Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-21 / 84.szám

fő-munkásnál, a hol a baj nem csak a beteget sújtja, hanem a vele élő családtagokat is, a kik mert atyjuk munka nélkül betegen fekszik, munkabér hiányában kénytelenek voltak koplalni, fázni és rongyoskodni. Látni való dolog, hogy a munkás keresete soha sem emelkedik annyira, hogy abból valami sokat félre tenni lehetne, s a sorscsapás alatt abból kiadásait fedezhetné. Az bizony ritkaság számba megy, ha a munkásnak 2—3 frt napi keresete van, melyből havonkint legkevesebb 10 ftrot félretehetne. A legtöbb munkás azonban 1 frt és 1 frt 50 kr. között ingadozó összeget keres naponként, ez is időszakok változásai szerint hullámzik; már most leszámítva havonkint a munkaszüneteket és a változó keresetviszonyokat, a középkereseti összeg alig haladja meg a havi 40 frtot. Már most ezen 40 írtból önmagát ruházni, családját táplálni, mindennel ellátni, nagyobb városokban 100 és 200 frt között ingadozó házbéreket fizetni, kérdjük: mennyit lehet ily állapotok mellett megtakarítani? Ezen hozzávetőleges adatok a legbeszédesebben szólanak a mellett, hogy a betegsegítő pénztáraknak nagy fontosságuk van. Kiváló érdeme a pénztári intézménynek az, hogy annak kötelező ereje nemcsak a munkásra, hanam a munkaadóra is kiterjed, a mennyiben a befizetések egy harmadát a munkaadó tartozik viselni. Ezen eljárás nagyon is méltányos és igazságos, mert a munkás a munkaadó szolgálatában fogyasztja erejét, munkájának eredményéből pedig, legyen nagyobb vagy kevesebb a haszon, egyedül csak a bérfizetésre számithat, tehát illő, hogy a teher a gazdára is háruljon, mert a munkás fáradozása önmagának csupán bért, a gazdának pedig hasznot, jövedelmet hoz. A hol nincs haszon a munkás fáradozá-1 sából, ott elbocsájtják a munkást s akkor a gazda nem fizeti a járulékot. De még azért is jogosult a gazda befizetése, mert a törvény a gazdát munkása betegsége esetén 1 havi kórházilleték megtérítésére kötelezi. Már most ha a gazdának a pénztárba fizetendő évi 4 frttal szabadulni lehet az esetleges kórházi törvényileg kötemagáévá tette rossz hire daczára s kiragadta abból a léha körből, amely mindent elkövetett, hogy előbb-utóbb igazán rászolgáljon a rágalmakra. Szomorúan, száz csókkal búcsúzott tőle minden reggel és kaczagva, száz csókkal borult a nyakába minden este. És leste az alkalmat, hogy ajkához szoríthassa azt a kezet, amely megmentette az anyja sorsától. — Milyen hitvány voltam, milyen nyomorult! sirta, valahányszor a férfi mellére vonta. És a férfi mindennap tiltakozott ellene: — Nem voltál hitvány, nem voltál nyomorult, drágám, csak nagyon elhagyatott 1 A régi czimborák egyre gyakrabban kopogtattak a férj ajtaján. Bizonyosan az elnémult madárkát keresték, de be kellett érniök a férjjel. Katalin tudta, hogy a kaszinóba, vadászatra, kalabriászpártikra csalogatják az urát, de az mindig talált ürügyet az otthonmaradásra. Bánatosan állott ilyenkor elébe: ;

