Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-06 / 36.szám

ESZTERGOM es TOKI Megjelenik hetenként kétszer: j csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: \ Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. | Fél évre 3 „ — „ ? Negyed évre 1 „ 50 „ / Egy hónapra — „ 50 „ \ Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. | Hirdetések: • | Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., líOO-ig 2 irt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. ^ Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. ^ Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél ^ 10 0 | 0

, 11—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (26-szor) és egy félévnéli ^ (52-szer) 20 0 j 0 , egész évinél (104-szer) 25 0 | 0 engedmény, | *T#* Nyilttér sora 20 kr. • &r+ A közbiztosság a vidéken. Évek hosszú sora óta sürgetem a nyilvánosság minden fóruma előtt — a képviselőházban, a pénzügyi bizottságban, a sajtóban — közbiztossági közegeink szaporítását, jobb fizetését és teljes államosítását. A csendőrségünk jó intézmény, de gyenge. Hatezer csendőr tizenkilenczedfél millió lakosra nevetséges csekély, amikor például Francziaországban 26.ooo gendarmes, Olaszországban 18.000 carabinieri és Irhonban 14.000 konstable van! Vidéki városaink rendőrsége pedig minden kritikán alul áll. A különféle városi kapitányok rendesen kvalifikáczió nélkül való emberek, volt kolompárosok, mézeskalácsosok, kiket kortes érdemeikért nevez ki a főispán. Tisztelet a kivételeknek, de legtöbbje a rend fejeinek a legrendetlenebb ember. Hányszor olvassuk a hírlapokban a városok cronique scándaleuseiben a tisztelt fő- és alkapitány urak neveit, mint előadó művészekét! Magam tapasztaltam, hogy betérve éjfél után a Dunántúl egyik vendéglőjébe, a főkapitány ur épp az asztal tetején járta a kállai szólót. Az Esztergom és Vidéke tárczája. Bertran de gorn.*) (Uhlmid.) Fönn a sziklán Antaforl állt. Romjai még füstölgők ; Es a várúr megkötözve Áll a bősz király előtt. >Itt vagy, a ki karddal s dallal Lázítád országomat, S hogy atyjának ellenálljon Felbujtattad fiamat. Az áll-e most előttem, ki Vakmerőn dicsekedék, Hogy eszének, szellemének Fele is több, mint elég ? Nos, e fél most meg nem menthet. Az egészet összeszedd, Hogy a várad felépítse, És eloldja bilincsed.« »Jól mondád uram s királyom, Én vagyok Bertran de Born, Ki egy dallal zendité fel Perigordot, Ventadornt, A ki tövis volt szemében Mindig a hatalmasnak, *) Bertran de Born franczia lovag a XII. században élt, s korának egyik leghiresebb troubadourja és legvitézebb harczosa volt. Az angol királyi család tagjait, kik ebben az időben Francziaország nagyrészét birták, egymás ellen izgatta. Tessék aztán az ily helyen megtartani a záróórát . . . Végre is, • tavaly, a belügyminisztérium elszánta magát s hozzá látott a csendőrség szaporításához. Az 1894-iki költségvetés megokolásában felsoroltatnak a toldások, Ujonan 268 gyalog és 8 lovas őrs, 216 gyalogés 8 lovas őrmesterrel, 84 gyalog- és 4 lovas őrsvezetővel, s 1134 g

