Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-15 / 30.szám

Mondanom sem kel), hogy ezen indítvány a karok és rendek, de különösen a hallgatóság közt roppant hatást idézett elő, mert abban az időben Magyarországon a nép, de még a városi polgárság is, ily eszmékről csak álmodozott, de nyilatkozni rendreutasitás nélkül alig mert volna. Bár Fáy András ezelőtt is sokszor találkozott a karok és rendek bizalmával, de ilyen örömrivalgásban, meg éljenzésben nem részesült. Mi, hallgatók, legnagyobbrészt egyetemi tanulók, képzelhető, hogy a meglepetés-szülte mámorunk enyésztével, mily roppant éljenzéssel tüntettünk. Nem is lehet fogalma a mostani kornak arról, hogy a magyar nemzet zöme, mely a haza minden terhét egymaga viselte, miként örült annak, hogy talán közeledik az idő, hogy e hazának ő is szabad polgára lesz. Sokáig tartott az örömrivalgás, miglen Fáy András szóhoz juthatott. A zaj csillapultával igy szólt: Meggyőződtem arról, hogy indítványom, a megyének mélyen tisztelt közönsége által rokonérzéssel fogadtatik, illő, hogy Pestmegye legyen az első zászlóvivő a hazában, melynek szive, akarata és bátorsága van, azt fennen lobogtatni, kell, hogy az ország többi vármegyéjét is követésre felszólítván, e nemes eszme elfogadására serkentse, kell, hogy a népnek igazságot szolgáltasson. Indítványozza tehát, hogy Pestmegye adja országgyűlési követeinek utasításul, hogy az országyülésen a fenti indítványt előterjessze és törvényerőre emelni törekedjék, továbbá felni vandók volnának az ország valamennyi vármegyéi és kir. városai, miszerint Pestmegye indítványát maga részéről is elfogadván, követeiket ugyanannak törvénynyé emelésére utasítsák. Kikötvén azonban, hogy a kiváltságos osztály által önként felajánlott közteher viselése által befolyandó pénzről a kormány számot adjon. Az erre bekövetkezett örömzaj csillapultával következett több szónok, kik mindannyian, köztük hallhatatlan emlékű gróf Széchenyi István is, lelkes felszólamlásukkal egytőlegyig pártolták az indítványt. Mi, hallgatók, alig tudtunk felébredni a bennünk támadt örömmámorból. mert arról tanúskodott, hogy a minister teljesen tájékozta magát tárczája ügykörében, észrevette a hiányokat, ösmeri az orvoslás módját és a tanügy tovább fejlesztéséi öl is vannak önálló eszméi. Mindenki érezte tudta, hogy egy nagy feladatokra képes és hivatott államférfiú bontott zászlót. És a zajos tetszés nyilvánításokban kitörő rokonszenvet a jövőre nézve is különösen az által biztosította magának, hogy a vita folyamán, bármely párt-ember részéről felvetett jó eszmét szívesen elfogadott. Itt előzékenység teljesen szokatlan volt, de természetes gróf Csákynál, aki állását minden pártszenvedélyen és pártoskodáson felülállónak tekintette és azt már az által is jelezte volt, hogy képviselői mandátumot nem vállalt. Reformmunkája kiterjeszkedett a nevelésügy minden ágára, minden szakban történtek uj intézkedések és javítások és nemsokára szerves és egyöntetű befejezést nyer közoktatásügyünk. Inaugurált egyházpolitikája pedig a lehető legliberálísabb és ha sikerül részére a törvényhozás szentesítését kinyerni, akkor neve körül örök babért von Magyarország történetírása. Ma pedig mindenki bevallja gróf Csáky