— Szegény ember, hogy raboskodol miattam I Ercsi megsimogatta puha arczát és megzörgette a köténye fölött csörgő kulcscsomagot. — Meg vagyok a porkolábommal elégedve. Nyitott ajtón sem szököm meg. A hatodik hónap végén azonban maga a férj szólalt fel: — Még sem élhetünk igy tovább, kicsikém I . . Az emberek előbb-utóbb kékszakállú herczegnek kiáltanak ki. Azon az estén történt, hogy levél lezett tehertől, nem szivesebben teheti-e azt, mintha a kórházban legkevesebb 25 frtot elfizetne? Mindezen körülményeket mérlegelve, oda jutunk, hogy a létező betegsegitő pénztárakat áldásos mivoltukban legmelegebben üdvözölhetjük. Az azelőtti időben elkallódott munkáscsaládok meg vannak immár kiméivé attól, hogy mint szélűzött útszéli katáng, testi és lelki szenvedésektől és végnélküli nélkülözésektől elcsigázva a könyörület kenyerére szorítkozzanak, meg vannak kímélve attól, hogy a betegségbe jutott családfő a szükséges ápolás, orvosi gyógykezelés, betegsegély és táppénz hiányában elpusztuljon s ha végzete még is halált ír fejére, a pénztárak még eltakarítási összeget is nyújtanak, s igy a munkás életében úgymint halálában élvezi a segélypénztár intézményének áldásait. Hogy analóg példák nélkül se legyünk, Esztergomba vetődött egy olasz munkás, a ki a törvény értelmében kötelezett tagja lőn a helybeli kerületi pénztárnak. Alig fizetett be 16 krajczárnyi illetéket, már beteg lett s a kórházi illeték, melyet a pénztár minden visszatérítési kötelezettség nélkül kifizetett, 63 frtra rúgott. Ha nincs pénztár, ugyan az idegenből idevetődött emberrel ki törődik ? Egy másik munkás az esztergomi ipartestületi pénztárnak lőn tagja, a ki néhány krnyi befizetése után a kórházba került s utóbb meg is halt. A pénztár — mert hát az a hivatása — mieden akadékoskodás nélkül közel 100 frtot áldozott ezen tag gyógyítására és temetési költségeire. Az igaz, hogy az egészséges munkás nem szívesen adózik, de hát Isten kezében van mindegyiknek sorsa, azért nem lehet kényük-kedvükre bízni a befizetést, mert akkor az egészséges többnyire kivonná magát s csak a betegesek lennének tagjaivá, a mi az önkéntes belépésen alapuló betegsegitő egyesületeknél nem ritkán előfordult. Igy bizony nagyon is helyén való a kötelezettség általánosítása, mert nemcsak a gyengélkedő tagok adóznak önmagukért, hanem az egészségesek is leendő beteg társaikért. érkezett a kenyeresi kastélyból. A főispán meghívója szokásos farsangi kosztüm-bálra. A főispánné irta a borítékra a czimet az ő ágaskodó kövér betűivel az asszony nevére. Ercsi mosolyogva adta oda feleségének a sárga kartonlapot: — Ime, a csillagkeresztes dáma nem idegenkedik a feleségemtől 1 Katalin szeme megnedvesedett. — Az is éretted teszi. Hiszen ők is szerelmesek beléd 1 — és sokáig nézegette a monogrammos papirost. Mosolygott is közbe, valami kellemes elégtételt erezett. — Elmegyünk? — kérdezte a férj. Az asszony habozott, de kigyúlt az arcza. — Menjünk el, Dezső. Ne higyjék, hogy bújok, mert rossz a lelkiismeretem. Szemükbe akarok egyszer nézni drága barátnőimnek és jóakaróimnak. Ercsi elégedetten bólintott a fejével. — Nagyon jó lesz. A legjobb alkalom, hogy kibújjunk a remete-odunkból. Katalin gyermekes büszkeséggel egyenesedett ki. — Szép leszek; az akarok lenni. Akarod te is ? A férj megcsókolta mindakét szemét. — Az lész, drágám. Akarom. És a bál napján künnyü millefleursselyembe burkolva, hajporos hajú bájos rokokó delnöcske röppent be a kenyeresi kastély nagytermébe. Mikor a magas szárnyas ajtó kicsapódott előtte, a köszvényéről megfeledkezett főispán eléje