Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-30 / 69.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE ™»- • . ~~ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. % Megjelenik hetenként kétszer: \ . , , csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség es kiadóhivatal, | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos Előfizetési ár: ^ és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és Egész évre 6 frt - kr. | reklamálások küldendők: Fél évre . . . . . . . 3 „ — »> í Negyedévre . . . i „ 5o „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egy hónapra — „ 50 „ ?" Egyes szám ára — „ 7 „ | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésébe,,, a Wallfisch- és Haugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, 800-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések megállapodás szerint. Nyilttér sora 20 kr. -HBHEsztergom mint gyógyfűrdó'hely. Esztergom, aug. 29. (N—6.) Ebben a kánikulai forróságban nem is igen találhatnánk aktuálisabb tárgyat, mint nyilvánosan meghány ni-vet ni azt a jóravaló eszmét, mit az esztergomi takarékpénztár derék igazgatója Reusz József úr hozott fel, hogy Esztergomban egy alakítandó részvénytársulat pénzével gyógyfürdőt kell létesíteni. Amint megpendítették az ideát, mindjárt helyeslésre talált mindenfelől. Mivel nálunk az ideákat nem igen szokás felkarolni, kétszeres fontossággal bir a közvélemény ilyetén megnyilatkozása. Jele annak, hogy ez a terv nem olyan mint elődei: szép, csillogó, de elvégre csak szappanbuborék, hanem épkézláb kivitelre találhat, csak a kezdeményezők buzgósága időközben el ne lankadjon. E lapok hasábjain már többször szó volt, hogy mire alakulna a részvénytársaság és szervezkedvén, mit akarna létesíteni. Mint részvénytársaság természetesen először is azt akarja, hogy a létesítendő dologból haszna legyen, ami viszont akkor áll be, ha a fürdő közszükségletnek felel meg. Ez pedig manapság, a beteg emberek és Áz Esztergom és Vidéke tárczája. A leiencz. — Horvát novella. — Irta: Grubesip Mara. A Száva partján egy kis falucska terül el. Koronovo a neve és vidékéről azt dalolják a költők, hogy nyomort vetnek talajába és abból hősök sarjadnak fel. Fehér házikói, mind megannyi báránykák sorakoznak egymás mellé és százados tölgyek terjesztik ki a kocsiutra dús lombozatú ágaikat, beárnyékolva a csendes kis falut. A sebes folyású Száva ezüsttiszta hullámai csókolják a regényes fekvésű falucska pázsitos rónáit és a ragyogó nap telt marokkal szórja aranyát Horvátország e parányi kis paradicsomára. Koronovo lakói zord külsejük alatt érző szivet hordoznak keblükben, mely nem ismer irigységet és gyűlöletet; az egyetértés és testvériség köteléke fűzi őket össze és ez tölti meg kamrájukat és pinczéjüket. A lakosság csoportokban élt együtt; több család együvé szegődve egy födél alatt osztozkodnak egymás sorsában és a ház közös jólétéről gondoskodnak. A közös épületeket beláthatatlan szántóföldek vették körül, melyeken rengett az aranykalász, biborlott a sás és illatozott a zamatos gyümölcs. Grujo Simonovic, a gazdag birtokos hétéves fiacskája, a kis Ivo, egy gyönyörű délután a Száva partján őrizte anyja nyájait. Selymes, fekete haja féa mulatságból való fürdőzések korszakában vita tárgyául nem szolgálhat. Csupán Esztergomvárosnak és megyének van egy kis intelligens közönsége, amely évenként idegen és sajnos, többnyire külföldi fürdőket keres fel, pedig egészségét az itteni gyógyforrások