Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-18 / 83.szám

ESZTERGOM mJ es mm r ! -j VÁROSI ES HEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. \ Megjelenik hetenként kétszer: f (csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, 1 ~ | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Előfizetési ár: * és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Egész évre 6 frt - kr. j reklamálások küldendők: 2 Fel évre 3 „ — „ •,§ | Egj^ónípr!- " 50 " f Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). \ E

S>'

es szám ÁRA — " 7 " | E

£y

es számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ? \ bélyegilleték fizetendő. Alsófoka kereskedelmi iskola. Az ipar és kereskedelem képezi a nemzetek vagyonosodásának alapját. A kereskedelem maga főtényezőjét képezi a nemzetek megizmosodásának. A józan és a viszonyokkal számolni tudó kereskedelem egy oly forgó tőkét biztosit az állam számára, a mely azt a jólét és virágzás legnagyobb fokára emeli. Angliát, a világkereskedelem főfaktorát a kereskedelem tette nagygyá és hatalmassá. A divatáruk révén Francziaország a kereskedelem központjává lett. A kicsiny Hollandia kereskedelme az ország számára Ázsia és Amerika aranyforrásait nyitotta meg. S ha Magyarország az utóbbi időben mind a vagyonosodás, mind a műveltség terén nagy haladást tett, nem csekély része volt ennek előmozdításában a kereskedelemnek is. A kulturállamok műveltségi fokát jó részben a kereskedelem állapítja meg. S mikor a nemzetek és népek kultur-viszonyairól beszélünk, számot kell vetnünk az ő kereskedelmi viszonyaikkal is. Az utolsó ötven év páratlanul áll a magyar kereskedelem haladásában és felvirágozásában. Nem áltatjuk ugyan magunkat azzal, hogy kereskedelmünk minden tekintetben versenyezhetne Európa bármely más államának kereskedelmével, de oly szilárd Áz Esztergom és Vidéke tárczája. Bárány Ella. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárczája. — (Vége.) Hozzá is nagyon előzékeny volt Galambos. Egyetlenegy estélyükrői sem maradt el és szemmel látható örömmel udvarolt neki. Ő eleinte, ép ugy a miként a többi lány, bizonyos tisztelettel fogadta udvarlását, később, a mikor jobban kitüntette, aranyos kaczérsággal, a mi igen jói állt neki. Mindennapi imádsága volt, hogy Galambos elvegye. Már akkor sem vágyódott szerelme után; azt hitte, hogy meg lesz a boldogsága, ha a mindenkitől bálványozott Viktor felesége lesz. Harmadéve a tél közepén hirtelen eltűnt Galambos Pestről. Azt mondták, hogy valami történt közte és Klári között. Vigasztalódni ment a külföldre. Sokáig nem hallott hirt felőle. Tavaly nyáron visszajött teljesen leverten, betegen és szegényen. Mindenki elhagyta, ö nem tudta elhagyni. Imádkozott érte, a mig távol volt, mindig; most, hogy visszajött, nem tudta imáját abbahagyni. Meg akarta mutatni, hogy ö akkor is csodálója és tisztelője, a mikor mások megvetik, kerülik. és biztos alapon állunk, hogy erre jövőnket teljes bizalommal és reménynyel építhetjük. A világkereskedelemben még nem játszunk hangadó szerepet, de idővel ha az ügy iránt csak egy kis érdeklődéssel is viseltetünk, a magyar kereskedelem határait kelet és nyugat felé messzire kiterjeszthetjük. Közlekedési eszközeink szaporodását évenként örvendetesen tapasztaljuk. S ha szakavatott kezek irányozzák kereskedelmünket, akkor bízvást bizhatunk a sikerben. De épen a kereskedelem szakszerű kezelésében rejlik