Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-09 / 63.szám

ESZTERGOM es TIME Megjelenik hetenként kétszer: | csütörtökön és Vasárnap. f Előfizetési ár: | Egész évre . . , . . - 6 frt — kr. \ Fél évre . . ' . . . . . 3 „ — „ ^ Negyed évre . . . . . . I „ 50 „ | Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ | Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ ^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. I Hirdetések: f | Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, \ \ 800-ig 3 frt és igy tovább. § Bélyegdij 30 kr. | Magán hirdetések megállapodás szerint. | \ «-®— NyHttér sora 20 kr. — Egységes Esztergom. Esztergom, aug. 8. (N-ő.) A sors miiyen rettenetes csapása kellett ahhoz, hogy városunk a kis, jelentéktelen várossá zsugorodott össze évszázadok lefolytán, mint aminő mai nap. Hajdanta fejedelmi székhely, királyi város, a magyar faj keletről hozott fényűzésének letéteményező helye, egy ország középpontja, szemefénye és büszkesége. Es most ? Kisded provinczia, kevéssel több mint tizenhatezer lakossal, számba alig jövő emporiuma Magyarország legkisebb megyéjének. Vissza kellene mennünk az egész magyar történelmen, hogy e rohamos hanyatlás okait, körülményeit megismerhessük. A balvégzet sötét arczú angyala állott őrt Esztergom város kapujánál az első, dicsőséggel teljes kor óta. Az elmúlt ezredév csak bajt, szenvedést, kétségbeesést hozott nekünk, vájjon a jövő ezredév mit rejt homályos méhében ? És mégis ... A vigasztalan éjben elővillan itt-ott egy derültebb sugár. Hozzuk vissza csak a vagy tiz év előtti kor emlékét. Elfogultság, maradiság uralta ekkor nem annyira az elméket, mert hiszen szép ideákban ekkor sem volt hiány, hanem a tények Összeségét. Fölzsibbadtunk a tétlenségből egy pár éve, és megindultunk előre, vajh'ne állapodnánk meg sokáig. Városunk fejlődésének ilyen elővillanó sugaraként üdvözölhetjük Esztergom nevetséges és szánalmas széttagoltságának megszüntetését. Elég utaljunk az egyesítő bizottság előadójának olvasóink előtt is jól ismert emlékiratára, hol biztos kézzel először meztelenre vannak vetkőztetve, aztán pellengérre állítva a városrészek egybeolvasztása ellen eddig emelt összes kifogásaink, hogy átlássuk, hogy Esztergom nem mehet előre a szétszakadt kéve erejével, hanem csak ugy lehet egykor virágzó és hatalmas, ha egys é g e s, összetartó leend. Az eszme régen elvettetett, sokáig sinylett kedvező időjárás hiányában, de most már kikelt és készül terebélyes fává lombosodni. Szeretlek . . . Szeretlek én kimondhatatlanul. Szeretlek izzó lávaként, amely Agyonöleli kedvesét, a tűzhegyet, S leperzseli azt szerelme lángja. Agyam vulkánja és a szív, Mely vad szilajul dobbanva dobog, E bűvös szóra hányja föl Tajtékait: szeretlek , . . Ah vágylak mint a raboroszlány A sivatagja átizzott legét, Imádlak tígy mint őrjöngő Dervisek Allah megszentelt hamvait. És féltelek őrülten . . . Oh adjatok gyilkot kezembe, Hadd szúrom át a szellőt Ha bűnös csókot elcsen ajkiról. Koldus leszek a porban elfetrengve Es lábaidhoz csúszom feléd esengve, Hogy ott könyörgjek ezredévig tán Egy pillantásodért. Egy szót, mely szerfölött nem érdes, Kisújjad Jéghegyét érintni ha nyerem Egyszerre én Krözus leszek. Tolvaj szellőtől ellopom Ruháid illatát , . . Gyilkos leszek, orgyilkos, Legyilkolom az egész világot, Embert és állatot, eszményt, valót, Érzelmet és a józan észt, És lesz körülem sivatag; A városrészek egyesítése. (Dr. Földváry István, tiszti főügyész memoranduma.) (V.) Nyilvánvaló e sorok czélzata. Mi egyesíteni akarunk s igy külön kell foglalkoznunk a szomszéd városiak azon sokszor hangoztatott főérveivel, melyek abban kulminálnak, hogy a sz. kir. városnak sok az adósMegsemmisül minden a tény Irtózatos nagysága előtt: Megcsókol Á az ajkam ajakad Es felrepülünk angyalszárnyakon A véghetetlen, öntudatlan ür felé. S mig idegszálainkon végig Sivítnak a kéj fájó akkordjai: Akkor tudom, Ölelve tartom Ten reszkető, vonagló testedet. Delta. Az első hajótörés. 