Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-09 / 63.szám

dolog a jó számítás. De feltéve, hogy a hozam nem fedezné azonnal a befektetési tőkét és fenntartási költségeket és feltéve, hogy évi i—2000 frtot hozzá toldani kellene, vájjon ki ne óhajtana 50 év alatt tehát 100000 frttal egy oly objectumot illetve vagyont szerezni, amely 50 év múlva minden fáradság nélkül 25—26000 frt évi jövedelmet hajt. Ez oly világos üzleti számítás, melyet csak a rövid látóknak és kishitűeknek lehet numuskét oda állítani. Számokkal dolgozó, érett eszű emberek ilyen gazdálkodástól és adósságtól meg nem ijednek. Leszámítva illetve elkülönítve tehát, az egészen magában álló 500000 frt kaszárnya építési kölcsönt, amely az indirekt előnyökért okvetlenül és a szomszéd városok érdekében ís létesítendő volt, a sz. kir. városnak 206000 frt tartozása jelentkezik, a melyet a fenn kiemelt 192000 frt regálé összeg fedez, nem is szólva arról, hogy ugyancsak a város pénztárában fekszik 64000 frt, mely az uj homoki szőlők vételára czimen befolyt, részben pedig tlkvileg bekebelezve 6%-kal kamatozik. Ebből látható, hogy az alább felsorolt ingatlanok, házak, boltok stbi értékén felül, magából az ingó törzs vagyonából, képes a város úgynevezett magán adósságait rendbe hozni s akkor még marad a hiteles vagyon a leltár szerinti ingatlanokban. Ezek után bátran kérdezhetjük, vájjon megfontolták-e azok akik a szomszéd városok polgárait Örökkön az adósságokkal rémítgetik, hogy mit beszélnek ? Vájjon számoltak-e ? vagy csak hangzatos kifogásokkal ámítják önmagukat és másokat. Az adósságok a sz. kir. város fenn vázolt anyagi helyzete mellett akadályt nem képeznek, azt csak rövidlátó emberek állithatják ilyenül, de ha mégis ez bárkit is aggasztana, a legcsattanósabb próbájául kínálkozik az itt előadottak igazságának a következő indítvány és pedig: „a mint a négy város egyesült, az akkor 158 tagból álló képviselőtestület hivassék egybe s az első döntés tárgyát az képezze : ^Vájjon a regale tőke s a 64000 frt készpénz törzs vagyon a kaszárnya állagát és számláját meghaladó tartozások kiíiben érkeztünk meg a másik csónakkal, a melyben kilencz ember ült s melytől hiába kértem segítséget. • Csakhamar megtudtam, hogy a csónakban levők az „Arrigo" gőzös személyzetének egy része. Attól tartottak, hogy az összeütküzés után esetleg a saját gőzösük is elsülyed, s e feltevésben igyekeztek megszökni. De amint látták, hogy gőzösük tovább is fenntartja magát, visszatértek s alig léptek ki csónakukból a gőzösre, ugyanabban a pillanatban mi is a hajólépcsöhöz értünk. Megragadtam a hajólépcső kötelét és íme — ez volt szerencsém, mert a másik pillanatban elindult a hajó. Arnig személyzetem egy része a csónakot a lépcsőnél tartotta, addig másrésze elszántan ugrált ki, hol a hajó lépcsözetére, hol pedig annak kőteleire s onnan pedig valamennyien sértetlenül a hajó fedélzetére jutottunk. Most szemtöl-szemben álltam szívtelen pályatársammal, de egyetlen szóra sem méltattam őr. Erővel letaszigálni bennünket a hajóról egynek sem volt bátorsága. Az „Arrigo" személyzete egy szót sem hallatott Tiszta, de csillagtalan sötét éj volt. A hajó fedélzetén a parancsnoki hidon a kapitányon kivül senkit, egy lelket sem láttam. A gép tikk-takkolt, a hajó középgózerövel ment előre. Ekkor magam vettem át a rendelkezést az „Arrigo" felett s megállíttattam. Csónakunk már haszálhatatían