Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-08 / 72.szám

ESZTERGOM es TIBIKE Megjelenik hetenként kétszer: í csütörtökön és Vasárnap. | Előfizetési ár: | Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. ^ Fél évre S „ -— „ i Negyed évre 1 „ 50 „ | Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ > Egyes szám ára . . . . . — „ 7 ,*, jj VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a WallfiSCh- és Haugh-féle dohánytözsdékben. j Hirdetések f I I a kiadóhivatalban vétetnek fel. \ —. I . | I I ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kinc-tári *= I bélyegilleték fizetendő. „Légy külömb apádnál!" Igy odavetve kissé gúnyosan is hangzik és bizony bármelyikünk hevesen szabódna, ha őt az ezen jelszóban kifejezett elv tudatos vagy akár öntudatlan hívei közé számítanák. De egy futó pillantás ujabb társadalmi alakulásunk felszínén uszó jelenségeire ama önbeismerésre kényszerit bennünket, hogy itt nem szórványos jelenségekkel, hanem egy szervezetünkben régóta lappangó kór sajátos tüneteivel állunk szemben. Tetszelgünk magunknak azzal, hogy a világ arisztokrata népnek tart bennünket és legyezgeti hiúságunkat, ha a napi krónika rólunk mint politikus nemzetről emlékezik meg; igy aztán kissé nehezünkre esik az e fajta diszjelzőket a maguk Valódi értékére leszállítva egy szép álom karjaiból annak világos tudatára ébredni, hogy mi tulajdonképen egy nagy műhelynek vagyunk verejtékes munkásai, de egyúttal legalább is oly hasznos tagjai az államalkotó közületnek, mint a lebocsátott redönyű paloták nem mindig irigylésre méltó lakói. Ha a társadalmunk minden rétegét igazán ijesztő mértékben átható urhatnámság azonosítható volna a jólét után való törekvéssel, vagy erre volna visszavezethető, ugy nem sok megróni Az Esztergom és Vidéke tárczája Füst. Egy pápaszemes tudós, a ki német volt, tehát alapos és hosszú hajú s e mellett sok mindenre ráért, a múltkoriban kiszámította, hogy évente mennyi dohányt füstöl el a tisztelt emberiség. Az eredmény kilókban egy olyan rettenetes hosszú számsort tett ki, hogy egy másik német tudós kellett hozzá, a ki kitudja mondani. Az emberek azonban nem csak sokat dohányoznak, de sokféleképen teszik is ezt. A dohányzókat átalánosságban három főcsoportba oszthatjuk, vannak a kik pipáznak, a kik szivaroznak és a kik czigarettáznak. Talán fordítva kellett volna mondanom, az ember először czígarettázik, később szivarozik s legutoljára tér a pipához. A czigeretta az unalom, a szivar az élvezet, a pipa a nyugalom füstölő szere. A czigarettázó csak füstöl, a szivarzó e mellett éldeleg, a pipázó pihen. A czigaretta az utczáé, a szivar a társaságé, a pipa a családé. Legkönnyedebb a czigaretta, a legízletesebb a szivar, legkedélyesebb a pipa. A czigaretta a gondűző, a szivar a mulattató, a pipa a jó barát. A pipázó emberiség sok alfajra oszlik : A kávéházi pipázó valóságos zsarnok, az otthon pipázó családapa valósavalót találnánk benne, hiszen manapság akárhányszor kell szemet hunynunk, midőn itt-ott az életfentartási szükséglet fokozhatására irányzott lázas igyekezet egy némely kinövésére bukkanunk, magától értetődőleg a mennyiben az ily törekvések a törvénynyel és a társadalmi tisztesség alapkövetelményeivel nem ellenkeznek. A jólét után való törekvés úgyszólván kötelességünk, melylyel nemcsak saját magunknak,hozzátartozóinknak, de nem utolsó sorban nemzetünknek is tartozunk; egyik legközvetlenebb kifolyása ezen fokozott