Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-11 / 81.szám

ESZTERGOM es mm y.,, ,, » VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. \ Megjelenik hetenként kétszer: I j csütörtökön és Vasárnap. j Szerkesztőség és kiadóhivatal, 1 \ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos EHfiíetési ir: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és í gífsz évre 6 frt - kr. | reklamálások küldendők: JÜ Fél évre SL - H -j I Ne

sy

ed évre • • 1 » *í » f Duna-utcza 52. S2iám (Tóth-ház). ^ Egy hónapra — „ 50 „ t- f. | Egyes szám ára — „ 7 „ j Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkeres kedésébent a Wa||fisch

. és Haugb.féie dohánytőzsdékben. | Hirdetések | a kiadóhivatalban vétetnek fel. \ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | | bélyegilleték fizetendő. Tömeges szerencsétlenségek. Esztergom, okt. 9. (N—ő.) A legjobb magyar útirajzban, dr. Gáspár Ferencz korvetta-orvos ily czíműjj munkájában : • Negyvenezer mértföld vitorlával és gőzzel" részletesen meg van írva, micsoda tömegét a mentőapparátusoknak hozzák mozgásba, mikor a hadi hajóról egy ember a vízbe esik. Végigharsog a tengerész-jelszó : „Mann über Bord !" és a következő pillanatokban az egész roppant apparátus mozgásba jön : a hajót megállítják, a mentőcsónakot lebocsátják, mentőgyűrűket és zseniális készülékeket eresztenek a vízre. Es a roppant gondnak, mivel a drága emberéletet őrzik, következménye az, hogy a már-már elmerülőt, ha csak rendkívüli körülmények, viharok közbe nem játszanak, többnyire vissza is adják az életnek. Önkénytelenül jut ez eszünkbe most, mikor nekünk is jó lenne fontolóra vennünk Széchenyi hires mondását : Olyan kevesen vagyunk mi magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmeznünk. Esztergom az utóbbi időben kezd híressé válni tömeges szerencsétlenségeiről. Különösen a rohamosan nekiindult építkezések molochja nyeli el egymásután az emberáldoBárány Ella. — Az » Esztergom és Vidéke* eredeti tárczája. — I. Úgy kezdődött, a hogyan rendesen történni szokott. Galambos Viktor elvesztette a turfon egész vagyonát, eljátszotta a kártyán őseiről rámaradt gyönyörű birtokát, a hires galambosi pusztát, hitelezői elárvereztették nemesi kúriáját, lovait, bútorait, még nagyatyja aranybársony karosszékét is. Özvegy anyja nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az ő egyetlen fia földönfutó lett. Régi betegsége lepte meg, szivgörcsöket kapott, belehalt. Elhagyatottan, árván és szegényen maradt egyedül az ezelőtt körülrajongott* Galambos. Néhány napig gyászolta szerető édesanyját, a ki csak érte élt, a kinek elkényeztetése folytán jutott ő oda, a hol most van; néhány napig szemrehányásokat tett magának, fájlalta szép nagy birtokát, telivér paripáit és a jó, mulató barátokat. Azután gondolt merészet és nagyot. Volt a fővárosban egy gazdag bankár, olyan kétes eredetű úri ember, valami Bárány Móricz. Ennek az úri embernek volt egy nem épen ragyogó szépzatot. Alig múlik el hét, hogy a Dunahídnál szerencsétlenségről ne hallanánk, a kaszárnyánál úgy potyognak az állványokról az emberek, mint ősszel a legyek. A kőbányák, szénbányák krónikája véres szerencsétlenségekkel van tele. Tegnap pedig az épülő üveggyárnál történt tömeges szerencsétlenség. Bizony nálunk ázsiai közönnyel veszik, ha egy szegény munkás hivatásának teljesítése közben elpusztul. Mert olyan természetű a dolog, hogy nagyon