va

l°g" és 42 lovas csendőrrel állitatnék fel; a régi őrsök pedig 368 emberrel növekednének; az összes szaporítás tehát, a tisztek nélkül, 1856 főre menne, ugy, hogy a csendőrség látszáma tisztekkel és legénységgel körülbelül nyolczezret tenne ki. Ez a reform, a miniszteri előterjesztés szerint, hat év alatt mehetne keresztül. Az idén, július i-ével negyven gyalogos- és két uj lovas őrsöt állítanak fel — a legtöbb ezek közül Erdélybe jut. Ennyire mennek a kormány előterjesztései. Hát elegendők ezek ? Cseppet sem. Mert még 8000 csendőrrel is több fog egyre jutni 2000 lakosnál, a bejárandó területből pedig 35 • kilométernél. Az őrjáratok ma 48—54 órát igényelnek ; az uj rendezés után is átlag 36 óránál hosszabbra fognak rúgni. Kiért király haragjával Királyfiak daczolnak. Dísztermedben ült leányod Egy herczegnek jegyese, Es előtte hegedősöm . Dalaimat zengette. Annak zengé fájó dalát Akit egykor szeretett, Mig szemének harmatától Nászruhája nedves lett. Az olajfa árnya alól Ragadám ki fiadat, Midőn hallá riadalmas Ilaiczra hivó dalomat. Mindjárt nyergelt s lóra ugrott, Pajzsát ez a kar vivé Ama végzetes nyil elé, Mely Montfortnál megölé. Véresen hullt karjaimba ; Nem a hideg, gyilkos nyil, Hanem hogy átkodban hal meg, Oh, az fájt nagyon neki. Feléd nyujtá még ki jobbját Tenger, bérczen, völgyön át; S mert a tied el nem érte, Az enyém szoritja át. És miként ott Antafort fönn, Megtörött akaratom, Nem a fele, nem az egész, Nincs már lantom, sem dalom. E kart könnyen lánczolád m<»f; Mióta lánczban szellemem. Most szállongott utoljára: Es e gyászdalt elzengtem.« Megfelelhet ennek a szolgálatnak egy csendőr ? Abszolúte nem ! Másfél napig talpon lenni csak rendkívüli alkalmakkor s kivételesen tud egy ember. Igy hajtani a csendőröket nem rendészet, de emberkinzás. A legtöbbje ki is dől a legénységnek; a katonakórházak tomvék beteg csendőrökkel; akik pedig leszolgálták idejüket, azok szöknek. Az utolsó három év alatt 835 csendőr nyugdíjaztatott és bocsáttatott el végkielégítéssel. Ha kissé a kor igényeinek megfelelőleg akarjuk csendőrségünket berendezni, ugy tízezer főre szükséges azt szaporítani. Ez sem sok, mert akkor is 1800 lakos fog még esni egy csendőrre. Szaporítani kell ugy az őrsök számát, mínt az őrsök őrállományát is. Az öt emberből álló őrs nevetséges gyenge (hallom, most hat emberre fogják szaporítani); ott, ahol szolgabiróság vagy járásbíróságok vannak, 8—10 főre kell ezeket helyezni; a szárnyas szakaszparancsnokságoknál pedig nagyobb számú csendőr tartalékcsapatot kell szervezni, hogy a betegek, szabadságoltak azonnal pótoltassanak, rendkívüli esetekben pedig rögtön nagyobb erőt dobhassanak egy veszéS a király fejét lehajtá, íElcsábitád fiamat, Lányom szivét elvarázslád, S az enyém is megfogtad. Fogd a jobbom, te, a halott barátja. Megbocsát, őt illetvén. El a lánczczal! Szellemednek Szárnyalását megértem. Erdósi Dezső. A trikolór alatt. — Képek a múltból. — Megmozdult és rengett a föld Hunyad és Déva közt. A nap a föllegek mögé bujt s a habos Cserna kiöntött a partján, elárasztva véres hullámaival az emlékezetes p i s k i völgy virágos terét. Az a nap a halálé volt. Mikor a magyar tábor elhelyezkedett a Cserna völgyén, melyet a nagyági és hunyadi hegyek körül öveznek, Bem-apó azt mondotta Kemény Farkasnak: — Apiskii híddal Erdély is elveszettl („Wenn die Brücke verloren, Siebenbürgen verloren 1") Ez annyit jelentett más szavakkal, hogy küzdeni kell a végsőig, a lélekszakadásig, a — halálig. És azután megdördültek az á^yúk, kitört a vihar s a szivetrázó bömbölést ezerszeresen verték vissza a kopár hegyoldalak, melyek újra zöldbe borultak az oláhok által legyilkolt védtelen magyarok kiontott vérétől. lyeztetett helyre, mint például legutóbb Hódmező-Vásárhelyre. A lovas-csendőröket egy időben nagyon megapasztották nálunk, a lovas-csendőr másfélszer annyiba kerülvén mint a gyalogos. Ez a tendenczia mutatkozott Francziaországban is. Ujabban azonban a szakemberek eltértek e szándékuktól. A lovascsendőr ha többe kerül is, nagyobb szolgálatot is teljesít, különösen ott pedig, ahol a gyorsaság szükséges, pótolhatatlan. Azért én nemcsak az Alföldön alkalmaznám őket, ahol a terepviszonyok föltétlenül megkövetelik a lovas-csendőrt, de valamennyi szolgabirósági, járásbirósági s |megyei székhelyre, mely a szakasz- és szárnyparancsnokságokhoz osztatnék be, 3—3, lovas-csendőrt. Specziális kiküldetésekre ezeket alkalmaznám, időközben pedig a hosszabb portyázásokra. A csendőrök zsoldját ez év január i-től naponkint tiz krajczárral emelték, s igy a jelenlegi minimumot, 103 krajezárt, elégségesnek tartom. De szükségesnek vélem a fog-dijak és egyéb jutalmak emelését. A rendkívüli eredményt, a kiváló érdemet honorálni kell! Az időjárás viszontagságainak Aratott a halál, hullott a nemzet ifjúsága .... A trikolór ott lengett mindenütt a füstgomolyban s ha pillanatokra lebukott a földre, az bizonyos jele volt annak, hogy egy honvéddel ismét kevesebb, egy félistennel több van. A kozák dárdája hátulról fúródott a gyermekifju keblébe s mikor a vadszivü katona onnan kirántotta, a sziv is utána szakadt .... Hanem a másik pillanatban a zászló ismét magasan lengett s a toborzó hangjait túlharsogta a lelkes csatakiáltás : — Előre fiaim! . . . A kit eltalált a golyó, felszakított egy véres göröngyöt, ajkaihoz emelte, megcsókolta s — meghalt. És mind e mellett is ugy látszott, hogy a csatának szomorú vége lesz. A kozák lovasság közelebb nyomult a hidhoz, sűrű, tömött sorfalat képezett a Cserna alacsony partján s rémletes tüzelést kezdett a honvédek ellen. Bem a tartaléksereg huszárait maga köré gyűjtötte a válságos perczekben s az ajánlkozók közül egy csapatot válogatott össze, kik rohamot intézzenek a megszállott hidra. Még csak a vezető hiányzott s a tábornok épen a fölött gondolkozott, hogy kit küldjön^ a bizonyos veszedelembe, mikor egy ifjú, serdülő hadnagy vágtatott elébe s katonásan jelentette magát. — Engedje, hogy én vezessem a csapatot, tábornok úr I — Korán volna még meghalnod fiam 1