Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-03 / 35.szám

CSARNOK. Esztergom könyvnyomdá­szatának története. Könyvészeti alapon irta: SENNOVITZ ADOLF. V. közlemény. Nem rekeszthetjük be a Beiméi saj­tóit egykor fárasztott nyomtatványok illetve kiadványok egynémelyik kivá­lóbbjának a bemutatását anélkül, hogy említést ne tegyünk V|éges-végre Bei­méinek egy oly kiadványi ágáról, mely arra volt hivatva, hogy nyomdáját bár­mily kedvezőtlen munka nélküli időkben is munkával s keresettel ellássa. Ezek Bei­méinek a naptárkiadványai voltak. Ö ugyanis már Esztergomba telepedése második évében, 1821-ben kezdte kiadni az „Esztergomi uj és ó- Kalendáriumot a két magyar haza számára 1822-re." E nyolczadrétü naptár ez idötői kezdve egészen az i847«iki évre jelent meg, azaz 26 évfolyamon keresztül. Három eszten­dei 'félbeszakítás után, azaz 1851-re, 1852-re, és i853-ra ugyanezen czimmel és nyolczad­rét alakban ismét kiadatott, mint már emii­tettük 1851-diki folyama ilyen czég alatt: „Kiadja Horák Egyed, Beiméi József könyvnyomdájának bérlője." — E mellett a naptár mellett 1826 ota öt esztendőn át (1826—1830 ig) egy másik hasonszinü, de negyedrét alakú „Esztergomi Kalen­dáriuma-ót is adott ki Beiméi. — Két féle német naptárt is adott ki Beiméi. A „Graner Kalender" 1825 óta, a Beiméi czég megszüncéig (1855-ig), tehát 31 évfolya­mon át jelent meg és azután Horak Egyed által is folytattatott egy jó ideig. Nem sokkal kurtább pályát futott be Beiméi másik német naptára „Graner Hauskalen­der" czímen, mely negyedrétü alakban 1828-tól—1853-ig, azaz 26 éven át szol­gálta Esztergom és vidéke német lakos­ságának a szükségletét. — Szép, és az irodalom akkori színvonalán álló naptár vállalat volt végezetül a Szeder Fábián által szerkesztett „Uránia. Nemzeti Alma­nach/ mely 5 évfolyamon át 1829-tői— 1832-ig rézmetszetekkel s zenemű mellékle­tekkel diszitve majdnem negyedfélszáz ol­dalnyi tartalommal az akkortájt divato­zott ily almanachok számát szaporította irodalmunkban. S ezzel befejeztük a Beiméi nyomda és termékeinek az ismertetését. Térjünk — Hát a nyul a képömbe rúgta a havat, hogy egy szömot se láttam, csak oda szóltam a komának : „üss a fejire, koma l" — Hát aztán ? — A koma meg ütött, oszt .... Az előadásban idáig jutva, fejét oda tartotta a biró elé s igy folytatta: — Ide tanált ütni a kampóssal, ni 1 Biz ott még akkor is látszott jól a kampósnak a nyoma. — Hát a nyúl? — kérdezte a biró. — A nyúl? fújja ki bajusza alól a felperes, — a mög elszaladt! — Mit akar hát most kend? — Hát csak azt jelentjük be a te­kintetes urnák, hogy visszavállalom a pört, kvittek vagyunk már a komával. Tegnap én is bevertem a fejét, ahun lát­szik a helye 1 . . . . II. A suba és az anyjuk. A büntető ügyek birája indulatosan fordul az előtte álló tanyaihoz. — Mi járatban van, mondja már egy­szer ? — Mögtisztelem az urat, a subám ügyében gyüttem vóna. — Ellopták ? Ki lopta el ? — Dehogy is. Eltévelyedett az any­jukkal, akit egy kicsit möglegyintettem. — Aztán most mit akar ? — Hát kurrentálják kérőm. — Kit? A feleségét? — Jó is volnál Hát a subát, hi­szen az anyjuk ugy is visszake­rüli.... át már most a harmadik esztergomi nyomdásznak, Horák Egyednek szaktörténetére. Az esztergomi születésű Horák a harminczas évek elején tanulta ki Beiméinél a nyomdászatot, azután ván­dorútra kelt. Dolgozott az ország több nagyobb városában, beutazta Németor­szágot, Belgiumot, Francziaországot, hol szakismereteit nagy mértékben kibőví­tette. Hazaérkezvén, Beiméi nyomdájába lépett be elsőrangú szedőnek s már 1850-ben mind a