Esztergom és Vidéke, 1894

1894-07-01 / 52.szám

a lélek fegyelmezettségére? Mert a műveltséget csakis ebben az értelemben fogadom el. Nem az a művelt, aki sokfélét tud és a mellett rabja szenvedélyének, hanem az, ki szenvedélyei felett mindig, minden életkörülmény közt tud uralkodni és vágyait nemesebb czéloknak alá tudja rendelni, Maga a tanulás is csak annyiban értékes, amennyiben e lelki fegyelmezésre megtanít. Sokszor hallom ezt a félig tréfás mondást: „Az asszonynak elég, ha annyi esze van, hogy mikor esik, a csorgás alá ne álljon.* Sajnálom, ezt a nézetet nem fogadhatom el. Az élet másra tanított. Ugy esett, hogy közvetlen közelből volt alkalmam megfigyelni a mai magyar társadalom átalakulását; a régi társadalmi osztályok, főkép a polgárság megerősödését. S mindenütt azt láttam, hogy az a család ment tönkre, amelynek női üreslelküek, léhák, a hiúság rabjai voltak; és azok a családok emelkedtek, amelyekben a nők okosak, műveltek, munkásak, előítélet nélkül valók voltak. Alkalmam volt megfigyelni a közélet terén szereplő egyének működését és emelkedését vagy sülyedését. Ott is mindig azt láttam, hogy a legtehetségesebb férfi is csak akkor fejthette ki tehetségét teljesen, akkor emelkedett tehetségével arányban, ha magához méltó élettársat talált, aki eszméi iránt érdeklődni s őt törekvéseiben támogatni képes volt. Az elzüllött tehetségeknél pedig — s nálunk sokan vannak ilyenek — azt láttam, hogy az a súly, amely őket a lejtőn lefelé vonta, többnyire egy közönyös természetű, férje eszményei iránt lelkesedni nem tudó, a maga önző hiúságának élő, szenvedélyeit korlátozni képtelen nő volt, akinek követeléseit férje tisztességesuton szerzett jövedelméből kielégíteni nem bírta. Ne mondja azt senki, hogy a nőnek a műveltségre nincs szüksége. Mert csak önmagát ámítja vele. Tessék az életben szétnézni. Bármennyire romlottnak tartják is a mai társadalmat, két ember közül ma mindig a műveltebbik boldogul jobban. A másiknak ideig-óráig olykor kedvez a szerencse; de a végleges, az állandó hosszú perczekig tartott s csak későre fordult a rezervistákhoz az öreg, zordul kiabálva: — Sie rebellen, mindig, immer csak a Kossuth 1 . . És kiadta a parancsot a hazaindulásra. Csüggetegen, kimerülve bandukoltunk a dobok egyhangú pergése mellett az országúton, hanem u^y éjféltájon, mikor a megszentelt barczasági rónán elvonultunk, ugy tetszett, mintha az elesett hös honvédek sirja felett emelkedő oszlop egy fejjel magasabbra nőtt volna . . Bibó Lajos. A restség és a nagy irók. Légió a száma azoknak a tehetséges embereknek, kiket a restség lenyűgözve tart békáiban, a kik tétlenek maradnak, terveket kovácsolnak mindaddig, mig az inspiraczió meg nem szállja őket, vagy mig a szükség a dologra nem kényszeríti őket. A nagy irók restségéről czikket közöl a párisi Figaró. Ime egy kis mutató belőle: A 1 f i e r i, a hires olasz dramaturg, olyan rest volt, hogy az íróasztalához köttette magát, ha valamit akart írni, hogy papirosra tegye a gondolatait. Képzelő tehetsége friss volt, de a végrehajtást rendkívüli lustasága nem engedte. Rousseau Jean Jacques, „Confessions" czimü munkájában elbeszéli, hogy hosszú éveken at nem tugyőzelem mindig azé, aki szive nemes érzelmeit, művelt, fogékony elméjét, erős erkölcsi