hivatottságát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetésére és senki sem kétkedhetik nagy államférfiúi voltában." Vagy hetedik szónoknak szólalt fel Kossuth Lajos. Tudtommal ez volt Kossuthnak első nyilvános nagyobbszabású felszólalása. Beszéde kezdetén kellemes modora- és csengő hangjával mindjárt magára vonta figyelműnket. Szájrólszájra ment a híre annak, hogy ez az a férfiú, ki az 1836-iki pozsonyi országgyűlés után, az általa kiadott újság miatt három évi börtönre ítéltetvén, innét nemrég szabadult ki. Mondanom sem kell, hogy beszédét ez okból annál nagyobb érdekkel hallgattuk. Azt, hogy minő szavakkal dicsőitette Fáy Andrást, tett indítványáért, minő lelkesítő szavakkal fogadta el maga részéről a magyar kiváltságosokat eddig homályba borító, tovább nem tűrhető méltánytalan, igazságtalan állapotok megszüntetéséről szóló indítványt, ezt leírni képes nem vagyok, csupán csak Kossuth Lajos monumentális beszéde befejezését kívántam e lapok tisztelt olvasói előtt némileg ecsetelni. Midőn Kossuth Lajos Fáy András indítványát a megye közönsége előtt az ő utánozhatatlan csengő hangján röviden ismételte, folytatta beszédét: Fáy András, úgymond, magasztos indítványát azzal toldotta meg, hogy csak úgy ésakként akarja indítványát teljesedésbe hozatni, ha a kormány a magyar kiváltságosok által önként felajánlott és fizetendő összegről számot ad. Nagyon szép, sőt kell is, hogy számot adjon. De mi történik akkor, ha a kormány ily feltétel mellett a tett indítványt el nem fogadná. Kossuth Lajos ezen saját észrevételére maga is gondolatokba merült és hallgatva körültekintett. Várt talán valahonnan vigasztaló szót, de biz' a legmélyebb csendet, mi a fenti szavakat követte, mi sem zavarta, azaz senki sem felelt reá. Ekkor mintegy percznyí szünet után, oly hangon, mely mindnyájunk keblét egyszerre felrázta, csak ennyit mondott: »Tehát ez esetben jövőre sem adózunk. Minden marad a régi.« Nem tudom, kedves olvasóim közül éltek-e át életükben ily pillanatot? Én ezen egyen kívül soha életemben nem voltam tanuja oly lelkesedésnek, mely e szavakra néhány perez után következett. Ekkor fogtuk csak fel egész nagyságában az indítvány magasztosságát. Ekkor ocsúdtunk fel mi is, hogy hát ilyenformán hiába reménykedtünk. Örömmámorunk egy pillanatig csalódássá változott. Kossuth Lajoson szintén látszott a megindulás. A nagy zaj, és éljenzés után bekövetkezett néma csendben következő módon fejezte be örökké emlékezetes beszédét: »Igen, elfogadom Fáy András indítványát azzal a módosítással, hogy nem kötöm ki feltétel gyanánt azt, hogy akkor adózzunk csupán, ha a kormány a nemesség által fizetendő adópénzről számot ad, hanem a nép vállain levő teher könnyítése, a közös haza java előmozdítása, a kor jogos és igazságos követelménye tekintetéből szeretett hazánk jól felfogott érdekében minden körülmények között adózni, sőt minden közös terhet a néppel együtt viselni szent kötelességünknek tartjuk, és magunkra vállaljuk. A számadást pedig, valamint eddig, úgy a közös adóra nézve a jövőben is a I kormánytól felelősség terhe alatt elvárjuk és követeljük.