Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-03 / 35.szám

ESZTERGOM es VME r - f VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként kétszer: í —— j csütörtökön_és Vasárnap. j Szerkesztőség és kiadóhivatal, Előfizetési ár: f hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Egész évre 6 frt — kr. | és magánhirdetések, nyütterek, előfizetési pénzek és | Fél évre 3 „ — „ | reklamálások küldendők: í Negyed évre ...... 1 „ 50 „ ^ % Egy hónapra . . . . . — „ 50 „ | Duna-utcza 52. szam (Tóth-ház). \ Egyes szám ára — „ 7 „ ? 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere 1 kr. Ezenkivul 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt ao kr. 5—lo-szerí hirdetésnél 10 0 | 0

, n—20-szorínál 15 0 | 0 , egy negyedévi (aö-szor) és egy félévnóli (53-szer) ao 0 \ 0 , egész évinél (104-szer) as 0 | 0 engedmény. Nyílttér sora 20 kr. Abnormis időjárás. Va bankot játsztunk a sorssal. Még április, a szeszélyes április el se mult, még szokott gazdasági trémázásunknak az ő igazi szezonja el se érkezett, máris oly nagy félelmet állott ki hetekig tartó szárazság miatt az ország, hogy az ebből eredő aggódás miatt eltörpült minden. A politika valóságos sekélyes helylyé lett, nem azt figyelte az ország figyelő szeme, ha lesz-e, vagy nem lesz-e polgári házasság, hanem azt, küld-e a magyarok istene a szomjas vetésekre egy kis üditő esőt. No azóta már megjött az eső

/ Istennek legyen hála. Hiszen a mi közgazdasági és állami berendezkedésünk mellett valósággal közgazdasági kalamitás és nemzeti veszedelem lenne, ha megint aszályos esztendőről írnának az 1894. évben krónikáink. Ez az abnormis időjárás kényszerit jobban mint valaha arról elmélkedni, hogy a mi egyoldalú mezőgazdasági üzemünket kivezessük fenyegető egyoldalúságából. Egy agrikultur országot mindég a szeszélyes időjárás irányit, de sehol elemibb csapást nem zúdíthatna a nemzetekre, mint e különben áldott országban, a Az Esztergom és Vidéke tárczája. Oh, n*iiit. . . . Oh, mint csalódcam, inint csalódtam, Hogy tudok bizni, küzdeni, Szerelmed, szép, jó tervemet, mind A biztos ezélra vezeti! Nincs lelietlenség, nincsen álom, Mit el ne érnék általjid Hisz' dicsőségem, büszkeségem Te vagy egyedül, egy magad.... Oh, mint csalódtam, mint csalódtam, Mily gyenge vagyok, most tudom ; Gyors szakitásod, rászedésed, Megállit, ím, a félúton. És hogy sem czélom, s^m erőm nincs *. Nagy gyötrelemmel érezem; Mint egy fabábot, porszemecskét, Ugy buktat el balvégzetem. Oh, mint csalódtam, mint csalódtam, Hogy tudok bizni, küzdeni ! Lelkemet, hogy magamra Ingytál, Az árny is megremegteti; Most már jövőm nincs, hitem eltűnt, ^ Életem képe oly komor, Mint azé a rózsalevélé, Melyet a vihar elsodor! . . . Dura Máté. Esztergomi selyemtenyésztés. (Gazdák figyelnv-be.) Lapunk egy barátjától, ki az esztergomi selyemtenyésztés ügyében elismeri ol ha a föld nem adja vissza tiz, tizenötszörösen a beléje vetett magot, a kormánynak inség-kölcsönről kell gondoskodnia és a nemzetnek két évig nemcsak stagnálásban kell vesztegelnie, hanem évek soráig úgy szólván visszafejlődik közintézményeiben. Azért most, mikor a rettegés még nem is lehetett oly momentán, mint a kalászt érlelő júniusban, mikor esetleg egy-két órának vak melege a legszebb reményeket devalválja : most kell egy öntudatos felébredésnek azt eredményeznie, hogy