Esztergom és Vidéke, 1894
1894-08-30 / 69.szám
diteni a hátramaradott Esztergom sorsán, ha — megfelelő reklámot is alkalmazva — városunk jóhirű fürdőhellyé emelkedik. Megnövekszik az idegenforgalom, ebből hasznuk lesz a helybeli iparosoknak, kereskedőknek, vendéglősöknek és — bérkocsitulajdonosoknak. Városunk történelmi nevezetességeit lesz aki megszemlélje, törekvéseinket megismerje, vágyaink hirét a világba szétvigye. Esztergom hatalmas emeltyűt nyer a vagyonosodásban, hírnevének emelkedésében, és közegészségügyi viszonyai is javulnak egy pompás fürdőhely által, mely átveszi átizzott házaink közt azt a szerepet, mit a tüdő végez az emberi szervezetben. Ellankadt társadalmi életünk fölélénkülhet és legalább nyáron új élet pezsgése talál helyet városunk falai közt. Valóban át kell látnunk, hogy a fürdő-társaság inkább roppant szolgálatot tesz a városnak, mint üzletet csinál, mikor az •Esztergom-gyógyfürdőhely« részvényeit előjegyzi. Egy magyar város flgye. (A „Magyar Közigazgatás" 33-ik számából.) \ Az összekapcsolás ügye immár a szaksajtóban is élénk megbeszélés tárgyát képezi s az országos közvélemény érdeklődése kiséri a megindult mozgalmat. A B o n c z a Miklós orsz. képviselő által kitűnően szerkesztett „Magyar közigazgatás" czimű elsőrendű szaklapból vesszük át az alábbi vonatkozó czikket: Uj községek alakulása, meglevő községek megszűnése, több község összeolvadása és egyéb a községi alakulásokkal összefüggő kérdések rendszerint csak annak a szűkebb körnek képezik ügyét, a melyre vonatkoznak, a nélkül, hogy általánosabb jelentőséggel bírnának és általánosabb érdeklődésre tarthatnának számot. Esztergom város és a környező községek egyesítésének ügye azonban meghaladja csupán a helyi érdek körét és ezért arra késztet bennünket, hogy szaklapunk hasábjain foglalkozzunk a kérdéssel. pilláin is két könnycsepp rezgett, aztán felsóhajtott és örökre behunyta szemét. Alig temették el Jagodát, midőn Manda, az uj háziasszony, szokás szerint a ház legidősebb nötagja, pávaként dia* dalmaskodva, kezdte rendeleteit osztogatni. Grujot neje halála megtörte, lelke sirt az elvesztett boldogság után. Marára pedig szomorú napok köszöntöttek be, mert Manda gyűlölte és Mara kénytelen volt hallgatagon tűrni. Csak Iyo szemét nem kerülte el a lány néma gyásza, csak ö vette észre, hogy fonnyadnak arczának rózsái, hogy homályosul el szemének fénye. Egy vasárnap délután kereste Marát, de nem találta sehol, bejárta a mezőket és szántóföldeket és véletlenül a temetőbe ért, ott találta Marát anyja sírjánál, a mint a zöld sírdombra borulva zokogott. — Miért sirsz ? kérdé gyengéden. Mára Hiába iparkodott könnyeit elrejteni, a soká visszafojtott keserűség felfakadt most ajkain. — Ide jöttem búcsút venni anyánk sírjától, elmegyek világgá. Inkább éhezni fogok, fázni és nélkülözni, semhogy tovább tűrjem a háznép rossz bánásmódját. A vér felszökött Ivo arczába. Nem méssz innen, mig jobb kezem tudom használni 1 Jaj annak, a ki bánt, mert te szent vagy előttem. Délczeg alakja felegyenesedett, szeRégi igazság az, hogy az öszszetartásban van az erő. Tehetségeink szétforgácsolásával eredményre soha sem jutunk. AH ez a közületek életére is. Annyira áll, hogy például annak a jelenségnek oka gyanánt, miszerint Esztergom város, amely hazánk múltjában oly kiváló