csak épen oly biztosan visszahoznák, mint amazok. De az alapítandó gyógyfürdő nem csak a mi kis környékünk közönségére számit, amennyire a kezdeményezők nagyobb szabású tervét ismerjük, hanem országos hírű fürdőt akar messze-földről jövő idegenekkel. Már most e czélból mi a legközelebbi jövő feladata? Miután a takarékpénztár megszerezte a fürdőtelep csirájául szolgáló Malya-féle telepet és a mellette levő malomházat, alkudozást kell folytatnia a Grünwaldféle fáskertre. Ennek jutányos áron való átengedése a főkáptalan részéről, úgy hisszük, nem fog nehézségbe ütközni, annál is inkább, mert a telep tuzrendőri szempontból sem hagyható meg a város közepén. Hozzá kell még vennie a társulatnak a Pfalcz-féle házat, esetleg egy-két kisebb kertet, hogy alkalmas, kikerekített és összefüggő terület álljon rendelkezésére. E helyen aztán oknyes fürtökben koszorúzta rózsás orczáit és bogárszemeiböl a jókedv ragyogott. A parthoz közeledve, fűzfavesszőt faragott magának, midőn egyszerre gyermeksirás ütötte meg a fülét. Feltekintett, körülnézett, de csend borult újra a vidékre, csak a kolompos ürü vidám bégetése hangzott fel. Ivo azt hitte, hogy képzelödés volt a nesz és tovább faragcsált. De alig fogott újra munkájhoz, midőn ugyanazt a halk nyöszörgést hallotta — most már hangosabban és tisztábban. Eldobta a fűzfavesszőt és arrafelé futott, ahonnan a sirás felhangzott. És óh csoda 1 Alig húsz lépésnyi távolságban, egy óriási tölgyfa árnyékában, ott hevert egy angyalszép kis lányka. Ivó gyönyörködve nézte a parányi, kis siró teremtést, mely rögtön elhallgatott, mihelyt észrevette Ivot. A kis fiu lehajolt és csókot nyomott a piczike összecsücsörített eperszájára; aztán elfutott és késével, meg fűzfavesszejével visszatérve, a gyermek mellé telepedett, hogy ott folytassa a faragást. Sokkal jobb lelkű volt, semhogy magára hagyta volna a kisdedet, mert attól félt, hogy valami baja eshetnék. Hogy siratná őt az anyja, ki tán szénát kaszál a közeli réten, hogy ezzel keresse meg kenyerét. Óra telt óra után s Ivo végre megunta a pesztonkaságot. Mármár el akart menni, de mindig csak várt tovább abban a reményben, hogy a lányka anyja csak el fog jönni. „Szeretlek, babuskám, nagyon szeretlek", szólt vétlenül létesítenie kell egy nagy és diszes fürdőházat kádfürdőkkel, téli és nyári uszodával, kabinokkal, olvasó, társalgó-teremmel esetleg játékszobákkal és terrasszal a Kis-Dunára, és ami fő, egy árnyas, diszes park alakítandó a Grünwald-telep helyén. A bűkezú természet gondoskodásából a társulat rendelkezésére áll a Malya-féle gyógyforrrás, rendkívül gazdag víztartalommal, hasonló bő forrás a malomház mellett, a Pfalczház artézi-kútja, okos felhasználással a hévvíz-folyó és még annyi melegforrás, amennyit akar, miután ez az egész terület valóságos kincsesbánya: bárhol ásnak le a földbe csekély távolságra, máris meleg gyógyvíz buggyan föl az anyaföld méhéből. A vágóhidat vitessék el onnan, de mindjárt, mert igy is botrányos állapot, hogy a város megtűrte ezt a miazmatelepet azon a sűrűn lakott helyen. A fürdőhely előtti kis-Dunapart is gyökeres reformra szorul. Szabályozni, feltölteni, lombos fákkal beültetni, makadámmal ellátni és szorgalmasan öntöztetni már a város föladata lesz. Ha a fürdővendégek meg nem elégednek a fürdőparkkal, ott lesz pár lépésnyire a Lőrincz-utcza folytatásakép építendő vashíd, ez megnyitja 'számukra a kies, lombos szigeti sétányt. A vendégeknek mindössze a malomház melletti és szintén