Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-05 / 62.szám

ESZTERGOM es raiKE Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. f Előfizetési ár: Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. \ Fél évre . . . , . . . 3 „ — „ f Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ ^ Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ \ Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ í VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKE INK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésé­ben, a WatlfiSCh- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, \ 300-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. % \ Magánhirdetések megállapodás szerint. jj Nyilttér sora 20 kr. Az űj kórház. Esztergom, aug. 4. Az esztergomi közkórház teljesen túlélte magát. A városi közkórház 50 év előtt épült, de amikor építették, nem gon­doltak arra, hogy abból valamikor közkórház lesz, a melynek fennállása, jövedelme, törvény által lesz bizto­sítva. A mostani kórház a mellett, hogy tetejétől alapjáig rosz, nem is tekinthető kórháznak, hanem csak háznak, a melyben a szen­vedő emberiség a leggondosabb, a legodaadóbb orvosi gyógykezelésben és ápolásban részesül ugyan, de korántsem lehet a betegnek mindazt nyújtani, amit a mai tudomány szín­vonalán álló más kórházak nyújtanak. A legképzettebb, a legönfeláldo­zóbb orvost is megbénítja az olyan kórház, amely évtizedeken keresztül csak állt és egykedvű maradt a folyton haladó orvosi tudománnyal $ ;emben. A mai kórházak akképen van­nak megalkotva, felszerelve, hogy azokban, az emberéletet pusztító kór­ral, a nagy haladást tett orvosi tudo­mány nyugodtan, biztosan felvehesse és megvívhassa a harczot. A mi kórházunk nincsen és nem is volt úgy megalkotva és felszerelve; Az Esztergom és Vidéke tárczája. Fürdői levél. Gleichenberg, július végén. Egy tárczalevelet szerencsés voltam már önöknek küldeni amaz időből, mi­kor a Majland milliomos hotelierjétől egész a „Schveicerei" (a mi alatt ne va­lami tehénistállot, hanem vendéglöt mél­tóztassék érteni) magyar bérlőjéig rette­netes rettegésben vala a szezonnak mi­atta. Mert július elejétől korszakos vál­tozás történt. Gleíchenbergnek ma annyi vendége van, mint még soha l A honnan e sorokat önöknek küldöm, a méltóság­teljes D' Orsay-villa demokratikus pad­lásszobájából (a mi fölött ne méltóztas­sék mosolyogni, mert a D' Orsay-villa valóságos magyar irói tuszkulanum. Pél­dául, hogy csak többet ne mondjak, alattam két emelettel lakik Mikszáth Kálmán) — oda behallszik az esplana­deon zsivajgó élet, pedig a stájer ég­bolt ultramarinját innét a rozoga iróa°z­talomtó], a nyitott ablakon át, szinte elérni vélem. Nagy szezon van. A podgyászos tár­szekerekről Eiffel tornyokat hevenyész­nek a piczulák fölkent londirjei, a ven­dégek ömlenek és szinte nyüzsgúnk az ember sokadalomban, A szezon eme vi­rágjában a göthösök fürdője elvesztette mert azok, akik 50 év előtt ezt az épületet kórházzá alakították át, nem is sejtették, hogy egy félszázad múlva is az akkori állapotban fog maradni és teljesen iníícziált falai össze fogják zsugorítani az óriási léptekkel előre haladott orvosi tudományt. Innen van, hogy midőn a mos­tani hórház újból való felépítése és berendezése napirendre került, azok a tényezők, akik hivatva vannak a város közegészségére is nagy fontos­ságú kérdés megoldására, egy pilla­natig sem haboztak és