« Mondanom sem kell, hogy Pestmegye közönsége, illetőleg a karok és rendek által Fáy András által tett indítvány, Kossuth Lajos módosításával, a legnagyobb egyetértéssel a hallgatóságnak, ha szabad e kifejezéssel élnem, egekig ható imaszerű fohász és éljenzés közepette lelkesülten elfogadtatott. Ez volt Kossuth Lajosnak tudtommal első és egy pár év után tényleg bekövetkezett korszakot alkotó, örökké emlékezetes dicső beszéde. Meszéna Ferencz. Szinhá z. A Madarász. (Apr. 11.) Szerdán gyér közönség előtt került szinre bemutató gyanánt. Még nem mondhattunk tárgyilagos kritikát, mert a társulat tagjait, kik ez nap érkeztek Nyíregyházáról, nagyon megviselte az út, s emiatt egyik-másiknak erős indispozicióval kellett küzdenie. Mégis előre láttuk, hogy Dobó társulata használható erőkkel bővülve jött vissza hozzánk. A czimszerepet B e 11 e n i László játszotta (Ádám) erővel és jó hanggal. A primadonnák egyike: R é t h y Lina, ki kedvesen adta Mária választó fejedelemnő nem jelentéktelen szerepét, nagyon csinos jelenség. A másik primadonna: Szatmáry Erzsi már az előadás kezdetén berekedt, de azért leküzdve indispozicióját, végig ügyesen alakított. Dobó mint Csörsz báró erdőmester az ismert pompás komikus. H av a s s i Aranka a szerelmetes vén Adelaidában jeleskedett, kinek az a nem megvetendő erénye van, hogy két millió frt a hozománya. Csókáné és Dobóék naivája: Károlyi Böske kis epizód szerepet adtak, ügyesen. Nagy Gyulát (Szaniszló) régebbről jó hangú színésznek ismerjük. Németh János is (a biró) derekasan megállta helyét. A társulat saját zenekara sem utolsó a vidéki zenekarok közt, csak a kar hamiskodott néhanéha. Ezt pedig elnézi a közönség, különösen ha a karhölgyecskék szemrevalóak. Lemondás. (Apr. 12.) A fiatalabb modern írónemzedék egy rokonszenves tagjának, Karczag Vilmosnak 4 felvonásos színmüvét adták csütörtökön, bizony még mindég igen gyér közönség előtt. De hát ilyenek az esztergomi színházlátogatók. Nehezen melegednek föl, de ha látják, hogy egy társulat igazán pártolásra érdemes, pártolják is. Reméljük, ezúttal sem hagy cserben e tapasztalatunk. Korolán gróf tragédiáját előkelő nyugalommal személyesítette Németh János. Mert valóban tiszta tragédia ez. A gróf kezdetben még alaptalan féltékenykedésből kardot ránt fia ellen. Meg akarja ölni, mert azt hiszi, hogy a fiatal gróf (Lomniczy Béla) saját nejét, a fiú mostoha anyját eltántorította iránta való szerelmétől. Kedves idill szövődik a szinmü sötét szálai közé. Boldizsár báró titkárja (Hegyessy Gyula) nem eredmény nélkül udvarol ura leánykájának, a kedves, naiv kis Tekla bárónőnek, kit szerelmében nagymamája (Csókéné) protegál. Tekla bárónőt Károlyi Böske adta, s a fiatal színésznőt e személyiségének megfelelő szerepben mint a természet kezétől megáldott és intelligens művésznőt ismertük fel. Ki kell emelnünk még Leövey Leót (Boldizsár báró), és a szinmü lelkét Kresz Irmát (Korolán neje), Dobóék Márkus Emiliáját. Hegyessy egy kicsit Vizváriaskodott, pedig a titkár szerepe nem akart komikus lenni, mert hiszen akkor nem értenők, hogy a bárókisasszony miként megy bele a mésallianceba. Az ensemble, itt-ott kis egyenetlenségtől eltekintve, jó volt és Dobó igazgató és rendező ügyes kezét dicséri. Tegnap, pénteken, a „Cziterás" elő készületei miatt nem volt előadás. Ma, szombaton este a „Cziterás" ment, 3 felvonásos operetté; szövegét Csiky Gergely után irta Murai