futott, karjára fűzte s maga vitte a feleségéhez. A csillagkeresztes dáma kiválasztott vendéHogy a betegsegitő pénztárak mily hathatós közérdeket szolgálnak az országban, világosabb bizonyítékul szolgál arra nézve a fővárosi centrális betegsegitő pénztárnak évi kimutatása, mely szerint a legutóbbi egy év leforgása alatt, bevett 129 ezer forintot, gyógy díj, táppénz, stb. kiadások czimén elköltött 127 ezer frtot. Ebből látható, hogy nem jövedelmező vállalat az egész, nem osztalékspekulánsok intézménye, hanem a szegény munkásoké egyedül, a kik filléreikből föntartják, hogy önmaguk, illetve beteggé vált társaik javára, hasznára és épülésére lehessenek. Az esztergomi kerületi pénztár rövid néhány hó alatt óriási lendületet vett, melynek létrehozásában Walter Gy. elnöklete és Paulovits Géza igazgatósága alatt a kezelőtisztviselőség nagy buzgalmat, mondhatni emberfeletti munkát fejtett ki. S lett is foganatja e lankadatlan fáradozásnak, mert 10 hó alatt 9000 frtot kasszáit be, s az alapszabályok által előirt kiadásokra pedig 7328 frtot fizetett ki. A tagforgalma volt 4500-on felül, a jelenlegi taglétszám: 3000. A városi betegsegítő pénztár hasonló buzgósággal tett ki magáért, a hol szintén tekintélyes összegeket járultattak ki a tagok felsegitésére. Az erre vonatkozó részletesebb kimutatás a következő: Az esztergomi ipartestületi betegsegélyzö pénztárnak 928 tagja van, kik 350 munkaadónál nyernek alkalmazást. A tagok közül 530 segéd, 358 tanuló^ 14 nőmunkás és 36 önként belépő. A befizetett tagdijak összege 2534 frt 75 kr. A kiadás — hetisegélyek, gyógyés kötszerek, kórházi tápdijak, továbbá orvosi és igazgatási költségekre, valamint 3 elhunyt tag temetési járulékára összesen 2343 frt 30 kr. A maradvány 191 frt 45 kr. Mindezek után ismételten hangoztatjuk, hogy a pénztárak fenállását minden munkásnak kötelessége saját erejéből biztosítani. Nem hivatása a pénztárnak a pénzgyűjtés — mert a törvényes 10 százalékon kivül többet félre tenni nem szabad. Ha pedig a 10 százalékon kivül fölösleg mutatkoznék, ugy ezen fölösleg erejéig a befizetési illetéket alább szállítani köteles a pénztár, de a tőkegyűjtés miniszteri ellenőrzés mellett tiltva van. HÍREK. geivel beszélgetett a kölni-vizet szóró kis szalon-szökőkut mellett, a melynek illatos sugarai vörös, villamos vérliliomból, a Péty-czimer fejedelmi virágaiból törtek elő. Ezüsthajú matróna volt, kecses, filigrán, ideges, mintha ideszállott volna a falról a szép franczia herczegnö, a ki kétszáz évvel ezelőtt a vörös liliomokat és a milliomokat a Péty-familiába hozta. És a fehérhajú matróna, a kit a bókolok nagyon kevés hízelgéssel hasonlítgattak Eugénia császárnőhöz, lelépett kis trónusáról és megölelte a bájosan piruló asszonykát. — Régóta ' vágytam megismerni a százszorszép Erótát, a ki ékesszólóvá tette a mi komoly Aesopus barátunkat. A körülálló nők visszahúzódtak az emelvényt körülálló orangeriebe ,* olyan arczczal fordultak félre, mint az ezredé ves családfáju arisztokraták az udvaribálon, a hol egy magyar zöldcsaládfás nemes hölgyet mutatnak be a felségnek. Egy-két öreg ur azonban nyomban megfeledkezett kamarási kulcsáról. Körülfogták a kis noviciát és az ősz gavallérok szeretetreméltó figyelmességével kezdettek beszédet vele. Az asszonyka