Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-18 / 5.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI j — 1 VÁBOSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: \ j csütörtökönje* Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, \ Előfizetési ár.' f hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ Egész évre . • 6 frt — kr. f és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Fél évre 3 „ — „ \ reklamálások küldendők: ^ Negyed évre . . . . . . 1 ,, 50 ,, f % Egy hónapra . . . . — „ 5o „ f Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). £ Egyes szám ára . . . . . — „ * 7 „ \ U^i>^^^^ Hrifr 32. telefonszám. Hirdetések: í Hivatalos hirdetési szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól g

1200-ig 1 frt 50 kr., 200-vól 300-ig 2 frt 25 kr. | Bólyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. s—ro-szeri hirdetésnél ^ 10

0 | o 1 11

—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi {39-szer) és egy félévnéli £ (78-szor) 20 0 | 0 , egész évinél (156-szor) 25 0 | 0 engedmény. % Nyilttér sora 20 kr. • ® > \ Gazdászatunk a millenáris kiállításon. (J. I.) Az ezredéves kiállítás lesz hivatva arra, hogy megmutassuk általa, mennyire fejlődött nemzetünk azon tiz század leforgása alatt, mióta népünk a Duna Tisza vidékén letelepedett. Nemzetünk ősi idők óta kiválólag agrikultur nép volt. Eme hivatásából kifolyólag mezőgazdaságunk előhaladásának jelentékeny tényezői a gazdasági egyesületek voltak. E gazdasági egyesületeknél nem is észlelhető hátramaradás, mert a budapesti országos magyar gazdasági egyesületen kivül számos vidéken e nemű egyesület iparkodott tőle kitelhető eszközökkel hazánk • agrikulturális érdekeit előmozdítani. Közeledvén az idő, hogy a külföld nemzeteinek megmutassuk, mit bir. népünk a gazdászat, mint nemzeti jellegű foglalkozás terén produkálni, nem lesz talán érdektelen egyet-mást e tárgyról előadni. A földmivelésügyi miniszter már mult év november havában leiratot intézett a budapesti országos magyar Az Esztergom és Vidéke tárnája. [gazdasági egyesülethez gazdasági előhaladottságunknak a millenáris kiállításon való méltó előmutatása tárgyában. Most már csak azon teljes mód megvitatása volna hátra, hogy ez miként történjék, mert biz a kiállítástól csak rövid két év választ el. Ha végig tekintünk azon évek során, a melyekben gazdaságunkat kiállításokon képviseltük, s bemutattuk, tapasztalhattuk, hogy ezek részint alig tüntették fel azt a niveaut, melyen közgazdás íatunk áll, részint pedig a látogatókra sem voltak tanulságosak. Mert hát mit is láttunk ezeken a kiállításokon? legtöbbnyire luczernával, vagy kukoriczával vagy bármi gabnanemüekkel tölt zsákokat, néhány óriási tököt, vagy mázsányi súlyú czukorrépát, szakajtó nagyságú- krumplit, féllíter tartalmú szőlőszemeket, vagy rosz konyakos palaczkot, kötélvastagságú babindát stb. Bizony véleményünk szerint e dolog éppen nem bizonyítja azt a nagy gazdasági előhaladást, a melylyel kérkedni szeretünk. Mert őstermelésünk efféle ritkaságainak bemuDon Inán megváltása. — PROELS JÁNOS. — Bájos vala, s ifjú a gróf Olívár ' Szép felesége, — ma özvegye már. Szevillái nők közt — zengi a költő — Nem szült gyönyörűbbet egy emberöltő. Loretta ott ül erkélye Ölén, Mint, hogyha keresne a messze ködén Titkolt örömet; — szeme tévetegen Elsiklik a kék Quadalquiviren. Mint szép koszorú, borul le rája Sok tarka virágszirom, myrtusok ága, — Ékitve göndörhaju, ifjú fejét. Ám ő nem is látja, nem