a fősuly. Szakértelem nélkül a kereskedés gépezete nem fog rendesen működni. A ki a kereskedelmi pályára lép, annak teljes idejét és erejét erre kell szentelni. Nagy hijával voltunk a régebbi időben a szakképzett kereskedőnek. Különösen panaszkodtak a miatt, hogy nagy a hiáuy az elméletileg szakképzett kereskedőkben. Sürgették a felsőbb kereskedelmi tanfolyamot. Az ifjak előtt különféle kedvezményekkel próbálták kecsegtetővé tenni a kereskedői pályát. Az elméleti szakképzettség hiányát a kormány is belátta, s* ezért alapított szakiskolákat a kereskedelem számára. Ma már vannak kereskedelmi akadémiáink és közép kereskedelmi iskoláink, a mely intézetekben a keCsak attól félt, hogy Viktor büszkeségében nem veszi most el. Irt neki, meghívta estélyükre; s atyja, a kinek tetszett az, hogy egy Galambosnak legyen apósa, nagyon szives volt hozzá. Másnap már mint Galambos menyaszszonya sétált annak karján a Váczi-utczában. . . . Most itt ül mellette szótlanul, ki tudja, kire gondol. Hátha épen ő rá, Klárira. Annyit megtudott, hogy Klári atyja kikosarazta és hogy Galambos emiatt lett búskomor. Vájjon elfeledhette-e azért oly hamar Klárit ? . . . Nem, hiszen Klári is szerette őt, legalább gyakrabban úgy nyilatkozott előttük, hogy ifjúkoruk óta szeretik egymást . . . Csak most kezdett Ella feleszmélni. Szerelmet ugyan nem várt Galambostól, csak azt, hogy elvegye: de azért szive szakadna, ha tudná, hogy bálványa mást szeret. S most egész valójában tárult fel előtte a borzasztó jövő. Férje számításból vette el, ő is ebből, no meg egy kis büszkeségből ment'hozzá, ideálnak képzelte, s kapzsi, közönséges kufárnak találja. Rá nézve nincs más hátra, mint örök boldogtalansági Eszébe jutott ismét a régi,elsö ideálja. Azt igazán szerette, ha nem is volt olyan világfi; egy eskü is köti hozzá, régi, gyermek ésszel kötött eskü. Mily boldog volt ő akkor 1 Szeretné ismét annak az ifjúnak vállára hajtani fejét és sirni ott keservesen igaz könnyeket saját boldogtalanságáról. Kezdte érezni, reskedelmi pályára lépni óhajtó ifjak elméleti kiképzést nyerhetnek s ha ezen elméleti képzettséghez az idők folytán gyakorlati kiképzés is járul, a magyar kereskedelem iránya a felvirágozás felé biztos vonalakkal lesz megjelölve. De mig felső fokon a kereskedelemnek modern színvonalra való emelésén fáradoztunk, az alsó fokon műveletlenül hagytuk azt a tért, melyet oly számosan töltenek be. Mert a tapasztalás mutatta, hogy azok, kik a kereskedelmi akadémiákból kikerültek a könyvviteli szakmában képezvén ki magukat, ha nem önállósíthatták magukat, rendesen könyvvezetőnek léptek be valamelyik kereskedőhöz, anélkül, hogy elméletileg szerzett tudományukat prakticze szélesbitették volna. Már most mily csekély azon kereskedők száma, kik külön könyvvezetőt alkalmaznak, azokéhoz képest, kik mint üzlettulajdonosok maguk vezetik kereskedelmi könyveiket ? Innét származott a kereskedelemben azon hiba, hogy mig egyrészt szakképzett könyvelőket nyertünk, addig a szószoros értelmében kereskedőket képezni elmulasztottunk. A könyvelő, a ki a kereskedelmi akadémiából kikerült, a könyvek vezetésén és a tételek feljegyzésén kivül egyébhez sem értett, mig az üzletekben forgolódó tanonczok és segédek a legegyszerűbb napi feljegyzést sem tudták megcsinálni. Igen helyesen a gyakorlatilag képzett kereskedőnek legalább némi elméleti képzettséget óhajtottak adni, midőn az alsófokú kereskedelmi