, hogy az a bizonyos kelengye nagyon piczi emberkének készül . . . Ercsi Dezső, az uj mérnök, a szomszédos asztalnál olvasott. Letette az újságot, a szép telekkönyvezetó felé fordult és kipirult arczczal vágta a szemébe: — Szemérmetlen hazugság, a mit beszélsz I Nem engedem, hogy a menyasszonyomat rágalmazd 1 . , , Másnap a szép ur fején végigcsuszott egy erős primvágás, a mely örök időre megzavarta arcza mesés harmóniáját, az edelényi közönség pedig megtudta Dusóci Kata csodálatos metamorfózisának okát. A leányos-mamák, a kik eddig pontosan nyilvántartották Ercsi háromezer frtos fizetését és háromszáz frt uti átalányát, ostoba embereknek titulálták azokat, a kik eltörölték a régi törvényt, a melynek értelmében kiseprűzték a városokból a czéda nöszemélyeket. A Schmiedt Kristóf erkölcsös történetein nevelkedett pirulós leánykák meg homályosan czélozgattak bizonyos agancsgyüjteményre, amelyben nemsokára alkalmuk lesz gyönyörködni, és valamennyien megegyeztek abban, zel fogható tények igazolják, hogy mily nagy horderejű intézménnyé fejlődött a betegsegitö pénztár akár kerületi, akár ipartestületinek hívjuk azt. Nem kell messzire mennünk, hanem csak a hatvanas és hetvenes éveket vennünk és látni fogjuk, hogy az akkoron még gyermekkorát élő, s itt-ott az országban szórványosan létező betegsegitö munkásegyesületek mily fontos tényezők voltak. Mert az a szegény vagyontalan munkásnép és család, melynek kenyérkereső tagja a véletlen baleset áldozata lőn, avagy egyéb körülmény folytán megbetegedett, ugyan hova fordult volná segítségért ? A betegség idején ki adott neki enyhelyet ? Ki fedezte a napi kiadásokat ? Ha családatya volt az illető, a családtagok kitől vették a napi élelemre valót, télen honnan szereztek tüzelőt, melylyel a betegnek és övéinek meleg szobát teremteni lehetett ? Mindezek szoczialis mozzanatok voltak, melyeknek kielégítésére s a fenforgó bajok eltüntetésére egyedül a könyörületes szivek adománya nyújthatott vigasztalást. Hogy az igy támadt bajok orvoslást találjanak, az iparos-nemzedék előrelátóbbjai siettek egyesületi és társulási uton összehozni azt, a mit az önhibáján kivül keresetképtelen munkatárs betegségében szükségszerűig elfogyaszt. De micsoda segély volt ez ahhoz képest, a mit egy betegség fölemészt, főleg oly családhogy a leendő házaspár, amelynek esküvőjére noblesse obiige el nem menni, nagyon sok kellemetlenséget fog okozni az elkerülhetetlen társadalmi érintkezésben. A nagy aggodalom azonban felesleges volt és a templomi tüntetés terve nem valósult meg. Egy reggel a piaczról hazatérő ájtatosabb természetű szakácsnők hozták hirül, hogy az esküvő nyolcz órakor megtörtént a barátok templomában a kis Hedvig-kápolnában. Nem volt ott senki, csak néhány koldus, a násznép is csak a két tanúból állott. A menyaszszony meg valami szomorú sötétbarna karmelitaposztóból való ruhában esküdött. A fiatal pár a társadalmi béke megzavarására később sem adott alkalmat, mert nem mozdult ki hazulról. A Kátó-lelkü asszonyok hetekig gyakorolták magukat a dermesztő hidegségben, amelylyel a bemutatkozó párt fogadják, de elmúlt hat hónap és a fiatal pár nem vizitelt. — Okosan teszik, hogy elbújnak otthon, vigasztalták akkor magukat a kárbaveszett gyakorlatokért; — rettenetes zavarban volnánk a vizit visszaadásával. Természetesen nem az asszony, hanem csakis Ercsi miatt, aki, ha bolondot cselekedett is, elvégre mégis tisztességes uri ember. Hiszen a rossz aszszonyok mindig ilyenekre vetik magukat. A rossz, kiseprüzésre itélt asszony azalatt nagyon jól érezte magát kis, . négyszobás Szent-Ilona-szigetén. Megelé*. I gedett azzal az emberrel, aki szerette, Az Esztergom és Vidéke tárczája.