szerepet vitt, a fejlődés és gazdasági fellendülés legutóbbi évtizedeiben a többi városokkal nem volt képes lépést tartani, egyenesen azt a szerencsétlen körülményt kell megjelölnünk, hogy annak a testületnek, a melyet közönségesen Esztergomnak hiszünk és képzelünk, nincs egységes szervezete, hogy az tulajdonképen nem is egy város, amint általában gondolni szokás, hanem négy egymástól független község, melyeknek egyike rendezett tanácsú városi, a többi három pedig nagyközségi szervezettel bir. Az az erő tehát, amely négy külön közigazgatási és önkormányzati organismus fentartására van szétforgácsolva, ily széttagolt állapotban jelentősebb eredményt fel nem mutathat, mind a négy község szellemi tőkéjének és anyagi erejének egy jelentékeny része egyenesen kárba vesz, mert a községi életfunktióval járó munkát négy helyt és négyszer kell elvégezni, a helyett, hogy az egész együttesen és hatályosan történnék. A négy község tehát nem fejlődhetik, hanem az egyik a másiknak kárára, akadályára van ; ebből származnak azután súrlódások és egyenetlenségek, a fejlődés megannyi ujabb gátai. S a helyett, hogy egy virágzó, erős város fejlődését szemlélhetnők, amely az egész környékre kultúrájának eredményeit üdvösen kiterjesztené, látunk egy sok akadályok közt csak nehezen előre haladni biró várost s vele összeépült községeket, amelyek a városi fejlettségnek csak nehezítésére vannak. Kétségtelen az, hogy széles Magyarországon a városok sorában csak egy Esztergom szerepel s még a történettudós is méltó megütközéssel fogadná azon állítást, hogy első nagy és szent királyunk, a honalapító István bölcsője Víziváros határában ringott, hogy az esztergomi érseknek, Magyarország herczegprimásának székhelye tulajdonképen nem Esztergom, de Érsek-Viziváros, a mely önálló község s a tulajdonképeni Esztermében a harag tüze lángolt. Karon fogta nővérét és hazafelé vette útját. Az udvaron épen Manda jött velük szembe, ki az apró marhát etette. Fehér, sárgás, tarka-búbos tyúkok és kakasok tolongtak körülötte és sipitva csipdesték az aranyszinü kukoriczát. Ivo dühösen rontott rá és vasmarkaival megfogta őt. — Jaj neked, ha még egy szóval sérted meg ezt a lányt. Mától fogva én védem, én, a ház jövendőbeli ura. — A megszeppent asszony elsikoltotta magát, az apró-marha gágogva és sipogva futott széjjel. Manda férje és veje vasvillájukhoz nyúltak és ugy rontottak rá Ivóra. Iszonyú dulakodás kezdődött, míg végre Ivo izmos karja mindkettőjüket földhöz vágta ugy, hogy a vér patakzott fejükből. Az asszonyok jajveszékeltek, a gyerekek visítottak és Grujo — ki éppen haza tért — megdöbbenve állott meg háza küszöbén. Szomorúan csóválta ősz fejét és szelíd szavai hangzatára le is csillapultak az izgatott kedélyek, de a béke nem tért vissza többé házukba; örökös viszálykodás lépett az egyetértés helyébe, ugy, hogy végre arra határozták magukat, hogy felosztják a közös birtokot és kiki a maga ura lesz. Eleintén Grujo vonakodott, végre beleegyezett ő is és egy szép napon eljöttek a mérnökök és a falu birája. Hosszú, rozsdás lánczok, mint megannyi kigyók szeldelték át a Simunovic-birtok aranykalászos rónáit, felmértek minden talpalatnyi földet és gommal egyáltalán nem azonos. A valóságban pedig igy van s azok a viszonyok, melyek ama kies hegyvidék határán belül