nyomda bérlőjét, majd mint Beiméi társát látjuk őt működni s fáradozni az elhanyagolt üzlet fellendü­lésén. Mily czégváltozásokon ment akkor keresztül a nyomda, s mint alakultak a két üzlettárs közötti birtogjogi viszonyok, erről már fönnebb megemlékeztünk. E tekintetben itt most csak annyit jegyzünk fel, hogy miután Beiméi az Ő nyomdáján végkép túladott, Horák E. egy egészen újból s a kor kívánalmainak megfelelöleg felszerelt nyomdát nyitott Esztergomban, miután ehhez — a régi cs. kir. privilégiumok eltöröltetvén — a magyar helytartóságnál az engedélyt kieszközölte. Hogy ez nem történhetett 1854. évben (május 1 én), mint egyik élet­irója mondja, hanem csak 1856-ban, leg­jobban bizonyítják maguk az esztergomi nyomdatermékek, mik közül egyetlen­egygyel sem találkozunk olyannal, mely az 1856-ik év előtt került volna ki Horák saját uj nyomdájából. — Sok fáradsá­gába s küzdelmeibe került Horáknak, hogy uj s elegendő betűkkel, valamint egy gyorssajtóval ellátott üzletét az abszolutizmusnak, különösen a sajtót békókban tartott ama gyászos korában, melyeta „Bachkorszak" nevezetén isme­rünk, felszínen tarthassa s csak lankadatlan kitartásának s megfeszített szorgalmának köszönhette, hogy nyomdáját lassan bár, de sikerrel emelhesse s virágzásnak indíthassa. Hiszen Esztergomban azidőben még alig voltak valami oly egyletek, társula­tok s oly üzleti vagy közművelődési intézmények, melyek a nyomdászatot is­tápolták volna, s Horáknak' sokszor a munkahiány növelte anyagi zavarát, melyen csak ugy segített nagy nehezen, hogy Pesten keresett munkát s talált is, amennyiben a főváros néhány tekintélye­sebb kiadója, mint pl. Kilián György és Geibel Károly több nagyobb nyomdai megbízással látták el sajtóit. Hathatós pártfogóra talált Horák Knauz Nándor kanonokban (mo^t cz. püspökben) is, ki az eleintén Pesten nyomatott „Tudományos Értekező" s utána a „Magyar Sión" nyomtatásával bízta meg s igy állandóbb munkához jutatta Horákot. — Időközben, különösen azóta, hogy Esztergom egye­sületi s szellemi élete mindjobban fej­lődni kezdett úgy, hogy végre már a sajtónak is kezdé érezni a szükségét, Horák nyomdája is mindinkább virág­zásnak indul s idővel oly szilárd s ren­dezett anyagi helyzetbe jut, hogy birto­kosa megvehette a város tulajdonát ké­pezett szent Lörincz-utczai házat, melyben — jelenleg már mint a Buzárovits-czég birtokában — ma is fennáll és működik a nyomda. Horák Egyed nyomdászi tevékeny­sége városunkban 21 évre terjedt ki (1865-től 1876-ik év végéig). Sajtói alul működésének 5 esztendeje alatt, vagyis 1856—1860-iki évszámmal 34 nyomtat­ványt tüntet ki Petrik bibliographíája, közte 16 kisebb alkalmi s ünnepi nyom­tatványt. A többi 18 közül csak négyet ítéltünk felemiitendőnek és pedig: Kraj­czárik József „Szerelmi viszhangok" czimű költemény gyűjteményét (1856-ról); Irinyi József 3 kötetes regényét „Dicső napok" czimen (1857-ről, mint Kilián Fr. pesti könyvárus kiadványát); a Guzmics Izidor és Kazinczy Fefencz közti levelezést 1822-töl 1831-ig. Gulyás Elek közlése sze­rint. (1860- ról; mint Horák kiadványát. Ára 1 frt 50 kr.), és a Sebők Árkád ma­gyarította Aeneist Virgiltől, mely 1860-ban jelent meg szinte Horák kiadásakép 3 frt 50 kr. bolti ár mellett. A hatvanas évvel megszakadván Pet­rik nagy könyvészete s az 1861-ik évtől kezdve már csak a tisztán magyar iro­dalmat ölelvén fel létező könyvészeti műveink, de azt sem oly mértékben, hogy csak távolról is igényt tarthatnának a teljességre: ez évtől fogva mi is csak a Horák nyomda magyar termékeinek ismertetésére szorítkozhatunk. Nyomdász­kodása