könnyű alóla kimosakodni. Az építési vállalkozókat, felügyelőket felelősség nem terheli, mert hát ők csakugyan nem közvetlen okai a bajnak. A vizsgálatnak során pedig rendesen kiderül, hogy a kellő intézkedéseket megtették, a munkásokat a veszélyre figyelmeztették és azok „engedély nélkül" mentek a a kritikus helyre. * A hatóságok aztán kényelemszeretetből ráhagyják, legyen a felügyelőknek igazuk. A szegény áldozatok már el vannak temetve, nem panaszkodhatnak, a többi munkásnak van esze, hogy nem mártja be a saját munkaadóját. Szépen eltussolják tehát a dolgot és minden marad a régiben. A hatóságoknál kevés ember végez sok munkát, nekik fizikai idejük nincs, hogy nagyon ségü, de müveit és nagyravágyó leánya, Ella. Egész az apjára ütött. Már rég kivetette hálóját a jó nevü fiatal Galambos után; nem a pénze kellett neki, hanem a neve. Galambos, a mikor még gazdag volt, udvarolt ugyan a bankár leánynak, de hogy nevével ajándékozza meg, arra még gondolni sem akart. Most, hogy vagyon nélkül maradt, puszta nevének úgy sem vehette hasznát, és mivel a bankár, — a mint hallotta, — még mindig óhajtotta, hogy leánya egy Galambosnak legyen a felesége, azért — maga szerint — okosan és előítéletre nem tekintve, felajánlotta nevét a bankár lányának. Bárány eleinte a meglepettet játszotta, azt mondta, hogy nem adhatja leányát egy vagyonbukottnak. Mit szólna a világ, mit üzletfelei? otthagynák, kinevetnék, lenéznék. De leánya kérésére végre mégis csak engedett és elhatározta, hogy ha oly nagyon akarják, belenyugszik a frigybe; sőt a biztosított nagy évi járadékon kivül a már előzőleg megvett galambosi pusztát is odadta nekik. Galambos ismét a régi büszke nemes ember lehetett. Mit bánta ő, hogy háta mögött kinevetik; hiszen régi vagyona és gazdasága, barátai ismét megvoltak, sőt volt még ezeken kivül, ha nem is épen szép, de művelt és az előkelőt játszani mindenesetre nagyszerűen tudó felesége. Bankár-lány, a főváros leggazdagabb bankárjának egyetlenegy leánya. Valóságos főnyereményt csinált vele; utánna járjanak a dolognak. Inkább megszánják tehát a felügyelőket és kiadják nekik Írásban, hogy „mulasztással senki sem vádolható." Hát ez ugyan rosszul van igy. Közöny és nembánomság útján soha sem lesz rend a társadalomban. Mit kell tennünk, hogy a drága munkás anyagot lehetőleg megóvjuk a tönkremenéstől ? Először is köteleztessék minden vállalat, hogy a szerencsétlenségek elkerülése végett tegyék meg a legskrupulózusabb preventív intézkedéseket. A munkafelügyelőre ne csak erkölcsi, hanem anyagi felelősség is háruljon. Az ő feladata legyen például az építési állványokat előbb jól megvizsgálni, hogy az megbirja-e a ráhelyezendő terhet. IA legszigorúbban ügyeljen rá, hogy a munkások csakugyan ne mehessenek az állványokra, mig ő azt nem mondja, hogy „lehet." És ha mégis szerencsétlenség történik, akkor feltétlenül a munkafelügyelő marasztaltassék el. A szerencsétlenül jártak pedig részesittessenek rögtöni segélyben, nehogy akkor, midőn minden percznyi mulasztás emberhalált okoz, akkor futkossanak szerte orvosokért. A mi rendőri híreink rendesen avval végződnek, hogy a szerencsétlenül jártat a városi közkórházba szállították. Ez többnyire annyit jelent, hogy őszintén gratulálhat magának, hogy anynyira megokosodott és nem tekintett a világ előítéletére. A nagy országra szóló lakodalom után, a melylyel a bankár tüntetni akart, az ifjú pár