1893. augusztus 2i-én a „Carola" gőzhajóval indultam Tunisból Sziczilia felé. Az afrikai tengerpartokról egészen a „Capbon" nevü zátonyig a bordon czigarettázva hallgattam a sirocco kergette hullámok muzsikáját. „ Capbon"-1 elhagyva, hajónk mind lassabban haladt előre. Martinék ur, a hajóskapitány, akivel Tunisban ismerkedtem meg, — figyelmeztetett, hagynám el a bordót s jönnék le a szalonba egy sakkparthiera ; mert hogy fent sokkal hamarább szédül el az ember mint lenn. Négyen voltunk csupán magyarok; kettőnkön kivül a hajóskapitány két öcscse. Mi sakkoztunk, amazok pedig kártyáztak. Igy töltöttük az időt első nap. Vacsora után, miután a sirocco lecsendesedett, elhelyezkedtünk a kórmányhid padkáján s Martinék kérelmünkre elbeszélte első hajótörése történetét. Mikor tavaly november 17-én a „Stefánia" gőzhajóval Bariból Barletta felé sága, továbbá hogy az egyesítés fokozott terheket fog a szomszéd városok lakosaira hárítani. Először is, mi az adósságot illeti, az alább közölt költségvetés szerint a város ugy mondható privát vagyonának jövedelme, bőségesen fedezi azon 145000 frt régi, illetve 206470 frt jelenlegi kolcsöntörlesztési terhét, a mely azzal szemben áll. A szomszéd városoknak saját vagyonuk állagát tekintve, aránylag sokkal több az adósságuk, mert nincs más fedezetük mint a községi pótadó. A sz. kir. város ezen jövedelmét csakis 77000 frt magánjövedelmének felhasználásán túl veszi igénybe! Annál, akinek 1500000 frt értékű vagyona van, 200000 frt adósság még normális helyzet, feltéve hogy az adósság hasznos beruházásokra vagy szükséges kultur intézményekre szolgált. A sz. kir. városnak 192000 frt regálé kötvénye fekszik pénztárában, — ezt kormány engedélylyel 24 óra alatt értékesíteni, folyó pénzre átváltani könnyű dolog. Ezen öszszeggel bármikor ki lehetne fizetni minden eddigi adósságot — a kaszárnyáról külön szólván — s vájjon az egyesülésnél értékesebb volna-e a sz. kir. város minden adósság és a 192000 frt készpénz vagyon nélkül ? A jól számító és hosszú életű üzletek, az amortisationális terhet könynyen viselik, annál inkább egy város, mely Örök életű; nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy inkább a vagyon megtartására szavazna minden polgár, mert ez biztonságot nyújt hosszú időkre. Ezzel kimutattuk, hogy mily üres frázis a városi adósságok emlegetése, kimutattuk, hogy az ingatlan vagyona érintése nélkül, a volt, a régi adósság 24 óra alatt kiegyenlíthető s igy a passivának óriási aktíva áll ellenében, ami normális állapot. Egyébként a költségvetésben szereplő 206000 frt adósságban, bennfoglaltatok a vágóhídra előirányzott 20000 frt tőke is, a mely nemcsak szükséges, de bizonyára igen jövedelmező beruházás lesz s jelenleg nem is teher, de betétileg kezelt vagyon. Külön kell az 500000 frt, kaszárnya kölcsönről szólni. Ez egészen új, az egyesülési tervezgetések idejében keletkezett. Ezen adósság oly hasznos befektetés, a melynek önnönmagát kell letörlesztenie, ugy, hogy 50 év múlva egy jól jövedelmező