Esztergom és Vidéke, 1894

1894-07-01 / 52.szám

II nn mO 111 II II I I II || M mm Wt \\mmm mm W mm I mm I H I Wm. mm mm mm WWW Wm mm mm oB mm mm Wma I mm Mm es TIME n _ 3 VÁBOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKE

INK KÖZLÖNYE. í. Megjelenik hetenként kétszer: I \ csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, _ | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Előfizetési ár: ] ^s magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Egész évre 6 frt - kr. í reklamálások küldendők: $ Fél évre . 3 „ — „ \ \ Ne

sy

ed évre • • - • • • i „ 50 „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). I Egy hónapra — „ 50 „ ^ v ' | Egyes szám ára „ 7 „ | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Walifisch- és Haugh'féle dohány tőzsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, 300-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések megállapodás szerint. Nyilttér sora 20 kr. A primási bérlet. Esztergom, jun. 30. Ahogy a Magyar Hírlapban és a Pesti Naplóban olvassuk, a káptalan újból a herczegprimáséval ellenkező álláspontra helyezkedik. És mégis, mint azt már maga a tárgyalásoknak két évnyi hosszú ideje mutatja, a primás elhatározása érett megfontoláson alapszik és a mint most tudjuk, az ő körülményei között ez az egyetlen megoldási mód. Mert nemcsak a primás bevételeinek fokozásáról van szó, hanem még sokkal inkább arról a fontos kérdésről, h ogyan fizettessék meg az i millió hatszázezer forintnyi adósság? Mert mi következik, ha ez adósságok meg nem fizettetnek ? Mondjuk meg nyíltan és röviden: Elkerülhetetlen lesz asequestráció! Mi lesz akkor a birtokokkal ? A birtokok farm systema betartása mellett bérbe lesznek adva, még pedig annak, aki legtöbbet fog megajánlani és ki fogp mutatni a szükséges tőkemennyiséget. Meg fognak akkor vájjon maradhatni a primacziális tisztek poziczióikban ? Semmi esetre sem, mivel egyetlen egy kis bérlő sem tarthat drága vagy akár olcsó gazdatisztet is; neki magának kell gazdálkodnia. A primacziális hivatalnokok köAz Esztergom és Vidéke tárczája. Tavasz elmúlt. . . (A Kossuth-nóta és a generális.) Hajnali négy óra volt, mikor az ezred marsadjusztirungban már a kaszárnya udvarán állott s a generális végig lovagolva a sorok előtt, indulást vezényeltetett. Rekedt dobpergés hangjai mellett vonultunk végig az alvó városon, ki a mező poros országútjára, melynek oldalán terül el egy emlékezetes térség, a vérázott Barczaság. Az a föld, melynek porai közé a Gábor Aron hamvai vegyülnek. A nap rózsás arczczal emelkedett fel a székely havasok mögül s bearanyozta sugaraival a hegyi zuhatag habzó hullámait, melynek partjain menetelt az ezred, a Székelyföld ifjúsága, virága. Minket, rezervistákat ugyan főhadnagy úr Svatupcsek csak koloncznak, meg haszontalan tintanyalóknak nevezett és tartott, de azért ha megunta hallgatni a dobpergést és a horniszt kürtölését, hozzánk fordult, hogy énekeljünk valami jót, valami szépet. — Csak takt, fiam, egy kettő 1 — mondotta a jámbor csaszlauer, a mivel azt akarta mondani, hogy ütemet tartsunk. Danolni, énekelni minden katona rében természetesen vannak olyanok, kik birnak a szükséges tökével egyes kis bérleiek megszerzésére, azonban a nagyobb résznek nincsenek meg az anyagi eszközei erre. És mindezt a herczegprimás bölcsen meggondolta és megfontolta, a midőn gondoskodott arról, hogy egy megbízható, neves tőkecsoport az ügyet applanálja, rendszerbe hozza és végre is hajtsa. A hivatalnokok ügye tehát a legjobb indulattal és jóakarattal lesz figyelembe véve ily módon. Csak hogy magával á* farm rendszerű bérbeadással még nincs befejezve a dolog, mert hogy a farmbérlőknek egy jobb jövő biztosittassék, szükséges egy állandó, systematikus melioratiója a birtokoknak és szükséges másrészről egy jobbpiacznak a megnyitása, még pedig új iparágak iniciálása és a közlekedési hálózat kibővítése és kiterjesztése által. Ehhez pedig újból csak megint csak a nagy tőke befolyása kivántatik meg. Miután azonban a pesti hazai takarékpénztárnak kell az ügy élére állani, ebből a szempontból is csak helyeselnünk kell a primás elhatározását. A bérleti consortium feltétlenül fentartotta magának úgy a jogi, valamint a gazdasági vezetést. A Pesti Hirlap e hó 29-iki szászeret, de most különös kedvet éreztünk hozzá. Az édes szülőföld felöl csendes légáramlat verődött arczunkba, az emlékezetes kőkösi híd honvédemléke szinte mellettünk lenni látszott, oly szépen, oly magasztosán emelkedett ki a harmatos róna közepéből. És a szelek szárnyán mintha valami búgó, bánatos hangok jutottak volna hozzánk keresztül a légen. A következő pillanatban aztán megcsendült a nóta: . . . „Esik eső k arikára." — Először csak lassudadon, halkan, egy-két rezervista ajkáról szállottak a hangok, majd viharszellö zúgott végig az egész ezreden s szünetek közben megszólalt rá a viszhang messziről, arató leányok ajkán. A legénység szemében kigyuladt a tűz s nem panaszkodott senki, hogy nehéz a marsadjusztirung. Hanem a második versszak kezdeténél, mikor tisztán, érthetőleg ki lehetett venni a Kossuth nevét, a generális hátra fordult, sebes vágtatással rohant végig a sorok mellett s a mi századunk előtt, hol legerőteljesebben és legöszhangzatosabban szólott a híres nóta, megállott és neki esett szegény Svatupcseknek. Lehordta a földig. A kardjáva), folytonosan az orra körül motoszkált s a szebbnél-szebb kaszárnyai titulusok ugyancsak kijártak a portepés bajtársnak. mának e kérdésre vonatkozó czikkében megemlíti, hogy Simor herczegprimás gazdálkodásának 24 éve alatt körülbelül 4 millió forintot áldozott jótékony czél okra. Ezzel szemben meg kell jegyeznünk, hogy a primás jövedelmei nemcsak a gazdaságból folynak egyrészt, másrészt azonban meg Simor abban a kellemes helyzetben volt gazdálkodásának első 14 esztendeje alatt, hogy búzáját métermázsánként 12 írttal fizették. Csak ez az egy körülmény is már körülbelül félmillióval emelte az évi jövedelmet". Sajnos, hogy ezek az idők már elmultak, és többé nem is várhatók ily árak a búzára. A mi mezőgazdaságunkra egy uj aera virradt, és manap minden szakember, de még laikus is tudja, hogy ipar és intensiv gazdálkodás nélkül már a földbirtokos nem boldogulhat. Nőnevelés. k t a t á s

