Esztergom és Vidéke, 1894

1894-09-02 / 70.szám

ESZTERGOM es FIBEEE ^JL^ VAROSI ÉS HEGYEI ÉRDESEINK KÖZLÖNYE. if Megjelenik hetenként kétszer: l • r csütörtökön és Vasárnap, f Szerkesztőség es kiadóhivatal, | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Előfizetési ár: * magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Egész évre ..... . 6 frt - kr. | reklamálások küldendők: Fél évre 3 „ — „ \ Negyed évre i „ 50 „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egy hónapra ....... -~ „ 50 „ £ * Egyes szám ára — „ i „ ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésé^mé^i^i^ ben< a Wa

||fi

sch

. és Haugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések: \ Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, \ 300-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. \ Magánhirdetések megállapodás szerint. Nyilttér sora 20 kr. — Oltósy Pál. (f 1894 aug. 29.) Egy hosszú, küzdelmes élet utolsót lobbant, és a magyar ipar sok érdemet szerzett munkása nincs többé. A Langecker Paliból, szegény esztergályos-legényből világszerte ismertté lett gyáros, Oltósy Pál örökre lehunyta szemét. Zokogva állanak koporsója mellett fiai, kik munkájában részesek voltak és most elköltözése után eszméinek örökösei lesznek. Megdöbbenve megyünk a gyászos ravatalhoz mi, akiknek becsülésében Oltósy Pál napról-napra nőtt. Mert ha valaki, úgy ő önerejéből lett azzá ami. Semmivel kezdte és tisztán a becsületes munka felemelte őt a jólét, a közbecsülés, közszeretet ritka ember által elért magaslatára. Megbecsülhetlen haszonnal bir az ilyen fölemelő példát mutató életek tanulsága. íme a sors sokszor igazságtalan bár, ártatlanokat sujt és bűnösöket fölemel, de a becsületes munka mégis csak megtermi gyümölcsét. Egyik nem annyira ethikai, de nem kevésbbé dicséretes tulajdonsága volt a boldogultnak a viszonyokhoz A magyar meggyfa-király. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája. — A magyar ipar egy derék nesztora hunyta le szemét e ho 29-én Esztergomban. A nevét talán mindenki ismeri Magyarországon és a külföldön. Oltósy Fáinak hívták és megalapítója volt a messze földön ismeretes „Oltósy Pai és fiai" czégriek. Mint német származású esztergályos legény, idegen névvel, (a szabadságharczig Langecker volt a neve) idegen nyelvvel, de keblében a magyar haza lángoló szeretetével telepedett meg 1836-ban Esztergom külvárosában : Szentgyörgymezőn. A nagy világpiaczok egy speczialitása keltette fel leginkább figyelmét, meggyfatelepet akart létesíteni, megyfakészitményeket, botokat, pipaszárakat és szivarszivókat nagyban előállitani. Társai megmosolyogták Langecker különös vágyát, és valljuk meg őszintén, mi, akik nagyobb ideálok után futkosunk, szinte komikusnak találjuk, hogy valaki meggyfaszárak gyártásába legyen szerelmes. Pedig Langecker szerelmes volt belé a szó szoros értelmében. A hol csak vad meggyesek voltak Esztergom határában, azokat mind kibérelte: a primacziától, káptalantól, a várostól. Ezeken neveige tett vesszőket és árusította el. De a meggyfatermelés e kezdetleges módja nem elégítette ki. Érezte, való alkalmazkodni tudás. Üzleti ügyességet párosított a szorgalommal, igazán szivós kitartással és a siker el nem maradhatott. Pedig erre a példára is szükségünk van még a haszonlesőnek mondott tizenkilenczedik században is, mert sok köztünk az idealista, aki pusztán csak azért nem boldogul, mert élhetetlen. Leggyönyörűbb momentuma életének példás családi élete és legdicsőbb, hogy a magyar hazának tett a szabadságharcz idején nagy szolgálatokat. A negyvennyolczas emlékekhez tért vissza mindig a megboldogult, mikor elfáradt az élet