iskolákat szervezték. Megbecsülhetetlen kincs egy ilyén iskola a kereskedőtanonczok kiképzésére, mert a gépiesen működő tanoncz itt szellemet és műveltséget nyer, mely az életben képessé teszi őt bármikor a saját lábán megállni. Városunkban egy alsófokú kereskedelmi iskola régóta érzett hiányt pótolna. A kereskedő világ érzi is annak szükségét. Nem lehet, nem szabadna semmiféle áldozattól visszariadni, midőn annak létesítéséről van szó. Kötelességének kell, hogy ismerje minden kereskedő, hogy tanonczából egykor szakavatott kereskedő válhasson. Ma már nem lehet úgy csinálni, mint régente, hogy nyithat akárki egypár gyufaskatulyával megrakott szatócsüzletet, ma már a kicsinyben való kezdésnek is más módja van. Maga a törvény is nyilvánvaló okokból olyan tényeket követel meg kereskedőinktől, melyeknek teljesítéséhez szükséges elméleti képzettséget csupán az üzletekben elsajátítani nem lehet. hogy igazán szereti azt a handlé fiút, a ki most a főváros egyik első fül-specziálistája; s igazán gyűlöli azt, a kit eddig eszményképének tartott. Ábrándozásaiból férje szava riasztotta fel, a ki gyengéden kérdezte tőle, hogy nem fázik-e, mert úgy reszket. Mily ridegnek találta most azt a hangot, a melynek azelőtt annyira örült, A felindulástól és undortól fogvaczogva felelte, hogy nagyon, nagyon fázik. Galambos parancsot adott a kocsisnak, hogy gyorsabban hajtson. Csakhamar megérkeztek a szép nagy kastélyhoz. A hosszú park kikavicsozott utain gyorsan haladt végig a batár. A főkapunál a régi szolgák fogadták az ifjú párt. Ella egyenesen hálótermébe vonult vissza, a hol még sokáig gondolkodott boldogtalanságáról, a mig könnyezve el nem szenderült. III. Galambos mindent a régi rendben talált. Dolgozószobájában az ő kedves bútorai fogadták; íróasztalának titkos fiókjai is érintetlenek maradtak. Minden szoba, minden bútor, s minden arcz régi boldogságára emlékeztették. Anyjának arczképe ott csüggött régi helyén boldogult atyja íróasztalával szemben. Atyja fegyvertára háborítatlanul, tisztán, pormentesen állott a nagy czímerteremben. Jó gazda volt, a ki ezekre felügyelt Bárány a midőn a birtok dobra került, lánya kérelmére egészben megvette ; á régi szolgákat is megtartotta, a kiknek szigorúan meghagyta, hogy mindent régi helyén és legnagyobb rendben tartsanak. Úgy maradt tehát minden, a hogyan a régi gazda hagyta. Galambos sorba nézegette a régi kedves dolgokat, mindegyikhez fűzte valami drága, feledhetetlen emléke. Az út fáradalmaitól kimerülve, ledőlt' az alacsony pamlagra. Nem akart elaludni, de nem is tudott volna. Az elmúlt néhány nap emléke még élénken lebegett előtte. Csak most kezdte belátni, hogy nagyon is elhamarkodottan cselekedett; tulajdonképen nem ö csinált főnyeremény t, hanem a bankár vele. öt mindenhol megvetik e lépéseért; tisztességes körben tűrni fogják ugyan nevénél fogva, de jelleme miatt sehol sem fogják szeretni és kedvelni. Nagyon balgán cselekedett, hogy elvette Ellát. Nem lett volna neki szabad a bankárnak felülni, mert azáltal mindenki előtt megvetett egyén lett. De vájjon előkelő társaságáért fog-e kárpótlást találni Ellában? Azt tudta, hogy Ella nem szerelemből ment hozzá, és hogy nem is vár szerelmet; de szerelem nélkül lehetnek-e ők boldogok? Ella őt eszményképének tekintette, a míg a férfiak mintaképe volt; most, hogy e lépésévei nem épen férfiasan járt el, ha Ella gondolkodni fog rajta és megtudja, hogy az ő eszmény-