lévén, leoldattam a gőzösről egy nagyobb csónakot s azt lebocsátva, magam mellé vettem saját embereimből egyet, a másik legénységből pedig kettőt, és lámpát s zetésére egyszerre s azonnal kiadassék-e ? avagy ezen tőke vagyon megtartásával, a fokozatos törlesztés rendszere tartassék-e érvényben ? Biztos vagyok, hogy a szomszéd városok képviselői közül nem fog akadni 10, aki az indítvány első részére adná lelkiismeretesen szavazatát. Igy a döntés magának a polgárok összességének van fentartva, bárha nem kétlem, hogy minden jól számító képviselő czélszerübbnek tartja városa részére a vagyont is, az adósságot is megtartani, mint adósság nélkül bár, de egyszersmind hosszú időre vagyon nélkül állani. Nyilvánvaló ezek után, hogy a midőn a sz. kir. város összes vagyonával és adósságaival a szövetségbe lép, még mindig elég tekintélyes hozományt visz a közös háztartásba s a mig reá igen szegény községi vagyon kárul, addig ő, több százezernyi érték fölötti rendelkezési jogot ád az egyesülő városrészeknek, illetve vagyont tesz közössé. A sz. kir. város költségvetésére meg kell jegyeznünk, hogy ez az 1894-ik évre rendkívüli, mert a gyalogsági laktanya építés nagy vállalkozása következtében, sok oly kiadás merül, fel, (utazások, mérnöki munkák, pályázatok, ideiglenes katonai elhelyezések stb.) a melyek nem esnek az építkezés szorosan vett számlájára, de mégis a helyzet rendkivüliségéből folynak, és több ágazatnál, minden erő a kaszárnyára lévén első sorban fordítva, kedvező és czélszerü változtatások kezdeményezése függőben tartandó. A mint a város e korszakos vállalatot szerencsésen befejezte, a katonai kincstár az évi 25—26000 frt — s amennyiben 1896. január i-től a most meginduló tárgyalások alapján igen valószínűen egygyel előbb, vagyis az V-ik bérbeadási osztályba fog jutni — ugy a jóval magasabb fix megtérítés fizetését megkezdette, a normális viszonyok helyre állanak s a pótadó is 55—60 %-ot fog mutatni. Ezen mértéket kell kiindulási pontnak felvenni, mert a rendkívüli átmeneti helyzet legkésőbb 1895 végéig tart, lesz tehát a pótadó normális viszonyok szerint a sz. kir. városnál 55-— 60 °/

0 és ma van Szt.-Tamáson 45 °/o, Vízivároson 35 %, Szt.-Györgymezőn átlagban 55 %> mindenütt természetesen a különböző uti, hegy községi stb. pótlékok nélkül. (Folyt, köv.) a veszély színhelyére eveztem, hogy a megmenthetőt megmentsem. A zavartalan tenger felszínén uszó egyes fadarabok s más hajóroncsok jelezték a vész színhelyét. Az evezők szabályos bemélyesztései s a tengervíz súlyos locscsanásai zavarták csak a nesztelen csendet. Igy haladva előre segélykiáltásokat hallottam. A hangok felé tartottam s fokozott gyorsasággal termettem a már félig megdermedt három hajósom mellett, kik néhány szál deszkába fogódzva tartották fenn magokat. Biztos haláltól mentettem meg mind hármukat. További kutatásaimnak nem volt eredménye. De a veszély ismét fejünk felett lebegett. Az elsülyedt hajón beraktárolt boros hordók egyenkint, leirhatlan erővel kezdettek a mintegy 300 méternyi mélységből felpuffogni, ugy, hogy ha azok egyike csónakunk alatt talál feltörni, azt okvetlenül velünk együtt elpusztítja. Egy órai lázas keresés emez eredményével tértünkvissza az „ Arrigo"-ra, hol annak ruhatárából száraz ruhát váltottunk. Ezután arra kényszeritettem az „Arrigo" kapitányát, hogy a gőzössel a vész színhelyére menjünk, több emberélet azonban már nem