meggyőződését, fegyelmezett akaratát viheti a harczba. A szépség, születés, vagyon bármily hatalmas tényezői legyenek is az emelkedésnek, ezekkel szemben mindig gyöngébbnek bizonyul. És a sors csapásai ellen is jobban fel van fegyverkezve a művelt lélek. Azok a csapások nem sújtják le teljesen, vagy ha lesújtották is, mindig van benne elég ruganyosság, hogy újra talpra álljon. Azért a szerető szülő, aki gyermekének boldogulását biztosítani akarja, aki örömest áldozná életét azért a másik életért, amely az ő lényének megifjulása, ne hagyja magát elcsábítani az olyan „ne álljon a csorgás alá^-féle jelszavak által; nem gyermekeikért aggódó, őket nemesen szerető szülök gondolták azokat ki, hanem léha tréfálkozás közben olyan emberek, akik azt sem tudják, mi fán terem az igazi szülői szeretet. Adjanak leánygyermekeiknekvagyonikörülményeiktől telhető műveltséget. — Műveljék ki elméjüket, hogy az üresen hagyott lélekben ne a szenvedélyek mérges dudvája verődjék fel, de hogy abban a termékeny földben, amelynek neve gyermeki lélek, a női erények: a kötelességtudás, az önfeláldozás, a szép és jó iránti fogékonyság, az önuralom, a vallásosság és a tiszta erkölcs verjenek kitéphetetlenül erős gyökeret. Ne sajnálják azt az anyagi áldozatot, amibe ez kerül. Becsesebb hozomány lesz az hajadon leányaik számára a legdrágább bécsi kelengyénél, a legszebb emeletes háznál, a legszolidabb értékpapirosnál. Szép, czifra kelengyéket láttam már dobra kerülni; emeletes házak urait láttam hajléktalanokká válni; értékpapírokat láttam a mások zsebébe vándorolni. Eoyet nem láttam soha : művelt lelkű, erős akaratú, kötelességtudó, okos asszony családját elzülleni nem láttam soha. Csapás érhette az ilyen családokat is, de kiheverték mindig, s még a nehéz idők alatt is boldogabbak voltak, mint a léha családok a bőség napjaiban. Műveljék ki leányaikat! Műveltség alatt, persze, nem azt szülők oly könnyen lépre mennek és ép a legkényesebb időszakban, 14 és ió évük közt, adjik be oda leányaikat ; abban az időben, mikor a gyermekleány hajadonná serdül, mikor érzelemvüága, jelleme, természete a legnagyobb átalakuláson, a legrohamosabb fejlődésen megy keresztül. Abban a korban, a mikor a fiatal leány lelkének a leggyöngédebb irányításra, a legtapintatosabb vezetésre és a legnemesítőbb befolyásra lenne szüksége. Mert a női jellem ebben a két becses évben szokott kialakulni. Geőcze Sarolta. dott összefüggően gondolkozni és tollba mondani másként, csak fekvő helyzetben. A mint felkelt, agya vérszegény lett, emlékezete ködbe borult, lehetetlen volt figyelmét lekötnie, nem tud a többé megtalálni az összefüggést eszméiben. Goethe, az olympusi, kinek agyát kifáradhatatlannak szerették tartani, csak pár órát tudott dolgozni naponta ; csupán reggel szokott irni, ideje többi részét más dolgoknak szentelte. Darwin, a nagy bölcsész, aki megváltoztatta a tudomány képét, lassú észjárású ember volt s oly zavaros emlékező tehetségű, hogy egy verset vagy tulajdonnevet legfeljebb csak egy-két napig tudott fejében tartani. Minden képzelő tehetség hiányában egész őszintén bevallotta, hogy neki nincs elég kritikai érzése ahhoz, hogy a mások munkái fölött ítéletet mondjon. Folytonosan betegeskedve, kimerülten télen-nyáron vidéken