törekvés a technikai haladás szülte s a nagy tömegek által is mindinkább megközelíthető kényelem ezer meg ezer nemének, nemkülönben századunk az egyén érvényesülését czélzó eszmeirányzatának. És váljon kinek jutna eszébe ezen természeti fejlődést útjában megakasztani ? Vagy ki lesz oly balga hogy azt állítsa, miként azon nemzetek érték volna el napjainkban a virágzás magasabb fokát, a melyek legkevésbbé vették igénybe a modern haladás nyújtotta javakat és megmaradtak kezdetleges igényeikkel a gazdasági termelés legalsóbb formáinál. De sajnos, nálunk az urhatnámság nem a vagyoni gyarapodás és az gos helota. Amazt a pinczérek rettegik, emez a feleségétől retteg. Az pöfékel, ez szopogat. Amaz egy egész asztaltársaságnak a levegőjét képes megkeseríteni, — emennek szegénynek még egy pár fehér ablakfüggöny is megkeseríti az életét. A szivarozók száma a civiiisatió sa kultúra fejlődésével arányosan növekszik. Itt már többféle species található. Van, a ki előtt nem is szivar a szivar, ha csak nem staniol köpeny burkolja gyöngéd tagjait, vagy legalább is vitézkötés nem díszíti dagadó keblét. Hanem ez azután tudja élvezni is, — a mit elsziv. A mint kigöngyöli finoman, gyöngéden, a mint megropogtatja óvatos szeretettel, a mint ajkai közé viszi, lassan, vigyázva, — a mint meggyújtja ügyesen, hogy egyenletesen fogjon lángot, —• oh ez csupa művészet, csupa tudomány. A termet kiegyenesedik, a mell megfeszül, az arcz bizonyos ünnepélyes komolyságot vesz fel és a mint az első kék füstkarikák illattal töltik be a levegőt, mennyei kéjérzet lüktet végig minden idegén. Ezek a szivarozás művészei. A közönséges szivarozók azután igen sokfélék. Vannak, a kik világos és a kik barna szivart szívnak, a kik mindig szivart szívnak s a kik csak vasár- és ünnepnapon jutnak ehhez a gyönyörűséghez,* van a ki szipkába rakja először a becses tekercset és a ki péppé rágja a fogai között. A trafik termékei között a legkapósabb a virginia. És ez nagyon érthető. ennek nyomában járó egyéni függetlenség után való igyekezetben leli rugóit. Az anyagi javak után való vágyakozás, melyet korunk uralgó planétájának tekintenek, másodrangú szerepre van kárhoztatva, előtérbe a kényelmes uri mód van helyezve, ez alatt pedig Kárpátoktól Adriáig holmi kis zsiros szinekurát, vagy legalább is vármegyei aljegyzőséget szoktak érteni, a hova valami jó nagybácsi fogja egykor beültetni a család nagyreményű csemetéjét. Tisztelet a kivételeknek, de sajnos és szomorú valóság, hogy akárhányan ilyen vagy ehhez hasonló üres ábrándokkal és hiu reményekkel kecsegtetik magúkat, midőn atyai kötelmeik legfontosabb, legmesszehatóbb feladatához érvén, gyermekeik jövője felett vannak hivatva határozni. Nem minden esetben van ez igy. Az aféle tiszteletbeli hivatalokat manapság már nem osztogatják oly könnyen. Csak nagy protekczió vagy legalább is erős utánjárás ülteti be oda a szerencsés halandó fiát. Sokkal jobban ismerjük közviszonyainkat, mintsem bárki is ez iránt csalódásokban ringatná édesmagát. jyHanem minek is az a protekczió ! Arra tulajdonképpen csak szamárnak van szüksége. A fiu életrevaló, eszes, majd utat tör magának, aztán meg olyan ideális gondolkodású költői lélek, valóságos bűn volna őt a műhelybe ültetni/

4