küzdelmeiben. Repeső szívvel vette elő honvédszázadosi attiláját, a Bachkorszak üldözéseiben kegyelettel őrizte kardját, honvédjelvényeit. Mi, utódok pedig zarándokoljunk el néha a szentgyörgymezei sírkertbe és a derék agg sírkövéről olvassuk le, hogyan kell szeretni a hazát, a családot, a jótékonyságot és a munkát! H. N. E. Vajha minél sűrűbben találkoznánk a mai napon túl a központi és vidéki sajtóban azzal a három betűvel, melyet czikkünk czimeül felirhogy így czélját el nem éri, fogta a vándorbotot és Ausztriába ment. Meg sem állt egész Badenig, hol világszerte híres meggyfatelepeit nyesegeti nagy gonddal a német sógor. Itt egy 100 holdas gyönyörű meggyfakert közelébe jutott, de sehogy sem tudott bejutni, mert a telep magas deszkakerítéssel volt körülvéve s bármint könyörgött, be nem engedték. Furfanghoz folyamodott: kínálkozott munkásnak, nem fogadtak be. Ugy őrizte a nemet nagy kincseket érő mesterségének titkát. Szép holdvilágos estén aztán, mint egy szerelmes kandúr, akit vágyai emelnek, bemászott a kertbe. Szive dobogott, amint a telepen tovább-tovább haladt. Megtekintett, tanulmányozott mindent apróra, nem csípték el. Ezt a veszélyes kalandot három éjjel ismételte s mindannyiszor sikerült az őrszemeket elkerülnie. A német féltékenyen őrzött titkával röpült haza és itt 1842-ben elültette fél holdon, háza kertjében az első csemetéket, ö volt abban az időben az országban az egyedüli és első. Roppant sokat kellett küzdenie a természet és a versenytársak áskálódásai ellen. Földhözragadt szegény ember lévén, (bádeni útjára 25 garassal zsebében indult I) belátta, hogy pénz nélkül nem boldogulhat, tehát Kerschbaum Pál bécsi botgyárost kompanistának vette maga mellé. Evvel együtt vezették a telepet jó sok ideig, mígnem külön váltak. 1861-ben a jég elverte összes telepeit, tűz sokat károsította, még egyszer később, 1886-ban, összes fegyverneki telepeit a víz öntötte el. De kitartása soha nem lantunk. Magyar Nemzeti Egyesület alakult a fővárosban. Olyan nemzeti missziója van, minő alig van egyetlen kultur-egyesületünknek. A M. N. E. két momentán, de súlyos veszedelmünk ellen állit a magyar társadalom által bástyát: a szoczialismus és a nemzetiségi izgatás ellen. Ez a nemes, és eléggé nem dicsérhető szándék váljon hidegen hagyhatna-e ? Volna e hazájának olyan hű fia és honleánya, aki segedelmét megvonná a nagy czélokra hívatott egyesülettől, mely felismerte azt a két pusztító járványt, mely ellen a társadalomnak kell sorompóba állnia honszeretettel, csüggedetlenül. Az egyesület a minap született és akcziója meg van bénítva még most, miután institucziója miniszterileg approbálva nincs, mi mindazonáltal már most kötelességünknek ismerjük olvasóközönségünket annak az eszmének megnyerni, melyek a főváros igaz humanistáit ez egyesület megszervezésére ösztökélték. Ha most, születése első idejében ez az egyesület a kívánatos érdeklődést felkölteni nem fogja, akkor halva született. De lehetetlennek találjuk, hogy ez anyagias korban is, ne akadjon annyi nemes honfi és honleány, a kik az egyesület czéíjait sikeresen meg ne valósítsák. Mit akar a Magyar Nemzeti Egyesület ? Azt akarja, hogy a modern vikadt. 1874-ben már nagy meggyfatelepe volt Esztergomban, melyeknek kezelését derék idősebb fiára, Ferenczre bizta, ki akkor mar 20 éven keresztül buzgólkodott az öreg Oltósy oldala mellett. Ugyancsak ez évben Fegyverneken is vett birtokot, hol szintén nagyban űzte a meggyfatermelést. 