fennállanak, — melyet az ország Esztergomnak ismer — mint élő anachronismus ellent mondanak az általános köztudatnak s a két községbe eső utczák házsorai kiáltó jelként merednek azon befolyásos tényezők felé, akik e viszás állapot megszüntetésére hivatvák, s mint egy kolosszális satyra nevetnek a modern közigazgatás szemébe. Esztergomváros térképét megtekintve, tapasztaljuk, hogy a négy község össze van épülve, amely öszszeépültség Esztergom és Szent-Tamás között oly fokú, hogy egyazon utczának egyik oldala Esztergom városhoz, a másik oldala Szent-Tamás községhez tartozik. Mi következik az ilyen helyzetből ? Következik az, hogy ugyanazon egységes földrajzi területen négy különböző helyhatóság intézkedik, két különböző közigazgatási hatóság (rend. tan. város és főszolgabíró) rendelkezik. Ez pedig alapja annak, hogy a közigazgatásnak egyetlen ága sem fejlődhetik megfelelőleg, hogy a mindennapi polgári életfoglalkozások rendes gyakorlata a gyámolításra és ellenőrzésre hivatott hatóságok nagy konkurrencziája és örökös ellenhatása folytán nagyban meg van nehezítve, hogy végül oly erőteljes autonómia, a milyennek azon a földrajzi területen ki keltene fejlődnie, az erők elforgácsolása folytán nem létesülhet. Lássuk mutatványul a különállásból fejlődő közigazgatási miseriákat. Tekintsük a közegészségügyi szolgálatot. Jó közegészségügyi rendszernél szinte képzelni sem lehet, hogy az utcza egyik felében ilyen, az utcza másik felében amolyan intézkedések fogjanak helyt. A közegészségügynél valamely rendelet különböző erélylyel való végrehajtásában is megmérhetetlen különbség rejlik s azok kihatásai teljesen megsemmisíthetik a czélra vezető, de részleges intézkedéseket. Már pedig a 4 község közt tényleg ez a szerencsétlen visszásság áll fenn. És vájjon mit használ a közegészségnek az, ha a szab. kir. városban a nyilt folyókák kitisztittatnak, míglen a szomszéd községekben ez nem hajtatik végre oly arányban és erélymindenki megkapta a magáét. Kíváncsian tódult oda a falu népsége, hogy tátott szájjal megbámulja a csodát, az ősi, hatalmas conföderátió hanyatlását, mely már oly sok viharral daczolt. Szétszedték az ólokat és pajtákat; a korhadt fa recsegett és ropogott, mintha panaszosan nyöszörögne; deszkák hullottak jobbrabalra, tetők omlottak be recsegve és mindenki elvitte a rá eső részt, hogy a saját földjén uj házat építsen. A hajdan gazdag közbirtok területén egy csoport nyomorult viskó emelkedik, melyekre a szegénység nyomta a bélyegét és Grujo két keze munkájára és gyermeke szorgalmára volt utalva, ő mivelte meg Ivo segélyével a megmaradt földet, Mára ügyes kézzel látta el a háztartást és égi béke honolt újra szerény fedelük alatt. De Mára mégse volt boldog, mert ő lelke mélyén érezte, hogy ö e büszke, hatalmas ház hanyatlásának ártatlan oka. És aztán jött egy szomorú, végtelen szomorú nap. Ivot három évre besorozták katonának és ő kénytelen volt elhagyni a szülői házat. Üde, tavaszi reggel volt. Vidám munkások énekelve szántották fel a kemény, rögös földet és ujjongva Örültek a meleg verőfénynek. Csak Grujo, kit fia távolléte mélyen sújtott, betegen és erőtlenül ült karosszékében, és hallgatta nehéz szívvel a madarak dalos ujjongását és a szántóvetők vidám énekét. lyel ? Vagy megfordítva.' A légkör páráit nem lehet sz. kir. város, Szent-Tamás, Víziváros