a nemzet évről-évre megújuló kalamitásaiból ki vezetessék. És hogy történjék ez ? Talán úgy, hogy az ország agrikulturális jelentősége feladassék? A legkevésbé! Magyarország megmarad őstermelőnek, Európa anyagtermelőjének, a mi agrikulturánkat nem elnyomni, ellenkezőleg emelni kell. De mikor egy országot tarthat a legszörnyűbb félelemben az abnormis időjárás, mikor úgyszólván minden évben evidens, hogy Ínséges esztendőre van kilátás: nem a józan ész követeli-e mindenképpen, hogy ennek résre méltó tevékenységet fejt ki, kaptuk a következő sorokat: Vármegyénk területén a tavali évben középszerű lendületnek örvendett a selyemtenyésztés. Hatványozott erővel nyert volna folytatást a jelen évben is, ha ezen jövedelmező, alig 5 heti időtartamhoz kötött keresetágat az eperfák hiánya meg nem hiusítja. A tavali évben egy Szekszárdról küldött kirendeltség járt el a dologban, minden előkészület nélkül, kövér reményekkel kecsegtetvén a tenyésztőket. A tájékozatlan tenyésztők előismeretek híjával rendszerint jóval többet fogadtak el a petékből, mint a mennyit a rendelkezésükre álló eperfák lombtartalma megengedfctt volna. Kezdetben a hangya nagyságú állatkák egy iv makulatúra papíron elfértek ugyan, de napok multával nagyságuk és étvágyuk is fokozódott elannyira, hogy a tenyésztő alig birt nekik helyet teremteni, söt még kevésbbé szederíalevelet, melyet a gyorsan fejlődő, rövid életiefolyású hernyók mohón fogyasztottak. Ilyenkor szomszédozni, faluzni Kellett a levélért s azt napszámossal a negyedik határból is szállítani. Mégis minden igyekezet daczára a hernyók éheztek és nem bírtak éretté fejlődni. A bekötés ideje ily módon változó időben jelentkezett és későbbre nyulott a kelleténél, a mi a tenyésztők kedvét jelentékenyen lelohasztotta. Mindennek daczára még is ki lett utalva vagy 2800 frt, ami kezdetnek igen tűrhető eredmény. Az idén már kinevezett selyemtenyésztési felügyelő, Borfy Jenő nyug. honvédszázados vezeti az esztergomi tea félelemnek jogossága gyöngittessék, hogy egy esetleges közgazdasági kalamitás idején az ország existentiáját találja meg a kenyérszerzés más formájában. Modern berendezkedés mellett egyetlen európai ország sincs, mely egy közgazdasági aszályt némi önmegtagadással meg ne birna, még olyan országok is, melyek abnormis időben főleg őstermelésből élnek, csupán Magyarország az. És jól van-e ez ? Kétségtelen, hogy nincsen jól. Minden hazája jóléteért fáradozó embernek Magyarországon az a kötelesség jut, hogy tollal, szóval, de leginkább tettel oda törekedjék, hogy Magyarországot a mai mezőgazdasági üzeméből kivezesse. Nemcsak hogy mi tisztán agrikulturából élünk, de agrikulturánk is egyoldalú. A kalászos terményeket kultiváljuk akként, mint azt apáinktól eltanultuk. Nálunk a kézműipar és gyáripar még mindég fejlődésének gyermekkorát éli s jaj volna az országnak, ha egy aszályos esztendőre — a mitől óvja meg az isteni gondviselés ez országot — az ipartól kellene a nemzet fentartó anyagi erőit várni. nyésztés ügyét, aki fáradságot nem kímélő ügyszeretettel végzi teendőit. A minap itt járt selyemtenyésztési országos felügyelő elismeréssel adózott fáradságáért és az eddigi kezelés kifogástalan voltát konstatálta. A felügyelő első kőrútjában sorra vette községenkint az eperfák számát, s a papíron feltüntetett falétszámot a természetben