e 16 évétől 105 magyar nyomtat­ványt tüntetnek ki Petrik G'éza uj és Kiszlingstein Sándor az előbbit követő könyvészeti művei. Térszüke miatt azon­ban legyen elég azon kiválóbb írók neveit bemutatni, kik Horák sajtóit foglalkoz­tatták s a magyar irodalmat számos becses munkával gazdagították. Képvi­selve van e diszes sorozatban Danielik J., Dankó József és Fraknói Vilmos, két kitűnő régészünk s történetbúvárunk több becses munkával; Erödi Dániel, egykoron eszterg. fögymnasiumi benczés r. tanár mint költő és itész; Geiger Hermann Li­dia czimü terjedelmesebb korrajzával, Helcz Ferencz és Merkl Ede fiatal köl­tők egy füzetben. Ott díszlik a magyar egyháztörténelem és műrégészet legkivá­lóbb s legszorgalmasabb nestora, Knauz Nándor több kiváló munkájával s mel­lette Lányi Károly, a magyar egyháztör­ténelem megirója és Lipóczy György vi­lági költőnk. Feledhetett en emlékű Majer Istvánunk neve is díszíti sorozatát azon Íróknak, kik Horáknál nyomattak, vala­mint Maszlaghy Fererencznek, az elegáns irályu ut- és beszélyirónak is előkelő hely jut városunk szellemi munkásai so­rában. Találkozunk továbbá Némethy La­jos termékeny jeles történetészünkkel, Rényi Rezső szép tehetségű írónkkal, mint nemkülönben Télfy. Iván s Ponori Thew­rewk József jeles irataival. S ha végül Zádori Jánost foglaljuk be az esztergomi s esztergom vidéki ujabb irók diszes koszorú­jába : ime nagyjában bemutattuk azon szel­lemi jeleseinket, kik valamikor (1861-1876-ig) Horák Egyed sajtóit fárasztották. De nem hagyhatjuk említés nélkül Fábián Jánost, Farkas Sándort és Molnár Jánost sem, kik részint mint fordítók, részint mint szer­kesztők összeköttetésben álltak valamikor Horák nyomdájával. Végezetül pedig felem­litjükazeszterg.papnevelde magyar egyház irodalmi iskolájának lelkes szellemi munká­sait, kik több idegen jeles munka átülte­tésével növelték Horák Egyed nyomdája jő hirét. HÍREK. Esztergom, május 2. — A herczegprimás jelenleg vissza­vonulva él budapesti palotájában, mi­vel idejét a főrendiházi nagy vita előkészületei veszik igénybe. A jövő hét elején Esztergomba jön, hol 14-én a pünkösdhétfői bérmálási szertartást végzi. Ez alkalommal személyesen jelen lesz az Esztergom kir. városi Önkéntes tűzoltóegylet 25 éves jubi­leumán és zászlószentelési ünnepélyén. Közvetlen ezután a főpap balaton­füredi nyaralóhelyére utazik. — Egyházmegyei hírek. Blümel­huber Ferencz esztergomi kanonok és Szilányi Ferencz esztergomi kano­nok, nagy-szombati érseki helynök, pápai praelatusokká lettek. — A her­czegprimás Orosz Ernőt érdekléli adminisztrátorrá nevezte ki. — Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos, mint sajnálattal értesülünk, előhaladott kora miatt lemondott az Esztergom szab. kir. városi közkórháznál viselt főorvosi állásáról. Mindnyájan, kik dr. Feichtin gerben hosszú működése alatt kitűnő or­i vost és nemes emberbarátot tanultak meg­.smerni, a legnagyobb sajnálattal veszik lemondását, — Bérmálások. B o 11 i z á r József felszentelt püspök Pozsonyban május hó 20-án, szentháromság vasárnapján, és 26-án Barsmegyében végzi a bérmálási­szertartásokat. — Az Esztergom-vidéki gazdasági egy­let a megyeház nagytermében hétfőn d. u. 3 órakor közgyűlést tartott M e s z é n a János alelnök vezetése alatt. A gyűlés elején alelnök jelentette, hogy az egylet volt elnöke: Székhelyi gróf Mailáth György 12 évi tevékenység után lemon­dott és habár felkérték öt, hogy tisztét tovább is viselje, lemondását a választ­mányhoz intézett levélben fentartotta. Egyúttal a gróf úr az egyesület czéljaira újólag is ötszáz