kijelentették, hogy ezt a magát teljesen túlélt kór­házat tovább fenntartani nem lehet, hogy helyette a mai kor igényeinek megfelelő új kórházat kell építeni. Mátray Ferencz helyettes igaz­gató-főorvos és Rigler Gusztáv egyetemi tanár-segéd, mint kiváló szakemberek, orvosi szempontból is kimondották arra az ósdi épületre a halálos Ítéletet. A beavatatlanok azt kérdezhetik, hogy miért kell új kórházat építeni, mikor a mostani még össze sem omlott ? Nagyon könnyű volna a mostani ház hiányait felsorolni és kimutatni, hogy már évekkel ezelőtt sem volt alkalmas kórháznak és hogy a mos­tani fokozatos fejlődés mellett teljesen használhatatlan. Aki embertársainak életéért és szamaritánus jellegét, bár még mindég elöszürkélik a pauperizmus görcsös egész­ség-keresése, de a plutokráczia olyan smuckosan csillog, hogy egy a nemzet­gazdaságtannal foglalkozó társam véle­ménye szerint, ma Gleichenbergben a ragyogó ékszerek értéke másfél millió forint. És tisztelettel alolirott, ki bár tüdö­foltozó szándékokkal jött Gleichenbergbe és ki 1 kiló 80 deka horribilis hízással az 51 kiló nem remélt súlyáig bátorkodott meggyarapodni, — nem is kesereg a miatt, hogy a kies szelíd lejtőkön most oly zajos élet hullámzik. Unni nem unja magát az ember, a ki maga is részt kér, vagy aki csak figyelmes nézdelöje e tarka ember-vásárnak, az eleget foglalkoztatta szemét s igy csak lepörög az a négy öt hét, a mire az otthon édes vágyaival megyünk vissza. Valóban nagyon soknál szemláto­mást lehet látni a gyarapodást. A mi­nap elkövettem azt a riporteri indiskré­cziót, hogy meglestem Mikszáth Kálmánt, a mint kenyeres társammal a vidéki újságírásban Boros Samuval piquetiroztak, szinte láttam, mint formá­sodik a zsenialis magyar elbeszélőnek második rendbeli tokacskaja, az arczulata meg olyan gömbölyű, mintha nem is ma­gyar iró, hanem a székesfehérvari káp­talannak lenne tagja. Gyarapodunk itt megannyian, legfölebb a verseiben és testi mivoltában világfájdalmas Igno­egészségéért érzékkel bir, az tekintse meg az épületet, a helyiségeket és rögtön meg fog győződni, hogy ami 50 év előtt jó volt, az ma már nem jó. Az elmúlt évben Helcz Antal polgármester, Frey Ferencz ország­gyűlési képviselő és W a 1 d,v o g e 1 József urak, több szakemberrel tüze­tesen megtekintették a kórházat és ott a helyszínén egyhangúlag kijelen­tették, hogy minden javítás hasztalan, ami a javításra fordittatik, az kidobott pénz, mert az épület, annak minden része rosz és az új kórház felépítése elől kitérni nem lehet. De ha a szakemberek nem mon­dották volna is ki a mostani kór­házra a halálos Ítéletet, a mostani állapotban mégsem volna fenntartható, mert a kormány által kiadott szabály­rendeletnek nem felel meg. Nincsen és nem is volt műtő­szoba; műtőszoba nélkül pedig kór­házat fenntartani nem szabad. A mi népünk annyira művelt, hogy nem retteg a kórháztól és bizony minden nap nagy a bejáró betegek száma, köztük vagyonos, köz­tiszteletben álló polgárok, akik igénybe veszik a kórházi gyógykezelést és alig van rá eset, hogy a szegény városi betegeket másutt gyógykezel­nék, mint a kórházban. A bejáró betegek igen sokszor igénybe veszik a „m ű t ő s z o b á t, fí mert a szegény tus marad oly keszeg-husu, hogy a zse­niális palócz nyomán az egész fürdőben „rossz materiának" hívják. Egyébként hallatlan sikerekről beszélnek, van egy honvéd kapitány, a ki nyolcz kilóval nehezebb testtel