Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-18 / 83.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (83. szám.) • 1894. október 18. A gazdatisztek ügye. (th) A magyar gazdatisztek régóta vajúdó kérdésének valószínűleg az lesz a baja, hogy a közéletre való többféle vonatkozása miatt szabályozását is több szempontból kell eszközölni, s mindeddig nem deritették ki az illetékes tényezők, hogy hol kell azt kezdeni. A gazdatisztek állása, mint szolgálati szerződéses viszony szabályozása, magánjogi dolog, ennélfogva az igazságügyi reszszortba tartozik. Másrészt, ha azt veszszük tekintetbe, hogy hazánk áldott földének körülbelől 50—52 %-a, t. i. a nagy és nagyközépbirtok gazdatiszti kezelés alatt van, nem igényel semmiféle magyarázatot a gazdatisztek ügyének mezőgazdasági és általános közgazdasági politikai fontossága. Végül, ha nem hagyjuk figyelmen kivül, a mint nem is hagyhatjuk, hogy gazdatisztjeink összességében nagy értelmi tőkéje van a nemzetnek, melyet kulturális haladásunk és politikai erősödésünk érdekében elhanyagolni nem szabad, sőt fejleszteni kell, rájövünk, hogy a gazdasági tisztviselők ügye a belügyi politikának is egyik legfontosabb, minden irányban való méltánylást érdemlő kérdése. A mi gazdatiszteink ügye magánjogi oldalának szabályozását illeti, e tekintetben még csak kezdő lépésekről sincs tudomásunk. Talán az ad graecas calendas halasztott általános magánjogi kodiíikáczió keretében fog történni valami ? Lehet. De csak úgy lesz köszönet benne, ha a gazdatiszti szolgálati viszonyt, sajátos természetének megfelelőleg, külön fejezet szabályozza ; — mert az semmiféle más magánszolgálati szerződéses viszonyhoz nem hasonlít s ha a kodiíikáczió a többi efféle kérdésekkel egy kalap alá vonja, szabályozás helyett egyszerűen degradálni fogja gazdatisztjeink szolgálati állását. Alkalmazóikkal pörbe jutott gazdatisztjeinknek az a szerencséjük, hogy legfőbb bíróságunk, a Curia a méltányos jogszabályok "hiányát méltányos ítéletekkel igyekezett pótolni. Igy például 1885. évi 738. sz. a. kelt ítéletével kimondta, hogy a gazdatisztet egy*évi felmondás után lehet csak elbocsátani. Több esetben megképe nem más, mint számító kufár, nem fog-e megundorodni tőle? S mindezeken kívül képes volna-e nyugodt lélekkel szerelmet, vagy legalább is rendkívüli rokonszenvet tettetve nejéhez közeledni ? Nem tartaná-e vissza egy szomorú, angyali szép arcz, a melynek tulajdonosát jobban szereti még mindig, mint az egész világot. Hiszen nem feledte el Dalos Klárit, habár sohasem lehet az övé atyja gyilkosáriak a leánya. Igaz, hogy kikosarazta az öreg Dalos György, de azért nem képes elfeledni Klárit; ö miatta bujdosott idegen országokban, miatta lett tékozlóvá s költötte el egész vagyonát. S most lemondhat-e róla, hogy egy másik, növel szerezze meg azt, a mit miatta vesztett el — készakarva, önkényt. A józan ész és a férfias jellem azt mondják, hogy nem I Rá nézve nincs boldogság, csak szenvedés, kín és gyalázat. Zokogva borult a nagy,'irigyelt férfi anyja arczképe elé. Atyja becsülelét akarta megvédni, midőn a gyilkos golyó szivén talaita, ö pedig, hogy atyja gyilkosának leányát nem vehette el, anyjának lett gyilkosa és saját magát fosztotta meg jellemétől. Eszébe jutott atyjának mondása: — Fiam, a becsületét, ha valaki elvesztette, többé visszaszerezni nem lesz képes — soha I Csakugyan rá nézve nincs már más, mint megvetés és gyalázat. Régi köréből számkivetve, az újban szenvedve és érezve azt, hogy ö csak egy megvett személy: állapította a szerződésben csak általánosságban kikötött nyugdíj mérvét s még több esetben megítélte a méltatlan ürügyek alatt rögtön elbocsátott gazdatisztnek egy évi javadalmazását. De ez is csak amolyan — szerencse a szerencsétlenségben. Először, mert a porlekedés drága dolog, másodszor pedig sok idő telik addig, míg a gazdatiszt igazsága a Curiához kerül. Az első bíróság pedig nem üthet föl mindjárt kötelező törvényt, — nincs ilyen, — a curíai vonatkozó határozatokról lehet is tudomása, nem is. A gazdatiszteknek szolgáltatott igazság tehát, ha helyes is, — legtöbb esetben későn jövő igazság. A mezőgazdaság közvetlen érdekei szempontjából egyszer már megnyúlták gazdatisztjeink dolgát. A képviselőház egy, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatban incidentaliter fölvett szakasszal aként kívánt rendelkezni, hogy a korlátolt forgalmú birtokokon csak képesített tisztek alkalmaztassanak. Az intézkedés logikája elég világos volt, mert hiszen gazdasági haladásunk legfőbb érdeke az, hogy az anyaföldnek mentől nagyobb része szakértő kezek gondozása alatt legyen. Az is méltányos dolog, hogy a jók megszabadíttassanak a meg nem felelők konkurrencziájától. A főrendiház azonban nem látta ezt a logikát elég meggyőző erejűnek s törölte a szakaszt. Hamarjában nem tudnók megmondani, miszerint nem jobb-e, hogy a dolog igy történt, s hogy az a hamarosan fölvett szakasz nem késleltette volna-e a kérdés teljes organikus megoldását ? Az elmondottakban részletezett két szempont volna az, a melynek a szóban levő kérdés törvényhozási szabályozásánál konkrét intézkedésekben kell érvényesülni s akkor a harmadik, a társadalom-politikai szempont követelményei is ki lesznek elégítve. Törvénynyel biztosított kenyérkereseti állás és működési tér megadja és növeli majd azt az erőt, a melyre a magyar társadalmi és politikai élet a gazdatiszti osztállyal szemben számit. Közéletünknek a gazdatisztek igen igénybe vett munkásai már ma nem élet, hanem lassú, folytonos kínlódás. Sokkal jobb volna, ha végét szakasztaná ennek az őrjítő szenvedésnek. De nem meri. Gondolt ö már a halálra, a mikor tönkrement, visszatartotta akkor egy büszke arcz, édes anyja arcza. Most, hogy az már megelőzte Őt, nincs ki viszszatartaná. Lázasan, sietve irt néhány sört feleségének. Kuszált sorok, olvashatatlan szavak, érthetetlen mondatok : olyannak az irása, a ki fél a haláltól. Klárinak is irt, azt már kissé nyugodtabban. A végén, a mikor azt irta, hogy miatta hal meg, már a régi nyugodt és előkelő Galambos volt. A pamlagra dőlve, szivarozva tartotta mellének a kis revolvert; a kis golyó elvégezte munkáját. IV. Ella egykedvűen vette a halálhírt. Nem is sírt, nem is sajnálkozott, mintha nem férje lett volna, a kit elvesztett, hanem teljesen ismeretlen férfi. Nagy • temetést rendeztetett neki. Lejöttek a fővárosból összes ismerőseik. Most már elég volt téve a becsületnek, a halál visszaadta azt, a mit az élet nem volt képes. Lehajtott fővel, szomorúan, de könytelenül követte Ella a diszes koporsót. Még akkor sem könnyezett, a midőn letették a nyirkos, hideg földbe, ahonnan nincs visszatérés. A részvétnyilatkozatokat is egykedvűen fogadta; csak egyszer csillámlott is. Az állam mint gazdasági tudósítók, mint közgazdasági előadóknak, mint ad hoc szakértőknek veszi igénybe szolgálataikat. A vármegyék és községek különféle szakbizottságaiban az érdemleges szakbeli munkát legnagyobb részt gazdatisztek végzik. Az ország sok vidékein a gazdatiszt a magyar értelmiség egyetlen- képviselője, de a társadalmi és politikai életnek mindenütt áldozatkész és hasznos munkása. Törvényhozásunk különféle reformokkal igyekszik most a modern Magyarország kiépítését befejezni. A gazdatiszti kérdés megoldása nélkül ezek a mélyreható társadalmi és politikai reformok teljesek nem lesznek. A kormány valamelyik tagjának meg kell fogni ezt a dolgot. Minthogy pedig gazdatiszteink ügye mezőgazdasági haladásunkat érinti legközelebbről, a kezdeményezésre a földművelési kormányt véljük illetékesnek. Ne téveszsze meg a kormányt az, hogy egyik-másik gazdatisztnek anyagi pozicziója jó. Sokkal számosabban vannak közéletünk ezen napszámosai között, a kik intelligencziájuknak meg nem felelő helyzetben, férfias önállóságukban bénítva, bizonytalan létben küzdenek az élettel. És ezeken egynéhány okos törvényparagrafussal segíteni lehet. Miért nem teszszük hát azt, a mit tenni nem nehéz és bizony már — igen sürgős ? CSARNOK. Miron és kecskéje. Nyomorult határszéli falu a Vihorlat mentén. Közönséges gondolkozású ember ki nem találná, hogy e rongyos putrik lakóitól mit lehetne ellopni, pedig egész falu lopásból él. íme például Miron, akinek eszméi köréből határozottan ki van zárva az, a mit mások munkának neveznek, Miron testi táplálékát a lopás, a lelkit pedig a babona és gyűlölet szolgáltatja. Jobb és balfelé tud tekinteni a nélkül, hogy fejét megmozdítaná. Az