nézi díszét. Két szem csak az ami előtte lebeg, Mely tegnap határozott sorsa felett. Egy néma tekintet, amely tele lánggal, Játszi reménynyel, ifjúi vágygyal; A melytül a szive mégis búra fordul, Mely sóhajokat szül, s könnye kicsordul — Mert, jaj neki 1 megveti azt, a ki rajta, Felette varázs erejét kimutatta. Elfutna előle, — kerülni akarja, Haj! de feléje tárul ki a karja I Feléje, kinek nem szent soha semmi, Mit lát, mi ha tetszik, vágy ura lenni; Ám, hogy ha úrrá lett végre fölötte, Villám tüzeként szétzúzza örökre. A férfi, ki elrabolá nyugodalmát, Don Jüan Tenorio ... El, tova, hagyj hát! Ily büszke daczczal ne tekints te felém Izzó szem! El, el te pokolbeli lényl Menj, félre!" — Kiáltja elfúlva lihegve. Hullámzik a keble föl és le remegve. Szemére szorítja kezét, . , . s igy elül, Némán, mereven, s élettelenül, Mikéntha márvány szobor lenne alakja; Gyűrűkbe hullámzik ébenhaja rajta. Ijedve riad: „Mi az ... mi mozog . . . Mi az . . . mi zörög . . . titkon mi susog ? I . . . Az esti homályban erkélye kövére Felkúszva — hatalmas ugrással eléje Térdére omolva, áll ime, előtte, Kitől menekülni szeretne örökre! A melyet elébe álom keze hintett, Most rászegződik a néma tekintet, Csábítva hízelegve, megvetve halált, Gúnyolva kaczagva minden akadályt, S tán csábja varázsa, bubája jelenti, Hogy véle daczolni nem bir soha senki. Loretta kezével árnyazva szemét, Csak nézi merőn e bűvös tüneményt. „Oh szólj, mit akarsz, mit akarsz, gonosz álom ? I Mért küld a pokol ?! ... Te vagy, ugy-e, halálom?!" Mintha befulna a tenger Ölébe, Ugy súgja, eseng remegve, remélve. „Nemi" — szói amaz — „nem pokol, nem a halál I Megmentelek tőle, ki rabja valál! Földi szerelmem égi barát, Mely nap sugaránál több tüzet ád, Tárom eléd, ah te isteni nő, Tebenned uj Vénus álla elöl" — „El — el hazug csábító I" — „Nem, ez* a lélek Egyre feléd ragad, láttodon éled I Te éke a földnek, kezeddel oh hadd, Sohase fenyegess, ide zálogul add, Hogy hallani, meghallgatni akarsz; — Nem vágyom egyébre, csak arra, mit adsz" „Nem hallgatok én rád 1" — nyögve susogja „Őrült botor!" — emez igy panaszolja, „Ki hinni reméltem, hogy ráakadok A szívre, ez egyre, mely írt ha adott, tatása a magán kiállítások feladata, hanem a millenáris gazdasági kiállításnak inkább az volna czélja, hogy a mult időkben mezőgazdasági érdekeink előmozdítására milyen szellemi tevékenységet fejtett ki nemzetünk. Vagyis ne az óriási nagyságra megnövesztett sárgarépát produkáljuk, hanem a módot, az eszközöket, amelylyel azt ily nagyra növesztettük. Kell tehát, hogy bemutassuk hazánk talaját, azután hógy miként helyeztük azt termőképes állapotba, tehát az erre szolgáló kéimai szereket. A gazdasági czélokra használt állatokat, gazdasági eszközöket mind, az egyszerű gyökérmetszőtől föl a gőzekéig, a vetési eszközöktől a gőzcséplő gépekig. A termények előállítására szolgáló minden eszközt, valamint a termesztmények eltartására, s feldolgozására szolgáló dolgokat egész azon stádiumig, midőn a termesztmények a mezőgazda kezéből már ismét az iparnak átalakító hatalma alá kerülnek. Tehát például a kendertermelést a vetési stádiumtól egészen addig, mig a fonógyárakba kerül. Mert az eddig követett s fenBehegesztheti vérző, mély sebemet, S megváltja maró gyötrelmeimet I Legbájosabb nő te, kit élve csodáltam, Tiszta szivü, szende, égi hibátlan, Hadd szentelem életem én teneked, S váltsd meg te — szerelmeddel — szivemet ! Nem, nem, sohse hátrálj I hisz tudom én, Hogy legelébb a