Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-18 / 5.szám

letek anyagi ereje egyesittetnék. hanem egyesülnének a külön gazdasági egyesületek értelmiségei s igy összeműködvén, a nemzeti gazdasági kollektív kiállítás oly nagyszerűvé válnék, a melyet önérzettel mutathatnánk meg a művelt Nyugat népeinek. Hazánk gazdasági egyesületei, amelyek a vármegyékben találhatók, az illető vármegyebeli gazdasággal biró egyének vagyon osságának és értelmiségének megfelelőleg külön bő tevékenységet fejtenének ki bár, az budapesti országos gazdasági egyesületnek hivatása lenne az egyesületek eme törekvésének szellemi vezetését elvállalni. Hogy miként történjék a mód, egész preczizitással s mindenkinek érthetőleg s világosan, melylyel nemzeti közgazdaságunk előhaladását produkáljuk, erre nézve ide igtatjuk egész terjedelmében a komárommegyei gazdasági egyesületnek javaslatát, mint a mely a fentebb kifejtett czélra legmegfelelőbb: »Béreljen vagy sajátítson ki a magyar gazdaközönség vagy Budapesten, vagy a városligeti kiállítási hely folytatólagos területén, vagy ha ez leküzdhetetlen akadályokba ütköznék, a fővárostól nem messze, vagy hajóállomás mentén levő ioo, esetleg több holdnyi területet. Ezen terület aztán az ország talajviszonyai szerint 4 osztályra felosztandó, u. m.a) futóhomok, b) könnyebb műveletű humózus homoktalaj, c) kötött talaj, d) hegyvidéki talajú osztályokra. Rendeztessék be ezen 4 osztály szerint 14 középbirtoknak és 4 parasztgazdaságnak megfelelő, Összesen 8 alosztályban épületekkel^ állatállománynyal, gépekkel, háziiparral stb. mintagazdaság ugy, hogy azok mind a theoria, mind a prakszisnak teljes mérvben megfeleljenek. Ezen mintagazdaságok már a kiállítás előtt üzembe hozassanak, hogy a kiállítás idejére már teljes és helyes képet nyújtsanak földmivelésünk állapotáról, s e mellett bennünket a termelés, állattenyésztés, hizlalás, földmivelés, a gépek kipróbálása, működése stb. időszakonkint in praxí bemutatható legyen. Hogy a terv kivihető legyen szükséges a talajt a kémia műtrágyák alkalmazásával sőt részben — a talaj odaszállitásától sem riadva vissza — a beosztásoknak megfelelő talajokkal hasonló összetételűvé tenni. íme itt áll világosan a mód, melyet a gazdasági kiállítás terén követnünk kell. A mi a gazdasági egyletek anyagi és szellemi erejének egyesítésével bizonyára elérhető lesz oly mértékben, hogy emelt fővel minden tartózkodás nélkül megmutathatjuk a Nyugat nemzeteinek, hogy mennyire haladtunk a gazdászat t^rén egy ezredév alatt. Mindent csak egyesült erővel s értelemmel, s a jó eredményben nem kell kételkednünk ! A kikbe hasonlat nincs soha semmi, Akiknek a bája mégis ezernyi, — Egyet koszorúz meg annyija mellett, — Elsőnek e trónra téged emellek, Mindannyi között, kinek bája felett, Tűzláng boritá el az ifjú szivet. — Ej hajzatodba fonom én ime, ládd 1 E napsugaras, ragyogó koronát, — Melyet jogosan csak az én kezem adhat, Ki egyre kutattam a — legbájosabbat, Országrul országra, a míg te eléd Ertem. — Sok utam nem volt is egyéb, Csak vágya, csak álma szivemnek, utánad; — Nem kéj vala, hidd 1 nem állati vágyak I Tétova sejtés egy piczi résre, — Részegítő lényed keresése 1 — gejtve éreztem: erre, ha akadtam, Akkor leszek én csak hü szakadatlan, Egy nőhöz e földön, egyre s egyedül, Csak öt szeretem majd végtelenül I S most üzesz el engem, ha czélra találtam, És hont nem adsz annak, ki árva, hazátlan!?" — Igy suttoga egyre feléje hajolva, Jobbját sziláján jobbjába ragadja, Lehellete perzseli, karja elérte, Szép szeme esdve tekint a szemébe. Tüzszeme lelkét égeti, issza. S már az Övé is ezt tükrözi vissza. Álmatagon, piros ajkai lágyan Súgják: „Ah, mi szép vagy, ily halaványan 1" S odavetve magát karjába, ölébe, Zokogva remeg földöntúli kéjbe. Sok tarka virágszirom, myrtusok ága, Mint szép koszorú, ráhajlik a párra, Mért pusztul a kismalom-ipar? Veszprém, január 17. Már a tavaszszal egy fővárosi lapban részletesen föltártam a nagy malomipar vállalatok , által a romániai buza őrlése czimén élvezetr vámvisszatérítési kedvezménynyel iizött nyilván való visszaéléseket, melyekkel a hazai kis malomipart teljesen tönkre t szik. Annak ellenére, hogy állításaimat senki