lakott. Némi erővel naponta legfellebb egy órát tudott dolgozni egyfolytában; reggel 8-tól 9-ig, aztán az övéi közé vette magát s lapot avagy regényt olvastatott magának; féltizenegy órakor aztán ismét visszatért dolgozó szobájába s .gy irta meg szaggatott munkával csodaszép müveit. A restek ugyanis általában arról panaszkodnak, hogy hamar elfáradnak, hogy nem tudják figyelmüket hosszan egy tárgyra rögzíteni; az akarat e kimerülésében, a figyelem e megbénulásában Darwin erösebben szenvedett mint bárki mas. Balzac hevallotta, hogy ő sokszor nagy hajlamot érzett a restségre s alig voit képes legyőzni nem egy izben ezt a veszélyes ellenségét. — És mily fájdalmasan kiált fel a rögeszme zsarnoksága tllen, midőn Raphael de Valentinben személyesítvén meg magát, imigyen vall: — Elpuhultam, szerettem a keleti semmittevést, az ábrándokat, az érzékiséget ; folyton dolgoztam; megtagadtam magam tói a párisi élet élveinek megkóstolását; inyencz létemre józan maradtam, szenvedélyes utazó létemre szakadatlanul ülve maradtam a tollal kezemben; kemény vaczok volt magános aa;yam, mint egy szerzetesnek, pedig hát az asszony volt az egyetlen agyrém, melyet folyton dédelgettem s a mely folyton futott előlem. Zola, ez a látszólag faradhatatlan teremtő erő, maga is nagyon szereti a nyugalmat s epedve várja azt a boldog pillanatot, mikor feladatat befejezve, lelkifurdalások nélkül átengedheti magát a semmittevés elveinek. A „J o i e de vivre" czimü regényében az a Lázár, aki a legpompásabb terveket főzi ki, melyek közül azonban egy sem jut dűlőre, ki százféle dologba kezd s egyet sem fejez be; a lélektani regénynek ez a bámulatos hőse, kiben oly megkapó intenzitással van megtestesülve a tehetetlen emberek pesszimizmusa t

— ez egyszerűen maga Zola, Legfeljebb három órát bir dolgozni naponta és ezt sem egyhuzomban. Egy órai munka utan már ennie kell valamit, vagy újságot olvas s ugy dolgozik tovább. Villamos kiállítás. A győri iparkamarától ezt a felhívást vettük : Budapesten a városligeti iparcsarnokban f. hó 10-én megnyílt a villamos erővel hajtott munkagépek kiállítása. Rendkívül érdekes ez a kiállítás s az az iparos, aki figyelemmel kivan lenni az ipari munka mai modern eszközeire s a közel jövő általános képére, alig mulaszthatja el, hogy e szép kiállítás tanulságait a maga részére egyelőre legalább szemléletben meg ne szerezze. A villamos erő ipari czélokra való felhasználásának legkülönbözőbb alakjai vannak itt feltüntetve, az élet kenyérkereső foglalkozásainak szolgálatában be van mutatva a villamerő egyszerű és olcsó igénybevétele majd minden foglalkozási ágában. Látunk a kiállításban festékőrlö, üveg- és tükörcsiszoló gépeket, varrógépeket, czipész és szabóipari, vas- és szén és fa- megmunkáló, kötszövő, himzö, kefekötö, köpyv- és könyvnyomdai, bőrmegmunkáló, hentesipari, köszörülő, mosó, sütő és czukorkakészitö, kalapos és keztyűsipari, tejgazdasági, szikvizgyártási, csontgomb készítő, sodronyfonó, aranyés ezüstmives- ipari stb gépeket s ez ipari munkák segédeszközeit folytonos munkában. Ha mindezt egyszerűen felemiitjük, bizonyára felesleges is részletesen fejtegetni a kiállítás megszemlélésének tanulságos voltát A győri kereskedelmi és iparkamara úgy véli, hogy mulasztást követne el, ha a