zavarodottsága hamar elmúlt s mosolygott a fiatal szivü gentlemanek ódivatú bókocskáin. A piros selyemvirágokat, a fehér tollbóbitát észrevették a fiatalok is, de hamar odább állottak mind. Mint valami jelszót adták egymásnak odább : — Nincs unalmasabb a megtért kurtizánnál 1 Munkácsy Kálmán. (Vége köv.) Esztergom, okt. 20. — Katholikus egyetem Esztergomban. Nagy feltűnést okozott nálunk egynehány fővárosi lap azon hire, hogy az esztergomi egyházkerület már régebben egy katholikus egyetem fölállítása érdekében mozgalmat indított. Esztergom város, mely a haladás útján gyors léptekkel indult meg, máskép képzelni sem tudja és épen nem tartja utópiának, hogy az új egyetem Esztergomban állittassék fel. Erre predesztinálja az, hogy elvégre is Esztergom a magyar kath. világ középpontja, a magyar klérus fejének, a prímásnak székhelye és kulturális tekintetben is érett egy uj alma mater felállítására. Egyházi körökben úgy vélekednek, hogy kath. egyetemre csakugyan szükség van, mivel a budapesti egyetem liberális irányzatával messze eltért azon intenczióktól, mivel az első alapítók alapitványaikat letették. Ez alapítványok kiválasztandók volnának a pesti egyetem alapjából, hozzájárulna a magyar papság, első sorban a herczegprimás uj fundácziója és akkor együtt volna a szükséges pénzösszeg, mi az esztergomi — habár eleinte szerényebb kiadású — egyetem felállítására szükséges. Még maguk a tervezők sem tudják, milyen volna az új egyetem szervezete, vájjon fölállitta tn ék-e egyszerre mind a négy fakultás, annyi azonban eleve is bizonyos, hogy az egyetem par excellence kath. szellemű lenne. Ha a szép és merész terv valóra válnék, Esztergom, mely most kap állandó vashidat, kaszárnyát egy ezred számára, új kórházat, vágóhidat, a városrészek egyesítését, valóban szép kilátásokkal menne az új ezredév felé. — Boltizár püspök jubileumi emléktárgyának — mint jeleztük — folyó hó 18-án d. e. n órakor történt az átadása. Pristyák Neit cz. kanonok volt a küldöttség szónoka. Szép szavakkal tolmácsolta a papság őszinte szeretetét, ragaszkodását, hódolatát a főpap iránt és kérte őt, fogadná kegyesen a csekély emléktárgyat, mely csak most készülhetett el. A nemeskeblü főpap igen meg volt hatva a meglepetés által. Könyezve köszönte meg a kedves figyelmet és örömét fejezte ki felette főleg azért, mivel abban tanújelét látja a papság összetartásának, együttérzésének, egységének, a mely az egyház erejét képezi. Az ünnepélyes átnyujtást lakoma követte a püspök vendégszerető házánál, a melynek folyama alatt Honig Vilmos garamujfalusi lelkész és esperes emelkedett fel először. Kevesen* vannak ugyan jelen testileg ez ünnepélynél a papság soraiból, de lélekben mindannyian itt vannak, úgymond és mindnyájuk érzelmeit tolmácsolva kivan hosszú, boldog életet a kegyesszivü püspöknek. Az ünnepelt hosszasabban válaszolt. Benső köszönetét nyilvánította a megtiszteltetésért és biztosítván a papságot őszinte vonzalmáról, kérte, őrizné meg nemcsak iránta, hanem egymás között is azon testvéri szeretetet, mely most élteti; őrizze azt meg különösen azon nagyszivű Főpásztor alatt, ki szivének egész melegével karolja át papságát és annak megelégedése, jóléte képezi leghőbb óhaját. E páratlan szeretettől áthatott Főpásztorra, ő