volt megmenthető, a veszedelem színhelyén hajóroncsoknál egyeket nem találtunk. Mivel azonban az összeütközés által az „Arrigo" is megsérült, helyreállítása szükségessé vált; ez okból elhatároztuk, hogy Molfettába, a legközelebbi kikötőbe megyünk. Este IO órakor érkeztünk Molfettába, hol a vészhírrel az egész várost felvertem s négy teljes személyzetű csónakot küldöttem ki a szerencsétlenek felkutatására, Levél a Quarneróról. (Fiume, Abbázia, Girkvenica.) Abbázia, augusztus 5. Télen mindig azt hiszem, hogy e tengerparti üdülőhelyek nyáron élvezetesek, nyáron pedig, hogy mindegyik téli klimatikus gyógyhely. Nagysokára most sül ki, hogy bizony egyik sem. * * * Fiúménak egyetlen szerencsétlensége — nyáron, hogy a Karszt a háta mögött van s igy nem adhat árnyékot. Az én szerény véleményem szerint csak véletlenségből nevezték el Fiumét Fiúménak, a találó neve „tengerparti tüzkatlan" volna. Talán sehol a világon sem foglalkoznak annyit a szegény Istenben boldogult Celsiussal, meg az ö számításával, mint itt nálunk ...... sűlésfövés közben. Miért nem mennek fürdeni ? Kérdi a szives olvasó, — hiszen az orruk előtt a tenger ? — A szives olvasónak igaza is van, tehát én is megkoczkáztatok egy kérdést. — Belemenne-e — kérdem — a tenger aczélos habjaiba, ha mindig hirek érkeznek, hogy tiz méteres czápa bukkant a tenger felszínére és miután a közelben haladó gőzhajó oldalát bezúzta, minden gondolkodás és megfontolás nélkül lenyelt egy ott fürdőző 13 éves gyermeket ? Minden szerénytelenség nélkül állithatom, hogy több bennem a kurázsi, mint Herczegh Ferencz „Három Testör"-je Pollacsek hősének, — de éhes czápa által magamat felfalatni, — hitem szerint — nem volna észszerű cselekedet. Mindazonáltal a végrendeletet elkészítve és az élet gyönyörűségeiről lemondva, le-lehütjük magunkat a tenger hüs habjai között. — Az érdekes epizódok itt egymást érik. Egy fiatal asszony jajveszékelve ugrik ki czápát látott közeledni. Hideglelést kap, később migrént, ágyban fekvő beteg lesz, a háziorvos érkezik, czápamentes fürdőhelyet rendel az asszonykának. A menyecske valahová a Nagyvárad melletti Püspök-fürdőbe utazik, a a szélrózsa minden irányában. A kutatás egész éjjel tartott. Tengerészeim reggel felé kimerülve, eremény nélkül tértek vissza. Ekkor érkezett meg egy hírnök, ki tudtunkra adta, hogy Bisceglie mellett öt hajótörött ért partot s mint mondták, a „Stefánia" személyzetéből valók. Ok ugyanis vizre bocsátották a csónakot, de annyi idejük már nem volt, hogy annak köteleit elmetszhették volna, mert a kazán szétrobbant s utána azonnal elsülyedt a gőzös s csónakjukat maga után rántotta. De a csónak üressége nagy ellentálló erőt képezett s ez okozta a csón;ik darabokra szaggatását. A tizenegy tengerészem közül ötnek jutott egyegy darab csónakroncs, a melyeken, bár ritka szerencsével, de mégis megmenekültek. A többi hat emberem pedig alámerült s — ott veszett. Az öt biscegliéi menekült is azt állítja, hogy az „Arrigo" egészen mellettünk haladott el és segélykiáltásaikra nem hallgatott. Molfetta és Bisceglie lakosai ugy fogadtak bennünket, mintha véreik lettünk volna. Részvétük az emberi lelketlenség és a sors sújtottjai iránt leírhatatlan volt. Tengerésznép kész ilyenkor levetni egyetlen meleg felöltőjét s adni a menekültnek. * Az olasz bíróság s a tengerészeti révhivatal a vizsgálatot haladék nálkül megindította s a vádlottat, áz „Arrigo" lelketlen kapitányát, legott vizsgálati fogságba vetette. Okolicsányi Károly. férj hivatalos elfoglaltsága miatt nem követheti, ezután következnek az udvarlók, a szarvak a férj uram részére stb. stb. a mint már azokat a különféle tárczákban már számtalanszor megénekelték nagyobb és kisebb halandók. Abbázia lombos fasorai között találni valami menedéket a nap melege ellen. Nem annyira e körülménynek, mint a reklámnak köszönheti mégis az osztrák „Nizza", hogy oly nagyon látogatják földrészünk minden tájékának halandói. Látni itt törököt, francziát, németet, oroszt, horvátot, magyart, olaszt, de legnagyobb számmal szerbet. A szerb szépnem, melynek csak a valóban szép része nyaral itt, leeresztett hosszú Loreley-hajjal, méltóságteljesen sétálgat a fenséges parkban. E hölgyek mind a szerb radikális politikának a hivei. A liberális őnagyságák Cirkvenicában hűsölnek. Ci rkven ica újdonsült, horvát földön magyar tökével épült fürdő. Fürdőnek sokkal inkább mondható, mint Abbázia, jóllehet nincs még kiépülve és nincs meg az a sokat érő kényelme, mint Abbáziának. Száz-kétszáz méternyire is be lehet menni a tengerbe anélkül, hogy a viz ellepje az embert. A tenger itt sima homok talajú, mig Abbáziában kövicses és mindjárt a bemenetnél mély. Nincsenek még fasorok, nincsenek lombos, hűs helyek, nincs még kényelmes szállója, nincs rendes hajóösszeköttetése Fiúméval, nincs villamos vasútja a félórányira fekvő erdőbe, — de majd lesz. Az étkezés itt azonban olcsó : csak ötödrész árt kell fizetni azért a levesért, a miért Abbáziában 30 krt. vesz a német. — A jó magyar czigány a mi kedves, uj lelket adó barátaink, reggeltől estig csalják a szívhez szóló hangokat a hegedűből, ott hallgatja a sok horvát, német meg olasz, hogy : „Érik a, érik a búzakalász" meg hogy nincsen több, mint csak egy kis lány a világon. * * * Csak 36 fokot mutat a hőmérő, midőn most az izzadástól kimerülten leteszem a tollat. Megyek .... sietek . . . . rohanok a fürdőbe és Ígérem, ha cápát élve vagy halva fogok, megküldöm az „Esztergom és Vidéke" kedves olvasóközönségének, Arrivederci 1 Kemény Ödön. HIREK. Esztergom, aug. 8. — Szent István napján Budapesten az ünnepi szertartás reggel hét órakor kezdődik a királyi palota Szt.-Zsigmondkápolnájában, honnan a körmenet a budavári Mátyás-templomba megy. Reggel nyolcz órakor ott lesz az ünnepi nagymise, a melyen Vaszary Kolos bíboros herczegprimás pontifikál. Az alkalmi szent beszedet Waiter Gyula dr. esztergomi érseki titkár mondja. Az ünnepi körmenetben résztvesznek a fővárosban időző állami méltóságok. — Városi közgyűlés. Esztergom város képviselőtestülete ma délelőtt látogatott, majdnem teljes számú közgyűlést tartott. Felolvastatott Villányi Szaniszló, bakonybéli apát, volt esztergomi fögimn. igazgató búcsúlevele és lemondása a városi képviselői és az iskolaszékben s tanügyi bizottságban elfoglalt tagsági állásáról. A közgyűlés köszönetet szavazott Villányinak a tanügy terén kifejtett működéseért, és azt jegyzőkönyvbe vette. Helyébe V o j n i c s Döme gímn. igazgató választatott meg. Az esztergomi takarékpénztár által a reáliskola, a közkórház és aggok háza alapjai gyarapítására adományozott, ioo frt és 50—50 frt alapítványi összegek köszönettel tudomásul vétettek. A reáliskolához h. tanárrá Nagy Antal választatott meg egyhangúlag. A másik üresedésben levő tanári állásra a helvbeli Benedekrend fo^ áten-