megy haza a vékony­dongájú sápadt menyecskék nem kis bo­szuságára, a kik üveg-csöveken kiapad­hatatlan türelemmel szívogatják a klauseni forrás vastartalmú vízét. Mindez eddig igen szép dolog. De gondolják csak meg, hogy két heten­kánt a pazar elegancziával berendezett kur-salonban szombaton — horrendum dictu — bálok vannak. Hát hiszen, mért ne volna? Hiszen sok itt az egészséges. Persze sok I Egy pesti redoutbál való­sággal szégyelje magát. A négyesekre százanként állnak meg a párok és van benne valami tragikum, mikor egy-egy figuránál vagy a tánczos, vagy a tán­czosnő kér bocsánatot és a szalon ama horgany-edényeihez megy, mely oly szo­morú jellege a gleichenbergi fürdőnek, hogy a pájcslijára rakódott váladéktól szabaduljon. A természet e pazar helyén a német számító szellem raffinált dolgai veszte­getik meg a szemet. Nincs az az eldugott hely, a hol a német pepecselő kultúra nyomai ne lennének. És jól esik ez a gondosság, az a korral való haladás, a melyet fajdalom a mi magyar fürdőink nem fognak egyhamar elérni és túlszár­nyalni. A savó és forrásvíz kúra, a friss lakosokon nem lehet a műtétet laká­sán, abban a szobában, a melyben családja lakik, végezni. Műtőszoba tehát ugy a kórházi, mint leginkább a bejáró betegek érdekében szüksé­ges és a nélkül meg lenni nem lehet. Fürdőhelyiség nem volt és nincs is, pedig fürdőhelyiség nélkül kór­házat fenntartani nem lehet. A beteg­szobákról nem is szólok! Egy modern kórház felépítése nem csak kötelesség, hanem köz­gazdasági szempontból is nagyon kívánatos. A városi közkórházban az utolsó 10 év alatt 5000 beteg ápoltatott 102,799 ápolási nappal. Az ápolt betegek után a kór­háznak 70.181 frt 15 kr. bevétele volt. A 10 évi betegforgalom és be­vétel igy oszlik meg: 1884. évben 455 beteg, 9768 ápo­lási nappal, 65 kr. napi ápolási díjjal. 1885. évben 546 beteg, 10.240 ápolási nappal, 65 kr. napi ápolási díjjal. 1886. évben 530 beteg, 10.483 ápolási nappal, 65 kr. napi ápolási díjjal. 1887. évben 515 beteg, 9852 ápo­lási nappal, 65 kr. napi ápolási dijjal. 1088. évben 461 beteg, 9898 ápo­lási nappal, 6S kr. napi ápolási dijjal. 1889. évben 457 beteg, 9933 ápo­lási nappal, 68 kr. napi ápolási dijjal. tehén és kecsketejnek kiszolgáltatása, a fenyő és sófürdök, maga a hidegvíz­gyógyintézet gondos berendezésű, még leginkább ez utóbbi hagy kívánni valót fönn, mert a kabinjai a mai kereslethez képest nem elegendők; de hát éppen most értesülök az igazgatótól, hogy már jövőre a hidegvízosztályt megbövítik és tökéletesítik. Abból a körülményből, hogy vannak itt a társadalom szegényebb osztályai, megállapítható, hogy Gleichenberg nem lehet drága fürdő. A minthogy nem is drága. Lakást 1 frton kezdve 8 frtig nap­jában lehet kapni, az étkezés a magyar vendéglők árszabályait nem igen haladja túl. E tekintetben tehát ne tartson vissza senkit a kényszerűség, ha orvosa a für­dőt javalja. Mert a mi sikert illeti, ez szinte kilátásba helyezhető. Mióta itt va­gyok, igazán sok roskatag embert lát­tam, mint szedi föl magát, köztük persze legnagyobb örömmel magamat, ki azzal a boldog tudattal röpülök vágyaimnak sólyomszárnyán a M. Á. V.-on haza, hogy a íátum enged még élnem egy pár telet. Hölgyeim és uraim az Önök 51 kilós tisztelőjének duzzadó reménye ez 1 . . . Verner László. Gyermekálom. Laczika és Juczika épen czvikipuszi­kat osztogattak egymásnak a közös gan-

Next

/
Thumbnails
Contents