sem volt képes megczáfolni, pedig az egész hazai sajtó nyilt szóvá tette azt, mégis jogos feljajdulásom, fájdalom, a pusztában iáltónak szava volt és éppen ott, a honnét a kis malomipar megmentését vártam, a kormánynál süket fülekre talált; sőt a legutóbbi költs gvetési tárgyalásoknál P o I ó n y í Géza felszólalására, ki ez üzelmeket a maguk meztelenségében feltárta az országgyűlésen, Lukács Béla kereskedelmi miniszter ur hathatós védelmébe vette a nagy malomipar vállalatokat s jobb ügyhöz méltó buzgalommal iparkodott kimutatni, hogy az exportra dolgozó nagy malmok üzelmei semmiféle káros hatással nincsenek hazánk közgazdasági viszonyaira és a kis malomiparra. Húszezer szerencsétlen pályatársam, a hazai molnárok, keserves vergődése adja ismét kezembe a tollat, hogy jogos érdekeinek megvédésére felhívjam még egyszer az illetékes tényezők figyelmét. Kedvezményt nem kérünk, csak azt kívánjuk, hogy ne engedjen bennünket az állam a nagy malomipar által tönkre tenni s e gyászos műveletében ne támogassa égbekiáltó igazságtalansággal a nagy malomipart. Az a különös kedvezmény, a malomipar támogatásának hangzatos czime alatt, az exportra dolgozó nagy malomiparvállalatokat, az idegen import búzák őrlése után, őrlési engedmény czimen, a helyi fogyasztásra dolgozó malomipar ellenében, vámvisszatéritési kedvezményben részesiti, indított engem arra, hogy kikutassam és leleplezzem, hogyan hozzák az import búzából őrölt liszt 60 százalékát nálunk fogyasztásba, a vámvisszatérítés kijátszásával. Az exportra létesített hazai nagy malomiparvállalatok, azóta a rövid tiz év óta, mióta Amerika óriási versenyképessége Európa Összes nyugati államait vámszedésre, véd vámos politikára kényszeritette, nem voltak képesek produktumaikkal a külföldi piaczokon nagyobb nyereséggel versenyezni, s a belföldi fogyasztásra voltak kénytelenek dolgozni. Itthon azután az ő, hajóállomások közelében é ült malmaik kedvező fekvésénél fogva, olcsón vásárolhatván az import búzát, ennek keverésével képesek is voltak a kis malomiparral versenyezni mindaddig, mig az országos agrikultura érdekében a hazai kormány is kénytelen volt, a többi nyugat-európai államok példája után az importált idegen búzára vámilletéket kivetni, azaz a román búzát 1 frt 50 kr. (aranyban), a szerb búzát pedig 50 kr. (aranyban) vámilleték mellett az országba beereszteni. Hogy ez a vámilleték közgazdasági érdekeink tekintetében minő fontos, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a kormány ez évben az uj szerződések megkötése alkalmával, a szerb buza után eddig szeDiszitve gondörhaju, ifjú fejét, Szerelmesen, édesen súgva : — jó éjt! A hold kisüt ime felhői mögül, Fényt hint ez a Hymen — fáklya körül, Fényt hint az erkélyre is, amely alatt Királyi nejére királya akadt. Sok illatos ágon ezernyi virág, Sok dús bokor árnya takarja nyomát; Őrt állnak előtte, be kitse bocsátnak. Rés sem jut a hold néma sugarának. Csak múlik az óra. A fülmile épen Most csattog utolsót mennyei szépen. Napnyugton a hold sápadva halad, — Legboldogabb éjnek is vége szakad S behat az ifjú nap sugara, nemde? Legzártabb odúba, szobába, terembe. Vidáman üdvözli a hő szerelem, Szép symbolumát köszöntheti benn 1 Uj nap se hozhat neki tán egyebet, Mint üdvözítő gyönyört s örömet. — Az olyan erősen égő szerelem, Mit nyert ez a boldog ifjú idebenn l Nem 1 Jaj, nem öröm, mi szemét teletolti, Midőn a tavasz kora hajnala költi. Csak lopva, hogy érik halvány sugarak, Loretta karjábül ijjedve riad. Ki boldog, az igy sohase tekint, Csak akinek vágya, reménye letűnt. Néz, egyre meröbben, egyre borúi, Majd visszahanyatlik, irtózva vadul. Borzadva arczát tenyerébe takarja, Majd meg a semmit nézi csak újra. A semmit, amelyben a najnali fénybe' Gyötrő, iszonyú kép tárul elébe 1 S mindegyre sűrűbben előre nyomul, Tekintete rája meredve vadul. Ez ördögi raj veszi, fogja körül, Karja felemelve, hajzatja repül. És mindenik asszony oly bajtele, szép, Mint az egekbül angyal, ha kilép. Ugy cseng a daluk, mint fúria ének, Berontva, behatva mélyére szivének. Mint sóhajok árja, panasz szava, melyet Elsuttog arája búcsúzni ha kellett. Talán az angyal dalolhatott úgy, A kit letaszít a menyből —- a cherub. Hajlonganak, intenek egyre, csak egyre, Húzódik a gyűrű szűkebbre, szűkebbre, . . S mind zúgja, kiáltja, rikoltja, rivall ja : „El, fuss el e meghitt helyrül, oh csalfa I Fuss egyre, keress nyugtot s ne találj! Fuss egyre tovább, ne pihenj, sohse állj Add vissza nyugtunk, melyet elrabolál, Tavaszunk, — mely azóta lombtalan áll, Békénket, amely im, örökre letűnt, Üdvünket add vissza, add vissza nekünk! Engemet is mondtál a legszebbnek, — Nékem is esküdtél te szerelmet, — Hűségedet énnekem is fogadád, — És hűtlenül álltál mindig odább I" — Igy szól a panasz, — s íme, nyílik a kör, Kiválik az egyik, hozzá odatör S dörg iszonyú hangon: „lm, nézd e sebem, Miattad ütötte gyönge kezem, Ki hütelenül hagytál oda engem, Szégyenteli kínnal árva szivemben I" — Jól ismeri, ismeri e merev arczot, Csókolta gyakorta, legyőzve a harczot; — Mily dísztelen és halovány ma szegényke I De ime a sorbul egy más tör eléje. Csóknak, esküinek im, e' vala Egykoron — első áldozata. dett 50 krajczáros vámilletéket 75 krra (aranyban) emelte föl. A vámfizetésre kötelezett import búzából exportra dolgozó nagy malomiparvállalatok az ő méltó versenytársukká kifejlődött, helyi fogyasztásra dolgozó kis malomiparral szemben megszűntek veszedelmes versenytársak lenni, mert a majdnem egyforma áron beszerezhető hazai búzát a helyi fogyasztásra dolgozó malomiparvállalatok is képesek szép és jó minőségű lisztekké oly áron feldolgozni, mint az exportra dolgozó nagy malmok. Ezt világosan bizonyítják azok az évek, melyekben ők az importált búzát nem őrölhették fel vámmentesen és ennek következtében részvényeik után ez években nem is tudtak busás osztalékot adni. Ezekben a rájuk nézve sanyarú években alakult meg az a hírhedt malom-kartel, mely az import buza vámmentesen való feldolgozását a „malomipar érdekében** kieszközölte és az e téren nem szakértő kormánynyal elhitette, hogy az import búzának bizonyos mennyiségben való keverésére a nagy malomiparnak azért van szüksége, hogy a lisztproduktumai a külföldi piaczokon versenyképesek legyenek; holott erre csakis azért van szüksége, hogy ezáltal ők a két forinttal olcsóbban beszerezhető román buza keverésével olyan olcsó lisztet állithassanak elő, a minőt a magyar búzából dolgozó kis malomipar előállítani ne legyen képes és igy lassanként menjen tönkre. Minden molnárnak, ki a műőrlésben jártas, ismernie kell a mümalmok technikai berendezését s a búzának miként való többszöri darálását, hogy ezáltal mi né! több darát — melyből a finom liszt készül — nyerhessünk. Az is köztudomású dolog, hogy a nagy malmok a külföldi piaczokra legnagyobb részben csak nulla és egyes számú lisztet exportálnak ugy, hogy a kettős és hármas számú liszt az exportált lisztnek alig 10 százaléka; mivel pedig a műmalmok technikai berendezése folytán, ha harmadrészben kevertetik a vámmentes importbuza a hazai buza közé, ebből csa k 25 százalék nulla és egyes számú liszt kapható, melynek Nem indula ö meg könnyűire sem. Játék vala néki csak a szerelem I „Oh, jaj nekem, még te is l

u — S újra, meg újra Ráismer egy ajkra, kebelre, egy ujjra, A melyeket egykor csókola hévvel. A szive szakadna — úgy erezi — széjjel. És újra bezárva az iszonyú kört, Reá se ügyelnek, ha kér, ha könyörg ; — Kiket elhagya egykoron hütelenül, Mind jajgat a sok nő türhetlenül. Nem állja további — Boszulói karát Vadul felugorva szakítja im át; És fut kifelé, kifelé a szobából, Ámde a rém se marad sose távol. Hogy fusson e daltul, fülét betakarja, — S még élesebb a panasz szörnyű viharja. Futtában eléri erkélye fokát, S bőszülten, őrülten — ledobja magát. Egy iszonyú jajszó 1 — Igy, ki kiált, Meglelte a megváltót, a halált. Ott fekszik a kertnek néma porán Hajnali pírban, halva Juán. Loretta felébred esése zajára, Sietve rohan fel erkélye fokára, — Mélyen kihajolva tekint le a mélybe, S ott látja a holtat — iszonyú — vérbe. Ott fekszik a boldog-boldogtalan ember . . I Ő nélküle élni többé maga sem mer, Levonja, lehúzza, lesiklik utána, És egyesül véle megint a halálba. Sok tarka virágszirom, myrtusok ága. Mint szép koszorú borul a siri ágyra; - S a nyugtalannak hűtlen szive végre, Igy lelt nyugalomra, igy lelt a hűségre I