kiállításra kerületének legközelebb érdekelt ipari közönségének figyelmét fel nem hivná. Ismerve a társas tanulmányi kirándulásoknak sok hasznos oldalát, elhatározta a kamara, hogy f. évi július hó 8-á n vasárnap Budapestre a villamos kiállítás megszemlélése és tanulmányozása czéljából társas kirándulást szervez s ezennel felhívja a kerület iparos közönségét s az ipar iránt érdeklődőket, hogy akik a kiránduláson részt óhajtanak venni, jelentkezzenek a titkári irodában szóval vagy írásban. A kirándulásban résztvevők belépti díjat nem fizetnek s a kamara gondoskodni fog, hogy szakértő kalauzolásban részesüljenek. Legczéiszerübbnek tartja az elnökség, ha a résztvevők tetszés szerinti vonatot használva, Budapesten a városligeti iparcsarnok előtt való téren juliusjió 8-án d. e. 10 és 11 óra közt találkozót adnak s 11 órakor az elnökség vezetése alatt megtekinthetik a kiállítást. A főváros egyébb kézen fekvő látni valói (pld. a szomszédos Feszti-féle körkép a „Magyarok bejövetele") csak fokozzák az utazás érdekességét. HÍREK. Esztergom, jun. 30— Kinevezések. Fehér Ipoly a szent-benedekrend főapátja az esztergomi főgimnázium igazgatójává Vojnits Dömét, az esztergomi főgimnáI értve, hogy minél több nyelven beszéljenek. A franczia nő, az angol jnő műveltség dolgában első asszonya, 1 a világnak; pedig csak anyaIny elvét beszéli. De anyanyelvén teleszívta magát azokkal a nemes eszmékkel, melyek a nagy irók műveiben vannak letéve és szerzett annyi életbölcsességet, amennyivel a boldogulást magának, a megelégedést környezetének biztosítói képes, A mennyit a 10—14 éves fiatal leánynak tanulnia szükséges, annyit megtanulhat a polgári leányiskolában. Innen, aki kenyéradó pályára akar lépni, az előtt nyitva áll a tanírónő-, az óvónőképezde, nyitva állnak a posta- és távirdai, a kereskedelmi, az ipari tanfolyamok. Mindegyiknek megvan a maga haszna s igy jogosultsága. De a leánytanulóknak mindig csekély százaléka az, amely ez önálló pályákra lép. A nagyobb rész megmarad a maga természetkijelölte utján és a női hivatásra készül elő. Hogy készül? Tisztelet a kivételeknek, de én azok közt a magán kézimunka-iskolák között, melyekbe a polgári iskolából kikerült 14 éves leányt adni szokták, alig ismertem még eddig egy-kettőt, amely megállta volna helyét, amelyben a fiatal leány valóban nemes és tiszta légkört szívott volna magába; sokkal többet láttam olyat, ahol a léha, sokszor trágár tréfálkozás adta meg a társalgási hang színét. Ismét tisztelet a kivételeknek, de én azok közt a magántanítók közt, kikre az ily fiatal leányok kiképzésének befejezését bizni szokták, alig ismertem még eddig egy-kettőt, aki képes lett volna a reá bízott serdülő leány fogékony lelkében a nemesebb érzések csíráját ápolni. Ami máskép nem is lehet; mindezen vállalatok a megélhetést biztosító nyerészkedésre lévén alapítva. Törekvésük kizárólag minél több növendék odaédesgetése, a minél nagyobb jövedelem biztosítása czéljából. Hogy ily körülmények ' közt lelkiismeretes szigorúságról és ellenőrzésről szó nem lehet, minden gondolkozó ember előtt világos. Sőt e vállalkozókat teljesen elitélni nem is lehet. Mindenki úgy él vagy élősködik, ahogy tud. Sokszor a mások jóhiszeműségének rovására. Sajnos a dologban csak az, hogy a jóhiszemű