" Igy okoskodik a szegény iparos és felküldi fiát a nagyvárosba tanulni. Vele vándorolnak az apa keserves szerzeménye és a gyengéd anyának megtakarított forintjai. És még ha legalább a fiúnak természetes hajlamait figyelemre méltatnák, a melyek megfigyelésére önkényt kínálkozik annyi alkalom. A legtöbb 15—16 éves serdülő fiúban ritkán van meg a pályaválasztáshoz szükséges komolyság s már a hiúság is reáviszi, hogy hátat fordítson mielőbb az apai háznak és ime a világ is lássa, hogy ő „ur^-nak ^készül* noha talán az utolsó volt mindig osztályában. Pedig nem azok szükségképpen a legostobábbak, a kik szekundákat hoznak haza az iskolából. Sok rossz bizonyítványnak az a titka, hogy a gyermekben erős és kifejezett vágy van valamely foglalkozásra, a mely a gimnáziumi tanítás tárgyaival látható kapcsolatban nincsen, a fiu vágya kielégittetlen, kedv nélkül járja az iskolát s unottan teljesít terhes kötelességeket. Légy külömb apádnál! A milyen ritkán halljuk e röpke mondaA Virginiát szivarzó ember nem bolond. Tudja, hogy ez a karcsú, hosszú jószág erős, zamatos növényből készül, tudja azt is, hogy a virginia nem azok közé az inci-finci szivarok közé tartozik, a melyeknél minden kis sérülés halált jelent. Ha nem szelel, ott a szalmaszál, mely rést csinál az illatos füstnek, ha kisebb fokú a légzési hiba, egy gyöngéd oldalnyomás is elegendő. Ha a kegyetlen végzet rést üt a külső takarón, egy idején alkalmazott czigarettapapiros hamarosan behegeszti a kinos sebet és ha már semmi sem segít, isten neki, az ember letöri a beteg darabot, egy fél méterre való marad még azután is. A dohányzás harmadik és egyre nagyobb tért hóditó neme a czigarettázás. A czigarettázók is sokfélék. Vannak tokos és tok nélküli, trafik és saját készitményü czigarettázók. A trafik czigarettázó elégedett, boldog férflu és végszükség esetén akár csupa itatóspapirt is élvezettel tudna végigfüstölni. A ki maga készíti a czigarettáit, az gourmand a ki válogat és kritizál; a sodrásban szemkápráztató művészetet produkál, a saját készítményeinél kitünőbbet nem ismer és a bajusza állandóan le van perzselve, mert addig szívja czigarettaját, mig csak az ajkait meg nem perzseli. Vannak müczigarettázók, a kik a füstöt ezerféle alakban tudják kibocsátani s fogadásból akár egy Petőfi-szobrot füstölnek ki a szájukon, az orrukou, a szemükön vagy a fülükön. Vannak ideges czigarettázók, a kik csak kettőt szippantanak és az egyik még égő szivarka tüzénél gyújtja meg a másikat és vannak dühös czigarettázók, a kinek a szájából reggeltől estig ki nem fogy a dohánnyal tömött kis papírhenger s a kik mindig mástól kérnek kölcsön egy czigarettát. Végül talán szintén a dohányzók közé sorozhatnám azokat a tavaszkorú fiatal urakat, a kik bokrok árnyában nádpálczát szivaroznak. Nem mondok róluk semmi rosszat, hiszen legtöbbször éppen azzal bünteti őket a világrendre felügyelő bölcs gondviselés, a mivel vétkezőnek. Egyetemi asztal. Az egyetemi ifjúság asztalt állit szegény kollégák részére. Nincs kétség benne, hogy az állam, a főváros, a társadalom ennek az asztalnak terítve maradását biztosítani fogjak. A legjobb szívvel kívánhatjuk, hogy az igy legyen, hogy a jóravaló, törekvő, dolgozó tanulónak ne a mindennapi után kellessen magát napról-napra vetnie, hanem tanulmányainak, összeségében véve a nemzeti intelligencia jövőjének szentelhesse életét és perczeit. Hivatásunknak tartjuk, hogy a fölterítendő asztalok fölött elmondjuk a mi asztali áldásunkat. Az egyetem rendeltetése volna "produkálni a nemzet krémjét. Kicsiny a kolozsvári egyetem, jelentéktelenek a vidéki akadémiák, azért jóformán csak egyedül a budapesti egyetemre van utalva a