íf-ról szoktak beszélni; én azért mondok nevelést, mert leányoknál e kettőt egymástól elválaszthatatlannak tartom. Tovább megyek. Az oktatást is csak annyiban tekintem jogosultnak, a mennyiben a nevelés czéljait szolgálja. Mi czélja van a leányok nevelésének ? Mi más czélja lehetne, mint képessé tenni őket arra, hogy boldogulni tudjanak az életben és boldogNagy, savószinü szemeit rajtunk is végig villantotta s azzal ismét az ezred élére vágtatott. Egyszerre csend lett s újra megszólalt a dob. Mikor fáradtan, tikkadtan, öt órai nehéz masirozás után felértünk a predeáli havasok közé, büntetésből pihenőt sem adtak, rögtönösen hozzá kezdettünk a lögyakorl átokhoz, melyek csak alkonyatkor értek véget. Akkor már ott párologtak a szakácsok edényei a mohos sziklatömbök hasadékaiban. Leszereltünk s hozzá láttunk a menázsihoz, mig az ezred tisztikara lombos sátor alatt, teljes kényelemben fogott a vacsorának is beillő ebédhez. A fáradt legénység némán hevert a gyepen, csak az altisztek káromkodása és gorombasága törte meg a havasok mély és ünnepélyes csendjét. A tiszti sátor felöl ekkor Svatupcsek főhadnagyot láttuk felénk közeledni, a mint rázta a kardját s teljes erejéből azon igyekezett, hogy komolyságot erőltessen az arczára. — Rezervisták l — kiáltotta mordul felénk s intett, hogy menjünk közelebb. Lehettünk mintegy ötvenen, a kik oda gyűltünk. — Hát tudja, maga, — szólott rosz magyarsággal, — énekelni muszáj genyerális urnák, de. nem Kossuth és karikára. Érti ? . . . Helybenhagytuk, hogy értjük és felságot tudjanak teremteni családi körükben. Ehhez műveltség is kell. Régente nem kellett. A hajdani egyszerű életviszonyok közt, a régi jó világban a nő eleget tett hivatásának, ha tudott szőni, fonni, mosni, varrni, főzni. — Igy tudjuk legalább. Igazán nem volt többre szüksége? A történelem mást mutat. Ott vannak a Lorántfy Zsuzsannák, a Károlyi Zsuzsannák, a Szilágyi Erzsébetek, a Zrínyi Ilonák s más kiváló magyar asszonyok, a kik minden nőies erénnyel ékeskedtek, de azért képesek voltak férjük távollétében várakat védni, élelmezni, fegyverszállitokkal szerződni, nagy kiterjedésű jószágokat kormányozni, építkezéseket vezetni, gyermekeik neveltetésére felügyelni, iskolákat állítani, tudós férfiakkal értekezni. Ezek a kiváló nők mind hűséges osztályosai tudtak lenni férjük munkájának. — Kisebb arányokban ugyanezt tették a kisebb embereknek s