mióta felém Szemed sugarát, vágygyal tele, tűzte, Azóta szeretsz te is I Hallod-e, büszke! Engem szeretsz . . . s hála, hála neked, Feloldja szerelmed a bűneimet I Megidvezülök szent, szűzi szivedben! Megtisztul a lényem édes közeledben! Eddig, ha eddig, nem tagadom, A bűnt követem csak egyre nyomon; Ám elvetemült rosszaságom alatt, Egy hely a szivemben mentve maradt! Lelkiismeretem nyugtasd meg, ah engedd, Csókolni, szeretni tebenned a szentet! Csak tisztogató tüz volt sok ezernyi Kalandom, a melyen át kellé menni, — Hogy mint a zarándok, ugy jussak el végre, Üdvözítő szerelmed egébe 1" — Hallgat, figyel egyre, szótalan állva, A kényes, a csalfa, szép ifjú szavára. Most tudja, megérti, hogy e szavak árja Veszélyt hozott annyi sziv nyugalmára: Észt, üdvöt, erényt nem nyer soha vissza, Oly sok, kinek élte nyugodt vala, tiszta. Ó ismeri ám, s hinni sose fog, — Mézajka csábítva bármit, ha susog Csak szánakozik a felett, kit a monda, Oly erősnek hirdete, monda. Kinek soha ellen senkisem álla, ö lábainál térdelve találja! Vigaszteli hangja zarándokolásra Templomba utalja, mely egyre kitárva; nebb is említett kiállítási mód, habár belekerült is temérdek pénzbe, a tanulságra nézve bizony édes keveset ért. Mert aki azért ment a kiállításra, hogy ott okuljon, tanuljon, nem volt ott számára egyébb érdekes, mint az óriási nagyságú sárgarépák, krumplik bemutatása mellett az egetverő frázisokkal teli dikcziók a nagy agrikultur haladásra, a melyekben csak azt bizonyította a szónokló, hogy a magyar agrikultur nép. Természetes azonban, hogy az imént leirt gazdasági produkczió nem kevés ünancziális áldozattal járna. Egyes gazdasági egyesület szerény valutája az evvel járó költségeket nem birná ki, habár el kell ismernünk, hogy értelmisége folytán önállóan is szép és érdekes dolgokat tudnának felmutatni. A fentebb leirt gazdasági kiállítás méltó megteremtésére tehát legelőnyösebb volna — mint azt a földmivelésügyi miniszter egy erről szóló iratában nyilvánította is — ha az ország gazdasági egyesületei szövetkeznének s igy egy kollektív kiállítást rendeznének. Ezáltal aztán nemcsak az egyes gazdasági egyesüBünét vigye a Péter templomába, — Feloldja talán ott a római pápa. Szerelmet nem adhat ő semmiképen, Mert még ma is szentül őrzi szivében Ifjú urát, a kit elrabola Halála, — ki oly jó, szende vala Ki lágyan epedt érette, de hűn, —• Az ö epedése pedig maga bűn! Imádkozik érte gyakorta, ha kell, Ámde örökre kerülje csak el I — 1 Igy szóla, de lágyan reszkete hangja, Elfordul, elindul, elhagyni akarja, . . . Egy titkos erÖ odahúzza, e helyre, Hol térdein áll im, az ifjú csak egyre. Nem 1 Tér dele csak I Felugorva kevélyen, Fejedelmi harag gyúl lángra szemében. Törten, szakadozva suttogja, de tűzzel: „Madonna! ne hidd, hogy igy menekülsz el! Hadd nyugton a holtat! Zaklatni miért, Hol hő szerelem küzd szerelemért?! Én is becsülöm, sose volt mi hibája, Régi családnak anyám-katonája; Kit a kolostorbul ifjún, egyenest Hozzád vezetének, hogy nője lehess I Semmit se tudott, — nem járt a világba, Mikor te levél már boldog arája. És ifjú szeszély vala csak, ha a kedve „Legbájosabb"-nak mondott enyelegve. „Legszebb" ! ... De hisz ö sose tudta, mi az hát, Legszebbnek, ha hirdet egy nőt az igazság ! ? . . Nem mondhatott ő, ha ily módra nyeré meg, Tán egyebet egy otromba cselédnek. A legszebb 1 ? . . . E szót én értem, oh halljad, E legmagasabb fejedelmi látalmat, Amely e világ ezer szépe közül, Kit látva, a költök lantja hevül,