gazdaságot, épületet adhassunk át utódainknak. Ezen adósságnak fedezetét, maga a~ katonai laktanya képezi, a mely az 1879. évi XXXIII. törvényczikk szerint 25 évre oly módon van, hogy ugy mondjuk kötelezően kibérelve — mely szerint a hozam, a befektetett tőke törlesztési quotáját kiadja (mintegy évi 25—26000 frt,) s igy teljesen helyt álló, az indirekt előnyöktől eltekintve is. Végtére is aki gazdálkodni akar, manap már nem maradhat meg a legeltetésnél, de üzemét belterjesen kell fejlesztenie. A főtartottam — igy kezdé a történetet, — este 7 óra tájban, épen vacsoráltunk, mikor egy hoszantartó éles fütty a hajó egész személyzetét felriasztotta. Egyesek még fölfelé iparkodtak, amikor egy borzasztó ütközés következett be s félrecsapta a gőzöst. Ki álltában, ki pedig mentében vágódott el. Borzasztó helyzet volt ez. Lekiáltottam a géphez, hogy állítsák meg. De a viz erős beözönlése miatt már ez lehetetlen volt, meg még azért sem, mert a gépész már szintén a bord felé tartott s jelenté, hogy a hajó ürege merő viz és füst. Egy pillanat alatt tisztában voltam azzal, hogy gőzösünk menthetetlenül oda van; s beláttam, hogy csak egy-két perez lehet még a személyzet megmentésére, s ha ezt kellőkép fel nem használom, — elvesztünk. A hajó hátsó orrmányán összegyűjtöttem a legénységet s megparancsoltam, hogy a csónakokat oldják el és bocsássák le. Ekkor Paikurich másodkapitányt nevén szólítottam, de ez nem felelt, vagy ha felelt is, a hajóba tóduló viz zúgása, a gépezetből kihallatszó sistergés és zúgás miatt, mely leirhatlan zsibaj az emberi hang erejét messze felülmulta, senki sem hallotta. A legénység lélekszakadva látott a csónakok leoldásához. De mintha csak a rosz szellemek hatalma alatt állottak volna, tagjaik felmondták a szolgálatot. Ekkor még rémesebb lett a helyzet s végső erőiket is elvette a gőzös ijesztŐIeg gyors sülyedésének a látása. Abbahagyták a munkát és szanaszét futottak. A biztos halál már előttünk állt. Most már legvégső erőmet is összeszedtem és magam bontottam szét a csónak köteleit s a vizre bocsátottam, magam pedig kötélen kúsztam le közéjük. Alig vágtam el a kötelet s szabadítottam meg a gőzöstől, a hajó óriási robbanással nyomtalanul elsülyedt. Csónakunk is, melyben tizenegyen voltunk, majd felfordult, vizzel telt meg, alig lehetett a sülyedéstöl megmenteni. Az összeütközést okozó „Arrigo" gőzös a szerencsétlenség színhelyétől körülbelül egy kilométernyire megállt. Noha elhallatszott hozzá segélykiáltásunk, a segítséget mégsem adta meg. Ekkor láttuk csak, hogy teljesen el vagyunk hagyatva. Hozzáfogtunk a csónakban levő vizet sapkáinkkal és csizmáinkkal kimeríteni. A mikor már a csónak elmerülésétöl nem tartottunk, elszánt végső erőmegfeszitéssel kisérlettük meg az „ Arrigo "-t megközelíteni, láttuk azonban, hogy az, amint bennünket észrevett, még inkább távozik. Erre- csónakunkat a part felé fordítottuk. Ebben az irányban nagy bajjal előrehaladva a sötétben, egy másik csónakot pillantottam meg. Újult erővel eveztünk feléje, mindig segélyért kiáltozva. De ez is a helyet, hogy közeledett volnr., mindinkább távozott. Már most reményünkben elcsüggedve, tetterönkben megfogyatkozva, immár akaratképességünket is elvesztettük. Mintegy Öntudatlanul ismét a partot kerestem, bár ezt iránytű hiányában elérni nem véltem. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy az „Arrigo" közép gőzzel fordul s a hajólépcsőn egy lámpa csillog. Újból feléje eveztünk s egy idő Az Esztergom és Vidéke tárczája.