frtot adományozott. Ez összeg a gyümölcsfa-iskola alapítására adott ezer forinttal együtt, 1500 frtnyi alapítványt tesz. Alelnök inditványára gróf Mailáth György érdemei jegyző­könyvileg megörökíttettek, és határozatba ment, hogy hozzá köszönő levelet intéz­nek. Ezenkívül arczképe el fog a gazdasági egylet helyiségben helyeztetni és a leg­közelebbi szüret alkalmával lelepleztetni. Következett a tisztviselő választás. Elnök lett közfelkiáltással Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán. A két alelnök: Meszéna János és Vimmer Ferencz, va­lamint a titkár: Niedermann József, a pénztáros: Viola Kálmán, az ügyész: Niedermann Pál és az eddigi választmány állásában közfelkiáltással megerősíttetett. — Eljegyzés. Radákovits Géza buda­pesti gyógyszerész holnap, csütörtökön jegyzi el Mihalik Irén kisasszonyt, Miha­lik Bálint helybeli kereskedő leányát. — Az esztergomi dalárda legutóbb dr. Helcz Antal polgármester elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek tárgya az egyesületnek részvétele volt a fiumei or­szágos dalünnepen. Elhatározták, hogy a dalárda a fiumei orsz. dalünnepen kül­döttségileg részt vesz s a küldöttség tag­jaiul Brutsy János szeszgyárost, Földváry István dr. főügyészt, Kollár Károly fő­jegyzőt és Perényi Kálmán dr. főszolga­bírót választották meg. — Szép ájtatosság színhelye volt va­sárnap délután a vízivárosi zárdatemplom. Az intézet belnövendékei a templomban levő Mária-szoborra szép koronát készí­tettek, melyet fehérbe öltözött leánykák vittek és segédkeztek a szoborra he­lyezésnél Dr. Komlóssy Ferencz kano­nok, fötanfelügyelönek, ki az ünnepély előtt emelkedett szellemű szentbeszé­det tartott. A templomot az ájtatos kö­zönség egészen megtöltötte. — Értesítés. Van szerencsém az „Esz­tergomi Torna Egyesület" tagjait tiszte­lettel értesíteni, miszerint az egyesület kerthelyiségében lévő tekepálya d. u. 5 órától mindennap rendelkezésre áll. Esz­tergom, 1894 május i-én. Figyelmez­tetés és kérelem: Van szerencsém a tisztelt tagokat arra kérni, és figyel­meztetni, hogy a kert-helyiségbe ebeket még pórázon vezetve se vigyenek ma­gukkal. Dr. Prokop Gyula e. háznagy. — Réthy Lina k. a. a Dobó-féle tár­sulat egyik legtehetségebb és szimpati­kusabb tagja — mint halljuk — megvá­lik a társulattól. Réthyt igen előnyös szerződéssel kínálta meg Feld Zsigmond, a budapesti városligeti színkor igazga­tója, s a művésznő már el is fogadta a szerződés feltételeit, s a közel jövőben megválik az esztergomiaktól. Feltűnik az, hogy Dobó igazgató a színházlátogatók kedvenczének búcsúelőadást nem szán­dékozik rendezni. — Fuldokló gyermek. K ö p ö d i István helybeli halász to éves fia tegnap, kedden délelőtt 9 óra tájban a kis Dunán csolna­kázás közben fel-felállt a kis szandolin orrára és álló helyzetben evezgetett. A sziget felöli oldalra érve, be akart ka­paszkodni egy lelógó fűzfa lombjába, mi­kor hirtelen egyensúlyát vesztve vizbe esett. A szerencsétlen kapkodott ugyan a csolnak és evező után, de csakhamar belefáradt és már-már elmerült, mikor a szigeten ép akkor arra elmenő Bezbruchi János sárisápi czipész utána ugrott és fentartotta addig, amíg az innenső partról édes atyja két társával két csolnakon utánuk nem evezett s mindkettőjüket fel nem emelte a csónakba. A fiúnak ijedtségén kivül egyébb baja nem történt. A derék életmentőt pedig Köpödi ma­gához hivta és jól megvendégelte. — Lóosztályozás volt városunkban május í-én, mely alkalommal az Eszter­gom-városi, szentgyörgymezöi, vízivárosi, szenttamási, dömösi, pilismarót! lovak

Next

/
Thumbnails
Contents