nejei is. Ha a nőnek a régi idők egyszerű viszonyai közt is szükséges volt a sziv és elme nemesebb tulajdonságaira, mennyivel inkább szüksége van ma, mikor a bonyolult életviszonyok a megélhetést súlyosítják, a minden téren való kegyetlen verseny a boldogulás elé számtalan akadályt gördít, és a fokozott igények s maga a megélhetés nehézsége a családalapítást megnehezítik és mikor a családi boldogságot több veszedelem fenyegeti, mint valaha. Hogyne lenne most a nőnek szüksége a műveltségre, vagy ami ezzel egyértelmű: állottunk a tiszti sátor mellett egy dombra, honnan nemsokára szétáradott a magyar népdal búbánatos dallama. A predeáli és szináji havasok csak ugy zengtek a fáradt bakák énekétől. Imitt-amott a tiszta égen egy egy csillag is kigyuladott, mikor lassú zümmögéssel, szöveg nélkül, az egyik fiú egy végtelenül szomorú nótát kezdett dúdolni. Fájón, keservvel búgtak a hangok végig a völgy ölén s a rezervisták azon vették észre magokat, hogy az ezred valamennyi tisztje köréjök csoportosult s énekelt velők. Meghatotta, megindította a bánatos dallam a generálist is, a ki bort rendelve a rezervistáknak, elrendelte, hogy szöveggel énekeljék a nótát. A fiuk elhallgattak. A szigorú katonai fegyelem következményeitől tartva, némán -állottak a dombon. — Na, fújni 1 — szólott idegesen az öreg ur s kivont kardjával kezdette verni az ütenyt. És akkor mintegy varázsszóra, megcsendült a nóta, az az imaszerű fohász, mely egy nemzet szivét dobogtatja meg: „Tavasz elmúlt ..." Valamennyi arcz mind kigyuladt, a szemek könybe borultak s a rezervisták látták, mikor e y cs. és kir. generális az utolsó, elenyésző hangoknál két könycseppet morzsolt végig szemeiben. A fekete-sárga ármádia sírta -Kossuth-nótán. A hatás