sokkal kevesebbnek találta. A második körút a tenyésztők összeírására szorítkozott, mely alkalommal a felügyelő úr azt tapasztalta, hogy a tavali tenyésztők kevés hányada vállalkozott az idei tenyésztésre. A jelentkező tenyésztők létszáma meghaladja ugyan a tavalit, de hátrányos a dolog mégis abban, hogy ezek a tenyésztés szabályaiba újra bevezetendők lesznek, a mi egyrészt idővesztegetés, másrészt hátrányos az okból, mert ők az előző év tapasztalataiból ntm okulhattak. Sajnos körülmény gyanánt szolgál, hogy Búcs község ez ideig egy tenyésztőt sem tüntet fel, holott legtöbb eperfával rendelkezik. Ugyanezt lehet elmondani Muzsláról, részben Nagy-Olvedről, mely utóbbi helyen tömérdek szederfa van, de tenyésztő még sem igen akad, mert a szederfákat szeder-pálinka főzéséért ápolják és tartják. Ezen közöny érthetetlen; inkább arra enged következtetni, hogy a népnek nem igen találkozik biztató apostola, aki a tenyésztés előnyeivel megismertetvén őket, arra biztatóiag serkentené. Papok, tanítók, községi jegyzők és birák igen sokat tehetnének e téren, mert a honi szó nagyobb varázserővel bir, mint a közéjük érkező idegené. A mezőrendöri törvény tartalmaz, A mi szerencsétlen viszonyaink között nem lehet eléggé emlegetni, hogy az ipar felkarolása elsőrendű nemzeti érdek minálunk; nem lehet eleget ismételni, hogy a kalászos termények egyoldalú üzésével föl kell hagyni, illetőleg szertelenségeit kell szelídíteni. Mihelyt változatosabb termelés indul és indusztriánk nem tisztán búzatáblákat mutat: annál kevesebb valószínűsége van annak, hogy az országot egy teljes gazdasági válság érheti. A magyar búza a világforgalomban, a hetvenes évek áraihoz képest felére esett, pedig az élet megdrágult, igényeink végtelenül megszaporodtak. Micsoda csökönyös konzervativizmus az, mely még mindég a kalászos növény termelésében merül ki, holott egész sereg kereskedelmi növény várja a fellendülést. Minél gyakrabban fog ismétlődni az áprilisi félelem, magyar gazdám, kinek jóvoltodat szivemen viselem! — óva figyelmeztetlek, gondolj az itt közöltekre. A magad működési terén segíthetsz rajta. Ehhez nem kell se megye, se állam. ugyan oly rendelkezéseket, melyek az eperfák szaporítását országszerte kötelezővé teszik az útszéli árkok, dülőutak, országutak mentén, mindazonáltal a törvény foganatosításához erős akarat és igyekezet is kell. E törvényt megelőzőleg az országban többen követték Széchenyi István példáját, az eperfák szaporításában a sikeres selyemtenyésztés nagy emeltyűjét sejtve. Magyarországot ezúton nagy keresetforrással gazdagítani remélték és siettek eperfa telepeket létesíteni. Városunkban egyes szőlőtulajdonosok már eddig nagyszámú szederfával gazdagították faszegény határunkat, de még távolról sem történt annyi, mint a menynyit a közhasznú ügy érdekében jogosan várhatunk. Gy. Biró előtt. 1. A kvitt. Nehéz szürkankóval bandukoltak fel a bírósághoz s benyitottak a tárgyalási terembe. A biró nyomban hozzákezd a kihallgatáshoz. — Mondja el kend, hogy történt a dolog ? — szól az egyik subáshoz. Az atyafi bök egyet a szürkankón s végig dörzsöli a kiviaczkolt bajuszt. — Montunk a télen komával a disznótorba, mikó mögláttunk a csapáson egy nyulat. Én nyomban lehasaltam, hogy ráborítom a didergő jószágra a subát, mikó .... — No, mondja kend tovább ! — biztatja a biró.