1880-ig a meggyfa szárakat feldolgozatlanul adta el esztergályosoknak és gyárosoknak ; ekkor azonban a czég Bécsben export-raktárat nyitott, melynek vezetőjéül fiatalabb fiát, Lajost tette. Ezután szükségessé vált a meggyfákat, a kereskedelem részére félig feldolgozni. E gyárat EsztergomSzentgyörgymezön rendezte be, s a technikai vezetéssel Oltósy Ferenczet bizta rpeg. Jelenleg a czégnek Esztergomban a Duna partján tfan 25 hold területű meggyfaüitetvénye, Fegyverneken pedig 50 hold. Az esztergomi terményeket félig dolgozza fel és küldi a bécsi gyárba, hol azok egészen kikészítve kereskedésbe jönnek. A fegyverneki telepet veje, Práznovszky Lajos kezeli. A kész termények kilencz tizedrészét a czég a külföld minden irányában exportálja, és a külföld pénzét vonja be az országba, mi nemzetgazdasági szempontból, különös tekintettel a magyar ipar jelentéktelenül csekély kivitelére, nem megvetendő faktort képez. A czég speczialitásai közé tartoznak az esernyö-és napernyő-nyelek, a sétabotok számos különböző formákban, melyek közt különös megemlítésben részesitendök a fonott meggyfapálezák, melyeknek túllág-járvány a socalismus és anarkismus a mi szeretett hazánkban tért ne hódítson. Azt akarja, hogy a magyar barbársággal teleszuggerált Európa lássa tisztán, miszerint népámitó előcsahosoknak ült föl és a manifesztek szemenszedett hazudózások; hogy itt a nemzetiségek olyan szabadságot élveznek, minőt mi. És ezt akarja a szellem és anyag mindent legyőző fegyverével. A hol a nyomor indokolttá teszi az elégületlenséget, a hol a pauperizmus tehetetlenségében esztelenségekre akar vetemedni, mert csak ezekkel az esztelenségekkel véli elviselhette n sorsát megváltoztatni: ott a Nemzeti Egyesület anyagi segítségével törüli le vagy a szenvedés könnyűit, vagy a bűnre vetemedőt visszavezeti a békés társadalomnak hasznos tagjául. Nem akar a magyar nemzeti egyesület egyebet, mint a társadalmat amalgamizálni és biztosítani a demokraczia, a jogegyenlőség áldásait. Lelki betegségek ellen küzd a lélek kibékitésével. Véget akar vetni a társadalmi vadításnak, a képmutatók rajának, az emberi élősdiek korszakának. Ne hagyjanak ezek a becsületes szándékok senkit se idegenül. Vallja mindenki velünk együtt, hogy az egyesület, midőn a jelennek dolgozik, a jövő legveszedelmesebb válságát akarja lehetetleniteni. nyomó része a keleti tartományokba vándorol. Állandó képviselettel, részint bizományi raktárral rendelkezik majd minden nevezetesebb világvárosban, Koppenhága, Szentpétervár, Varsó, Konstantinápoly, Alexandria, Madrid, Cadix, Paris, London, Liverpool, New-York, Philadelphia, San-Francisko, Cleveland, Cincinatti városokban és más helyen. Az esztergályos legényből világhírre vergődött öregúr nagy vagyont szerzett és tekintélye egyre növekedett. Kitüntetéseket nyert az 1873-iki bécsi, 1871-iki budapesti, 1884-iki londoni, 1883-iki és 1884- iki bostoni kiállításon. Kapott ezüst diszérmet az országos iparegyesülettöl, 1885- ben pedig a Ferencz-József-rend érdemkeresztjét. Esztergomban, és különösen ennek külvárosában Szentgyörgymezőn, hol gyára és telepei vannak, az Öreg úr roppant népszerűségnek örvendett. Egy izben nem kevesebb, mint huszonö t hivatalt viselt. Sok évig volt Szentgyörgymező bírája, törvénybirája, árvagyámja. Mivel Szentgyörgymezöt jóformán egészen kezében tartotta, (sok család neki köszöni megélhetését) ott az ö véleménye volt irányadó. Követválasztásoknál a jelöltek először is Oltósy Pált iparkodtak megnyerni, mert tudták, hogy az öreg úr után megy az egész község. A község a mult évben Örökös díszpolgárává választotta. Most is élő agg nejével, született Kresselbauer Katalinnal 1842 márczius 15-én kelt egybe a budaújlaki templomban. A tisztelt úrasszony volt védője, bátoritója. Példás házaséletük 50 éves Az Esztergom és Vidéke tárczája.' —" — ' • •• 1