# ilyen szemforgató emberekben különös gonoszság lakik. Miron csendes átkot mond fogai közt a körülötte mozgó világra s nagyot rúg a mellette szimatoló kecskén. meg a szeme, a mikor Klári vigasztalta, de azután lehajtott fővel mondta. — Köszönöm, édesem, mégis te vagy a győztes . .. Atyja magához hívta a fővárosba: ö azonban szabadkozott, hogy ott akar maradni néhány napig, majd azután föl megy maga. Csak két napig maradt. Annyi elég volt, hogy eladja r galambosi pusztáját mindennel együtt. Arát felküldte atyjának, ő maga pedig az éjjeli gyorsvonattal utazott fel a fővárosba. A váczi utczába hajtatott, Faragó lakásához. Egy öreg asszony fogadta, az orvos anyja. Kérdésére azt felelte, hogy fia rendelkezésére áll; a szalonban várja. Szótlanul, fejbólintással köszönte meg Ella s izgatottságát le nem küzdhetvén, piros arczczal lépett be a terembe. Faragó Íróasztalánál ült, a mikor Ella belépett. Szép, férfias arczán nem látszott semmi meglepetés, mintha csak várt volna régi ideáljára. Ella remegő, s,a felindulástól el-el csukló hangon szólt hozzá. — Megtartottam eskümet, visszajöttem hozzád, így a hogyan vagyok; sokat s envedtem azért, hogy most a te kebleden boldog lehessek. A fiatal orvos szótlanul, hevesen ölelte magához a sokat szenvedett aszszonyt; és ajkaik forró, édes csókban olvadtak össze, az igazán szeretök csókjába. Zwillinger Ferencz. Egyedül él. Egy macska sincs a házánál. A kutyára különösen haragszik, mert abban emberi rzés lakik. Egy kecskéje van csupán. Ennek sem adott soha ütlegen kivül egyebet. A kecske azonban megél a jég hátán is. A gonosz sötét sziklák közt, melyek tövében a falu van, — meredek út visz a közeli helységbe. A kanyargós ösvényeken éjente gyanús árnyak mozognak. A közeli falvak lakói egymást lopj á k. Mironnak a kecskéje is tolvaj. Vele gyütt jár lopni. Akárhányszor nyomában voltak már s az utolsó perczben menekült meg. A kecske ilyenkor teljes erővel rontott az üldözőnek s a meglepetés hatása alatt gazdájával együtt tovairamodott. De azért nem volt jó viszony ő köztük sem. Talán csak a gonoszság fűzte őket össze. Mig Miron a ház körül szimatolt lopnivalót, addig kecskéje a konyhakertet tette tönkre kiváló rafinénériával. Elválhatlanok voltak. Miron néha megkötötte, de mire a cselekvés színhelyére ért: a kecske is megjelent. Miron olykor határtalan dühre gerjedve dobta rá baltáját. A kecske megrázta szarvait s nagyott lökött gazdáján. A lopásból aztán együtt tértek haza. Miron sokszor üres kézzel, de a kecske mindig jóllakva. Miron reggel megfejte s elbocsátotta dolgára. A faluban alig lehetett egyéb állatot látni, mint kecskét. Az ólak, kerítések tetején, az árkok széleit fedő bokrok közt, két lábra ágaskodva, a leégett viskók romjai közt, a patakon átvivő pallón, a kémények mellett, olykor ama lyukakban is, melyet a lakók ablaknak neveznek: egy ravasz kecske fej jelent meg. A volt bírónak halálát is egy kecske okozta. A mint a konyhában pattogó tüz mellett ebédelt, a kéményen át egy kecske esett a fejére s nyaka megroppant. A felesége mindjárt lebontatta a kéményt, nehogy a másik urának is bajt okozzon; de meg igy a házuk is jobban hasonlított a többihez. — Mironnak nem volt felesége. Az aszszonyt tartotta a leggonoszabb állatnak. Ha egy lány ingerkedve ránevetett: a fogait csikorgatta feléje. — Ördög van benned I Miron babonás volt mint ezen a vidéken mindenki. Egyes házak szeglete, görbe alakú fák, nagy, kiálló kövek az útszélen söt a kapufélfák és állatok is rossz hirben állottak. Miron kecskéje határozottan ilyen vala. Egyszer (?) Miron bepálinkázva, részegen feküdt a ház előtt. A kecske megtaposta és ugy kinyalta a nyakát, hogy hályog lett rajta. Míron megkötötte a kecskét s tüzes parazsat rakott a körmeire mint ahogy az elfogott tolvajjal a lakók szoktak. Az ilyen manipuláczió után a lábujjak körmei leesnek s a delinquens nagyobb kínt áll ki, mintha lábujjait egyenkint vagdosták volna le. A nyomor és tudatlanság e táj lakóit vadakká változtatja. Vadságuknái csak babonaságuk nagyobb Az asszonyok kinem fogynak a rém-pletykákból. A csepütelegráf itt hajmeresztő hireket beszél. Miron kecskéje egyszer csak boldog állapotba jutott. A furfangos állat kóborlásaiban valahol megfeledkezett magáról. Miron fogait csigorgatta dühében s oldalba vágta egy darab kővel. Az állat ösztönszerűleg kerülte az embertelen gazdát s Miron dühe napról-napra növekedett. . Végre a kecske minden baj nélkül megellett s egy szép kis fekete állatnak