Károly. Zenéjét szerzetté Konti József. A főbb szerepek a következő jó kezekben voltak: Kukurilló: Dobó, Kukurilli: Réthy Lina, Pabló: Betleni László, Rozetta : Szatmáry Zsuzsi, Árisztó: Németh János, Gól}: Leövey Leo. Az előadást nagyszámú közönség nézte végig. Holnap, vasárnap, két előadás. Délután fél négykor fél helyárakkal adatik : „Sanyaró Vendel, a diurnista." Este fél nyolez órakor rendes helyárakkal: „Az asszony verve jó," Lukácsy legújabb népszínműve. Előkészületen: Montgodin úr felesége, A lengyel zsidó, Raphael, Csillaghullás, Tót legény Amerikában. Gondolatok. Becsületes ember nem beszél szerelemről, mielőtt érzelmei állandóságáról meg nem győződött. Paul Bourget. Olyan igazságosak az emberek, ha közömbösek ! Benjámin Constant * Az a boldog érzés, mely a szeretett hölgy közelében egész lényünket áthatja, nem ered-e részben legalább annak megnyugtató tudatából, hogy ime, van valaki, aki gyarlóságainkra félszemet huny, mig jobb tulajdonainkat két nyitott szemmel nézi ? * Ne vitatkozzál soha, nem fogsz meggyőzni senkit. A meggyőződés olyan mint a szeg, minél többet ütsz rá

f annál mélyebbre megy. Dumas F í 1 s. HÍREK. Esztergom, április 14. — Ezredéves kiállítás. A milleniumi kiállítás győri kerületi bizottsága kebelében megalakult az esztergomi helyi bizottság, mely tegnap első ülését tartotta. A gyűlés 13-án d. e. 10 órakor ült össze a városház tanácstermében Dr. Helcz Antal polgármester elnöklete alatt- Jelen voltak a következő biz. tagok : Dóczy Ferencz, Földváry István dr, Oltósy Ferencz, Niedermann József, Brutsy János, Rothnagel Ferencz, Schenkengel Antal, Heischmann Ferencz, Magyary László, Waldvogel József, Draxler Alajos, Mittelmann Bódog, Horn Adolf, Vörös Ferencz, Reitter Jakab, Mann Lajos, Dudás János, Nógrádi Jenő. Az ülés kezdetén Szávay Gyu^a, a győri keresk. és iparkamara titkára mint előadó terjedelmesen ismertette a kiállítás részleteit Kiemeljük ezek közül azt az érdekes tervet, hogyan mutatja be a kiállítás egész Magyarország építési modorát, felszereléseit, bútorzatát, népviseletét. Egy egész külön falu fog épülni, melyben az egyes stílszerű házak a különféle vidékeket mutatják be. Lesz egy templom a faluban, melyben a filigránabb tárgyak helyeztetnek el, Átalában a keresk. miniszter irányelve az, hogy a kiállítás nem aprócseprő iparczikkek tömegével akar hatni, hanem válogatott tárgyakkal. Minden egyes kiállítandó tárgy előleges bírálaton megy keresztül. Hogy szegényebb iparosok is részt vehessenek, a miniszter azt ajánlja, hogy a városok, megyék főpapsága, mágnásai, tehetösbjei már most megrendeléseket tegyenek, c a szegény iparos ezen megrendelt tárgyakat küldje a kiállításra. — Kijeleltettek a kiállítok törzskönyvébe azon esztergomi iparosok, kik valószínűleg részt fognak venni a kiállításon. Következett a tisztviselők választása. Elnök lett Dr. Földváry István, alelnök Dóczy Ferencz, jegyzők Brutsy János, Rothnagel Ferencz, Magyary László. — Esküvő. Ma délben vezette oltárhoz R é d 1 y Gyula primási urad. intéző menyasszonyát Mezey Juszta úrhölgyet, Mezey Dénes fökáptalan urad. föpénztárnok leányát a vízivárosi templomban. Az esketési szertartást Mezey Rezső bajnai esperes-plébános, az örömapa testvére végezte. Tanuk Rónay Béla pri-