rendezendő utczácskán kell felsétálniuk és ott találják a jövő évben renoválandó és megbővitendő Fürdő-vendéglőt. Itt kényelmes lakást találhatnak, ha ugyan a városbeli privát-lakásoknak előnyt nem adnak a vendéglő fölött. Az egyemeletes malom-házat csekély költséggel csinos villává lehetne átalakítani. Ebbe helyezhetné el a társulat a fürdő-kezelő lakását és az irodahelyiségeket. íme ez volna a fürdőtelep első, vázlatos felszerelése, amely a jövőben természetesen kibővittetnék, ha a dolog úgy indulna meg, hogy a részvénytársaság nem bánná meg vállalkozását. A tervek kiviteléhez mindenekelőtt nagyobb tőkére van szükség, bár ez okozza a legkevesebb fejtörést, miután az eszme egy tekintélyes pénzintézet égisze alatt indult útnak, és hasznot hozó vállalkozáshoz mindig lehet részvényest találni. Ismerjük a kezdeményezők buzgóságát, kitartását, ismerjük a terv jóravalóságát, s azért nem kell attól tartanunk, hogy sokáig fog késni a kivitel. Mérhetetlen nagyot fog lenoda a kicsikéhez, mintha ez értené, „de szeretnék még vesszőket vágni magamnak, miért nem jön még az anyád? Magadra nem hagyhatlak, félek, hogy bajod történik. Te még nagyon piczike vagy, iczi* piczike, még kisebb, mint a néni Jozaja, hanem te nagyon szép is vagy, babuska" — igy csevegett tovább, csókokkal borítva a csecsemő parányi kacsóit. A nap lemenőben volt már és alkonyodni kezdett. Ivo nem tudta, mitévő legyen. Haza menjen és itthagyja a piczikét? Azt a lelkiismerete nem engedte. A közeli szántóföldön a munkások már hazakészültek. — Jaj, félek, mondogatta magában, Erica néni még a múltkor mesélte, hogy erre jár most a gonosz boszorkány, ki a teheneket megbabonázza. Jaj, ha most elém állna. Ha jönne és engem elvinne I Szivecskéje összeszorult. Gyorsan a karjára kapta a csecsemőt és hazahajtotta juhait. Midőn Ivo anyja látta, hogy beesteledik és fiacskája még mindig nem jön haza, rettegve sietett kis kedvencze elébe és a keresztúton rá is bukkant. Hideg verejték gyöngyözött Ivo homlokán. Babonás rémek ijesztgették szivecskéjét, majd összeroskadt a fáradságtól, de erősen kebléhez szorította piczi terhét. Lihegve, szakadozó szavakkal mesélte el anyjának a történteket és Jagoda fel csókolta Ivo forró orczácskáján a verejtéket és karjaiba vette az alvó gyermeket. Másnap reggel Grujo az egész faluban és a szomszéd helységekben tudakozódott a csecsemő anyja után; senki sem tudott róla. Bejelentette a községnél, Senki se jelentkezett. — Tán Isten akarata ez, szólt végre nejéhez. Az úr úgyse adott Ivónak hugocskát, legyen neki játszótársa. A hol harmincz ember tud jóllakni, jóllakhat majd csak ez a kis árva is. A gyermeket „Mara" névre keresztelték és Jagoda megfogadta, hogy az árva gyermek anyja lesz. A többi asszony pedig zúgolódott. Van elég gyerek a háznál, minek ez a leiencz. Hanem Grujo volt az ur, igy hát el kellett fojtani a bosszúságukat. Jagoda pedig könnyes szemekkel és égő szeretettel üdvözölte a kis leiencz első rebesgetését, parányi lábacskáinak első lépését és Ivo elhanyagolta előbbi barátait és órahosszákig üldögélt a kicsike mellett, vele enyelgett, vele játszott és ölelgette. Tizennégy tavasz fűzte csak koszorúját Mara szép feje köré; csak rövid ideig ragyogott számára a boldogság napja. Este volt. Jagoda haldokolva feküdt ágyán. És az alkonyodó nap sugarai, a keskeny ablakon átszűrődve, utoljára csókolták halvány arczát. Agyánál ott térdeltek Ivo és Mara és forró könnyek peregtek végig arczukon. Jagoda