galambosi pusztájára vonult. A fiatal asszony boldog volt, önmagával és férjével megelégedett. Azt tudta, hogy nem szereti ót férje, hogy csupán csak pénzéért vette el; de hiszen ö maga sem szerette Galambost. Csak egy ifjúkori ábrándját akarta teljesítve látni, hogy Övé legyen a szép, délczeg és mindenkitől irigyelt Galambost. Őrült, hogy legyőzte, megelőzte barátnőit, különösen a szép, büszke Dalos Klárit, a ki szintén az ő drága férjecskéjére pályázott. Gyorsan repült Galambos-felé a száguldó gyorsvonat. Hangos dübörgésével betöltötte a néma éjet; két piros lámpájával a messze síkon, mint valami repülő-szellem látszott tova-tünni. Galambos nem tudptt aludni. Felesége mosolyogva szunnyadt az elegáns szalonkocsi párnáin; bizonyára fényes jövőjéről álmodozva. De ő nem volt képes szemét behunyni; mindenféle gondolatok töltötték el agyát. Oda-oda nézett Ella gyönyörű hajára, fehér vállaira, oly jól esett volna azokat megcsókolnia. De nem merte; félt attól egy csókot lopni, a kinek egész boldogságát lopta el. Mert hát teheti-e boldoggá ő — Bárány Ellát ? ! Ha nem is fogja az visszaazon véresen, törött lábbal vagy kézzel, bekötözés nélkül hozzák a távoli kórházba. Ott először az orvosokért futnak és csak aztán történik meg az első ápolás. Budapest fővárosnak megbecsülhetlen intézménye az önkénytes mentő-egyesület. A mi anyagi eszközeink szegénysége miatt ilyen egyesület létrehozásáról természetesen szó sem lehet. De mégis tehetünk ennek pótlására valamit, ha minden nagyobbszerű építkezés vezetőit kötelezzük arra, hogy egy értelmes munkafelügyelő szakértő orvostól az első segélynyújtásban oktatást nyerjen. Készen kell ott tartaniok a legszükségesebb műszereket, kötőszereket és egy miniatűr házi gyógyszertárt. Csak ha a beteg ott helyben megkapta az első ápolást, akkor vigyék őt kórházba és vegyék lelkiismeretes ápolás alá. A szerencsétlenségek után pedig a hatóság tartsa meg a legszigorúbb vizsgálatot. Büntessen a legszigorúbban, könyörület nélkül. Ilyen úton-módon lehetséges csak, hogy a szárazföldi „Mann über Bord!" nem fog olyan szörnyű következményekkel járni, mint mostanság. tartani, hogy bankár-lány, fogja-e engedni hozzá közeledni Dalos Klári emléke? Miért is nem gondolta meg jobban, e lépésével három lény boldogságát lopta eL Mennyire máskép lehetett volnál A teli hold teljes pompájával világította meg a tágas rónát. Fel-feltüntek Galambos előtt ifjúkorának boldog emlékei. Azon a nagy mezőségen, a melyeta kis patak keresztül szel, szerette meg először igazán az életet. Akkor valóságos természet-imádó lett. Rajongott a zöld mezőért, a csendesen folydogáló kis patakért; órákig elhallgatta a csacsogó pacsirtát és a daloló fülemülét. Mily boldog volt akkor 1 Derék édes atyja, szép édes anyja, a büszke gróf-leány mint szerették öt, miként dédelgették; nem volt kívánsága, a melyet ne teljesítettek volna. Épen lovaglásból jött egyszer haza, pajkosan, vidáman. Midőn a kastély kapujába ért, nem mehetett be, mert ép akkor vitt be oda négy ember valamit egy nagy saroglyán. Arra a valamire azt mondták, hogy az az ö atyja. Becsületét akarta megoltalmazni nyomorult emberek előtt, ártatlan volt, derék és jellemes. Legnagyobb ellenségét állították vele szembe, Dalos Györgyöt, ő félre lőtt, Dalos sokáig czélzott, — a gyilkos golyó szivén találta, lerogyott és ott nyomban kilehelte lelkét. (Folyt, köv.) Az Esztergom és Vidéke tárczája.