és Szentgyörgymező szerint megosztani s az egyik helyen hiányosan eszközölt óvintézkedés egyszerűen meghiusítja a másik fél legköltségesebb munkálatait is. Avagy mit használ, ha a sz. kir. város tiszti főorvosa és píaczrendőrsége az éretlen gyümöcs, fertőzött tej stbbi elkobzását a legszigorúbban foganatosítja is, ha a piacztér másik oldalán az üldözött áru menedéket talál, — különösen a piaczi helypénz emelése is belejátszván — vagy legjobb esetben nem ugyanazon erélylyel üldöztetik? Avagy nézzük a közbiztonság ügyét. A rendőrhatóságok rendelkezései csak utczák szerint foganatosíthatók, a rendőri felügyelet vagy üldözés szinte lehetetlenné válik. Ezen fonák helyzetről alig kell bővebben szólani, mert egy tekintetre tisztában van azzal mindenki, hogy egy és ugyanazon Összeépített városban, aránylag ily kis területen a rendőri igazgatás csak egységes, csak egyöntetű lehet, ha helyesen szolgálni és a köznek használni akar. A közbiztonságnak az egész városban, illetve mind a négy községben lehetőleg teljesnek kell lennie, mégis a bűnügyi nyomozatok esetében, akár a főszolgabíró a sz. kir. város területén, akár megfordítva a rendőrkapitány a szomszéd városok területén, csak megkeresés, legjobb esetben szóbeli megállapodás alapján járhat el. Mily sok nyomot fed be az idő, a mig a hatóságok érintkeznek s igy támadnak a felderítetlenül maradó bűnesetek, melyekről a bíróság aktái beszélhetnek! A rendőri praeventiv intézkedések úgyszólván lehetetlenek, mert a körmönfont gazság hol az egyik, hol a másik hatóság területén operál; s így bármily czéltudatos és erélyes közigazgatási tisztviselő kezében legyen is a rendőri hatalom, intézkedései mindig kétes értékűek, mert egyszerű helyváltoztatással ki lehet bújni azok hatálya alól. A pénzügyi igazgatás is a viszásságok egész sorozatát mutatja fel. Az emberek, kereskedők és iparosok egyik félévben a szomszéd községek területén, a másikban a sz. kir. városban lakván, ide-oda hurczolkodván, azok adó nyilvántartása Mellette ült Mára és arczát kötényébe temetve, zokogott. Mert a nyomor kopogtatott be ajtaján, Ivo távolléte alatt egy rossz termés a másikat követte. Jégeső, vízár pusztította a vetéseket és most tetőpontját érte el nyomoruk, két nap óta nem volt már betevő falatjuk. Egyszerre megnyílott az ajtó és Ruzic, a gazdag szomszéd lépett be. Köszönt és szánakozó pillantást vetve Grujora, melléje ült. — Barátom, kezdé, fáj a szivemnek a te nyomorúságod. Volt idő, midőn egyforma vagyonunk volt, urak voltunk s most te koldus vagy. És miért ? Magad vagy az oka. Ezt a nyomorultat, folytatta, Marára vetve egy zord tekintetet, ezt vetted a házadba, hogy ő végre tönkretegyen. —- Ne vádold őt, ő az én nyomorult életem egyetlen csillaga. Nem ö az oka! A sors akarta. Lenne csak itthon az én fiam, ö megmentene. Mára Ruzic kemény szavaira elhalványult és könnybeborult szemekkel kisietett. — Oh az igaz, Ivo derék fiú, szólt Ruzic, Majd kisegitlek én az ő visszatértéig. Kamrám és pinczém teli van. Telik belőle kettőnknek. — Köszönöm, barátom, válaszolt Grujo fájdalmas mosolylyal. Oh, hogy annyira jutott a gazdag Grujo, hogy alamizsnát kell elfogadnia, ha nem akar éhen halni. — Ne tekintsd alamizsnának. Legyünk többek mint barátok. Neked fiad van, nekem lányom és vagyonom, Érted t ?
